Majdhogynem egy h�nap is eltelt, amire Darius �s Hermione elhagyhatt�k a Szent Mungo �p�let�t. Eredend�en a fiatal �desany�t m�r j�val kor�bban is elengedt�k volna, de � kijelentette, hogy maradni akar. A dolgoz�k pedig, tekintve, hogy az egyik legrangosabb m�guscsal�d tagj�r�l van sz�, nem tehettek egyebet, mint fejet hajtottak a k�r�s el�tt. Ez id� alatt Hermion�nak igen sok l�togat�ja akadt: nem csak a sz�lei, a teljes Weasley-csal�d, Marco, Carmen �s Malfoy tett�k gyakran tisztelet�ket n�la, hanem Luna is. Ut�bbinak Dumbledoret�l kellett enged�lyt k�rnie, s nem meglep� m�don, szinte azonnal meg is kapta. A l�ny azonban bar�tn�je esk�v�je �ta valamit�l t�ls�gosan is fesz�ltnek t�nt, s ez nem hagyta nyugodni az egykori eminenst. Maga sem tudta megmagyar�zni mi�rt, de �ton-�tf�len esz�be �tl�tt, hogy tal�n miatta van ez az eg�sz. Persze kiss� ostoba �tletnek t�nt, de valamif�le bels� hang azt suttogta neki, hogy jobban teszi, ha r�k�rdez. �gy azt�n egyik d�lut�n, amikor Luna elj�tt hozz�, feltette az �t r�g�ta foglalkoztat� k�rd�st:
- Luna, mi a baj? Az ut�bbi id�ben olyan furcs�n viselkedsz... Alig besz�lsz velem, �gy �rzem, mintha sz�nd�kosan ker�ln�l engem... Mi�rt van ez? Tettem valamit?
A m�sik l�ny �gy megijedt, hogy csak a benne maradt n�mi �nuralomnak k�sz�nhet�en nem ejtette le Dariust, hanem biztons�ggal visszatette a b�lcs�be, majd Hermion�ra n�zett.
- Nincsen semmi baj... - hazudta, b�r akadt egy olyan sejt�se, hogy bar�tn�je szinte azonnal �tl�t majd a szit�n. Sajn�latos m�don nem t�vedett.
- M�r ne is haragudj r�m ez�rt, de valahogy nemigen tudok hinni neked ez �gyben. Tiszt�n ler� r�lad, hogy valami nem igaz�n stimmel veled. Csak azt nem �rtem, mi�rt nem mondod el.
- Jaj, Hermione! - s�hajtott a sz�ke l�ny, mik�zben odah�zott egy sz�ket a l�ny �gya mell�, �s szomor� tekintettel n�zett r�. - Azt hiszem, tartozom neked egy �szinte vallom�ssal.
- Vallom�ssal? - lep�d�tt meg �szint�n az egykori griffend�les l�ny. - �s m�gis mivel kapcsolatban? - tette fel �vatosan a k�rd�st.
- Malfoyjal...
- Malfoyjal? Mi van vele?
- �n...
- Te?
- �n annak idej�n lefek�dtem Malfoyjal! - mondta ki v�g�l.
- Tess�k? - Ha volt valami,amire nem sz�m�tott, h�t ez az volt. B�r az igazat megvallva nem lep�d�tt meg t�lzottan, hiszen m�giscsak Dracor�l volt sz�, a Roxfort egyik volt legnagyobb sz�vtipr�j�r�l. Azonban a vallom�s valahol a lelke m�ly�n �t�tt egy kis sebet a lelke eddig t�rhetetlennek t�nt p�nc�lj�n. S ez nem az�rt volt, mert annyira �rdekelte a sz�kes�g, sokkal ink�bb a csal�dotts�g ok�n. Mintha most �rtette volna meg, hogy � sohasem lehet Malfoy szem�ben t�nylegesen a feles�ge. Gyakorlatilag minden n�t t�bbre becs�l n�la, legyen az ak�rmilyen. Keser� s�haj hagyta el a sz�j�t, amit hallva Luna f�lbehagyta a mondatot.
- Mit mondt�l? - k�rdezte meg a kis sz�szk�t�l. - Bocs�nat, csak nem figyeltem...
- Csak annyit mondtam, hogy sajn�lom, 'Mione.
- Ezen nincs mit sajn�lni. Hiszen ez nem csak hogy azel�tt t�rt�nt, hogy terhes lettem volna, r�ad�sk�nt Malfoyr�l is besz�l�nk, aki m�g h�rb�l sem ismeri a h�zast�rsi h�s�g fogalm�t.
- De �n... Nem tudom, hogy ezt mik�nt siker�lt el�rnem, de �n beleszerettem Malfoyba!
- Beleszerett�l? Jaj Luna, �n annyira ut�lom magam ez�rt...
- Ugyan Hermione, mit sz�m�t ez? Szerinted a f�rjed r�m n�zne, ha m�gsem kellett volna elvennie t�ged? Megmondom �n: dehogyis! Csak egy egy�jszak�s kaland voltam a sz�m�ra.
- Mint ahogyan sokan m�sok is. Sz�vesen cser�ln�k veled, tudsz r�la?
- H�t, nem - v�r�s�d�tt el Luna.
- Pedig �gy van, nekem elhiheted.
- Rendben, de ett�l m�g nem fogok vele kikezdeni...
- Nem is kell. Ki fog � mag�t�l, szerintem.
- Komolyan �gy gondolod? - lep�d�tt meg a m�sik l�ny.
- A lehet� legkomolyabban - mosolyodott el �szint�n Hermione.

Most, amikor kez�ben Dariussal �tl�pte a k�ria k�sz�b�t, hirtelen megrettent. Volt valami a leveg�ben, valami, ami azt s�gta a sz�m�ra, hogy el kellene t�nnie innen, a fi�val egyetemben. M�r �ppen sarkon fordult volna, amikor egy ismer�s hang �t�tte meg a f�l�t:
- Hermione, mit csin�lsz?
H�trafordult, �s a l�pcs�n lefel� igyekv� Dracoval tal�lta mag�t szemk�zt. Annak tekintet�ben az �rtetlens�g t�kr�z�d�tt. Csak n�zte az idegess�gt�l v�r�s l�nyt, s v�rta annak reakci�j�t.
- Mit gondolsz, Malfoy? - n�zett r� k�rd�n a volt griffend�les. - Azt, aminek l�tszik. Sz�pen hazamegyek.
- Hazam�sz? Hiszen itthon vagy! - tett fel� egy apr� l�p�st.
- Ez �gy nem igaz! ez a hely nem az �n otthonom! El akarok innen menni, �rted?
- �s akkor a fiammal mi lesz?
- Majd �n felnevelem, ne legyen r� gondod...
- Ez nem �gy m�k�dik! Ap�ra van sz�ks�ge az �g szerelm�re!
Nem kapott v�laszt, �gy sz�pen lassan odas�t�lt a l�nyhoz, �vatosan kivette a kez�b�l a m�zeskosarat, �s letette a f�ldre. Ezut�n, maga sem tudta mi�rt, de �t�lelte Hermion�t. Annak tel�n ez volt az utols� csepp, abban a bizonyos poh�rban, mert hirtelen eleredtek a k�nnyei, s teljes er�vel r�zni kezdte a zokog�s. Hozz�simult a fi�hoz, annak v�llg�rdr�be temette az arc�t, s egyre csak zokogott. Draco t�n�dve hallgatta, s egyre csak az j�rt a fej�ben, hogy ez lehet-e az a jelens�g, amir�l nem is olyan r�gen az �desanyja besz�lt. Lehet, hogy a l�nyon most t�rt ki az a sz�l�s ut�ni depresszi�, vagy mi a fene? Sok�ig �lltak ott, m�g v�gre Hermione valamennyire megnyugodott.
- Jobban vagy?
- Azt hiszem... - b�lintott kiss� bizonytalanul, s vetett egy pillant�st a sz�ke el�ztatott ing�re. - Sajn�lom.
- Nem �rdekes, �gyis megsz�rad. De most pihenned kellene, nem gondolod?
- Nem tudom... Egyszer�en olyan �resnek �rzem magam... - kesergett.
- Mit�l?
- Att�l, hogy nekem soha semmi sem siker�l!
- Ostobas�gokat besz�lsz! Te volt�l az egyik legokosabb l�ny az eg�sz Roxfortban! H�t �ven �t zsin�rban iskolaels� volt�l. Senki nem csin�lta ezt m�g ut�nad, azt hiszem.
- Az iskola egy dolog, de az �letben ett�l m�g egy hatalmas szerencs�tlen vagyok.
- Mi�rt is?
- Mert p�ld�ul j�szer�vel m�g mindig Grangenek sz�l�tasz, mintha az iskol�ban lenn�nk.
- �s ez zavar?
- Igen! �gy �rzem magam t�le, mintha egy senki, egy nemk�v�natos dolog lenn�k itt. Ez�rt akarok elmenni, mert t�nyleg �gy is van.
- Gyere sz�pen - fogta meg Hermione kez�t, majd a m�sikba vette Darius kosar�t, �s felment vel�k a l�pcs�n. Bel�pve Hermione szob�j�ba az �gy mell� �ll�tott feh�r b�lcs�h�z s�t�lt, majd belefektetette a fi�t, aki egy kis ideig nyugtalanul f�szkel�d�tt az �j hely�n, de hamarosan �jra m�ly �lomba mer�lt.
- Most n�zz r�, Hermione - vetett egy pillant�st a feles�g�re, aki �rdekes m�don m�g mindig nem engedte el a kez�t. - Mit l�tsz?
- Egy kisfi�t. Az �n fiamat.
- Te mondtad nekem aznap, amikor megsz�letetett, hogy a mi fiunk, eml�kszel?
- Igen. De nem �rtem, hov� akarsz kilyukadni.
- Oda, hogy sz�ks�ge van mindkett�nkre. De ehhez az kell, hogy seg�ts nekem.
- Seg�tsek? M�gis, miben?
- Senki nem mondta el neked, hogy tulajdonk�ppen mit�l vagyok olyan, amilyen?
- Nem, mi�rt, kellett volna?
- Lehet, hogy akkor egy fokkal jobban �rten�nk egym�st...
- Val�ban? - sz�rta k�zbe a meglepett k�rd�st.
-...legal�bbis azt hiszem. Tudod k�t dolog miatt hiszik r�lam az emberek, hogy egy sz�vtelen d�g vagyok. Egy r�szr�l ap�m bel�m nevelte, hogy legyek arrog�ns, len�z� m�sokkal, mert ez minden aranyv�r� k�teless�ge. M�s r�szr�l viszont engem is s�jtott a csal�di �tok.
- Csal�di �tok? Azt hittem, az ilyesmi ma m�r nem l�tezik...
- Pedig hidd el nekem, m�g ma is �rv�nyes n�melyik. P�ld�ul az, amit �n �r�k�ltem: a Sziklasz�v-t�rv�nye.
- �s ez mit jelent? Gondolom nem sok j�t.
- H�t, ahogyan vessz�k. Elm�letileg azok, akiket a csal�dom f�rfi tagjai k�z�l s�jt ez az �tok, nem tudnak szeretni senkit �s semmit, csup�n a fiaikat. Persze el�fordul, hogy m�g �ket sem.
- Ezt most komolyan mondod? Lehet, hogy m�g Dariust sem fogod szeretni soha?
- Igen - s�hajtott szomor�an Draco.
- Akkor mi�rt nem hagyod, hogy elmenj�nk? Mi�rt nevelje fel egy ilyen �rz�ketlen fick�, mint te? Mi�rt kellene azt l�tnia, hogy a sz�lei mindenn�l jobban ut�lj�k egym�st?
- Egyszer�en az�rt Hermione, mert meg akarok v�ltozni!
- Hogyan?
- Azt m�g nem tudom. Elm�letileg az �tkot meg lehet t�rni, b�r a mik�ntj�re m�g nem tudom a v�laszt.
- Kital�lom: szeretn�d, ha seg�ten�k.
- Pontosan.
- Nos, rendben van, Draco. De akkor egy dolgot meg kell nekem �g�rned.
- Mit?
- Ha siker�l megt�rn�nk az �tkot, elv�lsz t�lem, �s feles�g�l veszed Lun�t - mondta ki v�g�l. Maga sem tudta, mi�rt ezt az ostoba d�nt�st hozta, �s ahogyan r�n�zett Dracora, annak szem�ben is l�tta, hogy az m�g ink�bb nem �rti ezt az eg�szet.
- Lovegoodot? Mi�rt kellene ezt tennem?
- Elmondta nekem, hogy mi t�rt�nt annak idej�n kett�t�k k�z�tt.
- Na �s? Sok l�nnyal volt dolgom.
- Ez igaz, de ha j�l sejtem, mindegyik meggy�l�lt azut�n, hogy lefektetted �ket.
- Igen.
- Luna azonban m�g mindig szerelmes bel�d.
- Tess�k?? Az hogy lehet?
- Szerintem m�g � sem tudja biztosan. De a l�nyeg az, hogy amikor elmondta, b�ntudatom lett. �n vagyok abban a poz�ci�ban ahov� � v�gyakozott.
- De ez m�g nem magyar�zat! K�l�nben is, ha elv�lunk, hogy fogok Dariussal foglalkozni?
- B�rmikor elj�hetsz �t megl�togatni, emiatt ne agg�dj.
- Viszont ez nekem nagyon nem tetszik - r�zta meg a fej�t, mik�zben v�gigsim�tott a kisfia arc�n.
- Valamit valami�rt, Draco. Teh�t meg�g�red?
- Meg�g�rem - s�hajtott. �gysem tehetett egyebet.

Narcissa idegesen j�rk�lt fel s al� a h�l�szob�j�ban. M�r hetek �ta nem kapott v�laszt a level�re, amit a f�rj�nek k�ld�tt az Azkabanba. Persze sejtette, hogy Lucius nem fog �r�lni a t�nynek, miszerint egy s�rv�r� n�mber sz�lte meg a k�vetkez� gener�ci� els� tagj�t, de ez ellen m�r nem lehetett tenni. Ugyan a gyermek tagadhatatlanul egy v�rbeli Malfoy volt, az asszony m�gsem tudott r� akk�nt tekinteni. Mindig benne volt a f�lsz, hogy ez az eg�sz csak m�g jobban lerombolja az � �s f�rje k�z�tti kapcsolatot. Biztos volt benne, hogy Lucius felel�s�gre vonja majd az ostoba �tlet��rt. Olyan fejmos�st fog kapni az�rt, mert a h�zass�got v�lasztotta a l�ny meg�l�se helyett, mint tal�n m�g sohasem. Ahogyan erre gondolt, lelk�t el�nt�tte a telhetetlen d�h. Keze �nk�ntelen�l is �k�lbe szorult, s m�r-m�r azon volt, hogy valamit �sszet�r, amikor kopogtattak az ajt�n.
- Igen?
- �desany�m, bej�hetek?
- Term�szetesen, fiam.
Draco bel�pve illedelmesen kezet cs�kolt az asszonynak, majd annak int�s�t l�tva helyet foglalt az egyik fotelban.
- Minek k�sz�nhetem eme v�ratlan l�togat�sodat, fiam?
- Szeretn�m a fiammal �s a feles�gemmel elhagyni a kast�lyt.
- Hogyan?
- Azt hiszem, Grangernek j�t tenne, ha p�r h�tig, vagy esetleg h�napig t�vol lenne a k�ri�t�l.
- Ez ostobas�g, Draco. Mi�rt kellene elk�lt�zn�t�k.
- Granger ma majdnem elment. Bel�pett a k�ri�ba, s gyerekest�l majdnem h�traarcot v�gott.
- Mi�rt? - v�gott �rtetlen arcot az asszony, noha nem mintha b�nta volna, ha a menye elt�nik azzal a fatty�val egyetemben.
- Tal�n az�rt, mert �gy �rzi, itt be van z�rva. Szeretn�m, ha valamivel k�nyelemsebben �rezn� mag�t.
- Nos... Ha mindenk�ppen ezt szeretn�d, tal�n megoldhat�. Eml�kszel, ap�d b�tyja annak idej�n nek�nk aj�nd�kozott egy kisebb vill�t, ha j�l eml�kszem, valahol a Temze partj�n.
- Eml�kszem, igen. Az�rt nem k�lt�zt�nk �t oda, mert egy muglik lakta r�szen van.
- Pontosan. Ha m�r itt tartunk, ki fogod b�rni m�gia n�lk�l, fiam?
- Val�sz�n�leg igen. B�r az�rt p�r b�tort magunkkal vinn�nk.
- Ez csak term�szetes. Mikorra tervezed a k�lt�z�st?
- Min�l el�bb, ann�l jobb. Szerintem ak�r p�nteken m�r k�lt�zhet�nk is...
- M�ris? Hiszen addig csak p�r nap van! A h�zat pedig rendbe kell hozatni...
- Ezt b�zd csak a h�ziman�kra, any�m.
- Rendben van, fiam. Rem�lem j� d�nt�st hozt�l.
- Ebben biztos vagyok, any�m - azzal illend�en elb�cs�zott, s kil�pett a szob�b�l. Az az �tkozott n�szem�ly!, gondolta d�h�sen Narcissa, Megv�ltoztatja a fiamat! Legyen �tkozott ez�rt!

- Hogyan?! Elk�lt�zt�k? - k�pedt el Marco, mik�zben Hermione kiss� idegesen, egyik l�b�r�l a m�sikra �llva hol r�, hol Carmenre n�zett. A v�r�s haj� l�ny arca val�s�ggal ragyogott a boldogs�gt�l, ellenben v�leg�nye legsz�vesebben meg�t�tt volna valakit. Elv�gre ez nagyban megnehez�ti a terv�t. Ha Malfoy elviszi inn�t Hermion�t, hogyan tud a k�zel�be f�rk�zni? K�nnyen elvesztheti mindazt, amit eddig el�rt. Hi�ba �rzi egyre jobban, hogy nem k�z�mb�s a l�ny sz�m�ra, ha az most hirtelen elt�nik a balfen�ken, r�ad�sul a rokonnal egy�tt.
- Ugyan m�r, Marco, ennyire nem kell kiakadnod - nevette el mag�t Carmen. - �ppen itt volt m�r az ideje, hogy elkezdjenek norm�lis h�zasp�rk�nt viselkedni, nemde?
- Akkor is... Ez nagyon hirtelen j�tt - k�t�tte az ebet a kar�hoz a fi�.
- Ne agg�dj, Marco! B�rmikor megl�togathattok minket.
- T�nyleg?
- Igen. Nem hiszem, hogy Draconak ellen�re lenne a dolog.
- Ebben ne fogadjunk - morogta az orra alatt, de a l�ny nem adta jel�t, hogy meghallotta volna.
- Igaz�b�l az eg�sz Draco �tlete volt. Szerinte j�t tenne nekem, ha egy kicsit t�volabb lenn�k ett�l a helyt�l.
- Van benne valami - gondolkozott el Carmen. - Itt nagyon fesz�lt a l�gk�r, tal�n a bar�taid ez�rt nem j�nnek el hozz�d...
- Nem, annak eg�szen m�s oka van - jegyezte meg feszengve a l�ny.
- �rtem. Mindenesetre sok sikert k�v�nok! - �lelte meg leguggol� bar�tn�j�t, aki fel�llva Marcohoz fordult. A fi� tekintet�b�l tiszt�n ki lehetett olvasni a nemtetsz�s�t, �m ez ellen m�r nem tudott tenni. Csak gyorsan megpuszilta a fi�t, s elindult, hogy megetesse Dariust. Marco pedig csak ennyit mondott:
- A francba!!
Mit sem t�r�dve Carmen �rtetlen pillant�s�val, kirobogott a helyis�gb�l.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.