Reggel Alice szerencs�re nem �bresztett fel az ordib�l�s�val, mivel m�r nem is volt a szob�ban. K�v�ncs lettem, hogy mit csin�l, ez�rt gyorsan fel�lt�ztem, �s lementem a klubhelyis�gbe.
Mikor le�rtem, elt�tottam a sz�m. Alice ott �lt Frank Longbottom �l�ben, �s cs�kol�ztal.
Mikor v�gre felfogtam, hogy a bar�tnõm az, �s neki van egy pasija, elvigyorodtam.
Alice ekkor n�zett erre. Amint megl�tta a vigyorg� k�pemet, elpirult.
- Gratul�lok a szerelmeseknek, hogy �gy egym�sra tal�ltak! - sz�lam mosolyogva.
Bar�tnõm mondott egy halk k�szit. Nem akartam zavarni, �gyhogy le mentem reggelizni.
Vid�man kezdtem el enni, de sajnos lehuppant mell�m Potter.
- Hi�nyoltalak - mondta.
- Mi? - k�rdeztem sz�rakozottan, oda se figyelve r�.
- Nem l�togatt�l meg - sz�lt, j�tszva a s�rtõd�ttet.
- M�gis, mikor szoktalak �n t�ged megl�togatni?
- Soha, ez�rt is akartam, hogy most l�togass meg!
- K�l�nben is...nem tudtam, hogy a Gyeng�lkedõn vagy...
- Ne hazudj, Lily! - �risten! Lilynek sz�l�tott!
- Nem hazudok! - mondtam, �s pr�b�ltam �gy tenni, mintha ez megs�rtett volna.
- Sirius elmondta nekem, hogy mennyire agg�dt�l �rtem! - sz�lt vigyorogva.
- Miket hazudg�l ez a... - kezdtem, de Potter elõh�zott a zseb�bõl egy darab pergament.
- E... ezt... ezt odaadta... neked Black?
- H�t persze! �gy agg�dt�l �rtem, mintha a pasid lenn�k! Vagy tal�n az is vagyok? - k�rdezte vigyorogva.
- H�lye! - ez volt az utols� sz�, amit mondtam neki, �s kirohantam a Nagyterembõl. Õ vigyorogva n�zett ut�nam.
Mikor a Griffend�l-torony fel� igyekeztem, majdnek neki�tk�ztem Alice-nak.
- Lily, mi t�rt�nt? - k�rdezte agg�dva bar�tnõm.
- Alice, �n... musz�j, hogy elmondjam valakinek...�n...�n...szeretem.
- T�k j�, de kit? Helyes?
- Nagyon is! - mondtam.
- Na, ki az? Ny�gd m�r ki!
- Kiny�gn�m, ha nem sz�ln�l k�zbe!
- Na, mondd m�r, ki az!
- James Potter - mondtam holtra v�lt arccal. - Nem tudom, mi�rt, de szeretem!
- Ez komoly?
B�lintottam.
- De ugye nem mondod el senkinek?
- Lily, de õ is szeretet! Akkor mi�rt nem j�rsz vele? - �rtetlenkedett Alice.
- Mert...nem tudom. Nem j�rok vele �s k�sz!
- Te tudod! De �n a helyedben j�rn�k vele! Persze, ha nem lenne Frank.
- H�t nem �rted? Potter minden l�nyt eldob! Ha j�rn�k vele, �n is �gy v�gezn�m!
- Ebben biztos vagyok, Evans! - sz�lt egy gonosz hang a h�tunk m�g�tt.
- T�ged senki nem k�rdezett, Pipogyi! - kelt a v�delmemre Alice.
- T�nyleg?
- H�zz innen, Piton! - mondtam neki v�szj�sl� hangon. Most b�rkit meg tudn�k �tkozni.
- Mit sz�ln�l egy p�rbajhoz, Evans? Most nincs itt Potter, hogy megv�djen! - sz�lt k�r�rvendõen.
- De itt vagyok! - hogy termett itt Potter ilyen gyorsan? - Azt aj�nlom, tûnj el innen!
- Jajj, itt a kis megmentõ, aki...
- Vigy�zz magadra, Pipogyusz! Eml�kszel m�g az �t�d�v�nkre? Ha nem, akkor sz�vesen felid�zem, mi is t�rt�nt! - sz�lt James.
- Potter, ezt m�g megb�nod! - sz�lt Pipo...Piton, �s elh�zta a cs�kot.
- Csak ennyit kell mondani, �s m�ris rohan! - fordult fel�nk James.
- ���...k�szi - ennyit tudtam kiny�gni, �s mivel �reztem, hogy kezdek pirulni, elrohantam. Alice szerencs�re most nem rohant ut�nam.
Potter abbahagyta a vigyorg�st, �s cak ennyit mondott:
- Most mi van?
- Semmi, csak elvak�tja a szerelem! Uuupsz...Bocsi, Lily! - h�t bar�tnõm elsz�lta mag�t.
- T�nyleg? �s ki a szerencs�s? - k�rdezte magabiztosan James.
- Nem mondhatom meg, mert �zekre szedn�d! - hazudta Alice, hogy a fi� ne tudja meg, hogy õ az. De ezt csak az �n kedvem�rt tette, amit nem tett valami j�l.
Potter arc�ra r�fagyott a vigyor.
- Mi? Sz�val nem �...Vagyis, hogy ismerem?
- Att�l tartok, igen.
Mik�zben besz�lgettek, �szre sem vett�k, hogy a K�v�r D�ma portr�ja el� �rkeztek.
Megmondt�k a jesz�t, �s bel�ptek. Az egyik asztaln�l megl�ttak tanulni.
Potter odaj�tt hozz�m, Alice k�vette.
- Gratul�lok, Evans! De legal�bb sz�lhatt�l volna, hogy ne strap�ljam magam! - mondta d�h�sen.
- Mi? - k�rdezte �rtetlen�l.
- Tudod te azt j�l!
- De h�t... - nem tudtam v�gigmondani, mert James elment. - Mit mondt�l neki?
- Azt, hogy szerelmes vagy.
- Elmondtad neki? De h�t meg�g�rted...
- Dehogy mondtam! Azt mondtam, hogy egy m�sik fi�...
- De most megs�rtõd�tt �s m�r lehet, hogy nem is szeret! - mostm�r kiab�ltam.
- Ha nem j�rsz vele, mi�rt zavar, hogy nem szeret? - m�r Alice is kiab�lt.
- Az�rt, mert szeretem, �s õ is szeretett, am�g mindent el nem rontott�l!
- MI? �n mondtam neked, hogy j�rj vele, de te olyan gy�va vagy, hogy olyat m�g nem l�tott a vil�g!
- Persze, k�nnyû neked! Milyen lett volna, ha oda�ll�tok, �s azt mondom: Szia, James! �n is szeretlek, �gyhogy, ha akarsz m�g velem j�rni, akkor j�rok veled!?
- Gondolkodj m�r egy kicsit!!! Biztos megk�rdezte volna!
- Ja, persze, biztos! - azzal kirohantam a klubhelyis�gbõl. Szerencs�re ezt a vit�t nem sokan hallott�k, - azok is csak elsõs�k voltak - mert a kiab�l�sunkat elnyomta valami nagy r�h�g�s az egyik sarokb�l, de nem �rdekelt, min r�h�gtek.
Csak futottam, futottam , �s futottam, k�zben azon gondolkoztam, hogy m�r Jamest, �s Alice-t is elûztem magam mellõl.