Lily Evans naplja- A kezdetek
by: natty 2006.07.27. 11:59
23.fejezet Az vszzad kviddicsedzse
19:44, ismt a hlteremben
Illetve folytatdott volna, ha Potter nem replt volna oda hozzm. Mivel lttam rajta, hogy valamit akar mondani, tartottunk egy kis sznetet. n egy egyrs kis sznetre gondoltam, de sajnos Becca meg csak tz percesre. Gondolom, nem tudta volna tovbb, mivel szrakoztatni a jnpet. Mikorra a megmaradt t, viszonylag p jtkos lekszldott a fldre, Potter mr nagyban magyarzott nekem: - Valahonnan szereznnk kell egy fogt! – kezdte. - Ugyan, mirt? – krdeztem. Mikor lttam, hogy nem nagyon akar vlaszolni, s radsul a szemembe sem akar nzni, bosszsan felshajtottam. – Csak azt ne mondd, hogy csinltatok valamit azzal az tõdtt Blackkel, ami miatt… - Az a helyzet, hogy csak segteni akartunk. Ugyanis, ha nagy a nzettsg, taln ki tudunk mg jutni abbl az rokbl, ahova te vezettl be minket, drga edzõnõ! – csattant fel. – Csak fel akartuk lendteni az edzst egy-kt plakttal… - PLAKTTAL?! – harsogtam. Ht, nan. Nem is rtem, mit vrok Pottertõl meg Blacktõl. Mr csodlkoztam, hogy ma mg nem kvettek el egy marha nagy baromsgot. Pedig dehogyisnem! Csak eddig sikerlt eltussolniuk… - Hny plakt? – morogtam. - … Egy, kettõ… - Pontosabban 300-400… - drmgte Brad, aki ma dlutn nagyon kzvetlen volt. Pldul odig eljutottunk, hogy ksznt nekem. - 300-400 PLAKT??? JAMES POTTER? TE… - ekkor egy hang szlalt meg a htunk mgtt: - Miss Evans, megengedn, hogy nhny tantvnyommal riportot rjunk az edzsrõl? A Reggeli Prfta plyzatra ksztennk. – nzett a szemembe fontoskodva Miss McMahir. Most narancssrga miniszoknyt s lnk lila felsõt viselt. Asszem, be kellene mutatnom Linak… Knyszeredetten rmosolyogtam, s blintottam. Ekzben Potter s Black nagyon gyorsan elhzta a cskot, a leltk fel. HT, MONDHATOM, NAGYON KEDVESEK. SOHA NEM HAGYNK CSERBEN AZ EMBERT… , NEM! ÕK KETTEN A HÛSG MINTAPLDI. Fogtam magam, s Potter utn rohantam, Heathernek meg intettem, hogy lltsa meg Blacket, aki gy rohant a stadionbl kifel, mint egy elefnt. rkon, bokron, embereken t. n pedig Potter utn rohantam, mint egy valdi edzõnõ! Igazn bszke vagyok magamra. t kzben meglttam egyet a fent emltett plaktokbl:
„Figyelem, figyelem! Ma dlutn, 17:00-tl kezdett veszi az vszzad kviddicsedzse! Mindenkit szeretettel vrunk, aki szereti a kviddicset, az esseket, az ordiblst, s nagy botrnyokat! Ebbõl kvetkeztetve biztosak vagyunk benne, hogy az egsz iskola megajndkoz minket szeretetvel, s elltogat eme llegzetelllt esemnyre! A fog bravros mutatvnyokat fog bemutatni, dacolva a termszet trvnyeivel! Tippek: Hozzanak sisakokat, tekintve, hogy Sirius Black jtssza ma a terelõt; s flvdõket, mert Miss Lily Evans is megtisztel bennnket - szmottevõ edzõi tapasztalatval.”
AZOK A… HA POTTERT ELKAPOM, ESKSZM, MEGLM! Nem hiszem, hogy Kira tudott volna a dologrl. De, ha õ tudott is, n nem. POFTLANSG!!! De, most komolyan. s, egybknt is, hogy lehet egy edzsre azt mondani, hogy llegzetelllt??? Br… bizonyos rtelemben… ha Potterk itt a szvinfarktusra gondoltak… - Meg van a megolds! – kiltottam utna. Hirtelen megllt s felm fordult, n pedig majdnem neki mentem. - Hallgatlak.. – komoly volt az arca. - Te kevertl ssze mindent a hlye plaktjaiddal, Potter, ezrt gy dntttem, TE leszel a fog. – mondtam hall nyugodtan, s knyelmes lptekkel elindultam vissza, a plya fel. Potter utnam rohant. Most megfordult a sorrend. n ell, Potter htul. - n HAJT vagyok, nem FOG! – kiablta halkan, nehogy az pp arra jr Black szlõk szrevegyenek minket. - n meg EDZÕ vagyok. s az edzõknek az a tulajdonsguk, hogy utastsokat adnak ki a jtkosoknak. – mosolyogtam r. - Ha ezt elfogadnm, Evans, mg akkor is hinyzik kt hajt. Õk is nagyon fontos szerepet tltenek be. Ezrt, - elvigyorodott. Ajjaj… - te leszel az egyik pthajt s, az edzõ egyidejûleg. J tlet, igaz? Elpirultam. HOGY A FENBE TUD MINDIG VISSZAVGNI?! (s, mirt olyan aranyos ilyenkor???) - Azt akarod mondani, hogy egyidejûleg repljek, dobjak, figyeljem, hogy ki hol van, s mit csinl, vlasszak taktikt, hallgassam Becca monolgjt… Ezt nem lehet megcsinlni! - Oh, dehogynem! - TKAROLT, s elkezdett kivezetni a nylt plyra. – n nap, mint nap ezt csinlom. Viselkedj gy, mint egy igazi edzõ! De egy dolgot kihagytl, Evans. Br, neked ezt nem lesz nehz teljestened… - Igen, s mi az??? – krdeztem durcsan. - Legyl mindezek kzben csinos. Uhhhhhhhhhhhhhhhh!!!!!!!
Visszamentnk a plyra. Ott Heather ppen Blacket rnciglta, aki hevesen tiltakozott a marads ellen. s most mg enyhn fogalmaztam. Figyelmremlt, hogy egy harmadves lny vissza tudta tartani Blacket. s, hogy nem flt a Black csaldtl. Persze, mert mugli szrmazs s nem is ismeri azokat az egocentrikus, szmt embereket. gy, mikor Callipsho nni metszõ hangon elkezdte szidni, õ csak oda vetette az emltettnek: - TAKARODJON KI A JTKOSOK MAGNSZFRJBL, VNASSZONY! Callipsho nni megnylt arccal, sz nlkl sietett el a kastly fel. Biztosan megy rulkodni. Sznalmas. Ekkor jttem r, hogy mg egy tag hinyzik, gy nekilttam mg egy jtkos verbuvlsnak: - BECCA, JESS, REMUS, RINI, VERITY! LE TUDNTOK JNNI??? – ordtottam fel bartaimhoz. A vlaszok, kedves olvas. s mg egyszer megemltem, õk a bartaim… Rini: MIRT? Remus: VALAMI BAJ VAN? Verity: FJ A HASAM, HAGYJATOK BKN! Becca: CSKOT! Jess: VISZNK BONBONT IS! Rini, Remus s Jess lerohantak hozznk. Kzben Remus belelpett egy lekvros palacsintba, Jess elcsszott egy gumimacis papron, Rini pedig gy trte az utat, mintha õserdei kalandor lenne. Amikor mr vgkpp gy tûnt, beragadtak a tmegben, Remus mondott valamit. Az emberek gyanakodva, irtzva hzdtak el tjukbl. - Mi volt ez? - Egy nma bomba? - Frank grnye? - Remus, elkezdtl nekelni? - Rusztotttok valamelyik rokonomat az emberekre? - Ah, nem. – legyintett Remus. – Kolersak vagyunk. - Ja. – blintott Potter. – Vagy gy. - Mirt kellett ttrnnk magunkat azokon a szerencstleneken? – nzett rm Jess, mikzben sztosztogatta a nagy tbla bonbont. - Az a helyzet, hogy hajtra van szksgnk… Ki akar… Mg be sem fejeztem a mondatot, mris mindannyian egyszerre kezdtek el tiltakozni. Vgl, hrom perces szcsata utn Remus vllalkozott a msik hajt szerepre. Potter s Black meggyõzte. - Ezrt minimum szentt fognak avatni. – morogta, mikzben a seprûjt nzegette. - Rendben. Tudod, mi a dolgod? – krdeztem meg kt perc mlva Pottert. - El kell kapnom a kis, srga bigyt. – ismtelte meg szavaimat Potter, szlesen mosolyogva, s elengedte az eddig kezben tartott kis, srga bigyt… arg….. cikeszt. - Brad? - Nem szabad kivdenem a labdkat, csak akkor, ha szlsz. - OK. Black? Ethan? - Soha, semmilyen krlmnyek kztt nem vesszk clba a kznsg semelyik tagjt. – mondtk krusban. - Remus? - Nem ejtem el a kvaffot, nem esek le a seprõrõl, s nem meneklk el a gurkktl. – halkan felshajtott. - gy rzem, mintha a sajt sromat snm. - Semmi baj. Emberek, fl ra, s ennek vge. Ha ezt tlljk… - … mehetnk aludni. – stott fel Black. – Hossz volt ez a nap. - Tlontl hossz. – dohogtam, mikzben a cikeszt figyeltem, ami DIREKT a fejemnl rpkdtt. Pimasz kis vakark! Elkaptam s Potter fel hajtottam, de a kis labda ezt jelnek vette, s felreplt. Folytatdott az edzs. Mikor felszlltunk, enyhn szlva szdltem. A frsz tudta, hogy triszonyom van! Mr rtem, hogy Kirsten mirt lett rosszul… De, mielõtt kvethettem volna pldjt, s lehnyhattam volna a legkzelebb lvõ dolgot, felharsant Becca hangja: - Mikzben James Potter, az jdonslt fog kamikze tmadst indt a fldfelszn ellen, hallgassunk valami megnyugtat zent! Felharsant az a JELLEGZETES, TEMETSI DALLAM. Annyira, de annyira megnyugtat volt, hogy Potter majdnem elfelejtette felhzni a seprûjt. gy ltom, Beccnak ma kreatv napja van. Amikor nem hallottam siktst, vistst, vltst, megnyugodtam, hogy mindenki l. Vagy mindenki meghalt? Rszletkrds.
n viszont lmos vagyok… Teljesen kiksztett ez az edzs. Meg, hogy replnm kellett. Annyira tvolinak ltszik a veszekeds, a vendgek fogadsa, pedig ma reggel volt. Mg egy ilyen nap, s tûzk el innen. Hla istennek, ht ra utn fjdalmas bcst vettnk a vendgektõl. Prbltam õket marasztalni, elmesltem, hogy holnap a Mardekr edzst izgulhatnk vgig… t perc alatt elhztak. Black pedig, amikor bert a Roxfortba, felkiltott: - Isten hozott, jra, SZABADSG!!! Meg tudom rteni. Na, j, most mr tnyleg mindjrt elalszok… ... Nem haltam meg. Tlltem ezt a napot. ltem seprûn, repkedtem 80 mter magasban, voltam Potter lben. Azt hiszem, itt az ideje, hogy kicsit felprgjenek az esemnyek. Mert ez a nap rm unalmas volt…
|