03:12, valahol egy erdõben

H�t, mondhatom, nagyszerû! Itt vagyunk az erdõ k�zep�n, vaks�t�t van, egy foly� csordog�l a l�bamn�l, �s azt hiszem, mozog a kõ, amin �l�k! Egyre jobb! Ahelyett, hogy a meleg szob�ban, a puha �gyban pihenem ki a h�t f�radalmait, helyette valahol az ismeretlenben t�bl�bolok. Ez ANNYIRA jellemzõ. �s, mindezt Becca miatt…
Hajnali f�l kettõkor kezdõd�tt ez a balul els�lt kaland. Ugyanis ekkor r�zott fel Becca legszebb �lmaimb�l (�ppen Bellatrixot z�rtam be k�t felbõsz�lt, vattacukor testû, karamella�ntettel d�sz�tett rinoc�rosz ketrec�be). �rhetõ m�don nem nagyon akartam felkelni. Jess se.
- F�l kettõ van! – morgott Jess, mik�zben fej�re h�zta a takar�t.
- J� �jt! – fordultam a fal fel�, mire kedvenc bar�tnõm ler�ngatta r�lam a takar�t, �s felgy�jtotta a villanyt.
Kiss� k�b�n �ltem fel az �gyon. Jess elkezdett vihor�szni, nem tudom, hogy a korai idõpont, vagy a hajam �llapota miatt. De h�t tehetek �n r�la, hogy �bred�skor mindig �gy n�zek ki, mint akit megt�ptek?! Eszt�tikai szempontb�l nem lehettem valami �d�tõ l�tv�ny, de ments�gemre legyen mondva, Jess se. A m�skor t�k�letes arca, most teljesen �tlagos volt… �tlagosan mogorva, amikor Becca nem hagyta, hogy visszab�jjon az �gyba.
- Mi van? Kit�rt egy vulk�n a suli alatt, vagy mi? – duzzogott Jess. Egy�bk�nt �n m�r ezen sem lepõdtem volna meg.
- Kaptam egy levelet a b�ty�mt�l. – Becca lehuppant mell�m, �s mutatta az õsr�gi pergament.
„J�l vagyok. De hallgatnom kell, mindenrõl, amit eddig megtudtam. Ezt m�g sem tudom megtenni. Hugi, soha, senkinek ne mondd el ezt a titkot, amirõl most �rni fogok neked: tal�lkoztam egy emberrel, aki meglepõ egyezs�get aj�nlott nekem. Nincs m�s v�laszt�som. K�t t�rsamat szemem l�tt�ra �lte meg, mert nem akartak csatlakozni hozz�. Ha tudom, van �rtelme az ellenkez�snek, �s nem hi�ba fogok meghalni, �n is sz�ltam volna egy p�r sz�t a vez�r�kh�z, de �rtelmetlen lett volna hal�lom. Nem tudom, mit akar tõlem az a f�rfi, csak azt, hogy t�lont�l magas szinten haszn�lja a m�gi�t. H�tborzongat� neve van: Voldemort. Becca, eszedbe se jusson keresni! Azzal csak �rtan�l a helyzetemen. K�rlek, mondd meg Madisonnak, hogy szeretem. Õt, �s a bab�t is. Rol”
Egy percig magam el� meredtem. Erre mit lehet mondani? Elkezdtem t�prengeni, hogy valami nagyon nagy igazs�got mondjak ki, mint a filmekben ilyenkor. V�g�l kiny�gtem:
- A szerelem �l, but�t, nyomorba d�nt.
Becca csod�lkozva n�zett r�m.
- Lil, minden rendben?
- Ja, persze. – Ennyit a dr�mai hat�sr�l… Urgh… - Most akkor mi is van?
- Nem tudom. Engem ink�bb az �rdekelne, ki a fr�sz az a Voldemort.
- Mindenestre, ha d�h�ngõ õr�lt is, meg tudom �rteni… Akinek ilyen neve van…
- Egy hidegv�rû gyilkos lehet.
- �s hobbiszinten robbantgat. – �lt le k�z�nk Jess.
- �sszekevered Jamesszel �s Siriusszal.
- Dehogyis! Õk csak h�zakat robbantanak, Voldy viszont a sulit tette a f�lddel egyenlõv�!
�sszen�zt�nk Becc�val. MI VAN???
- Dumbledore professzor ma d�lut�n mes�lt errõl is. Lil, te akkor ment�l megt�pni Bell�t, Becca pedig azt hiszem, ek�r�l osztotta ki j�l Siriust. R�ges-r�gen a kast�ly kapuja nem ott volt, ahol ma, hanem a padl�s ajtaja volt a suli ajtaja. Tudj�tok, ez�rt is hasonl�tanak! Csak hogy Voldy – polg�ri nev�n Tom Denem -, nem nagyon b�rta a Roxfortot, �s miut�n sz�pen letette a RAVASZ-okat, �s od�bb �llt, b�cs�z�ul az�rt m�g itt hagyott aj�nd�kba egy bomb�t.
- Aranyos cs�v� lehetett… - h�mm�gte Becca, �s �n igazat adtam neki. Akire ilyen hat�ssal van a suli, annak m�lyen gy�kerezõ pszichol�giai probl�m�i vannak. Ezek szerint viszont az emberis�g 80 sz�zal�k�nak baj van a gondolataival…
- Levelet akarsz �rni Madisonnak? Esetleg a sz�leidnek? – k�rdeztem, t�k �rthetõ m�don. Mert azt hittem, Becca norm�lis. H�t, siker�lt meggyõzõdn�m, hogy nem.
- Megkeresem Rolt!
- Becca… Eml�kszek, mit �rt Rol? Id�zek: „Becca, eszedbe se jusson keresni!”
- Teszek r�, hogy mit �rt! Akkor is megyek. Veletek, vagy n�lk�letek, az mindegy…
Fanatikus elsz�nts�ggal szem�ben utat t�rt az ajt�hoz, mindenf�le szertehagyott szokny�kon, sz�tszaggatott tank�nyveken �t, majd robban�sszerû hang k�s�ret�ben neki ment egy �stnek (amit m�g elõzõ este �ll�tottam fel, k�sz�l� Blackek �s Potterek megf�kez�s�re). Jess m�g mindig �lmosan, nem t�rõdve bar�tnõnk haj�nak �ps�g�vel, ann�l fogva h�zta vissza õt a h�l�ba. Szitkoz�dva fel�lt�zt�nk (csak tudn�m, mi�rt!), betett�nk egy-k�t t�rk�pet a t�sk�nkba. �n kifaggattam Becc�t az exped�ci� r�szleteirõl:

- Hov� megy�nk?
- Nem t’om.
- Mi�rt?
- A b�ty�m�rt.
- Mennyi idõ?
- Amennyi musz�j.
- J� a hajam?
- H�t, Lil… �gy felkel�s ut�n hagy ne �br�nd�tsalak ki.

„Hozok kaj�t” kijelent�ssel Jess lel�pett a konyha ir�ny�ba. Ink�bb haltunk volna �hen… T�z perc m�lva k�t �tõd�tt sr�ccal t�rt vissza. Potter �s Black k�zeledtek fel�nk a folyos�n, elõtt�k Jess szaladt, aki bocs�natk�rõen elkezdett hadarni valamit, mik�zben karjaival hadon�szott:
- A konyh�ban voltak, �s ki hitte volna, hogy �ppen ilyenkor vannak ott, �s �szrevettek, �s mit csin�lhattam volna, mert…
Azt hittem, dobok egy h�tast! Gyorsan elkezdtem kifel� „s�t�lni”, mikor Potter visszah�zott, k�ny�k�mn�l fogva.

- Hov� ez a nagy siets�g, Evans?
- Menj a francba, Potter! De j� messzire! Legal�bbis a dr�gal�tos Bell�csk�dhoz! – karba tett k�zzel, les�jt� pillant�ssal n�ztem r�. Potter Bellatrix nev�tõl eg�szen bevadult.
- Jaj, Evans, k�ny�rg�m, ne kezd megint! – fintorgott zsebre v�gott k�zzel.
A t�bbiek k�v�ncsian n�ztek r�nk, Becca pedig egyik�nkrõl a m�sikunkra n�zett, mintha nagyon v�rna valamit… Egy�bk�nt meg Potter teszi itt nekem az agy�t, �lland�an felv�g elõttem, mikor azt a kis lib�t szereti. H�t, legyenek boldogok!!!!!! �sszeillenek…
- Akkor hagyj b�k�n.
- Azt csin�lom!
- Akkor mi�rt csin�ltad AZT?
- Mit?! – Potter kezdett bep�ccenni.
- H�t, AZT!

Besz�lget�s�nket Becca besz�l�sa szak�totta f�lbe.
- Nem akarok belesz�lni, ebbe az intellektu�lis t�rsalg�sba, de mehetn�nk, nem?
Most Black k�vetkezett egy egetverõen ravasz k�rd�ssel. Ha nem hallottam volna, nem is hiszem el, hogy õ k�rdezte.
- Hov� mentek?
- Sirius, lekophatn�l.
- Az �jszaka k�zep�n egy csom� kaj�val csak �gy s�t�ra indultok, �s azt v�rod, hogy higgyem is el?! Minket nem lehet kihagyni egy ilyen bulib�l!
Az eg�sznek az lett a v�ge, hogy l�rm�san kivonultunk a kast�lyb�l, ki a parkba, ahol is bec�loztam az ist�ll�t. Potterrel �s Blackkel a nyomomban, akik �gy ragadtak r�m, mint d�gl�tt l�gy a m�zpap�rra. Mindketten f�ztak… Nem is csod�lom. Aki van oly idi�ta, hogy egy sz�l p�l�ban mer�szkedik ki a hajnali hidegbe, az mag�ra vessen! Teljesen term�szetes, ha hal�lra fagy.
Csakhogy hõseinknek (micsoda id�tlen sz�fordulat!) esz�kben sem volt elt�vozni az �lõk sor�b�l. Helyette ink�bb minket zaklattak. Fût�tte õket a v�gy, hogy felbosszantsanak minket, hiszen abb�l sosem el�g! Persze, Rini m�st mond Sirius Black �s James Potter t�lfût�tt v�gyair�l… de maradjunk a t�m�n�l. Teh�t, �tv�gtunk a fagyos-cs�sz�s birtokon, �s ekkor - a semmibõl - Remus is mellett�nk termett. Hosszas lebesz�l�s k�vetkezett, ez kb. �gy hangzott:

REMUS: Ne menjetek!
BECCA: De megy�nk!
BLACK: Biztos?
BECCA: Biztos!

A l�nyeg, hogy a fi�k, �nfel�ldoz� s�haj k�s�ret�ben csatlakoztak hozz�nk. Amire egy�bk�nt senki az �gvil�gon nem k�rte õket. Valahogy felk�sz�l�dtunk a sz�rke sz�rnyaslovakra, amik az isten�rt sem akartak nyugton maradni. Tal�n, mert megismertek engem.
P�r perc m�lva elhagytuk a Roxfortot, �s nem l�ttunk m�st, csak az alattunk t�tong� m�lys�get. Illetve, m�g l�ttam a mellettem lovagl�-rep�lõ Pottert, de Õt, �s a vinnyog�s�t megpr�b�ltam figyelmen k�v�l hagyni. Ez addig ment, m�g csak Black, azzal a hatalmas esz�vel nem ijesztette hal�lra a lov�t:

BLACK: N�zz�tek, egy tollpihe bele�llt a lovam h�t�ba. Ki kellene szedni, biztos f�j neki.
REMUS: Nem, Tapmancs, t�vedsz. A toll a pegazusok nagym�retû sz�rny�nak alapanyaga, �gy…
BLACK: Nem vagyok �llatk�nz�, kih�zom! Nem akarom, hogy szeg�ny l� szenvedjen!
POTTER: Tapmancs, NEEE!!!!!

De ekkor m�r Black kit�pett egy mar�k tollat a granian sz�rny�b�l, aki sz�rnyen megijedt, hiszen m�g csak csik� volt, �s nagyon �rz�kenyen reag�lt a legkisebb zajokra, mozdulatokra is. H�t, m�g arra, hogy Black teljes erõbõl megt�p�zta addig eleg�ns tollait! A v�ge persze az volt, hogy eljutottunk a Nagy Semmi Kellõs K�zep�be.
Becca �s Sirius r�vid �ton �sszekaptak azon, hogyan t�veszthett�k el annyira az ir�nyt, hogy elj�tt�nk d�l fel� �szak helyett (egy�bk�nt mi�rt is akarn�nk pont �szak fel� menni???); Potter pedig kezdte hibern�lni mag�t. F�l �ra bolyong�s ut�n t�zet var�zsoltam, majd megpr�b�lkoztunk h�l�zs�kok megid�z�s�vel, mivel hajnali h�rom elõtt j�rhattunk valamennyivel. Hihetetlen, de n�mely emberek ilyenkor aludni szoktak… Jess p�rn�t, Remus h�rom-oldala-nyitott-extra-j�l-szellõztetett h�l�zs�kot, Black pedig mûanyag, megolvadt massz�t aj�nlott fel alv�sra. Van egy olyan sanda gyan�m, hogy erre az �jszak�ra se a k�nyelme miatt fogok visszaeml�kezni…

10:34, Becc��k egyik h�za

T�l�lt�k.
�s, most csod�k-csod�ja, itt vagyunk Becca sz�lõotthon�ban. Na, j�, ez erõs t�lz�s, mert nem N�metorsz�gban vagyunk, de v�g�l is… Ahogy vessz�k. Tegnap (azaz ma!) n�gykor �ll�thattunk be, mikor m�r t�nyleg a v�gpusztul�s hat�r�n �lltunk. J� vend�gl�t�hoz h�ven elõsz�r majdnem sz�vbajt kaptak, majd betess�keltek minket a h�zba. Eg�szen addig, am�g meg nem l�tt�k Blacket, mikor viszont Becca pap�ja �szt�nszerûen ugrott el�, az ajt�ba:
- M�R MEGINT TE??? - (Szimpatikus nekem ez a Mr. Breeman…)
- Lionel, nem kell t�lreag�lni a dolgot. – mondta szel�den Becca anyuk�ja, �s elkezdett kifaggatni minket hogyl�t�nkrõl.
R�pke n�gy perc m�lva Mr. Breeman udvariasan bezavart minket Becca szob�j�ba, majd Blacket, Pottert �s Remust oda vezette a szûk folyos�ra, �s r�mutatott a kõpadl�ra, egy�rtelmû gesztussal �rtelm�kre adva, hogy õk itt nem igaz�n sz�vesen l�tott vend�gek. Mrs. Breeman megint csak k�zbe sz�lt, �s az egyik vend�gszob�t k�sz�tette elõ a fi�knak. F�rje kiss� gyanakodva, pusk�j�t mindig k�zn�l tartva morogta oda nekik a k�vetkezõt:
- Jobb lesz szemmel tartanom titeket… - f�ttyentett egyet, mire k�t hatalmas dobermann kutya jelent meg, akik sz�ves �r�mest engedelmeskedtek gazd�juknak. M�g j�. Ki akart�k pr�b�lni a Black-pecseny�t (a la Mr. Breeman).
Becca anyuk�ja bej�tt a hozz�nk, a szob�ba, �s mes�lt n�h�ny rettentõ �rdekes dologr�l: Becca gyerekkor�r�l („�s, akkor, az �n pici l�nyom az eg�sz t�rgyal�terem nagy �r�m�re elkezdett �nekelni: ~Katica bog�rka, p�ff, leesett.~”), a k�t v�rebrõl („�, õk csak Nyuszi �s Vir�g! Nem kell tõl�k f�lni!”), �s a fia eltûn�s�rõl („Arr�l suttognak, hogy valahol a k�rny�ken bukkant fel mostan�ban, de igazs�g szerint nem tudok hinni benne, mert akkor m�r r�gen hazaj�tt volna!”). Mikor m�r eldõlt�nk az �lmoss�gt�l, Mrs. Breeman kiment, �s hagyott minket aludni… �gy f�l t�zig.
Mikor fel�bredt�nk, lent, az �tkezõben a sr�cokat l�ttuk meg, katonai egyenruh�ban, ahol �ppen fekvõt�maszokat nyomtak le, Mr. Breeman pedig sz�molt k�zben:
- Sz�z�t, sz�zhat… Gyer�nk, fi�k, tov�bb! Nem vagytok ti v�zna any�masszony-katon�k! Sz�zh�t…
- Apa! Mit csin�lsz? – k�rdezte meg t�k nyugis hangon Becca, mint aki hozz�szokott, hogy minden nap egy ilyen jelenetre l�p be az �tkezõbe.
- Csak kicsit megedzem a bar�taitokat. El�g sokat szerencs�tlenkedtek tegnap a fav�g�sn�l…
H�t, igen. Tegnap (urgh… ma), hajnali hatig f�t v�gtak a fi�k. Nem lehettek a legjobb passzban. De, mi a fr�sznak f�t v�gni? Hiszen Mrs. Breeman �pp este mes�lte, hogy n�luk, a kandall�kban m�gikus tûz �g. Ja, t�nyleg, Mr. Breeman hobbija a fafarag�s. �gy tûnik, õ is �sszek�ti a kellemest a hasznossal.

15:03, a nappaliban

Tett�nk egy r�vid s�t�t a muglik lakta telep�l�sen. R�vid idõ alatt hatalmas felfordul�st siker�lt csin�lnunk, mint rendesen.
Persze Black hib�ja volt.
Õ ragaszkodott a tal�rhoz, õ k�sz�nt abnorm�lis m�don minden szembe j�võ embernek, ami nagy teljes�tm�ny volt. M�sodpercenk�nt h�rom „J� napot!”, „Hogy vagy, haver?” az�rt nem semmi. �s õ vett t�k�t. Pontosan. Egy hatalmas, g�mb�lyû, bar�zd�lt, narancss�rga t�k�t. Hi�ba pr�b�ltuk lebesz�lni r�la. Egyszerûen bele szeretett. Hi�ba, megtal�lja egyszer mindenki a lelki t�rs�t, v�g�l is Black feje is egyen�rt�kû a t�kkel, teh�t j�l meglesznek. Azonos agyi szinten vannak. B�r, ez a t�kre n�zve s�rtõ lehet. Mert Black m�r m�nuszban van…
Potter elnevezte Black t�k�t T�killa kisasszonynak, amin Becca �s Jess meg�ll�s n�lk�l r�h�g�tt. Black azut�n valamivel megs�rtette Becc�t, aki elkezdett duzzogni. Ekkor �ppen egy teraszon ment�nk v�gig, �s igyekezt�nk rajtuk k�v�l m�g a rengeteg helyes sr�cra is figyelni. A v�ge az lett, hogy bar�tnõm T�killa kisasszonyt k�rte aj�nd�kba, a s�rt�s kiengesztel�sek�nt. Black meg, h�t nem adta. Becca megpr�b�lta elvenni, Black fogta, fogta szeg�ny �rit�k�t, majd elejtette. T�killa kisasszony pedig egy szerencs�tlen ember fej�n landolt. Illetve egy hatalmas fekete m�gus fej�n, de az kit �rdekel. A pasas �gy is el�g rendesen el�jult… Ez volt az elsõ tal�lkoz�sunk Voldyval.
Szerintem egy�bk�nt nagyon is j�l j�rtunk, hogy el�jult. Mert nem szerettem volna hal�los �tkot kapni tõle. Ahogy egy r�szegesnek tûnõ alak k�sõbb meg is eml�tette - mert õt megtal�ltuk valami titkos iz� m�g�tt, ahova az al�lt Voldy elõl menek�lt�nk (tudniillik, ha v�letlen�l fel�led) -, nem volt �ppen szerencs�s h�z�s le�tni egy t�kkel. Ez van. Megsemmis�tett�k a hatalmas var�zsl� kihat�s�t az �let�nkre egy szimpla t�kkel. Mondhatom, EZ ANNYIRA JELLEMZÕ! �s az is, hogy Black m�g a t�k�t sajn�lta! Egy�bk�nt �rhatn�nk errõl a kis jelenetrõl egy k�nyvet, „Voldemort Nagy�r �s Sirius Black t�ke” c�mmel. Bestseller lenne!!!