4. fejezet

November, ���… nem t’om h�nyadika, tal�n 10. D�lut�n �t, H�l�:

R�g nem �rtam, de nem b�rtam. A legutols� bejegyz�sem �ta kicsit fordult a vil�g. Dumbledore olyasmit mondott, ami teljesen �sszeroppantott. Eml�kszem a szemeiben �l� f�jdalomra �s a szavaira is…
- James, k�rlek, �lj le! – mondta az irod�j�ban, ami nagyon bar�ts�gosnak t�nt…
- ���, professzor �r, most t�nyleg nem tettem semmit! Lesz�m�tva, hogy ���…
- Nem, nem, nem! Most nem err�l lenne sz�! K�rlek hallgass v�gig! – b�lintottam �s le�ltem.
- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem.
- Sz�rny� ezt �gy k�z�lni, nem is tudom, hogy kellene elkezdenem. James n�zd, nagyon fog f�jni, amit mondani fogok… A sz�leidr�l van sz�…
- Ne… - ny�gtem f�l.
- Voldemort nagy�r, tegnap este elment a k�ri�tokba, val�sz�n�leg, hogy a sz�leidet a s�t�t oldalra cs�b�tsa, de �k ezt nem hagyt�k…
- De…de, ugye j�l vannak? – k�rdeztem, hab�r tudtam, hogy nagyon h�lye k�rd�s volt…
- James, nem tudom, hogy mondjam ki…
- Meghaltak? – suttogtam. Dubledore b�lintott, majd �r�knak t�n� percekig �lt�nk…
- Mi�rt? – �lltam f�l a sz�kb�l d�h�sen – MI�RT? – ord�tottam. Dumbledore bar�ts�gosan megszor�totta a v�llam �s pr�b�lt megnyugtatni, de abban a pillanatban egyszerre gy�l�ltem mindent! Gy�l�ltem a bar�ts�gos szemeit, az irod�j�t, az iskol�t. Kirohantam �s a bej�rati csarnok fel� kezdtem el rohanni. Ott a bar�taim v�rtak, de �k is nagyon furcs�k voltak.
- James, bar�tom… �n… - mondta Sirius �s felmutatta a legfrissebb Reggeli Pr�f�t�t.
- Hagyj b�k�n! Menjetek a francba! �ljetek boldogan – ord�tottam nekik, �s kirohantam a parkba, nem akartam, hogy sajn�ljanak! Engem nem kell sajn�lni… Mit �rdekli �ket az �n sorsom?

A k�vetkez� napok, hetek, s�t mondhatom, hogy h�nap(ok), �sszemos�dtak. Az els� napokban m�g r�szt vettem �gy-ahogy az �r�kon, de nem figyeltem. Ut�na m�r le sem mentem az �r�ra, rohadtul hidegen hagyott minden. M�g a kviddics is. Hi�ba voltam csapatkapit�ny, nem tartottam edz�st. Sirius tartotta meg helyettem edz�seket, �s asszem � j�tszott a Hugrabug elleni meccsen is…

Enni n�ha lesz�ktem a konyh�ba �s, ha nagyon b�d�snek �reztem magam, akkor f�r�dtem… Ig�nyesen n�zhetek ki.

*

Este t�z, m�g mindig a h�l�:

- James! Ez �gy nem fog menni! �n is nagyon szerettem a sz�leidet, s�t sz�leimk�nt szerettem �ket, de ennek nincs �rtelme, hogy eg�sz nap itt fetrengsz az �gyadban! – esett nekem este Sirius.
- Menj a francba! – mondtam neki �s beh�ztam az �gy f�gg�nyeit. Ekkor kopogtak. Tapmancs nyitott ajt�t.
- ���, szia Black – hallottam az � kedves hangj�t – Potterrel szeretn�k besz�lni.
- De � nem akar senkivel besz�lni – morogtam.
- Na �n l�pek! – hallottam Sirius hangj�t. K�zben valaki hat�rozottan sz�th�zta a f�gg�ny�ket �s le�lt az �gyamra. Evans volt.
- Potter, Dumbledore professzor k�ld�tt! – mondta nyomat�kosan.
- Kit �rdekel – mondtam, majd hasra fordultam �s a fejemre h�ztam a p�rn�m.
- N�zd, Potter! �n nagyon sajn�lom, azt ami t�rt�nt, de egyszer t�l kell l�pned rajta! A sz�leid biztos nem azt akarn�k, hogy megbukj, vagy…
- M-e-n-j m-�-r e-l! – tagoltam neki, a p�rna al�l.
- Am�g nem hallgatsz meg, addig nem mehetek el!
- Akkor fordulj f�l! – olyan h�lye vagy, James Potter! Itt bunk�z�l azokkal akiket szeretsz! Sz�nalom… mondta egy kis hang a fejembe.
- N�zd, szerintem te sem tudod, hogy mit besz�lsz… Sajn�lom, de �gy, hogy elb�jsz a vil�g el�l, csak azt �red el, hogy m�g jobban sajn�ljanak, vagy ink�bb csak te sajn�ltatod magad a legjobban! Sajn�lom… - mondta �s �reztem, hogy finoman v�gigsim�t a h�tamon – Akkor, majd sz�lok Dumbledore professzornak, hogy nem k�v�nsz besz�lni senkivel, �s, hogy fel�led megrohadtat a vil�g… Na j� �jt!
- V�jr! Evans v�rj! – �ltem f�l az �gyban.
- Hmm? M�gis �hajtasz besz�lni velem?
- Mit akar Dumbli? – n�ztem r� Evansre. J� r�g nem l�ttam… most valahogy sokkal szebb volt…
- Dumbledore professzor – hangs�lyozta – megk�rt engem, hogy gy�zzelek meg, hogy j�rj le az �r�kra, mert ha ezt �gy folytatod, akkor k�nytelenek lesznek kicsapni t�ged. Ja, �s a lemarad�sodat pedig p�tolnod kell… - itt kicsit elh�zta a sz�j�t – Nekem kell, hogy korrepet�ljalak.
-Aha, �rtem. �s, ha a kicsap�st v�lasztom?
- A te dolgod… de gondold v�gig… A sz�leid csal�dottak lenn�nek…
- F�leg anya… - mondtam �s kicsit elmerengtem a m�ltban. – Az a legszarabb, hogy hi�ba akarok, nem tudok s�rni – fakadtam ki – MI�RT? Mi�rt pont az �n sz�leim �s t�nyleg ennyire sz�vtelen vagyok, hogy nem tudok s�rni? – k�rdeztem T�le.
- Az ember gy�sza n�ha m�lyebb a s�r�sn�l is – mondta �s vissza�lt mell�m.
- Nem. Ennyire sz�vtelen vagyok… ennyi – mondtam, de valahogy sz�rni kezdett a szemem.
- Ez nem sz�vtelens�g, Potter. A sz�leid sem v�rn�k el, hogy zokogva fetrengj a f�ld�n…
- Lehet… A francba – mondtam �s �reztem a k�nnyeket a szememben – Kellett nekem err�l besz�lni – buggyant ki egy k�nnycsepp a szememb�l.
- L�tod Evans, megr�katsz! Hogy k�pzelted ezt! – � csak mosolyogva legyintett.
- Javaslom, hogy f�r�dj meg, mert…�h�m… meg egy alapos f�s�lk�d�s sem �rtana, ja �s reggel egy kiad�s reggeli… Kicsit lefogyt�l…
- Ja, elt�ntek az izmaim! – mondtam �s fel� k�ldtem legmacs�sabb mosolyomat. Nem vette be…
- Ezt m�g gyakorolnod kell… - belet�rtam a hajamba, f�j t�nyleg hajat kell mosnom, mert ez az �llag m�r Pitonos lehet.
- L�tom kezdesz visszat�rni az �letbe James Potter, na cs��!
- Szia – k�sz�ntem el t�le �s bevetettem magam a f�rd�be.

*
November 11, reggel h�t �ra, Nagyterem:

Igen, Nagyterem. Itt �l�k az asztaln�l, n�h�nyan el�gg� b�mulnak, ez kicsit ideges�t… Igaz Sirius szerint �jra hasonl�tok r�gi �nmagamhoz, lesz�m�tva azt, hogy egy kicsit l�ty�g rajtam az egyenruha, de majd ez edz�sek seg�tenek ezen a probl�m�n is.
- �gas eszel is, vagy csak irogatsz? – k�rdezte Remus, majd meg sem v�rva a v�laszomat kiszedett egy bazinagy adag baconos, hagym�s, sonk�s r�ntott�t.
- J� �tv�gyat! – veregette meg a v�llam Peter.
- Nem lehetne ink�bb narancslevet? – k�rdeztem.
- Ugyan m�r! – legyintett Tapmancs – Most nem kell annyira vigy�znod az alakodra! Nyugodtan ehetsz egy kis zs�rt is! �gysem l�tszana meg rajtad! – mondta ked�lyesen �s j�l h�tba v�gott, �n meg megfejeltem az asztalt…

*

Tizenegy �ra, �tv�ltoztat�stan:

McGalagony egy halv�ny mosollyal nyugt�zta a jelenl�tem, majd megint kisel�ad�sba kezdett.
„H�, Evans! Mikor kezdj�k a korrepet�l�st? Semmit nem �rtek… Mi az a deszfinozi�s b�b�j?” – �rtam neki, mivel eg�sz �vben mellette kell �ln�m. Hmmm…
„Az deszfin�zi�s b�b�j, amit arra haszn�lnak, hogy az �tv�ltoztatott t�rgy mag�t�l egy megadott id�m bel�l visszaalakuljon. �s val�sz�n�leg holnapt�l kezdj�k el a korrepet�l�st, de ne hidd, hogy ett�l m�g puszipajt�sok lesz�nk!”
„Azt csak hiszed…”
„Hirtelen, hogy visszaj�tt az �letkedved”
„K�sz�nhet�en NEKED! De �n is tudn�lak korrepet�lni… Gondold meg”
„Most �llj le, mert a v�g�n m�g lepasszollak Dora Wellingtonnak! Tudod, � is nagyon okos…”
„F�j! Az a l�ny egy r�m�lom! K�pes lenn�l r�?”
„IGEN! �s most hagyj figyelni, mert ha miattad megbukok, akkor…”

- Miss. Evans! Mr. Potter! B�ntet�munka! Nem t�r�m el a figyelmetlens�get!

„K�sz sz�pen, Potter! Ezt j�l megcsin�ltad! Rohadj meg!”
„Ugyan Evans, j� dolog a b�nti! �n csak tudom…” – erre azt�n j�l oldalba v�gott a k�ny�k�vel…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s