12. fejezet

December 25. d�lut�n h�rom, Gyeng�lked�:

Nos, most, hogy le�rtam a storyt kicsit megk�nnyebb�ltem. �r�l�k, hogy szerencs�sen meg�sztuk ezt a sz�rny�s�get. Kicsit m�g k�m�s vagyok tekintve, hogy nem r�g keltem f�l. Evans most alszik. Szeg�ny… Kapott p�r �veg nyugtat� elix�rt, mert folyton r�m�lmai voltak. Hab�r kinek nem lenne. Dumbledore m�g nem keresett f�l minket, ellenben Sirius pajt�ssal, aki r�gt�n az els� pillanatban a nyakamba akart ugrani, amikor d�lel�tt fel�bredtem.
- ��������������GAAAAAAAAAAAAAAAAASSSSSSSSSSSSSSS! – rohant r�gt�n, amint sz�ltak neki, hogy fel�bredtem. – �gy agg�dtunk! Haver! – mondta �s �sszek�colta az �gy is k�cos hajamat. �n egy kicsit keresztbe �ll� szemmel n�ztem r� a sok nyugtat�- �s f�jdalomcsillap�t� elix�r miatt. – Hi�nyozt�l m�r pajtik�m! – b�gyadtan b�logattam neki, mire meg is jegyezte, hogy a nehogy meghat�djak, mert a k�nnyeim keresztbe fognak folyni… azt�n kiment mondv�n, hogy nem vagyok teljesen besz�m�that� �llapotban.

*

�jf�l:

Sajna a kar�csonyi lakom�r�l lemaradtunk, de az�rt az aj�nd�kokat megkaptuk… nem r�szletezn�m, hogy miket, de valakit�l kaptam egy nagyon cuki kit�z�t… R�zsasz�n kis sz�vecsk�be bele van �rva, hogy „�n”. Olyan kis aranyos…
- Figyelj Potter, besz�ln�nk k�ne – �lt le t�r�k�l�sben az �gyam v�g�re Evans. Kicsit s�padt volt, r�f�rt volna egy kis piros�t�, de �n m�r meg sem sz�lalok… k�pzelem, hogy az �n fejem milyen lehet.
- Mir�l is? – pr�b�ltam feljebb torn�szni magam.
- Te is tudod! A titkos kis anim�guss�godr�l.
- CSSS m�r! Ne ilyen hangosan!
- Nos? – n�zett r�m v�rakoz�an a gy�ny�r� z�ld szem�vel.
- Hajj – s�hajtottam �s �reztem, hogy v�r�s�d�k… - Elmondom, de meg kell �g�rned, hogy senkinek, nem mondod el… SENKINEK! Nem �gy, mint az �lt�z�s dolgot…
- Ok�… Majd megl�tjuk…
- Nem, �gy nem mondom el. Ez hal�losan komoly dolog. Nem puszta felv�g�sb�l tanultuk...�hm tanultam meg…
- Tanultuk? Vagyis t�bben? – n�zett felvont szem�ld�kkel. Nem t’om mi�rt tot�l zavarba j�ttem… szerintem ezt Evans is �szre vette, mert mosolyra h�z�dott a sz�ja.
- Cuki a p�l�d, Potter – mondta �s kit�rt bel�le a nevet�s. Aham sz�val a pink p�l�m miatt nevetett, �rtem �n.
- Ja, ez? – k�rdeztem kiss� feszengve. - Ez nem az eny�m, j�! Elvb�l nem veszek f�l r�zsasz�n, max, ha olyan a kedvem…
- Jaj, tudom �n…
- Ezt itt adt�k… tiszta �g�…
- Mi�rt? T�k j�l passzol a szemedhez! No de most komolyra ford�tva a sz�t, akkor, hogy is van ez az anim�gia?
- �hh, h�t… na j�… elmondom, de ha visszahallom, akkor nem �rdekel, hogy mennyire szeretlek… vagyis na mindegy, akkor �n nem tudom mit teszek veled… - erre kicsit elpirult.
- J�l van… Nos? Akkor mes�lsz?
- De ez nem olyan nagy sz�m – n�ztem r� nagy szemekkel.
- Elmondod, vagy h�vom Dumbledore-t, hogy van egy kis bejelenteni val�d!
- Azt nem tenn�d… - ny�gtem.
- De! – h�z�dott gonosz mosolyra az arca.
- Hmm, Te meg azt ne feledd, hogy sim�n tudom m�dos�tani az eml�kezetedet!
- Jaj, Potter! Nekem nem kell a kem�ny leg�nyt j�tszani, az iskol�ban k�l�nben is tilos eml�kt�r�st v�grehajtani!
- Hopp�… Igen? – k�rdeztem �s megint �reztem, hogy elv�r�s�d�k…
- Ja, mert?
- H�����t, az egy sz�p t�rt�net.
- Hajajj, lesz mit bevallanod.
- Most mi�rt akarsz hirtelen mindent tudni? Hm? Eddig nem �rdekelt… akkor most minek?
- K�v�ncsi lettem a „Nagy” James Potter rejtett titkaira.
- �s minek? – v�r�s�dtem el megint. Mit akar ez? Ez m�r d�rva…
- Az l�nyegtelen. Na kezd el a f� t�rt�netet, mert �gy nem v�gz�nk.
- Nem baj az… Tudod Evans ez hossz� �s bonyolult… Nem kisl�nyoknak val�… - pr�b�ltam terelni, de sikertelen�l. – Na j�, helyezd magad k�nyelembe, egy�l egy csokib�k�t, d�lj h�tra, �s hallgasd Potter b�csi mes�it. Teh�t az eg�sz Remus miatt van…
- Remus?
- Igen. Tudod, hogy nagyon sokat hi�nyzik. Nos mivel mi m�r els�s korunk �ta szinte elv�laszthatatlanok vagyunk, nek�nk is felt�nt, hogy Remus mindig pont egy bizonyos id�ben t�nik el. Neked nem?
- H�t �gy igaz�n nem…
- Akkor j�, nos kider�tett�nk, hogy mi�rt, de ne ijedj meg, ok�? – b�lintott.
- Remus v�rfarkas…
- HOGY MI? �RISTEN!!! �S DUMBLEDORE EZT ENGEDI?
- CSSSITTT! Evans, nyugi van! – cs�sztam k�zelebb hozz� �s befogtam a tenyeremmel a sz�j�t, mire megharapott.
- DE EZ? HOGY LEHET? MI VAN? HA MEGT�MAD…
- Cs�nd m�r – tapasztottam be megint a sz�j�t �s a szem�be n�ztem – Lenyugodn�l? Vagy abba is hagyhatom… - m�rgesen b�lintott. – Ok�, k�szi – mondtam neki, �s h�tr�bb cs�sztam. – Teh�t, Remus v�rfarkas, kicsi kor�ban harapt�k meg, �s err�l nem � tehet, nem �rtem, hogy mi�rt kell ebb�l ekkora �gyet csin�lni. Nagyon j� ember… �n ink�bb sajn�lom, hogy egy ilyen dolog teszi t�nkre az �let�t… - mondtam cs�ndesen. Pedig ebbe eddig bele sem gondoltam. Kezdek komolyodni? �h, az lehetetlen. – A l�nyeg, hogy r�j�tt�nk �s biztos�tottuk, hogy minket ez nem �rdekel, s�t m�sodikban azt�n elkezdt�k tanulni az anim�gi�t. Egy �v alatt megtanultunk az elm�letet, ut�na felk�sz�tett�k Petert is. �t�d�vre jutottunk abba a f�zisba, hogy megpr�b�lkoztunk az �talakul�ssal, mert ez egy el�g vesz�lyes dolog. Szerencs�re nagyon j�l siker�lt. Remus elmondta, hogy a f�riaf�z t�v�ben van a bej�rat egy alag�thoz, ami biztons�gban elvezeti �t, akkor, amikor �talakul �s egy kis g�cs�rt�t kell megnyomni a f�n, hogy az p�r pillanatig mozdulatlan legyen. Ez lett Peter feladata, mivel � patk�nny� tud �talakulni. �n �s Sirius nagyobb �llatokk�, hogy meg tudjuk f�kezni Remust.
- Mi�rt kell megf�kezni?
- Mert szerinted hagyjuk, hogy ott poshadjon a szellemsz�ll�son?
- A szellemsz�ll�s? Hogy j�n ez ide? – s�hajtottam �s a kezembe temettem a fejem.
- Ez �gy t�l bonyolult! Hagyjuk m�r r�… - k�rleltem.
- Nem, ha m�r elkezdted… fejezd is be.
- De �rtsd m�r meg, hogy nem lehet! Ezt �gysem �rten�d…
- Akkor �gy mond, hogy meg�rtsem – belemarkoltam a hajamba.
- Teliholdkor �talakulunk – mondtam mereven a takar�mat n�zve - �n szarvass�, ez�rt h�vnak a t�bbiek �gasnak, Sirius egy hatalmas fekete kutya lesz, ez�rt Tapmancs, Peter patk�ny, vagyis F�regfark, Remus pedig a v�rfarkas-k�r miatt Holds�p. A k�penyem alatt lesz�k�nk a f�riaf�zh�z, onnan az alag�ton Roxmortsba, a Szellemsz�ll�sra, mert oda vezet az alag�t. �s az emberek az�rt hiszik, hogy szellemek lakj�k, mert Remus �v�lt�sei hallatszanak el a faluig. Ez �gy kap�ra is j�tt, mert az emberek nem mernek odamenni. Teh�t �tsz�k�nk �s egy�tt k�sz�lunk az �jszak�ba – mondtam monoton hangon �s feln�ztem Lilyre.
- De…de ez nagyon vesz�lyes – kapta a sz�ja el� a kez�t – Mi van, ha elszabadul?
- Ez�rt vagyunk mi Tapmanccsal, hogy megf�kezz�k.
- Ez… ez borzaszt�… ezt nem hagyhatom ennyiben…
- Ne! K�rlek �rtsd m�r meg! Remusnak csak j�t tesz, hogy vele vagyunk! K�rlek ez nagyon fontos! Nem szabad kider�lnie! Kicsapn�nak minket, s�t Azkabanba ker�ln�nk… K�rlek ne… - ragadtam meg a karj�t.
- Potter, ez komoly dolog, �n prefektus vagyok �s…
- Az �g szerelm�re, Lily! Fogd m�r f�l, hogy ez nem tartozik senkire! M�g r�d sem! Remus is prefi, �s? Leszarom, hogy mi vagy! �gy d�nt�tt�nk, �rted? – n�ztem fel. Evans f�rk�sz� pillant�sa meg�llapodott a szememen.
- Rendben van, Potter. Nem mondom el senkinek, �g�rem – mondta �s kiny�jtotta a jobb kez�t. Megfogtam �s �n is a szem�be n�ztem.
- Ha elj�r a sz�d, esk�sz�m, hogy a Mungoban k�tsz ki… - erre elmosolyodott.
- Lily… Lilynek nevezt�l – mondta halkan.
- Ja, mert nem �gy h�vnak?
- De. Csak furcsa volt a te sz�db�l hallani.
- Aha… �rtem. Na akkor ennyi volt a gyereknapb�l, j� �jt, Evans – mondtam kiss� bunk�n, majd elengedtem a kez�t �s h�trad�ltem az �gyban fejemre h�zva a takar�t.
- J� �jt – mondta �s visszam�szott az �gy�ba.

- H�, Potter – sz�lalt meg nem tudom mennyi id� m�lva, mire �n f�l�lomban felk�ny�k�ltem.
- H�h?
- Aludt�l?
- Nem, lepk�t vad�sztam… szerinted norm�lis emberek este f�l tizenkett�kor mit csin�lnak, azon k�v�l, hogy gyereket? – suttogtam halkan, mert nem akartam, hogy a Madame bej�jj�n.
- J�l van na, �ltal�ban te m�g hajnali kett�kor kezdesz k�borolni.
- Mindegy. Mondjad, ha m�r fel�bresztett�l legszebb �lmaimb�l.
- Ja, csak azt akartam mondani, hogy k�szi, hogy megmentett�l �s tartottad bennem a lelket…
- Most ez�’ �bresztett�l f�l? – ny�gtem – Istenem, ezek a n�k… Fek�dtem vissza – Evans hangosan kuncogott. – Most mi olyan vicces? – k�rdeztem mogorv�n.
- Semmi – legyintett �s felk�ny�k�lt.
- Most mit n�zel? – k�ny�k�ltem vissza.
- Csak nem ideges�t?
- Nem, tudod, szeretem, ha n�znek… - mondtam neki �s belet�rtam a hajamba.
- Igen?
- H�t igen… mert tudod engem m�g n�zni is j�… - mondtam neki mosolyogva. Azt�n visszad�ltem az �gyra. – De most m�r jobb lenne, ha a szemh�jadat n�zn�d bel�lr�l, mert ez kezd ideges�teni.
- Mert? Te mondtad, hogy szereted, amikor n�znek…
- De nem �gy, hogy ha alszom �s mondjuk folyik a ny�l a sz�mb�l vagy b�rmi… �rted?
- Mert akkor m�r t�l emberi lenn�l?
- Mond most mi�rt csin�lod ezt? – k�ny�k�ltem vissza. Hab�r kezdtem �rteni, hogy neki milyen zavar� lehetett, hogy �n folyton b�multam.
- Nem tudom… - mondta �s � is visszad�lt az �gyban. �gy t�z perc m�lva, amikor m�r megint majdnem elaludtam, megint megsz�lalt.
- H�, Potter…
- Heh? – mordultam f�l.
- Mikor sz�lett�l? – �risten �n nem b�rom!!!!
- Ez most, hogy j�tt ide?
- Ja, csak �gy eszembe jutott.
- H�t bazzeg, m�r �ppen aludtam…
- J�l van na! Akkor aludj�l!
- K�sz… most, hogy fel�bresztett�l t�nyleg meni fog… am�gy j�lius 22-�n.
- Akkor R�k vagy – h�, ezt a meg�llap�t�st.
- K�ny�rg�m fogd m�r be! – v�gtam hozz� a p�rn�mat.
- Ok�… am�gy Boldog Kar�csonyt! – mondta cs�ndesen �s �t�lelve a p�rn�mat elfordult.
- Neked is… - mondtam meglep�dve �s p�rna h�j�n a karomra fek�dve elaludtam.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s