- J� �tv�gyat mindenkinek! – mindig is szerettem ezt az embert a gyors �s l�nyegre t�r� sz�noklatai miatt.

Miut�n Dumbledore befejezte szok�sos �vi bevezet�j�t v�gre megjelent az asztalon a kaja. Eg�sz nap erre v�rtam. M�r majdnem kilyukadt a gyomrom, ugyanis a dr�ga Potter elint�zte, hogy ne legyen se id�m, se energi�m megenni ak�r egy t�k�s derely�t is. �n nem mondom, hogy meg szeretn�m fojtani, de �gy van. Azzal az idi�ta Blackel bej�ttek a f�lk�be, majd egy-k�t j�l ir�nyzott b�b�j, �s hopp! Volt kaja, nincs kaja… Lily �p �s eg�szs�ges, Lily nem �p �s nem eg�szs�ges… M�g j�, hogy van olyan k�zt�nk, aki ilyen pillanatban is meg tudja �rizni a l�lekjelenl�t�t…

- Szerintetek a sajtos makar�ni mennyire hizlal? – megsz�lalt Carl (aki am�gy a ment�angyalom volt a vonaton). A l�tez� legjobb bar�tom a f�ld�n, aki roxforti l�nyok sz�zainak t�rte �ssze a sz�v�t (brazil sz�rmaz�s�t tekintve, az lett volna a csoda, ha ez nem �gy lett volna)… Milyen k�r, hogy � ink�bb a fi�k sz�v�re p�ly�zik…

- Csak annyira, mint egy szelet dobos torta – sz�lalt meg a velem szemben �l� Fay, majd egy nagy falat s�lt csirk�t emelt a sz�j�ba.
- Nagyszer�… - jelentette ki elkedvetlen�lve Carl, majd visszatette a spagettit a t�lba.
- Egy�l sal�t�t! – ny�jtotta a felcsillan� szem� fi� fel� a t�lat a mellettem �l� Mel.
- Nem mindegy, hogy mit esztek? – k�rdeztem szkeptikusan. J� persze meg tudom �rteni a fogy�k�r�t, na de ennyire?
- �des kicsi arany vir�gsz�lam – Merlinre, n�ha m�g Carl is meg tud lepni – Igenis fontos, hogy vigy�zzunk arra, ami a mi�nk! �s �n szem�ly szerint ink�bb most figyelek, minthogy majd k�s�bb szenvedjek azzal az utols� h�rom dek�val, ami sehogy se akar lemenni.

Fay megcs�v�lta a fej�t �s �jabb adag s�lt csirk�t �s krumplit halmozott a t�ny�rj�ra. Carl lemond�an s�hajtott, Mel pedig felkuncogott.

Eg�sz ny�ron �gy hi�nyoztak! Carl semmit sem v�ltozott, ugyanaz a fesz�l�s p�l�s �s farmeres, �polt haj� hossz� szempill�j� nagysz�j� h�lyegyerek maradt, aki volt. Mel csokibarn�ra s�lt Egyiptomban, hull�mos, s�t�tbarna haj�t vil�gosabbra sz�vta a Nap. Fay s�t�tv�r�sre festette a haj�t �s ugyanaz az id�tlen vigyor �lt az arc�n, mint minden szeptember elsej�n. Ha �k nem lettek volna…

Elm�lked�semb�l egy bazinagy d�rren�s z�kkentett ki. Az ajt� csap�dott be, �s egy f�rfi mas�rozott be a terembe. Az arc�t nem l�ttam, mert eltakarta a csuklya. A tan�ri asztalhoz ment, Dumbledore pedig fel�llt.

- Hadd mutassam be iskol�nk �j s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r�t Mike Freemant.
A csukly�s pasas levette a k�peny�t. V�llig �r�, hull�mos, fekete haj, feh�r b�r… El�g fiatalnak n�zett ki. � lesz az SVK tan�runk? J� vicc.
- Merlinre! – Fay t�gra ny�lt szemekkel figyelte a bel�p� tan�rt – Nem rossz!
- De h�t � egy tan�r! – n�ha komolyan nem �rtem, hogyan lehet egy feln�tt f�rfir�l ilyeneket gondolni.
- Na �s? N�zd azokat a szemeket – ez term�szetesen a szint�n kocs�nyon l�g� szem� Carlt�l �rkezett.
- Hova ker�ltem? – kezeimet �sszet�ve meredtem a plafonra egy pillanatig, mikor Mel megb�k�tt oldalr�l.
- A dr�ga, h�s lovagod az ajt�ban integet, hogy menj �s egyes�ljetek egy forr� cs�kban – majd �desen megrebegtette a szempill�it. Odan�ztem �s t�nyleg ott �llt.

Ewan Moore. �letem els� szerelme. Az�ta is od�ig vagyok �rte. Annyira szeretem, hogy ak�rmikor, ak�rmir�l el tudok vele besz�lgetni, �s nem n�z h�ly�nek, ami�rt szeretek tanulni! S�t, gyakran elj�n velem a k�nyvt�rba �s okos, �s olyan komolyan lehet vele besz�lgetni! Nem fecs�rli az idej�t mindenf�le h�lyes�gre, mint a legt�bb korabeli fi�.

Fel�lltam �s gyorsan odaszaladtam hozz�. Mivel � hugrabugos �n meg holl�h�tas vagyok, �gy sajnos nem �lhet�nk egy asztaln�l, �s nem lehet�nk egy klubhelyis�gben, de �gy is rengeteget tal�lkozunk.

- Szervusz Lily! – k�sz�nt, majd kaptam t�le egy puszit a sz�mra. Ezt is �gy szeretem benne. Sosem rendez nyilv�nos ny�ladz�sokat, mint mindenki a Roxfortban.
- Szia!
- Milyen volt az utad? – k�rdezte, mik�zben elindultunk s�t�lni az el�csarnokban.
- Eg�sz j�. B�r kicsit f�raszt�. �s neked?
- Egy kiss� k�nyelmetlen volt �s tal�n egy kicsit h�v�sebb leveg�t is el tudtam volna viselni, de v�g�l is kellemes volt.
Elindultunk f�lfel� a l�pcs�n, mikor egy g�nyos hangot hallottunk a h�tunk m�g�l. M�g sz�p, hogy James Potter �s udvartart�sa �llt a l�pcs�n. Lemond�an s�hajtottam.

- Menj�nk tov�bb – s�gtam Ewan f�l�be.
- Itt az �lomp�r – j�tt ut�nunk James �s megfogta a v�llam.
- Hagyj b�k�n – sz�ltam r�, de � g�nyosan elmosolyodott.
- Mert ha nem? – k�rdezte.
Black �s Pettigrew test�rk�nt �llt mellette, Lupin egy kicsit h�tr�bb �llt �s zavartnak l�tszott.
- Akkor… akkor nem tudom mi lesz, de hagyj b�k�n.
- Nem akarlak b�ntani, Evans. Csak ideges�t a l�tv�nyotok.
- Akkor ne n�zz r�nk! – mondta Ewan.
- Nagy a sz�d, Moore – fintorgott Potter.
Hangok �rkeztek a Nagyterem ir�ny�b�l.
- M�g tal�lkozunk – fenyegetett meg a nagyon nagy �s hatalmas James Potter, majd k�s�ret�vel egy�tt tov�bb�llt.

Nem igaz! Ut�lom, ut�lom, ut�lom! James Potter �letem hivatalos megkeser�t�je! B�r, ha � nem lenne akkor val�sz�n� t�l nyugis lenne minden, �s az m�r nem lenne jellemz� Lily Evansre.
- Mi t�rt�nt Lily? – �rkezett meg a bar�ti t�rsas�gom.
- Csak annyit mondan�k, hogy James Potter. Azt hiszem, nem kell, hogy tov�bb ragozzam.
- � egy szem�t Lily, ne is t�r�dj vele! Egy�ltal�n nem �rtem mi�rt van �rte oda mindenki. M�g a haja sem �ll j�l! – �llap�totta meg Carl, majd n�iesen megforgatta a szemeit.
- De t�nyleg mit mondott? – k�rdezte Fay.
- Csak a szok�sos piszk�l�d�sai – legyintettem. Mondjuk m�r annyira t�nyleg nem tud f�lh�zni. M�r hozz� vagyok szokva.
- Eln�z�st, de nekem most mennem kell. Lily holnap tal�lkozunk? – Ewan meg�llt velem szemben.
- Persze, de biztos �r�kon is lesz�nk majd egy�tt.
- Akkor j� �jszak�t! – majd egy puszi ut�n els�t�lt a hugrabugosok klubhelys�ge fel�.
- Akkor is selyemfi� – jelentette ki Mel. Egyfolyt�ban err�l vitatkozok vele.
- Lehet, hogy az, de n�zd meg a fenek�t! – ez nem igaz. Carl Ewan fenek�r�l besz�l! H�t ilyen nincs.
- Sz�lljatok le a fenek�r�l! – h�borodtam fel.
- Mi�rt? Nem is akkora hazugs�g – vetette fel Fay.
Egyszer�en r�mesek. Ewan fenek�nek kit�rgyal�sa k�zben indultunk el a klubhelyis�gbe.

Hullaf�radtan vetett�k le magunkat a kanap�ra.
- M�g el kell mennem szempill�t g�nd�r�teni – nyafizta Carl.
- Kuss – tette a fi� sz�j�ra a kez�t Fay.
- Mintha csak �n mondtam volna – mosolyodott el csukott szemmel Melanie.
Carl egy s�rt�d�tt fintor k�s�ret�ben elment aludni.
- Tudod, hogy szeretlek! – ki�ltott ut�na Fay.
- J� a segge. K�r, hogy buzi – fintorgott Mel.
Felnevettem.
- Aludni k�ne – s�hajtottam, �s a csajok egyet�rt�en b�logattak.

- Mit sz�ltok Freeman profhoz? – k�rdezte Fay, amikor m�r az �gyban fek�dt�nk.
- Jaj, hagyd m�r! �reg! – torkolltam le.
- Nem lehet t�bb, huszonn�gyn�l – kotyogta k�zbe Mel.
Ez igaz.
- J� �jt. Besz�lgessetek, �n alszom – fordultam a m�sik oldalamra. A holnapon gondolkozva aludtam el, �s azt �lmodtam, hogy hatalmas tehenek �ld�znek egy h�f�dte erd�ben, azt�n egy k�tb�l kim�szott Ewan �s megk�rdezte, hogy mit gondolok a segg�r�l. Jaj.