Háromnegyed tízkor idegesen kivágom magam előtt a klubhelyiség ajtaját, és duzzogva elindulok a mugliismeret terem felé. Ron már megint felhúzta az agyamat, hihetetlen, mennyi baromságot össze tud hordani. És még ő volt felháborodva, amikor bele akartam lökni a kandallóba… Egész úton dühöngök magamban, közben agresszívan szedem a lábaimat.
- Jézusom, Granger, valami katonai díszszemlére gyakorolsz? Az egész kastélyt felvered ezzel az idétlen trappolással.
Malfoy megvető grimasszal az arcán figyeli, ahogy közeledek felé. Hanyagul a falnak dől, miközben lábait keresztberakja. Istenem, de szívesen kiátkoznám mögüle a támasztékot… Köszönés nélkül elmegyek mellette, és megállok nem messze tőle, szintén a falnál. Mellőzni szeretném a beszélgetést, nem akarok balhét épp büntetőfeladat előtt. Nyilvánvalóan ő nem így gondolja, mivel ellöki magát a faltól, és komótosan idesétál mellém. Pár percig csendben álldogál, aztán kissé közelebb hajol, és megszólal a szokásos lusta, vontatott hangján.
- Ugye tudod, hogy a délutáni kis akciódnak még következményei lesznek? Velem senki nem szórakozhat büntetlenül…
- Hú, Malfoy – horkantok fel megvetően -, ez most igazán hatásos… lett volna, ha épp nem tudom, hogy egy gyáva görény vagy, akinek csak a szája jár.
Erre hirtelen felém fordul, így most szemben áll velem. Picit meglepődök a gyorsaságán, és beleszédülök az illatába. (Anyám, de jó… vajon mit használ?) Egy percig farkasszemet nézünk. Nem tudom, mire készül, de a közeledő lépések zajától kizökken. Hátrál egy lépést, és udvariasan köszönti McGalagonyt.
- Jó estét! – mosolyog ránk kicsit vicsorgásszerűen. – Örülök, hogy nem késtek.
Szívesen felhívnám a figyelmét arra, hogy ő bizony késett.
- Tehát a feladatuk a következő: kitakarítják a raktárat, és leltárt készítenek a bent lévő tárgyakról. Ha végeztek, mehetnek aludni. Reggel majd ellenőrzöm a munkájukat.

Kinyitja az ajtót, és beterel minket a kis, poros helyiségbe.
- És mielőtt még elfelejteném: ide a pálcákkal.
Vonakodva teljesítjük a parancsot, aztán jó munkát kíván, és távozik.
Malfoy feltűnően fintorog, miközben körbenéz, de nem mozdul a szoba közepéről.
- Hogy az istenbe csináljak leltárt olyan tárgyakról, amiknek még csak a nevét sem tudom? – morgolódik. – Nem hiszem el, hogy erre kényszerítenek… még hogy nekem ilyen mocskos mugli szemetet kelljen fogdosnom.
- Mi lenne, ha nyavalygás helyett inkább nekiállnál a munkának?
- És megmondanád, hogy mégis hogyan? Például gőzöm nincs, mi ez a nagy fekete doboz itt, üveglappal az elején.
Elgondolkozva nézek rá. Ezek szerint tényleg fogalma sincs a mugli cuccokról. Bár ha jobban belegondolok… hogy is lehetne. Hisz ő miszter legaranyabbvérű…
- Rendben. Akkor ott az a könyvespolc. Takarítsd le, és írd össze a címeket. Remélem a könyveket azért felismered… - fűzöm hozzá.
- Oh, nagyon humoros vagy Granger. És örülnék, ha nem utasítgatnál – sziszegi, de azért odafordul az említett szekrényhez.

Már negyed órája szó nélkül dolgozunk, furcsállom, hogy nem piszkál. Hátrapillantok, és látom, hogy a legfelső polcot törölgeti egy ronggyal, közben egy könyvet olvas. Ezen kicsit meglepődök, aztán visszatérek a munkámhoz. Tíz perc múlva megint megfordulok, és ő még mindig ugyan azt a polcot dörzsölgeti, arca pedig egyre nagyobb érdeklődést mutat a már említett könyv iránt.
Ez igencsak felkelti a figyelmemet, úgyhogy csendben odalopódzok mögé, és belekukkantok a kötetbe. Először csak elkerekedik a szemem a látottaktól, aztán mosolyogni kezdek. Diszkréten köhintek egyet, mire ő hatalmasat ugrik, elhajítja a rongyot, a könyv pedig nagy puffanással a földön landol. Így már el tudom olvasni a címét: Káma Szútra. Kérdőn, és még mindig mosolyogva rápillantok, erre ő kissé elpirul. Anyám, ilyet se láttam még! Draco Malfoy zavarba jön!
- Hm… nem hittem volna, hogy azon a szennyes órán ilyen… öhm… érdekes dolgokkal is foglalkoznak – szólal meg, miután kissé összeszedte magát.
- Bizony, a muglik ehhez is értenek. Méghozzá nem is akárhogy…
Malfoy kissé meglepetten pislog rám, mire leesik a dolog. Te jó ég, flörtöltem a Görénnyel!
Hihetetlenül gyorsan visszafordulok ahhoz a sarokhoz, ahol eddig dolgoztam, és vadul elkezdek kirázni egy kis díszterítőt. A szanaszét röpködő portól kisebb köhögési rohamot kapok, így nem veszem észre, hogy valaki mögém áll. Mikor befejezem a krákogást, egy meleg leheletet érzek a nyakamon.
- Mondd, részleteznéd nekem kicsit jobban az előző mondatodat? – suttogja a fülembe.
Ledermedek. Utálom azokat a napokat, amikor megvan. Ilyenkor vagy agresszív vagyok, vagy szentimentális, vagy… vagy legszívesebben letépném egyes pasikról a ruhát. Sajnos most épp az utóbbi helyzet áll fenn. Tétován megfordulok.
- Öhm, Malfoy. Szerintem kissé elkalandoztunk. Mi lenne, ha inkább gyorsan befejeznénk a munkát, aztán…
- Aztán? – csillan fel a szeme.
- Aztán mehetnénk is vissza a klubhelyiségünkbe.
- Oh – sóhajt lemondóan. – Azt hittem már előállsz valami használható ötlettel.
- Például? – szalad ki a számon. Azistenit, ezt nem kellett volna megkérdeznem. – Tudod mit, nem is érdekel – próbálom menteni a helyzetet, azzal nekiállok letörölgetni egy másik szekrényt.
- Ó, pedig az előbb tényleg úgy néztél ki, mint aki hallani akarja – duruzsolja ellenállhatatlan hangon.
Odasétál a szekrényem mellé, nekidől a falnak, zsebre rakja a kezeit, és veszettül döglesztően végignéz rajtam. Elgondolkozom, hogy vajon meddig gyakorolhatta ezt a mozdulatsort, míg ilyen hatásos lett, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve rámutatok a nagy fekete dobozra, aminek üveglap van az elején.
- Ez egy tévé – jelentem ki.
Malfoy halálosan ledöbbenve nézegeti az említett tárgyat, aztán engem. Látszik, hogy nem erre a válaszra számított.
- Öhm, oké. És most mit csináljak vele?
- Takarítsd le – mondom, aztán hozzávágom a rongyomat.
Ismét meglepődik, de nem szól többet, amikor látja, hogy otthagyom. Elkezdem összeírkodni egy láda tartalmát, de egy kis kattogó hang elvonja a figyelmem. Hátrafordulok, és látom, hogy Malfoy a tévé előtt guggol, és a gombokat nyomkodja. Egy idő után megunja, hogy nem történik semmi. Feláll, észreveszi hogy figyelem.

- A muglik tök hülyék. Ez a szar semmire se jó – fejti ki a véleményét.
- Ó, dehogynem – mosolyodok el. – Csak a Roxfortban nem működik.
- Miért, mi haszna van?
- Filmet tudsz rajta nézni.
- Mi az a film?
- Öhm… Mozgókép. Felettébb szórakoztató.
- Értem… biztos nagyon izgalmas – morogja, míg tekintete meg nem akad a még mindig a földön heverő könyvön. Hirtelen elvigyorodik.
- Azt mondtad mozgókép? – kérdezi kaján vigyorral.
- Igen, miért?
- És mondd csak, milyen fajta filmek vannak? – érdeklődik, miközben lehuppan egy ládára.

Így elkezdek neki kiselőadást tartani a tévékről, filmekről, moziról, és meglepően érdeklődve hallgatja.
Mesélés közben a raktár nagy részét kitakarítom, míg ő csak üldögél. Mikor ezt észreveszem, hirtelen megállok.
- Mondd, nem szándékozol esetleg segíteni? – fordulok hozzá.
Mikor meglátom, mit csinál, majdnem elkap a röhögőgörcs. Malfoy valahogy leszedte a tévé hátulját, és most csillogó szemekkel piszkálja az alkatrészeket. A hangomra azonban felkapja a fejét.
- Mi, ja, persze – motyogja kissé zavartan, és hozzálát a portörléshez.
Baszki, a Görény tud normális is lenni. Sőt, most aranyos is volt. És milyen édesen piszkálgatta azt a tévét… ahogy a szőke tincsei belelógtak az arcába, és… Anyám, mi a szart csinálok? Megrázom a fejem, és gyorsan visszafordulok a ládához. Mire befejezem a listát, már halálosan fáradt vagyok. Nem csoda, már jóval elmúlt éjfél. Már csak a könyvespolc van hátra, amit most Malfoy törölget.
- Én végeztem – szólalok meg hirtelen, mire hátrakapja a fejét, és rámnéz. – Megtennéd, hogy ha befejezted, összeírod a könyvek címeit?
- Oké, persze – vágja rá azonnal. – Te úgyis többet dolgoztál, mint én. – Ezen a válaszon kissé ledöbbenek. Nem számítottam ilyen heves egyetértésre.
- Köszi – nyögöm ki végül. Lerakom a papírt és a tollat, majd elkezdem tisztogatni a talárom. Remek – füstölgök magamban. – Tiszta kosz vagyok.
- Mész is? – kérdezi.
- Nemtom – válaszolok tétován.
- Várd meg, míg végzek, aztán mehetünk együtt. Elkísérlek a klubhelyiségedig. Nem ajánlatos ilyen későn egyedül mászkálni a kastélyban.
- Oké – tátogom halálosan ledöbbenve. Nem, ezt nem hiszem el. Ez itt nem Draco Malfoy. Ő még soha nem ajánlotta fel a segítségét senkinek

Ilyen, és hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, miközben leülök a falhoz, és felhúzom a térdeimet a hasamhoz. Elmélázva nézem, ahogy dolgozik.
Anyám, de jó segge van. – Ez az utolsó gondolatom, mielőtt a fejem a térdemre pottyan, és békésen bealszom.
Fogalmam sincs, mennyi idő után, egy picit felébredek arra, hogy valaki mellém ül.
- És mi lesz a délutáni akcióm következményeivel? – motyogom kótyagos fejjel.
Választ nem kapok, de mintha egy kis mosolyt látnék felvillanni a mellettem ülő arcán. Aztán a fejem az illető vállára billen, és az éjszaka további részére magával ragad a teljes sötétség.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés