Reggeli k�zben elbambulva n�zem, ahogy Ginny vajdarabk�kat p�ck�lget Ron haj�ba. � ebb�l semmit nem vesz �szre, mivel elt�k�lt sz�nd�ka, hogy megcsin�lja a vil�g legfinomabb szendvics�t.
- Gondolod, hogy ha mindent beleraksz, amit az asztalon tal�lsz, att�l finom lesz? – k�rdezi Harry bizalmatlanul m�regetve a sonka- �s sajtszeletek k�z�l kikandik�l� zsel�s gumicukrot.
- H�t persze, hogy az lesz! – h�borodik fel Ron. – �s te fogod megk�stolni el�sz�r.
- Micsoda?! – h�rd�l fel az �rintett. – �n azt�n biztos, hogy nem fogom a sz�mba venni ezt a… ezt a …
- Szia Hermione! – vonja el a figyelmem egy m�sik hang. Odafordulok, �s megl�tom azt a v�r�s haj� l�nyt, akivel tegnap tal�lkoztam a mardek�rosokn�l.
- �, szia Elena – k�sz�n�k vissza kiss� meglepetten.
- Szeretn�k k�rni t�led valamit, ha nem gond. �hm… n�gyszemk�zt – pillant r� a mellettem bamb�n �l� Ronra, aki �pp �t b�mulja.
- Persze – �llok fel egyb�l. - Menj�nk.
A nagyterem egyik f�lrees� r�sz�hez s�t�lunk, de a szemem sark�b�l l�tom, hogy Ron m�g mindig minket n�z.
- Nos, mir�l lenne sz�? – mosolygok r�, miut�n meg�llunk.
- H�t… Te ugye j� vagy sz�mmisztik�b�l… s�t, a legjobb a csoportban – kezdi kiss� t�tov�n. – �s van p�r dolog, amit �n nem �rtek, ez�rt szeretn�m a seg�ts�gedet k�rni.
- Oh, �hm, rendben – ny�g�m ki d�bbenten. (Mi�ta k�rnek seg�ts�get a mardek�rosok a griffend�lesekt�l?)
- Remek – mosolyodik el sz�lesen. – Akkor neked j� lenne, ha ma d�lut�n �sszefutn�nk a k�nyvt�rban?
- Igen, persze. Tal�lkozzunk f�l n�gykor a sz�mmisztika r�szlegn�l.
- Ok�, k�szi sz�pen, hell�! – csacsogja lelkesen, azt�n kitipeg a nagyteremb�l.
Az asztalhoz vissza�rve Ron egyb�l let�mad.
- Ki volt ez a l�ny? �s mi�rt h�vott f�lre?
- A neve Elena, b�r ezt te is hallottad volna, ha �pp nem bambulsz. �s megk�rt, hogy seg�tsek neki sz�mminisztik�b�l.
- Sz�val egy�tt fogtok tanulni? Cs�cs… - ny�gi, �s valahogy sejtem, hogy mag�ban m�r a hozz�nk val� csatlakoz�sr�l morfond�rozik.
- Egy�bk�nt honnan ismered? – k�rdezi hirtelen Harry.
- Oh, h�t tegnap tal�lkoztam vele lent… �hm… sz�val
- Ugye nem, ugye nem… - hallom Ron ny�sz�rg�s�t.
- Mardek�ros? – tapint a l�nyegre Harry.
- Igen – s�hajtom. Most m�r tudom a v�laszt a tegnapi k�rd�semre. �ket bizony zavarja ez az �j fajta bar�tkoz�s.
- Hermione, ez az�rt m�r egy kicsit s�lyos – folytatja Ron a ny�vog�st. – Nem el�g, hogy lej�rsz hozz�juk, de m�r egy�tt is tanulsz vel�k?
- L�gy sz�ves hagyd ezt abba! Nem vagyok k�v�ncsi a v�lem�nyedre. Legal�bbis most nem. �s jobb lenne, ha befejezn�d v�gre ezt a boh�ckod�st a kaj�val. Ha nem indulunk r�gt�n, elk�s�nk �tv�ltoz�stanr�l.
Ron eg�sz �r�n nem sz�l hozz�m, gyan�tom, v�rig s�rtettem. Nem azzal, hogy r�mordultam, hanem azzal, hogy boh�ckod�snak neveztem a szendvicses h�lyes�g�t, amit � egy�bk�nt m�v�szetnek tart. A k�vetkez� �r�n kiss� kiengeszteli az, hogy lem�solhatja a dolgozatomat. Mire elindulunk eb�delni, m�r nem is eml�kszik a reggel t�rt�ntekre.

- B�szke vagyok magamra. T�k j� lett ez a dog�m – cs�mcsogja boldogan, s�lt csirk�vel teli sz�jjal.
- Gratul�lok – n�zek r� lemond�an. Mikor tanul meg v�gre enni?
- Szerintetek nem lesz furcsa, hogy a f�l oszt�ly ugyanazt �rta? – �rdekl�dik Harry egy adag has�bburgony�val k�zdve.
- M�r mi�rt �rta volna ugyan azt mindenki? – pillantok r� �rtetlen�l.
- H�t… Tudod, miut�n Ron lem�solta a ti�det, odatolta el�m a saj�tj�t, �n meg h�traadtam Seamus�knak az eny�met…
- Ezt nem hiszem el – f�st�lg�k, �s m�r �pp belekezden�k a szitkoz�d�sba, amikor…
- Granger! – hallom a nevem. A hang ir�ny�ba fordulok, megl�tom Malfoyt, aki az asztalunk fel� tart.
- Mi van? – mordulok r� nem t�l udvariasan.
- Tal�lkoztam Pitonnal. Azt �zeni, hogy siess�nk az eb�ddel, azt�n menj�nk le hozz�, hogy elmondhassa azokat a bizonyos r�szleteket a j�v� h�tr�l.
- Ok� – v�laszolom sokkal lelkesebben. M�r nagyon k�v�ncsi voltam, mit akar t�l�nk a tan�r.
- Megv�rjalak? – k�rdezi halv�ny mosollyal. – �n m�r v�geztem.
- Igen, l�gyszi – felelek egyb�l, mire valaki f�jdalmasan felny�g mellettem.
- Rendben, kint leszek az el�csarnokban. – K�ld m�g egy megvet� pillant�st a k�r�l�ttem �l�kre, azt�n m�lt�s�gteljesen kis�t�l a teremb�l.
- Ez meg mi a j� isten volt? - mered r�m meg�tk�zve Ron.
- Te is hallottad – d�rm�g�m degeszre t�m�tt sz�jjal. – Megyek le Pitonhoz – f�z�m hozz�, mik�zben elt�ntetem az utols� falatot is a t�ny�romr�l. – Majd tal�lkozunk. – Ledobom a vill�mat, �s megindulok az ajt� fel�, m�g mindig teli sz�jjal. �tk�zben intenz�ven r�gok, de persze az el�csarnokba �rve f�lrenyelek, vadul fuldokolni kezdek.
- Granger, tudom, hogy neh�z n�lk�lem az �let, meg hogy hi�nyoztam, de az�rt nem sz�ks�ges, hogy megfulladj itt nekem a nagy siets�gben – hallom Malfoy g�nyos hangj�t, azt�n �rzem, hogy r�m k�ld valami �tkot. El�sz�r meglep�d�k, de megnyugodok, amikor �rzem, hogy m�lik a fuldokl�s.
- Oh, k�szi – mondom kiss� zih�lva.
- Sz�vesen – b�lint der�lt arccal, azt�n elindul a pince fel�, �n pedig k�vetem.

- Nyitva van – hallom Piton morg�s�t, miut�n bekopogtatok. Malfoy r�gt�n bel�ki az ajt�t, �s otthonosan bes�t�l a szob�ba. Kicsit t�tov�n megyek ut�na, mik�zben undorodva n�zegetem a polcokon �ll� �vegekben lebeg� d�gl�tt �llatokat.
- Tal�n nem tetszik a berendez�s, Miss Granger? – k�rdezi a tan�r, mikor megl�tja az arckifejez�semet.
- �, dehogynem – szedem gyorsan �ssze magam. – Igaz�n… �hm… figyelemrem�lt� – ny�g�m ki v�g�l.
- �r�l�k – v�g egy g�nyos fintort, azt�n az asztal�hoz s�t�l. – Miel�tt m�g belekezden�k, lesz�gezem, hogy a dolog, amit k�rni fogok, csup�n egyszeri alkalom. Eddig soha nem fordult el�, �s rem�nyeim szerint nem is fog m�g egyszer. – V�rakoz�an r�nk n�z, mire �n m�g szapor�bban pislogok.
- �rtj�k, Tan�r �r – reag�l helyettem is Malfoy.
- Remek – s�hajt bossz�san. (V�lem�nyem szerint nem is tud m�sk�pp.) – A k�vetkez� h�ten helyettes�teni fognak engem az els�s �vfolyam b�jitaltan�r�in. Ez a keddi �s a p�nteki nap els� k�t �r�j�t �rinti. Kedden egyik�j�knek sincs d�lel�tti �r�ja, teh�t ez nem gond, a p�nteket pedig m�r megbesz�ltem a t�bbi tan�rral. Itt van n�h�ny jegyzet arr�l, hogy mivel fognak foglalkozni az �r�kon. – Azzal �tny�jt nek�nk k�t kupac pergament, m�g mi m�g mindig kiss� meglepetten pislogunk r�. – �, igen, m�g valami. M�r csak az �n�k beleegyez�se sz�ks�ges a dologhoz – h�z�dik g�nyos mosolyra a sz�ja.
- Term�szetesen, professzor – v�gja r� Malfoy.
- Granger kisasszony? – n�z r�m fintorogva.
- Igen… Igen, persze – motyogom.
- Akkor v�gezt�nk is. Menjenek, mert nem fogom igazolni a k�s�s�ket a k�vetkez� �r�r�l.
Mogorv�n kiterel minket a szob�j�b�l, �s bev�gja m�g�tt�nk az ajt�t.

- �, h�t ez igaz�n sz�rakoztat� lesz – vigyorodik el a mellettem l�pked� mardek�ros.
- M�r mi�rt lenne sz�rakoztat�? – pillantok r� k�rd�n.
- Ugyan m�r Granger, gondolkozz! Els�s�k… b�na kis g�ly�k. Meg kell �ket sz�vatni. �s most majd b�rmit megtehet�nk vel�k. – Malfoy f�tyolos szemmel kacar�szik, mik�zben �n meg�tk�zve bambulok r�.
- Nem, Malfoy. Nem sz�vatunk meg senkit. Nem csin�lunk semmit. Nem teheted meg, hogy…
- Jaj, Granger, h�tsd le magad – veregeti meg a v�llam. – M�g van id�nk ezen gondolkozni. De most menj, mert t�nyleg el fogsz k�sni az �r�dr�l. D�lut�n tal�lkozunk – mosolyog r�m furcs�n csillog� szemmel, azt�n hirtelen elt�nik egy falik�rpit m�g�tt.
Term�szetesen lemaradok az �ra elej�r�l, de Vektor prof nem sz�l semmit. V�g�l is, mi ez a t�z perc az elk�vetkezend� h�rom �r�hoz k�pest… A brut�lis sz�mmisztika – maraton ut�n z�g� fejjel pakolom �ssze a cuccaimat.
- Szia Hermione! - csend�l megint egy ismer�s hang.
- Szia Elena – d�rm�g�m vissza.
- Most leszaladok a klubhelyis�gbe, megszabadulok ett�l a sok f�l�s cucct�l, azt�n megyek is a k�nyvt�rba. F�l �ra m�lva tal�lkozunk! – csacsogja rend�letlen�l a szok�sos hangj�n, majd vigyorogva kil�pked a teremb�l.
�risten – n�zek ut�na k�ts�gbeesetten. Hogy fogom �n ezt kib�rni…

Negyed �ra m�lva m�r a k�nyvt�rban �ld�g�lek, �r�l�k, hogy m�g nincs itt a mardek�ros l�ny. �rdekl�dve n�zegetek egy k�nyvet az egyiptomi b�jitalk�sz�t�s titkair�l, amikor bev�g�dik el�m egy neonz�ld b�rt�ska.
- Szia, megj�ttem! – csiripeli Elena. – Kezdhetj�k?
�s igen, elkezdj�k. A csajszi veszett�l lelkes, de valljuk be, kicsit s�t�t. K�t�r�nyi kem�ny szenved�s ut�n r� kell j�nn�m, hogy a nagyteremben elhangzott „van p�r dolog, amit nem �rtek” megjegyz�s val�j�ban annyit jelent, hogy „semmit nem �rtek, mert �r�kon eddig sosem figyeltem, hisz a k�rm�m lakkozgat�sa sokkal fontosabb”.
Rem�nytelen�l lef�radva a tenyerembe temetem az arcom, mire valaki halkan felnevet a h�tam m�g�tt. Malfoy v�g�l a szok�sos g�nnyal az arc�n idel�p az asztalunkhoz, �s lust�n lehuppan egy sz�kre.
- Hello csajok. L�tom, lelkesen tanultok. – erre vetek r� egy *most ugye csak h�ly�skedsz* pillant�st, amit�l kirobban bel�le a nevet�s.
- Elena, dr�g�m – sz�lal meg, miut�n befejezi. – K�pzeld, mit hallottam. Pansynak k�ld�tt az anyuk�ja egy vadi �j sminkk�szletet, amit �ll�t�lag Franciaorsz�gb�l hozatott.
- Juj, t�nyleg? – csillan fel a l�ny szeme. – Ezt nem hiszem el! – sikkantgatja. – Bocsi Hermione, de ezt meg kell n�znem – fordul fel�m, azt�n l�gies mozdulatokkal kit�ncol a k�nyvt�rb�l.
K�ld�k egy v�gtelen�l h�l�s pillant�st Malfoy fel�, �s megk�nnyebb�lve r�hajtom a fejem az asztalra.
- Sz�vesen, Granger. �gy l�ttam, m�r nagyon szenvedsz. – Az arc�t ugyan nem l�tom, de biztos vagyok benne, hogy vigyorog.
- Az nem kifejez�s – ny�g�m, mik�zben visszaer�ltetem magam �l�helyzetbe.
- Furcsa, ma m�r m�sodszor mentem meg az �leted – suttogja az arcomat f�rk�szve.
Nem v�laszolok semmit, csak az ablakon kereszt�l b�mulom a h�es�st.
- Mit csin�lsz holnap este? – k�rdezi hirtelen.
- M�g nem tudom – fordulok fel� meglepetten.
- Remek – d�l h�tra el�gedett arccal. – Akkor velem j�ssz Roxmortsba – jelenti ki olyan hangon, mintha ez lenne a legterm�szetesebb dolog vil�gon.
- Oh, val�ban? – h�zom fel k�rd�n a szem�ld�k�met. – �s m�gis hogy gondoltad? �gy tudom, csak j�v� h�tv�g�n lesz kimen�nk a v�rosba.
- Ugyan m�r. Gondolod, hogy foglalkozom olyan l�nyegtelen dolgokkal, mint: szab�lyok? �s mellesleg… ha j�l tudom, te sem vagy �pp a h�zirendet mindig betart� di�kl�ny mintap�ld�ja…
- Ez az�rt �gy nem eg�szen igaz… - pr�b�lok menteget�zni, de Malfoy k�zbev�g.
- Granger, ne k�resd m�r magad – s�hajt fel sz�npadiasan. – Valld be, neked is j�l esne egy kis kikapcsol�d�s. F�leg a mai �t �ra sz�mmisztika ut�n…
Be kell l�tnom, hogy igaza van. T�nyleg szeretn�k m�r sz�rakozni egyet. �s ki tudja… tal�n m�g �lvezni is fogom, hogy Ron�k nem l�gnak a nyakamon.
- H�t j� – egyezek bele v�g�l.
- �, tudtam �n, hogy ez lesz – vigyorodik el kaj�nul. - Tudod, �n mindent el�rek, amit akarok – duruzsolja, mik�zben felkel a sz�kr�l. – �s most, ha nem haragszol, itt kell, hogy hagyjalak. Van m�g n�h�ny… hm, elint�znival�m. – Ism�t produk�l egy ellen�llhatatlan mosolyt, majd els�t�l a kij�rat fel�.
Egy id� ut�n �n is �sszepakolok, �s elindulok a Griffend�l – toronyba. �tk�zben azon tanakodom, hogy hogyan fogom �n ezt el�adni a fi�knak. V�g�l �rr� lesz rajtam a vigyorg�s, amikor elk�pzelem Ron leend� arc�t a h�r hallat�n. A tov�bbiakban der�s hangulatban gy�zk�d�m magam arr�l, hogy m�giscsak j� buli lesz ez…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s