M�r �t perce �bren vagyok, de m�g nem nyitom ki a szemem. �gy �rzem, r�mszakadna a f�l vil�g, ha megtenn�m. Lassan felszakadozik a k�d a fejemben, �s egym�s ut�n k�sznak bele a d�lut�n t�rt�ntek. Nem hiszem el, hogy ezt tette… hogy lehet egy ember ennyire… Nem fejezem be a gondolatot, ink�bb keser�en megr�zom a fejem, de ekkor valami m�s �rz�s is befurakszik az agyamba. Mintha figyeln�nek, �rzem magamon azt a tipikus bizserg�st, ami ilyenkor el� szokott fordulni. Lassan kinyitom a szemeimet, f�l�nken keresve az illet�t, de mikor hanyatt fekve k�r�ln�zek, nem l�tok senkit. Kicsit feljebb torn�zom magam, �s most v�gre megvan. K�t hatalmas, teniszlabda m�ret�, d�lledt szem pislog r�m, amiknek a gazd�ja a f�ld�n kuporog.

- Dobby? – k�rdezem rekedtes hangon.
- Igen kisasszony, �n vagyok az – feleli r�gt�n a h�ziman�, mik�zben vadul b�logat.
- Mit keresel te itt?
- Dobby csak felhozta Harry Potter bar�tj�t a gyeng�lked�re. Sz�ltak neki lentr�l a pinc�b�l, hogy j�jj�n le, mert… - a man� szemei eddig lelkesen csillogtak, most azonban zavartan lehajtja a fej�t.
- Folytasd Dobby. Ki h�vott hov�?
- Malfoy �rfi… - suttogja a kis teremtm�ny. – Odah�vott egy man�t a Mardek�r klubhelyis�gbe. Azt mondta, van ott valami szem�t, amit el kellene vinni…
- �s r�m gondolt, ugye? – s�hajtok egy nagyot, mire Dobby szemei k�nnybe l�badnak.
- Igen kisasszony – motyogja. – �gyhogy felhoztam, �s az�ta itt vagyok, v�rtam, hogy fel�bredjen. �s v�gre jobban van – mondja kicsit vid�mabban, mik�zben felpillant r�m.
- Igen, Dobby, jobban vagyok – mosolygok r� halv�nyan. – Mondd csak, mi�ta fekszem itt?
- �, m�g csak egy �r�ja.
- �rtem. Szerintem most mehetsz is, m�r nem kell vigy�znod r�m.
- Rendben kisasszony – pislog egyre nagyobb szemekkel. – Ha b�rmi gondja van, engem b�rmikor h�vhat. – M�g p�r m�sodpercig �lldog�l az �gyam mellett, azt�n egy kis pukkan�s k�s�ret�ben elt�nik.

Egy ideig csak n�zem a mostanra �res padl�t, azt�n visszahanyatlok a p�rn�mra.
Remek… m�r csak egy darab szem�t vagyok. Csoda, hogy egy�ltal�n vette a f�radts�got, hogy elhozasson ide. �r isten, hogy a francba gondolhattam, hogy egy ilyen f�reg valaha is megv�ltozik? Mi �t�tt bel�m? Hisz mindig is gy�l�ltem, erre most egy h�t alatt bed�l�k neki… Hogy lehettem ennyire ostoba… mi�rt nem gondolkoztam…

K�nnyeim csendesen megindulnak, �s f�rg�n csordog�lnak le az arcomon. Meg se pr�b�lok k�zdeni ellen�k, �gyis mindegy. Hirtelen hatalmas hi�ny�rzet kezdi marcangolni a lelkemet, �s nem kell sok id�, hogy r�j�jjek az ok�ra. Harry �s Ron. Istenem, de nagy sz�ks�gem lenne most r�juk. Ez is amiatt a g�r�ny miatt van, � �rte el, hogy �sszevesszek a bar�taimmal. Keser�en elmosolyodok. Be kell vallanom magamnak, sz�p kis terv volt… Malfoy nagyon k�r�ltekint�, hogy rohadna meg. De tal�n m�g nem k�s�, ha Harry�k is hallott�k, mi t�rt�nt ma, akkor biztosan elj�nnek megn�zni, hogy vagyok. T�l r�g�ta vagyunk bar�tok ahhoz, hogy egy ilyen �sszez�rd�l�s k�z�nk �lljon. A szor�t�s, ami eddig a mellkasomat gy�t�rte, most egy kicsit lazul. Nagyokat szipogva megt�r�lgetem a k�nnyekt�l maszatos arcomat, azt�n fel�l�k.

- Dobby? – sz�lalok meg kiss� bizonytalanul, mire a man� azonnal megjelenik.
- Itt vagyok kisasszony, miben seg�thetek? – n�z r�m azokkal a hihetetlen�l d�lledt szemeivel.
- Szeretn�k k�rni t�led valamit – hajolok le hozz�. – Megtenn�d, hogy felm�sz a Griffend�l toronyba? L�gy sz�ves, sz�lj Harrynek �s Ronnak, hogy j�jjenek le. Besz�lnem kell vel�k.
- Azonnal – v�gja r�, �s m�r el is t�nik.
Alig k�t percet �ld�g�lek az �gyban, �pp egy poh�r v�z�rt ny�ln�k, amikor ism�t meghallom a kis pukkan�st. Gyorsan f�lbehagyom a mozdulatot, �s rem�nykedve n�zek a man�ra.
- Na, megtal�ltad �ket? – k�rdezem a kezeimet t�rdelve.
- Igen, kisasszony – pislog fel�m t�tov�n.
- �s? – t�relmetlenkedek. – Mikor j�nnek?
- Jaj, kisasszony, �n �gy sajn�lom, de… besz�ltem Harry Potteral �s a V�zlij�vel, �s azt mondt�k, hogy…hogy �k nem ismernek semmif�le Hermione Grangert – A man� szavai a mondat v�g�re alig hallhat� motyog�sba fulladnak.

Hossz� percekig csak �veges tekintettel b�mulom a szemben l�v� falat. Erre nem tudok mit mondani… nem tudok mit reag�lni. A man� is meg�rezhette ezt, mivel sz� n�lk�l elment. Le akarom fagyasztani az agyamat, hogy ki�ljem bel�le az �sszes gondolatot, de nem megy… az eml�kek meg�ll�thatatlanul �z�nlenek, filmk�nt p�r�gnek a szemem el�tt. Eszembe jut, hogy ha eddig h�rmunk k�z�l b�rki is a gyeng�lked�n volt, a m�sik kett� azonnal ott termett. �jszak�kat t�lt�tt�nk itt egym�sra vigy�zva, pr�b�ltuk felvid�tani a beteget, ami nem volt nagy feladat, hiszen m�r annak is �r�lt�nk, ha egy�tt lehett�nk. Az �jjeliszekr�nyek mindig tele voltak mindenf�le finoms�gokkal �s aj�nd�kokkal, alig f�rt el rajtuk az orvoss�g. R�n�zek az �gyam mellett l�v� szekr�nyre, �s ism�t k�nnybe l�badnak a szemeim. A kis feh�r b�toron most csak egy poh�r v�z �rv�lkodik.

�pp teljesen belemer�ln�k a lelkemben tocsog� keser�s�gbe, amikor megzavar egy halk ajt�nyit�d�s. K�v�ncsian odakapom a fejem. A v�ratlan vend�g m�lt�s�gteljes arccal vonul fel�m, sz�ke haj�ba j�t�kosan belekap a nyitva felejtett ablakon be�raml� jeges, t�li szell�.
- Jaj ne, m�r csak ez hi�nyzott – d�rm�g�m magam el�, mik�zben pr�b�lom elt�ntetni az �rulkod� jeleket az arcomr�l. – Mit akarsz itt Parkinson?
- Ugyan Granger, hol marad az illem? – mosolyog r�m g�nyosan. – H�t �gy kell fogadni egy agg�d� l�togat�t?
- Utolj�ra k�rdezem: mit akarsz? – sziszegem, gyilkos tekintettel k�vetve a l�p�seit.
- Gondoltam beugrok csevegni egy picit – v�laszol hal�los nyugalommal, �s az �gyam mell� h�z egy sz�ket. – Rem�lem nem gond? Ahogy eln�zem, eddig nem volt valami nagy itt a forgalom…
- Takarodj innen Parkinson, nem vagyok r�d k�v�ncsi – vetem oda neki, mik�zben �l� helyzetbe szenvedem magam.
- Bevallom, nem nagyon �rdekel, akarod e vagy sem. Most besz�lni fogunk, �s k�sz. – Le�l a sz�kre, �s m�lyen a szemeimbe n�z. Kezdem �gy �rezni, hogy valami komolyan �rdekli.
- Akkor gyer�nk, ny�gd ki mire vagy k�v�ncsi.
- Szerintem te is tudod, de az�rt elmondom. Mi t�rt�nt szombat este Roxmortsban?
- Mintha nem l�ttad volta – horkantok fel megvet�en. – Vagy tal�n te nem �lvezted vel�nk egy�tt a m�sort?
- Nem, k�pzeld �pp m�s dolgom volt. De hallottam a pletyk�kat. Nem akartam elhinni, ez�rt j�ttem most ide. Ugye nem igaz? Ezt csak te tal�ltad ki, hogy elhitesd a t�bbiekkel ezt a gyerekes t�rt�netet. Lehetetlen, hogy k�zted �s Draco k�z�tt b�rmi is volt… nem, mondd, hogy nem igaz! – A l�ny hangja egyre hiszt�rikusabb� v�lt. �tletem sincs, mit mondhatn�k neki. �n lenn�k a legboldogabb, ha ez az eg�sz csak hazugs�g lenne, de l�ttam amit l�ttam, �s minden egybev�g.
- Sajn�lom Parkinson, de igazak a pletyk�k.
A sz�ke mardek�ros tekintete erre els�t�t�l. Fel�ll a sz�kr�l, �s idegesen j�rk�lni kezd az �gyak k�z�tt.

- Rohadt kis kurva vagy Granger – sziszegi fel�m, miut�n meg�ll az �gyam v�g�n�l. – Hogy volt k�ped hozz�ny�lni Dracohoz? Nagyon j�l tudod, hogy � az eny�m! Az eny�m, �rted? AZ ENY�M! Nem engedem, hogy egy s�rv�r� kis senki a k�zel�be ker�lj�n…
- Ezzel m�r elk�st�l aranyom – vigyorgok r� g�nyosan. Valami okn�l fogva sz�rakoztat a helyzet. J� l�tni, hogy ez a kis f�reg szenved.
- M�g egy sz� Granger, �s meg�llek, �rted? T�ntesd el azt az ideges�t� vigyort a mocskos k�pedr�l, vagy �n t�rl�m le onnan!
- Epedve v�rom Parkinson – v�laszolok kih�v�an a v�r�s arc� l�nynak.
- Pofa be b�d�s ribanc! Velem ne szemtelenkedjen egy ilyen utols� retkes S�RV�R�!
- Miss Parkinson, mi az �rd�g�t csin�l? Ez egy gyeng�lked�, ha nem tud uralkodni mag�n, akkor k�rem, hagyja el a termet. – Madame Pomfrey m�dfelett felh�borodva kiterelgette a tombol� mardek�rost az ajt�n.
- L�tom, fel�bredt Granger kisasszony. �r�l�k, hogy csak egy kis �jul�s volt. Ha gondolja, mehet is, nem hiszem, hogy a tov�bbiakban rosszul lesz.
- Madame Pomfrey, k�rem… - kezdem b�tortalanul. – Nem lehetne, hogy itt t�ltsem az �jszak�t?
- Dehogynem, kis dr�g�m – v�laszol kiss� meglepetten. – Nyugodtan maradj, ha m�g rosszul �rzed magad.
- K�sz�n�m – pillantok r� h�l�san, azt�n visszaf�szkelem magam a puha �gyba.
Az oldalamra fordulva ism�t visszak�lt�zik bel�m a szomor�s�g, k�m�letlen�l �tj�rja mindenemet. De lassan er�t vesz rajtam a f�radts�g, �s mire az �ra f�l hetet �t, �n m�r az �lmok birodalm�ban lebegek.

Hirtelen felkapom a fejemet egy hangos ajt�csap�d�sra. R�n�zek az �r�ra: h�romnegyed h�t. Morcosan fel�l�k megn�zni, ki az az al�val�, aki ilyenkor l�rm�zik. Szemeim hatalmasra ny�lnak, amikor eljut a tudatomig. K�t l�togat�m �rkezett: Harry �s Ron.
- Szia Hermione – k�sz�nnek sz�gyenl�sen, majd miut�n megfognak m�g egy sz�ket, le�lnek az �gyam mell�.
- Sziasztok – suttogom hitetlenkedve. Egy percig zavartan f�szkel�dnek, azt�n Ron t�ri meg a csendet.
- Mione, �n… mi szeretn�nk bocs�natot k�rni. Ma d�lut�n, amikor Dobby felj�tt, m�g nem tudtuk, mi t�rt�nt veled… Tudom, ez nem ments�g, de k�rlek, k�rlek, ne haragudj! – Olyan esdekl� szemekkel n�z r�m, hogy nem tudom visszafojtani a mosolyg�somat.
- Sz�rnyen viselkedtem… nem is �rtem, mi �t�tt bel�m – veszi �t a sz�t Harry. – Teljesen kiford�tott �nmagamb�l az a g�r�ny, �s…
- Ne, k�ny�rg�m, fejezz�tek ezt be – �ll�tom le a bocs�natk�r�seiket. – Ha �gy folyatj�tok, el fogom s�rni magam. – K�zelebb m�szok az �gy sz�l�hez, �s megszor�tom mink�t fi� kez�t, mire halv�nyan elmosolyodnak.
- �s jobban vagy m�r? – k�rdezi Ron kiss� b�trabban. – Meddig kell m�g itt maradnod?
- Igaz�b�l m�r elmehettem volna. Csak… gondoltam ma m�g maradok.
- M�r mi�rt maradn�l? – pattan fel Harry. – Azonnal j�nn�d kell, olyan r�g besz�lgett�nk.
- �s nem utols� sorban �pp vacsoraid� van – f�zi hozz� Ron, mire mindh�rman elnevetj�k magunkat.
- J�, rendben. Megyek, csak rendbe kel szednem magam. Kimenn�tek, am�g �t�lt�z�m?
- Persze – vigyorognak r�m, �s vid�m l�ptekkel elhagyj�k a termet.

M�g mindig mosolyogva kim�szok az �gyb�l, �s gyorsan magamra kapkodom a ruh�imat, amik eddig egy szomsz�dos �gyon voltak. P�r pillanatra meg�llok, �s elmerengek. Hihetetlen, hogy ez megt�rt�nt… �n vagyok a vil�g legszerencs�sebb embere, ilyen bar�tokkal b�rmilyen probl�m�t k�pes vagyok lek�zdeni. Azt�n felr�zom magam a gondolataimb�l, �s a fi�k ut�n megyek.
- V�gre… ti n�k, hihetetlen, mennyit tudtok pepecselni magatokkal – kezd bele a szok�sos morgol�d�sba Ron.
- Pofa be – legyinti le kedvesen Harry, majd elindulunk a Nagyterem fel�.
Az ajt�hoz �rve elbizonytalanodok… val�sz�n�leg m�r mindenki tud a d�lut�n t�rt�ntekr�l. Lehet, hogy m�gse k�ne bemennem. Viszont nem bujk�lhatok �r�kre az emberek el�l. Ha meg Malfoy is bent van, az sem �rdekel.
- J�l vagy?– fogja meg a karomat Ron.
- Persze, menj�nk.
M�r az asztaln�l �l�nk, �s semmi k�l�n�s nem t�rt�nt. Megk�nnyebb�lten fels�hajtok, mire a gyomrom t�relmetlen�l kordul egyet. Eddig �szre se vettem, milyen �hes is vagyok. Lelkesen nekiesek a kaj�nak, �s negyed �ra m�lva el�gedetten �llunk fel az asztalt�l. Tekintetem a mardek�rosok asztal�ra siklik… nem l�tom a keresett sz�ke fi�t.

- …�s k�pzeld, akkor a leveg�ben leugrottam a sepr�r�l, de nem gondoltam, hogy az mag�t�l is tov�bb megy, �gy teljes er�vel becsap�dott az �lt�z� egy ablak�n. Persze csajok voltak bent, �s hatalmas visong�ssal kirohang�ltak, volt amelyik csak f�lig volt fel�lt�zve! – Ron lelkesen mes�li nekem a mai kviddics ut�ni kalandjait. Sajn�lja, hogy nincs benne a csapatban, de edz�s ut�n mindig rep�l egy kicsit Harryvel.
- H�t te nem vagy norm�lis – nevetek r�.
- �letemben el�sz�r egyet�rtek veled Granger – hallok meg egy vontatott hangot.
- Malfoy, te mit keresel itt? – k�rdezi higgadt hangon Harry
- Tudod Potter, �gy tudom, senki nem tiltja, hogy a folyos�n s�t�lgassak – mosolyodik el g�nyosan. – De hol is tartottunk? Ja igen, �pp Weasley agybaj�r�l besz�lgett�nk.
- Neked van bajod Malfoy, de az nagyon s�lyos – sziszegi Ron v�r�s�d� fejjel.
- T�ged senki nem k�rdezett v�zlipatk�ny
- Menj a francba, h�lye g�r�ny – sietett bar�tja v�delm�re Harry.
- Csak ut�nad, potty – vigyorog r�, azt�n hirtelen el�kapja a p�lc�j�t. Szem�veges bar�tom azonban nem hi�ba j� fog�, � is k�veti Malfoy p�ld�j�t, majd egy gyors �tokkal �trep�ti a fi�t a folyos� m�sik oldal�ra. – Ez nagy hiba volt – suttogja a mardek�ros v�szj�sl� hangon. M�lt�s�gteljes mozdulattal leporolja a tal�rj�t, azt�n minden �tmenet n�lk�l k�ld egy lila cs�v�t Harry fel�, aki most nem el�g gyors. Teste elnyeli az �tkot, �s hirtelen ledermed. Botladozva elmegy a falig, nekit�maszkodik, szemei hatalmasra ny�ltak, �s sz�j�b�l egy apr� v�rcs�k kezd folydog�lni.
- Malfoy, m�gis mi az istent csin�lsz?! – ord�tok r�, de ekkor egy v�r�s f�nycs�k v�gtat el mellettem. A mardek�ros �pp r�m figyelt, �gy �t is felk�sz�letlen�l �ri a t�mad�s. Hihetetlen er�vel nekiv�g�dik a falnak, feje nagyot koppan a hideg t�gl�kon.
- Ron, fejezd be! – fordulok a v�r�s fi� fel�, de annak szem�ben ijeszt� f�ny villog. �jra meglend�ti a p�lc�j�t, mire a f�ld�n hever� sz�ke ism�t nekiv�g�dik a falnak.
- Ne csin�ld, ebb�l m�g nagyon nagy baj lesz – k�ny�rg�k neki, de ekkor Harry f�jdalmasan felny�g, �s tehetetlen�l �sszecsuklik. Ron csak n�zi egy ideig, azt�n visszafordul �ldozat�hoz.
BUMM
Malfoy nekicsap�dik egy szobornak.
BUMM
Ron leejti a magasba emelt testet a f�ldre
- Nee, hagyd m�r abba, te marha! Nem �rted, hogy meg fogod �lni?! – �v�lt�k r�, de mintha meg se hallana.
BUMM
BUMM
BUMM
- NEEE! – ord�tom bele a s�t�tbe, mik�zben zih�lva fel�l�k az �gyamban. Pizsam�m teljesen a testemhez tapad, arcomon lust�n gy�lekeznek a verejt�kcseppek. Lihegve kapkodom k�rbe a fejemet egy s�t�t teremben. A gyeng�lked�ben.
BUMM
Az ablak m�g mindig nyitva van, t�ml�j�t vadul csapkodja a haragos �jszakai sz�l. Lassan megnyugszom, �s minden a hely�re ker�l a fejemben. Csak �lmodtam… minden csak �lom volt. Nem b�k�ltem ki Ron�kkal, nem voltam vacsor�zni, Harrynek semmi baja, �s Malfoy… igen, Malfoy minden bizonnyal remek�l van. Sz�momra is �rthetetlen m�don ez az utols� gondolat megnyugtat. Borzongva visszahanyatlom a p�rn�ra, reszketve magamra h�zom a takar�t. Hideg van… akad�lytalanul �ramlik be a h�v�s t�li leveg�. K�nyelmesen bef�szkelem magam a szok�sos helyemre, de nem tudok visszaaludni. Eg�sz �jjel �bren tart egy zavaros �rz�s, amit nem tudok beazonos�tani.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s