M�rcius 20. (Cs�t�rt�k) 10:27, b�b�jtan

�ppen a tegnapi csod�s este r�szleteit olvasgattam az �gyamon, magamban mosolyogva James minden egyes szav�n – „Olyan �des!”, „EZT mondta volna?” -, amikor csattant az ajt�, �s Becca rontott be rajta. Egy�ltal�n nem t�nt h�tk�znapi jelens�gnek (de h�t � mikor t�nik annak?) tal�rja alatti v�r�s-arany topj�val �s k�nny� s�lj�val. Ami nem illett a szerel�shez, az a kis�rt szemp�r volt.

- Szia! - k�sz�nt egyhang�an, ledobva s�lj�t az �gyra. V�g�l is ebb�l j�ttem r�, hogy nem egy �tlagos cs�t�rt�ki probl�m�r�l van sz�.

Becca sosem dobja le csak �gy az �gyra a s�l�t! Nagyon j�l tudja, hogy �n ezt ellenzem. Mert mi van, ha Cassie felm�szik az �gyra, beleakad a s�lba, �s esetleg mag�ra tekeri azt? Ha nem vagyunk itt, meg is fulladhat! De mivel nem akartam megs�rteni Becc�t azzal, hogy el�bbre val�nak tartom a cic�mat n�la, csak csendben, minden felt�n�s n�lk�l tettem fel a kalapok fel� a nevezett ruhadarabot.

- Szia! Nem Siriusszal k�ne csin�lnod most a r�di�m�sort? – felt�n�en hallgatag volt az �gyunk felett l�g� hangsz�r�, melyb�l reggel h�t el�tt t�z perccel mindenf�le otromba vicc �s egyedi vers h�borgatta a ked�lyeket. Hmm… m�g egy nyom. �s Lily Evans, az okleveles nyomoz� r�tapint a l�nyegre. – Valami baj van?

Becca els�rta mag�t. �letemben m�g csak egyszer l�ttam s�rni, amikor Remus elvette t�le az els�ben az egyik k�nyv�t, �s v�letlen�l beleejtette a k�l�nleges cs�p�s sz�szba. De ez a s�r�s teljesen k�l�nb�z�tt att�l. Most t�nyleg kiborult, lerogyott az �gyra.

- Becca, mi t�rt�nt? – le�ltem mell�, �s arr�bb toltam Cassiet, akinek van egy olyan k�nyszere, hogy ha valaki szomor�, meg kell vigasztalnia. Nem biztos, hogy a nyomaszt� pillanatokban mindenki egy macsk�t akar lel�kd�sni mag�r�l.

Igazs�g szerint azt v�rtam, hogy valamit mondani fog Pitonr�l, vagy McGalagonyr�l, esetleg megk�r, hogy h�zzak be egyet Lestrangenek, de nem. Amit mondott, att�l nem voltam �ppen el�julva.

- SIRIUS. – csak ennyit.

Hallgattunk egy sort, majd m�g �n a kint elr�ppen� madarakat b�multam, kiny�gte, mit�l borult ki. M�g szerencse, hogy f�lren�ztem.

- Lily… tegnap ittam valamennyit… na j�, sokat. �s… teh�t… lefek�dtem Siriusszal. – erre ism�t elkezdett zokogni. �n meg csak �ltem ott, �s n�ztem magam el�. Az egyik bagoly megsz�d�lt, �s nekiment az ablak�vegnek. Ez lehettem volna �n.

- Becca, biztos vagy benne? – szor�tottam meg bar�tn�m kez�t a k�vetkez� pillanatban. � megr�k�ny�dve pislogott.

- M�r nem az�rt, de… ennyit m�g �n is.. tudok.

- �gy �rtem, nem lehet, hogy csak hallucin�lt�l, mert sokat itt�l?

Tudom, hogy nem a legjobb �tlet, de akkor nem b�rtam elhinni, mi t�rt�nt. Becca megr�zta barna haj�t, �s zsebkend��rt ny�lt, Cassie ny�vogva igyekezett feljutni �l�be.

- Nem lehet. Nekem is az jutott eszembe �lmodtam, ez�rt is felmentem Med�hoz… mert… � hozott fel ut�na, miut�n James sz�lt neki… Meda pedig…

- JAMES? – jajdultam fel hirtelen. Ha nem vigy�zok, bar�taim z�r�s szerelmi �let�t�l el fog vinni a sz�vroham. – JAMES TUDTA?

- Igen, �s Meda is. – v�laszolt bar�tn�m b�lintva. �jabb k�nnyek tolultak szem�be. – Teljesen biztos, Lil, �s most annyira… annyira mocskosnak �rzem magam.

Magamban j� hossz�akat k�romkodtam, m�g nagy leveg�t v�ve megpr�b�ltam �szhez t�rni. Mit kell tenni, ha az ember bar�tn�je lefekszik egy olyan sr�ccal, akit �ll�t�lag ki nem �llhat, de k�zben a f�l suli tudja, hogy bele van z�gva?

- Nyugi, ha valaki egy sz�t is mer sz�lni, bet�r�m az orr�t – �g�rtem a lehet� legkomolyabban, mik�zben �t�leltem. Csod�lkozva pillantott r�m.

- De… Lil, engem nem az �rdekel, mit gondolnak a t�bbiek. Odavan a… minden! Az �lmaim! Teljesen trop�ra ment az �letem, annyira nem �gy k�pzeltem el az eg�szet! Meg azt�n… mit fog r�lam gondolni Sirius?...

Visszafojtottam magamban egy „Azt mondtad, nem �rdekel, mit mondanak a t�bbiek.” -szer� mondatot, mert el tudtam k�pzelni, mit �rezhet. F�lig-meddig eml�kszik r�, de az egy�ltal�n nem ugyanaz a romantikus, sz�p dolog, amit a legt�bb l�ny szeretne. A legt�bb? Mind. Fels�hajtottam, �s meg�ll�tottam �szt�neimet, hogy felugorva �gy meg�tkozzam Siriust, hogy t�bb� fel se tudjon kelni.

- Nem tudom, Becca… de azt hiszem, � ugyanannyira hib�s ebben, mint te. Figyelj, ha gondolod, ne gyere be az els� �r�ra, sz�lok Flitwicknek…

- Nem, k�sz. Mit �rn�k el vele? M�g le is maradn�k. Mindegy. – fel�llt, elkezdte pakolni k�nyveit, �s let�r�lte arc�r�l a k�nnyeket.

- Becca, ezt nem felejthetj�k el! – sz�ltam neki cs�p�re tett k�zzel, mire v�llat vont.

- �n a magam r�sz�r�l teszek r�, hogy elmondja-e Sirius valakinek. Te tudod, Meda, � meg James. K�sz, �s m�r az sem �rdekel, mi lesz Vele. Semmi, �rted? Ezzel v�gk�pp bebizony�totta, hogy csak �gy �rdeklem, �s… nem vagyok… - elharapta az utols� sz�t, �s �jra els�rta mag�t. Kezdtem �rteni, mire gondol.

Meg�leltem, �s megpr�b�lta t�rhet�en kifejteni v�lem�nyemet.

- Te nem vagy az! – felnevettem. – Ne viccelj m�r! �s ezt Sirius is tudja („akit pillanatokon bel�l ki fogok ny�rni” tettem hozz� magamban)! Nem hiszem, hogy csak ez�rt �rdekelted, b�r nem akarok a p�rtj�ra �llni, meg semmi, de azt hiszem, � is �rez valamit. Ami tegnap este volt az elm�lt, Becca, v�ge, nem lehet helyrehozni („hacsak nem vetem be magam, mint id�utaz�”), de a kapcsolatotok att�l m�g…

- Nem akarom l�tni. – mondta ki a v�gsz�t, �s nem is hib�ztattam. Val�sz�n�leg ford�tott esetben �n sem akarn�m, hogy szemem el� ker�lj�n �letem t�nkretev�je.

Miut�n biztos lettem benne, hogy Becca egy kritikus pillanatban tuti nem omlik �ssze, �s nem veti ki mag�t az ablakon, elindultam megkeresni Blacket. Sz�nt sz�nd�kom volt vele meg�rtetni azt, hogy az �n bar�tn�m nem olyan, mint az �sszes eddigi lib�ja, nem tehet vele azt, amit akar, akkor, amikor akar.

A Nagyterembe �rve sz�vem majd kiugrott a hely�r�l, amikor megl�ttam Jamest…

Ugyanolyan helyes volt, mint az el�z� este, �s mosolyogva pillantott r�m.

�lljon meg a menet. � tudta �s nem sz�lt egy sz�t sem.

Igen �m, de h�t mit tehetett volna bar�tja h�lyes�ge ellen? Tal�n le kellett volna r�ngatnia Blacket Becc�r�l?

Pontosan! Mi�rt nem tette?

Mondjuk, mert lent besz�lgetett velem olyan semmis�gekr�l, mint a szerelem?

Na nehogy m�r �n legyek a hib�s a v�g�n!

V�g�l csak siker�lt k�t ellent�tes �nemet le�ll�tani, �s elfogadhat� mosolyt var�zsolni arcomra. James azonban felh�zta szem�ld�k�t, mint aki �szrevette, hogy ez a mosoly nem ugyanolyan, mint a tegnapi. Ha ezt hitte, h�t nagyon j�l tudta. Nem gondolja komolyan, hogy itt fogok vele b�jologni, mik�zben a bar�tja �pp most k�vetett el egy fat�lis hib�t.

- Black! – mordultam r� a nevezettre fenyeget�en. James felk�ny�k�lt az asztalra, �s rosszall� pillant�ssal eln�zett. Ezzel ellenszemben legjobb haverja nyugodtan vajazta tov�bb a kal�csot.

- Tudtam, hogy le fogsz j�nni. Csak �gy sz�lok el�re, hogy nem akarok ma veled p�rbajozni. - mindezt olyan zavartalanul �llap�totta meg, mintha csak a h�tv�gi id�j�r�sr�l t�rsalogn�nk.

Hah! Nem b�rom elfogadni, amikor valaki ilyen pof�tlanul pimasz, r�ad�sul sz�nt sz�nd�kkal h�ly�nek n�z!

- Igaz�n? - �lltam el� f�lre�rthetetlen�l. James fogta moty�j�t, �s indulni k�sz�lt. – Te is itt hagysz?

- Bocs, nem akarom v�gign�zni, ahogy elkezditek �tkozni egym�st.

- Az eszedbe se jutott, hogy megakad�lyozz?

F�radtan fels�hajtott.

- Te lenn�l legjobban megs�rtve, ha ezt tenn�m, Lily, sz�vem.

T�tva felejtettem sz�mat, m�g Remus kiejtette kez�b�l a f�nkj�t. Lekv�ros fel�vel lefel� esett. Sz�vem? Nem tudtam kifaggatni a v�ratlan bec�z� sz�csk�r�l, mert visszar�ngattam magam a f�ldre, eszembe jutott a Szent C�l, Sirius Black azonnali kiny�r�sa.

- Akarod tudni, hogy t�rt�nt? – n�zett fel r�m t�relmesen Black, mint akinek tengernyi ideje van. Remus f�lrenyelte a falatot, �s k�nyveit felkapva t�vozott, �gy tett a mellette �l� Rini is. �gy veszem �szre, mostan�ban mindenki menek�l a k�rnyezetemb�l… v�letlen lenne?

- Tudom, mi t�rt�nt. – hangs�lyoztam ki minden egyes sz�t, p�lc�mat el�kapva. – Nem fogod meg�rni a d�lel�tt�t.

Csak intett, �s r�snyire sz�k�lt szeme, melyben most valami�rt szomor�s�got �s n�ha megal�zkod�st l�ttam. Letette a megkezdett pizza szeletet, �s fel�llt. Farkasszemet n�zt�nk.

- N�zd, Evans, �n is sajn�lom, ami t�rt�nt. De ami volt, az elm�lt.

Ezzel h�tat ford�tott. Nagy hiba volt.

- L�TOM, NEM �RTETT�L MEG, BLACK. MERT NEM FELEJTEK OYLAN K�NNYEN! – fennhangon fejtettem ki v�lem�nyemet, mire a Nagyteremben id�z�k mind fel�nk fordultak. N�h�ny megszeppent els�s sebesen kiment, nem akarv�n l�tni a v�ront�st. P�lc�mat egyenesen mellkas�nak szegeztem, �s teljesen kipirultam. M�gis mit k�pzel mag�r�l, ki �?!

- L�tom, te sem �rtett�l meg. Nem akartalak meg�tkozni… most persze m�s a helyzet… – el�r�ntotta p�lc�j�t, �s rendk�v�l alattomos m�don t�madott. M�g id�m sem volt kital�lni egy j�, csattan�s visszav�g�st, mire m�ris �ri�si erej� l�k�s �rt, csak az asztal akad�lyozta meg, hogy h�traessek, de a hajam sz�tbomlott. A hajam, amit f�l �r�ig csin�ltam. Erre t�nyleg bed�h�dtem, t�rgyi bizony�t�kot tal�lva az �lnok b�n�ss�g�re.

Egy gyors ig�z�ssel nekir�ptettem p�r kisebb-nagyobb poharat, mire szeme m�g d�h�sebben villant. Ajjaj, fel�bresztettem az alv� oroszl�nt! De nehogy m�r � legyen megs�rtve, amikor � k�vetett el olyat, amit nem kellett volna! H�tr�lt p�r l�p�st, majd egy er�teljes p�lcasuhint�ssal elmozd�totta fel�m a Griffend�l asztal�t. Sik�tva buktam fel egy els��ves, menek�l� kisl�nyban, mindketten a f�ld�n k�t�tt�nk ki.

A mellettem megjelen� James ny�jtotta fel�m a kez�t, de csak az�rt sem fogadtam el. �n is el�g k�zel �lltam a s�r�shoz, �gy csak odav�gtam p�r keresetlen sz�t Blacknek arr�l, milyen felemel� volt ez a besz�lget�s, majd kirohantam a Nagyteremb�l. A l�pcs�n�l meg�lltam, �s le�ltem megem�szteni, hogy Black k�nnyed�n legy�z�tt, m�g var�zsolnia sem igen kellett. D�h�m �s csal�dotts�gom m�g akkor sem m�lt el, amikor Meda hangj�t hallottam meg.

- Lily, tal�n ezt nem kellett volna. Nem �gy kell elint�zni a n�zetelt�r�seket; jobb lett volna, ha megbesz�litek! – le�lt mell�m a hideg k�re, f�le m�g� sim�totta haj�t, �s f�rk�szve n�zett r�m. Egy a kilencvenkilenchez, hogy James k�ldte.

- Gy�l�l�m �ket. – morogtam.

- Mi ez a kir�lyi t�bbes? – majd meg�rtette. – Na, ne csin�ld… James tehet tal�n r�la, hogy AZ megt�rt�nt? Ugyanilyen er�vel te is lehetn�l hib�s.

- Meg te is. – sand�tottam r�, minden meglep�d�s n�lk�l r�b�lintott.

- Pontosan. Figyelj, nekem most mennem kell, de �g�rd meg, hogy besz�lsz Siriusszal �r�k ut�n!

- Aha, persze, ez ut�n a reggeli jelenet ut�n eg�szen biztosan v�gan oda fogok �ll�tani, mintha semmi sem t�rt�nt volna. – m�rgesen r�sz�ltam egy m�sod�vesre, hogy vigye el innen a gekk�j�t. Semmi kedvem nem volt egy kid�lledt szem� iz�t b�mulni, ami a l�pcs�n p�r centire l�bamt�l m�szk�lt. F�j.

- �g�rd meg! – unszolt Meda, a nyomat�kos�t�s kedv��rt megragadva egyik karomat.

- Ok, ok. De ha k�t holttestet tal�lsz a M�gia Tan�cs �l�s�r�l hazafel� tartva, k�rlek, nehogy egym�s mell� temesd �ket! – erre elmosolyodott �s fel�llt.

- L�tom, visszaj�tt az a jellegzetes morbid humorod. Figyelj az �r�kon, McGalagony panaszkodott r�lad.

Andromeda t�vozt�val elgondolkoztam, mif�le kivetnival�ja lehet McGalagonynak az ellen, hogy �r�in t�rsadalmi, orsz�gos fontoss�g� inform�ci�k birtok�ba jussak. Igen is fontos volt megtudnom, hogy Verity levelet kapott Philipt�l, �s meggy�z�dni a fel�l, hogy Sebastian Black t�nyleg nincs 20 kilom�teres k�rzetben. Arr�l m�r t�nyleg nem tehetek, hogy h�zvezet�n�nk fanatikusan rajong a g�r�g mitol�gi��rt, aminek neveit �n az istennek sem tudom megtanulni. Pedig pr�b�lkozok.

Ki is hagyom ennek �rdek�ben a mai kviddicsedz�st. �j kelet� �tlet, de tetszik! Addig se kell l�tnom Black k�p�t.

15:20, a klubhelyis�g

Lehet, hogyha le�rom a g�r�g szem�lyis�gek neveit �s fontoss�gukat, megtanulom �ket. Ha nem, akkor is �jabb m�velts�gi szintet l�p a napl�m.

M�zs�k (azok a n�k, akik t�k�letesek, �s t�k�letesen lehet �ket b�mulva alkotni):

- Kalliop�: epika

- Euterp� (j� n�v, mi?): zene

- Melpomen�: tragikus k�lt�szet

- Thalia: v�gj�t�k

- Erat�: szerelmi k�lt�szet

- Pol�h�mnia (hogy lehet ilyen nevet adni egy elvileg sz�p n�nek?): himnuszk�lt�szet

- Terpszikhor�: t�nc

- Kli�: t�rt�net�r�s

- Ur�nia: csillag�szat

�s, mivel �gy gondolom, egy hi�nyzik, megalkottam magamnak egy plusz m�zs�t, �me:

- James: napl��r�s

P�rk�k (azok, akik McGalagony szerint megmondj�k, meddig �lj�nk… lenne egy p�r keresetlen szavam hozz�juk):

- Kl�th�, a fon� (���, cseppet sem hasonl�t t�k m�s �rtelm�, negat�v, h�lgyekre haszn�latos jelz�nek!): sz�vi az �let fonal�t

- Lakheszisz, a sorsoszt�: kim�ri a fonalat

- Atroposz, az elh�r�thatatlan (magyarul a hal�l, aminek, mint imm�ron kider�lt, k�t istene is van): elv�gja a szeg�ny kis emberek fonal�t

H�r�k, az �vszakok istenn�i (nan�, hogy h�rman vannak!):

- Dik�: jog

- Eiren�: b�ke (ezen t�l hozz� fogok im�dkozni)

- Eunomia: t�rv�nyess�g

Amilyen kacif�ntos neveket kital�ltak ezek a g�r�g�k, irigyl�sre m�lt�, hogy nem felejtett�k el �ket. B�r, az �n n�z�pontomb�l egy piriny�t k�r is.

20:19, h�l�terem

Besz�ltem Blackkel, de csakis az�rt, mert meg�g�rtem Med�nak. Az tuti, hogy m�skor nem �g�rgetek a vakvil�gba.

A jelenet a k�vetkez� volt: egy kihalt folyos�n voltunk, egym�ssal szemben �lt�nk a l�pcs�n, �s azon agyaltam, mik�nt �tkozzam meg �gy, hogy azt se Meda, se McGalagony, de legf�k�ppen Becca ne tudja meg. Black el�z�kenyen beleavatkozott gondolataim foly�s�ba.

- Most itt fogunk �lni eg�sz este?

- Ak�r. – vontam meg v�llam t�n�dve. Hirtelen olyan �rz�sem lett, mint gyermekkoromban, amikor rosszak voltunk Ni�val, �s any��k azt mondt�k, menj�nk a s�t�t szob�ba gondolkodni. Ott a helyzet annyiban volt megnyugtat�bb, hogy a h�gom nem �tkozhatott meg b�rmelyik pillanatban.

- Na, akkor h�t mes�lj�nk valamit. – Black tekintete felsiklott a mennyezetre, mely most s�t�tk�k sz�nt vett fel, �s vill�m has�totta kett�. Remek, m�r csak az hi�nyzott, hogy m�g az id�j�r�s is rajtunk t�ltse ki haragj�t.

- Mes�lj te.

- Nem. Te.

- Ide figyelj, Black!

- Te figyelj ide! Akkor elkezdem. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy buli, ahol nagyon j�l �rezte mag�t egy fi� �s egy l�ny. Nem, nem r�latok van sz�, Evans, hanem r�lunk, m�rmint Becc�r�l �s r�lam. K�zbe ne v�gj, ha egyszer hozz�kezdtem! Teh�t, ittunk is, mert, h�t mi�rt is ne? �s azt�n, ahogy lenni szokott, kih�vtam s�t�lni… de v�letlen�l fent hagytam a kedvenc s�lamat, �s ez�rt fel kellett… Jaj, ne fintorogj m�r, becssz�, hogy �gy volt!

- Azt v�rod t�lem, hogy higgyem el, hogy a KEDVENC s�lad�rt ment�l fel… ugye? J�l esik h�ly�nek n�zni? – vontam k�rd�re teljesen jogosan. M�rgesen f�jta ki a leveg�t, �s felugrott.

- Te komolyan azt hiszed, hogy direkt t�rt�nt?!

K�vettem p�ld�j�t.

- M�gis mit v�rsz t�lem? – k�r volt megk�rdezni.

- Azt, hogy �rts meg bizonyos dolgokat. Evans, csak egy kicsit pr�b�lj illeni Jameshez! L�gy olyan meg�rt�, mint � volt veled! – ez kicsit hirtelen j�tt. Vissza�ltem, remeg� kezekkel ejtettem le p�lc�mat.

- Menj a pokolba, Black! – � �tvetette egyik l�b�t a m�sikon, �s most l�ttam meg, milyennek l�tj�k m�sok… mert amikor r�m n�z, t�k m�shogy n�z. Olyan g�nyosan, ugyanakkor dink�n, de ha m�sr�l van sz�, tud komoly is lenni. Hol itt az igazs�g?

Most, hogy ott �lt�nk k�t m�terre egym�st�l, �s elleptek gyermekkorom �des vagy kev�sb� �des �lm�nyei, nem b�rtam befognia a sz�m.

- �gy �rzem magam, mint amikor gyerekkoromban megb�ntettek. – h�z�dtam el.

- Te is? Ez fura… a zseni�lis sz�leim engem mindig a legals� szob�ba z�rtak – amely �gy n�zett ki, mint valami s�r-, azt hitt�k, f�lni fogok.. �n! – felnevetett, majd kin�zett az ablakon. Elkezdett rohamosan s�padni. – T�nyleg nem akartam megb�ntani Becc�t. – v�ltott t�m�t.

- Lehet. – b�lintottam. – De siker�lt. Sirius… nekem egy�bk�nt nem lenne olyan sok bajom veletek, csak… ne okozz neki l�pten nyomon csal�d�st.

Erre m�r elvigyorodott.

- �n is erre k�rhetn�lek a saj�t haverommal szemben.

Most ne besz�lj�nk arr�l, milyen �rz�s volt meghallani, hogy mit v�r t�lem Sirius Black James Pottert illet�leg (���… m�g mindig nem tudom elhinni, hogy szeret… hiszen m�giscsak helyes… meg aranyos… hogy szerethet?). Egy�bk�nt ebben az eg�szben azt b�rom legjobban, hogy Sirius komolyan veszi a „kapcsolatomat” a haverj�val. M�r amennyire kapcsolatnak lehet nevezni azt a sov�nyka sz�lat, amely k�zt�nk fesz�l. Hopp�, elkalandoztam.

- T�rj�nk csak vissza a besz�mol�dra a tegnap est�r�l. – karba tett k�zzel figyeltem, ahogy elgondolkozva ujjaival elkezd dobolni a k�v�n.

- Ok. – nem n�zett fel – Teh�t, m�g �n megkerestem a s�lamat… - m�r itt azt hittem, eldobom az agyam, de azt�n csak nem sz�ltam k�zbe – addig Becca le�lt az �gyra, mondva, nem is b�r norm�lisan �llni. T�nyleg nem b�rt, hol megingott, hol hanyatt esni k�sz�lt, �gy teljesen egyet�rtettem vele, �s azt tan�csoltam neki, hogy fek�dj�n le ink�bb. Na m�r most, m�r megvolt a s�lam (amin mellesleg tegnapel�tt m�ly nyomokat hagyott a macsk�d), de Becca meg �s�tozva fek�dt az �gyon, �s nem volt hajland� felkelni. �gy adtam neki egy takar�t, j� est�t k�v�ntam, �s �gy, ahogy volt, abban a b�li ruh�ban, majdnem elaludt, amikor…

- Te nem hagytad. – vetettem k�zbe. Kezdtem elhinni a s�l-hist�ri�t, hiszen ki m�snak lenn�nek ilyen probl�m�i, mint az egy sz�l Siriusnak?

- Nem, � nem aludt v�g�l, hanem elkezdett azon gondolkozni, mit keres itt. Amikor r�vil�g�tottam a megold�sra, v�llat vont, �s elfordult. �s elkezdt�nk besz�lgetni. Csak, mivel kicsit… sz�val nem voltunk teljesen magunkn�l, fura dolgokr�l sz�lt a vita… - fesz�lyezetten h�tran�zett.

- M�gis mir�l? – k�rdeztem k�v�ncsian, el�v�ve a m�giat�rit. Ha olyan r�sz lesz, maximum tanulok egy kicsit, fogadtam meg magamban.

- H���t… p�ld�ul az unokates�mr�l meg r�lad…

Na, ne! Nem hiszem el! H�t m�r mindenhol mi vagyunk a t�ma? Uh, �gy ut�lom Tiant! M�r r�g elh�zott, de szelleme m�g itt �l benn�nk. Sirius, l�tva reakci�mat, elmosolyodott.

- Becc�nak err�l is �rdekes v�lem�nye van, de most t�rj�nk r� arra, hogy miut�n nagyvonalakban kielemezt�k eg�sz Roxfortot, k�vetkezt�nk mi. �s…

- Na, l�tod, innen nem vagyok hajland� tov�bb hallgatni! – csaptam �ssze a vaskos k�nyvet, �s fel�lltam. J�tt velem, a folyos�n szinte visszhangzott k�s�rteties hangja. �gy l�tom, tud olyan lenni, mint kellemetlen rokona.

- De csak most j�n a j� r�sz! Tudod, el�g neh�z volt levenni azt a… - szembefordultam vele, �s nekiszegeztem a p�lc�t, amit t�relmetlen�l ell�k�tt. – ne mondd m�r, hogy r�m akarsz k�ldeni valami j� kis ront�st. Most, amikor �pp el akarom mes�lni, hogy…

- Nekem viszont nincs kedvem v�gighallgatni, te... – nem tudtam befejezni a mondatot, mert Remus j�tt vel�nk szemben, meglehet�sen feld�ltan. M�r nem is okozott t�l nagy felt�n�st, hiszen Remusn�l amolyan �s�llapot a feld�lts�g.

- Gyere, Lily, j�r�r�zz�nk! – sz�lt, megl�tva a felcsillan� lehet�s�get, hogy ma sem fogjuk kiny�rni egym�st bar�tj�val. Mit sem t�r�d�tt Sirius sz�lni akar�s�val, hanem karon fogott, �s ott hagytuk a m�g mindig feh�rben j�tsz� Tappmancsot. M�r �pp k�zbe akartam sz�lni, hogy ma Becca a soros, de hallgattam. Tal�n a tegnap este ut�n nem lenne t�l j� neki k�t �ra m�szk�l�s… de mi lesz velem?!

Szerencse, hogy Remusszal az id� meglep�en gyorsan telik, f�leg, ha h�tborzongat� titkokra j�v�k r�. Ez a nap is egy olyan volt.

Verityr�l meg a francia sr�c�r�l dum�lhattunk, �s a t�jat n�zt�k, amikor felpillantott az �gre. Egy mondat kell�s k�zep�n tartottam.

- Tudod, az�rt gondolom, nekik is megvannak a maguk kis titkaik… mint mindenkinek. Hiszen kinek nincsenek titkai, nem igaz? – n�ztem r�. Arckifejez�se teljesen megv�ltozott, ahogy eljutottak hozz� a szavak, �s � is egy �rnyalattal halv�nyabb lett. Kapkodva el�vett egy kis jegyzetf�zetet, �s amint megtal�lt benne egy bizonyos oldalt, arca els�t�t�lt.

- Bocs, Lily, mennem kell.

- Mi? Menned? Nekem is. – der�ltem fel.

- Nem, te maradj, �s folytasd a j�r�r�z�st, m�g csak f�l nyolc van. – jelentette ki egyszer�en, �s nagyot nyelt. – Nekem van egy kis dolgom.

Na, �lljon meg a menet! Ezt m�r egyszer hallottam, �s mi lett bel�le! El� �lltam.

- Micsoda?

Ny�zott arca rosszall� pillant�sokat l�velt fel�m, majd eltolt az �tj�b�l.

- Majd k�s�bb megbesz�lj�k. – �s m�r ott sem volt.

Morgol�dva, hogy �gy mag�nyosan kell folytatnom az egy�bk�nt sem �ppen sz�vmelenget� prefektusi (!) k�teless�get (mindenki elfelejti, hogy m�r nem vagyok az?), kin�ztem az ablakon, hogy legal�bb a t�j megnyugtasson.

V�gign�ztem Roxfort bels� udvar�n, ahol a Hugrabug kviddicskapit�nya igyekezett elfogdosni a cikeszt �s a gurk�kat; az �vegh�zakon, amelyeken balj�san megcsillant a holdf�ny; a tavon, melyben most minden bizonnyal csendesen alussza �lm�t a polip; a roxforti vid�k v�gtelen dombjain, a feket�n csillog� �gbolton, fel, eg�szen a holdra. Telihold volt, megborzongtam, pedig im�dom a holdt�lt�t, ilyenkor a legjobb b�jitalt k�sz�teni. Teljesen logikus, hogy p�ld�ul a farkas�l�f�f�zeten ekkor kell elv�gezni az utols� sim�t�sokat.

V�rjunk csak… ekkor kezdett derengeni valami. Telihold van. Remus siet, mert csin�lnia kell valamit, a fi�k s�padtak, Lumpsluck arr�l panaszkodik, hogy nincs el�g farkas�l�f�je, hogy megmutathasson nek�nk egy k�s�rletet, meglep�en sok a v�rfarkas manaps�g. F�leg k�r�l�tt�nk. A sz�linapomon nem volt ott Remus, �s akkor sem, amikor Sebastiannal �s a t�bbiekkel az erd�ben rohantunk, menek�lt�nk a v�rfarkas el�l… pedig Remus mindig ott van, ahol a vesz�ly, hogy seg�thessen… kiv�ve, ha nem tud ott lenni, mert… � MAGA A V�RFARKAS.

A v�r megfagyott az ereimben, �s egyetlen dolgot tehettem: sik�tottam. De nagyon nagyot, musz�j volt, annyira sokkolt az, amit az el�bb megtudtam. Sikolyomra viszont nem a megfelel� ember j�tt ki.

J�, j�, igaz, hogy azt v�rtam, hogy James rohanjon oda hozz�m, �s �t�leljen, meg minden, nem azt, hogy Malfoy legyen az, aki m�rgel�dve beforduljon az egyik sarkon.

- Mi van veled, Evans? – n�zett r�m �lmosan. – Csak nem ijedt�l meg egy k�sza �rny�kt�l?

A rohadt �letbe. A fen�be. Ez kellett nekem.

- Nincs semmi bajom, csak hagyj�l. – zih�ltam kifulladva, �s az ellenkez� ir�nyba mentem, de �gy t�nik, mostan�ban mindenki hobbiszinten k�vetget engem.

- Mi�rt sik�tott�l?

- Semmi�rt.

- Sebastian megmondta…

- Mit? – fordultam szembe vele. El�gedett vigyorral v�laszolt.

- Hogy hi�nyolni fogod.

- Haha! Marh�ra hi�nyzik! �r�l�k, hogy v�gre felsz�v�dott!

- Nyugi, miut�n elv�gezte a Durmstrangot, visszaj�n.

Nem. Ennyi r�mh�r sok nekem egy napra. Gyorsan ler�ztam Malfoyt, felj�ttem ide, mit sem t�r�dve a j�r�r�z�ssel – j�l van, na, t�nyleg nem voltam abban a lelki �llapotban -, �s most azt k�v�nom, b�rcsak ez a nap meg se t�rt�nt volna… B�rcsak nem fek�dt volna le Becca �s Sirius, b�rcsak nem der�lt volna ki, hogy Remus v�rfarkas, b�rcsak Sebastian sosem t�rne vissza… B�rcsak, b�rcsak, b�rcsak…

Cassie megint bevetette mag�t, hogy felvid�tson, szeg�nyk�nek most se j�tt be. Pedig �rt�kelem �n a j� sz�nd�k�t, �gy szeretem. Ma alig besz�ltem Jamesszel… Azut�n a puszi ut�n ez fura. De h�t mit tehetn�k, ha szinte kirohant a teremb�l, amikor kil�ptem, �s eg�sz �tv�ltoztat�stanon egy sz� nem sok, annyit sem sz�lt hozz�m?! Azt hittem, a tavasszal minden k�nnyebb lesz, mert a hormonok, meg minden…

�gy t�nik, ez mindenkin�l bej�n, csak n�lunk nem. Most r�gt�n le is megyek, �s… hmmm… j�tt valaki a suliba. A felh� eltakarja a holdat, �gy nem nagyon lehet l�tni… ki lehet az, �s mit akar?