��M�rcius 28. (P�ntek) 05:55, �gyik�

Teend�k, miel�tt elhagyom Roxfortot

A padl�s-akci�t j� lesz m�g reggeli el�tt v�grehajtani, gondolom, ilyenkor az igazgat�k is ink�bb d�zs�lnek, mint poros helyeken caplatnak. Legal�bbis ma nagyon aj�nlom Dumbledorenak.

06:47, h�l�terem

�s, MEG VAN A ZS�KM�NY! N�gy k�nyv a f�nixekr�l, mind m�s �s m�s megk�zel�t�sb�l �r�dott. P�ld�ul az egyik b�szen hirdeti, hogy ki k�ne irtani mindet, de h�t, min�l t�bbet olvasok r�luk, biztosan ann�l jobban fogom ismerni a f�nix lelk�t. Kicsit tartok t�le, hogy meg fogom �getni magam… vagy mi van, ha a lelkem porr� �g az idegen testben?

Nem, ilyen nem l�tezik, m�g sosem t�rt�nt ilyen eset.

Persze, mert a t�rt�nelem r�m v�rt! Senki sem akart m�g ez eddig m�gikus l�ny, s�t, f�nix lenni! Malfoy j�l beh�zott a cs�be, de ha miatta fogok meghalni, esk�sz�m, k�s�rteni fogom a s�rig! Ennyit a h�res b�tors�gomr�l.

L�nyeg a l�nyeg, hogy itt tartom a kezemben ezeket a r�gi (elk�peszt�en ocsm�ny), nagyon p�ld�tlan k�nyveket, �s senki nem vette �szre. Hi�ba, a szem�lyes intelligenci�m seg�tett ehhez hozz�.. hmm… kezdek olyan lenni, mint James.

K�ldet�s befejezve, ir�ny kaj�lni!

07:32, Nagyterem

Alig merem elhinni, hogy id�ig is eljutottunk… elhagyjuk Roxfortot. Annyi mindent jelent ez a sz�: csokipuding, polip a t�ban, fulladoz� Sirius, fegyelem, rejtett pillant�sok, kandall� el�tt �ld�g�l�s, haza, szeretet. Teh�t, kedves honfit�rsaim, ma elhagyjuk h�n szeretett kast�lyunkat.

Hazamenni olyan, mint egy t�nd�rmes�t a kell�s k�zep�n meg�ll�tani, amikor m�r kezdenek rendbe j�nni a dolgok… Hirtelen vissza fogok cs�ppenni a mugli vil�gba, �s majdnem teljesen elt�rl�dik minden var�zslatos dolog, amit ismerek. Nem var�zsolhatok. Mostant�l megint nyitogathatom ki k�zzel az ajt�t, �s nem ig�zhetek a semmib�l s�tihalmokat! Az �let olyan igazs�gtalan!

Mindemellett kezdhetek �sszepakolni… hogy magyar�zzam el any�nak, hogy Sirius t�nkretette a kedvenc fels�met egy t�zvar�zzsal? Azt hiszem, a j�l bev�lt „rossz mos�g�pbe tettem” technik�t alkalmazom… anyu�knak nem musz�j tudniuk, hogy itt nincsenek is mos�g�pek.

09:05, bagolyh�z, az �r�let sz�l�n

Ha az �n elszakad�som neh�z a sulit�l, akkor a f�nixes k�nyvek�r�l m�r ne is besz�lj�nk! Makacsul �g�lnak illeg�lis kivitel�k ellen. Minden alkalommal, amikor ki akarom �ket cipelni a birtokr�l, a t�bbi cuccomhoz, olyan, mintha valami l�thatatlan falba �tk�zn�k.

- Miss Evans, j�jj�n m�r, mindenki mag�ra v�r. – most sz�lt be McGalagony.

Ajjaj. Hogy adjam be neki, hogy a k�nyveim nem akarnak elutazni?

10:49, Roxfort Express

Ez is megt�rt�nt. Itt vagyok a vonaton Becc�val, Verityvel, Rinivel, a cic�kkal, az �sszes holmimmal, �s a h�lye k�tetekkel, amiknek siker�lt hat�stalan�tanom a var�zserej�t… Igazs�gszerint nem is nekem, hanem Remusnak.

Ugyanis exprefektusk�nt vele kellett j�rnom a vagonokat, biztatva a di�kokat, hogy ugyan, hagyjanak fel Roxfort v�gtelen lank�inak csod�lat�val, �s sz�lljanak fel a vonatra, miel�tt a mozdonyvezet� idegbajt nem kap.

- Nem akarok hazamenni! – s�rta el mag�t egy els�s kisfi�, aki mardek�ros jelv�nyt viselt tal�rj�n. Ezt a kis ellen�ll�st a kast�ly elhagy�s�nak �s a gyerek kor�nak tudtam be, �gy szel�den unszolni kezdtem.

- Nyugi, m�g visszaj�v�nk. K�t h�t az eg�sz! – mosolyogva adtam neki egy zsebkend�t, mire a sz�ke kisfi� m�g jobban b�mb�lni kezdett.

- Hogy h�vnak?

- Thomas Zambini. – hallottam a s�r�s hangt�l eltorzult nevet. Aha. Itt lehet a helyzet kulcsa.

- Mi a baj, Tom? – k�rdeztem t�relmesen, mik�zben meglepet�sszer�en ugr�lni kezdett a gyomrom, mert megl�ttam a mosolyogva vonathoz igyekez� Jamest, vadonat�j sepr�j�vel kez�ben.

De a k�ldet�semre, azaz a szeg�ny mardek�ros csemet�k megseg�t�s�re koncentr�ltam, akik minden bizonnyal a sznob �s elviselhetetlen sz�l�k miatt nem akarnak hazamenni.

- Apa el fog verni. – h�pp�gte.

- Mondd meg neki, ha megver, az Azkabanba jut. – vontam v�llat, de erre csak m�g jobban er�s�d�tt k�ts�gbees�se.

- Ha ezt mondom neki, akkor megver!

Hah. Szeg�ny k�ly�k… mi tagad�s, megsajn�ltam, �s nem t�r�dve a vonatajt�n�l �lldog�l� Jamesszel, megfogtam a kez�t.

- Ha meg akar verni, mondd meg neki, hogy keresse meg Lily Evanst, �s besz�lje meg vele a dolgot. Ok? – Tom egyszerre megnyugodott, gondolom tetszett neki a gondolat, hogy esetleg helyette engem fog eln�sp�ngolni a pap�ja. Persze ahhoz nekem is lesz egy-k�t szavam, de hagy higgye csak ezt, az�rt is, mert �gy v�gre hajland� felsz�llni a vonatra.

- Brav�, Evans! – biccentett Lucius Malfoy, amikor mell�m �rt. – Sz�m�thatsz r�, hogy a sz�nid�ben kiruccan hozz�tok Zambini apja. Hogy lehett�l ilyen h�lye?!

- Nem sok k�z�d van neked az �n h�lyes�gemhez. – tettem cs�p�re kezem, de nem tudott v�laszolni, mert Narcissa jelent meg oldal�n, �s elkezdett nyafogni, hogy mi�rt nem j�n m�r szeretett Luciusa. Term�szetesen arra jutott, hogy �n tartom fel.

- J�r�r�z�k. Prefektus vagyok. – sziszegte fel� Malfoy, mire Narcissa ujjongani kezdett.

- J�v�re ak�r �n is lehetek prefektus, �s akkor egy�tt mehet�nk ellen�rizni az eg�sz birtokot! – csimpaszkodott bele a sr�cba, mire az olyan arcot v�gott, mint aki erre m�g nem gondolt, �s nem is nagyon �r�l a felfedez�snek.

- �, persze! Most viszont menj, keresd meg Bell�t, �n is mindj�rt v�gzek itt.

Narciss�cska, a papa kicsi l�nya megvet�en v�gigm�rt, r�mosolygott Luciusra, majd felszaladt a legk�zelebbi vonatl�pcs�n.

Egyszer�en nem b�rtam meg�llni a cinikus megjegyz�st:

- K�pzelem, mennyire v�rod! – csak legyintett, b�r m�sra nem is nagyon volt ideje, ugyanis ekkor hangos ki�lt�st, �v�lt�st, s�t m�r-m�r trollszer� ord�t�st hallottunk meg.

- NEM AKAROK HAZAMENNI!

Ha azt hittem, hogy csak a 12 �ves, sz�ke kisfi�k nem akarnak hazat�rni dr�ga otthonukba, h�t t�vedtem. A 17 �ves, fekete haj� Sirius Black nagyobb pat�li�t csapott, mint b�rki m�s. Mondjuk tekintve csal�di �llapot�t, ez nem is meglep�.

James �s Remus hi�ba k�rt�k, fenyegett�k, hogy sz�lljon fel v�gre a nyomorult vonatra, � csak az�rt is megvetette l�bait, �s torkaszakadt�b�l �v�lt�tte, hogy „NEM MEGYEK ODA T�BB�!”.

Lassan elsz�ntam magam, hogy k�zbel�pjek a dologba, mire Malfoy gunyorosan elmosolyodott.

- Szeretn�d, ha Black�k is megl�togatn�nak, mi?...

Ezen a pof�tlan k�rd�sen kell�k�ppen felh�ztam magam, kezdett melegem lenni, �s el is pirultam, de nem sz�ltam semmit. Nem, nem �s nem akarok tal�lkozni Blackekkel – csak Med�val. De az m�r v�gk�pp nem hi�nyzik, hogy az utc�nkba be�ll�tson Tian megk�sz�nni, hogy hazasz�ll�tottam az unokates�j�t. Ezt leshetik!

Szerencs�re m�s is megunta az �lland� hangoskod�st: Becca. Nyugodtan lesz�llt a vonatr�l, �s meg�llt Siriust�l f�l m�terre, aki abbahagyta a kiab�l�st, �s k�rd�n n�zett r�.

- Csak k�t h�t, Sirius. – mondta neki �rthet�en – Ne legy�l m�r ilyen gyerekes!

Egyes-egyed�l ez a k�t mondat �gy hatott az �rintettre, mint egy atombomba. �gy t�nt, lenyugodott, �s egyszer�en felsz�llt a vonatra, mindenf�le tov�bbi huzavona n�lk�l. Becca n�m�n k�vette, majd visszan�zve r�m ki�ltott.

- Siethetn�l te is egy picit, Lil! Ink�bb sz�lj h�tul Mordonnak, hogy �ll�tsa le mag�t, minthogy Luciusszal b�jcsevegj!

A k�zeli vagonokb�l kin�ztek r�nk, mire k�t ir�nyba indultunk el, �n Mordon „professzor” fel� vettem az ir�nyt, m�g Malfoy k�t kisl�nynak ment seg�teni, feltenni egy bazi nagy csomagot. Remus valahol a t�ls� v�g�n veszekedett h�rom fi�val, akik minden�ron fel akartak vinni egy gyan�s zs�kot.

Jobban j�rtam volna vel�k, mint kedvenc aurorunkkal, aki m�g most is gyakorlati oktat�st tartott a di�koknak.

- Ne felejts�tek, ha a hal�lfal�k megt�madn�nak titeket, csak vegy�tek el� a p�lc�tokat, �s alkalmazz�tok a lehet� legdurv�bb �tkot, ami eszetekbe jut! – �l�nken k�r�ln�zett a meg�llap�t�s ut�n.

- �s mi van, ha semmilyen �tok nem jut esz�nkbe? – csivitelte egy 13 �v k�r�li kisl�ny.

Meg�lltam karba tett k�zzel, �s a vonatnak d�lve hallgattam a t�k�letes v�laszt.

- Akkor bukjatok, vagy guggoljatok le, tegyetek �gy, mintha nagyon f�ln�tek, �s amikor a hal�lfal�k elfordulnak, r�gjatok bel�j�k p�rat! Egy dolog nagyon fontos: NE SAJN�LJ�TOK �KET!

�nk�ntelen�l is elmosolyodtam, m�gis csak hi�nyozni fog Mordon a k�tes eredet� tan�csaival.

- Professzor, ideje indulnia �nnek is. – mondtam, mire b�lintott, de m�g gyorsan ledar�lta a k�vetkez� mondatokat egy leveg�vel.

- Ne felejts�tek, a p�lc�k nem a farzsebbe val�ak, �s v�gvesz�ly eset�n szabad var�zsolni! Ha p�ld�ul egy medve megt�mad titeket, akkor nyugodtan �tkozzatok! S�t, az a legjobb, ha ti t�madtok! Ne f�ljetek a hal�lfal�kt�l, ha sokan vagytok �s �sszetartotok, le tudj�tok gy�zni �ket! Az�rt nem �rtana egy-k�t auror ide…

- Professzor! – rivalltam r�, mert l�ttam, hogy nehez�re esik lev�lni lelkes k�z�ns�g�t�l.

Felsz�l�t�somra els�t�lt.

Remus �ppen ezekben a pillanatokban adta �t a zs�kot a gondoknak.

Lucius Malfoy felhurcolt egy �ri�s pl�ssmacit az Expresszre.

Indul�sra k�szen �lltunk, a k�nyveket m�r biztons�gba helyeztem a fels� polcokon, mikor is a leeresztett ablakon egy cica ugrott ki, �s extra gyorsan elkezdett rohanni a kast�ly fel�. Ilyen macsk�t m�g sosem l�ttam: hatalmas, sz�rke j�sz�g volt furcsa fejjel �s intelligensen csillog� szemekkel.

A macska �gy rohant Roxfort fel�, mintha az �lete f�ggene rajta; gazd�ja, Cimberly l�lekszakadva szaladt le a vonatr�l… ekkor sz�lalt meg a vonat f�ttyjele, jelezve, hogy perceken bel�l elindul a vonat.

Malfoy elk�romkodta mag�t, majd velem egy�tt elkezdett szaladni az ostoba �llat ut�n. Fej-fej mellett rohantunk, m�g Remus t�tott sz�jjal b�mult ut�nunk. A vonatban �l�k k�z�l sokan nevettek a komikus jeleneten, pedig nekem elhihetik, semmi nem volt viccmentesebb, mint szaladni egy megsz�llott cica ut�n.

Lassan felt�nt a bagolyh�z tornya �s megpillantottuk a t� t�loldal�n a Roxfortot, v�g�l zih�lva meg�lltunk. H�tran�zve l�ttam, hogy Remus integet, j�jj�nk m�r.

- Invito, macska! – ki�ltotta el mag�t Lucius, �s el kell ismernem, ez volt a legjobb dolog, amit abban a pillanatban tehett�nk.

Amikor h�rom perccel k�s�bb felsz�lltunk a vonatra, �s a folyos� fal�nak t�maszkodva kif�jtuk magunkat, hangosan kijelentettem, hogy soha, senki nem h�zhatja le t�bb� az ablakokat indul�s el�tt. Malfoy kontr�zott, hogy indul�s ut�n �t percig, mert ez az �r�lt �llat m�g a gurul� vonatb�l is k�pes lett volna kivet�dni (k�s�bb Cim elmagyar�zta, hogy nagyon k�t�d�tt a vid�khez).

- Ez meg�rt egy k�sz edz�st. – mondtam, mire halk kuncog�s volt a v�lasz. Lumpsluck volt az.

Nem viccelek: kuncogott.

- Lucius, mit sz�ln�l hozz�, ha felaj�nlan�m neked a Lump Klub eln�ks�g�t? – mosolyogott r� a k�rdezettre, aki megd�bbenve n�zett r�. Az eg�sz sulib�l Lumpsluck az egyetlen, aki nem tudja, hogy Malfoy r�helli �t.

Ehelyett � csak r�mosolyogott.

- H�t, persze, professzor. �r�mmel. – �s el is ment. Lumpsluck el�gedetten n�zett r�. Mivel nekem is arra kellett mennem a kabinhoz, k�vettem, �s a v�ltozatoss�g kedv��rt �n vontam k�rd�re.

- Azt hittem, ut�lod; de mit is v�rhatn�k el egy mardek�rost�l?

Nem sz�lt semmit, de l�ttam rajta, hogy lenne mondanival�ja. Mindegy, ink�bb mentem a csajokhoz. Akikkel ott tal�ltam Remust, Sirius �s Jamest. A legut�bbi a helyemen �lt, ez�rt k�nytelen voltam meg�llni az ajt�n�l. Sirius biztosan bevetette egyik po�nj�t, mert az eg�sz kabin nevetett, �s valahogy most l�ttam meg, kik is vagyunk…

Persze az eg�sz var�zs csak egy pillanatig tartott, mert ekkor vett�k �szre, hogy bej�ttem. Verity felh�zta a l�b�t, �s vigyorogva biccentett James fel�.

- Nem akarsz bele�lni az �l�be?

A szok�sos reakci�k helyett csak �lltam, �s n�ztem r�juk. James arckifejez�se is megv�ltozott, amikor r�m n�zett, vele ellent�tben Remus �s Becca elkezdtek Minden�z� Drazs�t kaj�lni, Rini letette k�nyv�t, amit eddig olvasott, �s f�lre biccentette fej�t, �s v�rakoz�an n�zett r�nk – Sirius pedig mellesleg ler�ntotta a macsk�k utaz�ketrec�t, melyek teljes s�lyukkal r� zuhantak, egysz�val senki sem zavartatta mag�t.

Csak ekkor esett le, hogy megy�nk haza… ez… olyan fura… suhan el mellett�nk a t�j, �s messze megy�nk innen, elhagyjuk ezt a j�l ismert helyet, �s ezerfel� v�lunk el. Le�ltem James mell�, az ablakhoz, �s kib�multam azon.

- Beteg vagy, Lily, ebben az �r�ban m�g nem szidt�l le! – humoriz�lt Sirius csillog� szemekkel, mire Becca megdobta egy zacsk� Minden�z� Drazs�val. Elvoltak.

- F�, Becky, ez geszteny�s. Ut�lom a geszteny�t.

A bar�taim.

18:39, otthon, a szob�m

F�, ha azt hittem, hogy miut�n kiteszem a l�bam a vas�t�llom�sr�l, minden norm�lis, azaz rettent�en unalmas lett, hatalmasat t�vedtem. �tv�szelt�k az utaz�st, kabinunk Sirius �rtelmes k�rd�seit�l („Vajon hogyan szaporodnak a h�ziman�k?), a cic�k ny�vog�s�t�l �s Rini iszony� hossz� monol�gj�t�l volt hangos.

A legjobb m�gis a r�gi j� „Felelsz, vagy meghalsz” volt, ami – mint c�m�b�l kider�l – nem sok v�laszt�st hagyott j�t�kosainak. Nan�, hogy ezzel sz�rakoztunk! Verity kap�sb�l kih�zta az „Egy�l 10 Minden�z� Drazs�t”-k�rty�t, ut�bb folyton azt �ll�totta, hogy az utols�, aminek olyan fura narancss�rga �ze volt, t�k�s �zt rejtett.

H�, lopj�k az �tletemet! Pedig eny�m lenn a jogd�j. Szem�ts�g.

Nagyon gyorsan, t�z perc alatt lehurcolkodtunk a vonatr�l, �s elb�cs�zkodtam mindenkit�l…

Becca ment N�metorsz�gba kuty�t s�t�ltatni.

Rini �s Alice maradtak Angli�ban.

Verity m�g a p�lyaudvaron is azon hezit�lt, hogy az apj�hoz vagy az anyj�hoz menjen, mik�zben egy bagoly odas�v�tett mell� egy elkall�dott lev�llel – Philipt�l.

Sirius elsz�rk�lt arccal n�zett maga el�, �s az istennek sem akart mozdulni egy tapodtat sem.

Meda szint�n nem lelkesedett, hogy haza�rt, ellenben vele k�t h�ga versenyt ugr�ndozott az �r�mt�l.

Remus a kapun�l �llva egyes�vel mindenkit�l elk�sz�nt, csak ut�na hagyta el a terepet.

James is elh�zott v�g�l.

Sz�pen mentem haza busszal, mint szoktam: se balra, se jobbra nem n�zve, csak egyenesen el�re. Any��k ink�bb Nia egyik bugyuta el�ad�s�t v�lasztott�k, mint hogy l�nyukat (azaz engem) hossz� h�napok ut�n viszontl�thassanak. Jellemz�.

Meglep�en gyorsan t�ltettem magam az els� megr�zk�dtat�son, m�r csak az�rt is, mert nehezen viselem azt, amikor haza�rek, �s k�rd�sek t�mkeleg�t z�d�tj�k r�m holmi var�zsl�sr�cokr�l.

Ha m�r t�m�n�l vagyunk, egy var�zsl�sr�cra k�rdez�s n�lk�l is gondoltam… amikor ott �ld�g�ltem a buszon, kib�multam a p�r�s �vegen, szeml�ltem a tipikus angol kertes h�zakat, a tipikus angol �lebeket, �s a tipikus angol �lebeket l�bukr�l lerugdosni pr�b�l� tipikus angol h�zal� �riembereket, j�tt az ellen�r.

Na m�r most, nekem ez nem jelent t�l nagy dilemm�t, vettem jegyet, �m nem mindenki tudja, hogy kell venni jegyet az utaz�shoz. Azok, akik abszol�t aranyv�r� csal�db�l sz�rmaznak, egyetlen mugli rokon n�lk�l, hogy is tudhatn�k, hogy egyes j�rm�vekre nem lehet csak �gy felsz�llni?

James, szeg�nyk�m nem tudta. M�g � volt megs�rtve, amikor az ellen�r megk�rdezte a nev�t. Fogalmam sem volt, mit keres ott, de k�zbel�ptem a kellemetlen szituba.

- Eln�z�st, itt van a jegye. – nyomtam le azt a kis iz�t - amit a gyerekek �gy im�dnak lenyomni, mert kis lyukacsk�k k�pz�dnek a pap�ron -. A pasi flegm�n b�lintott, mire James kez�be nyomtam a jegyet, �s h�tra v�nszorogtam, a busz v�g�be.

Gondoltam, ha �lmaim pasija k�vetni akar, h�t hagy tegye. Sz�ve joga. B�r nem a legjobb a cs�ndes �s �szrev�tlen k�vet�sben, �rt�keltem az igyekezet�t.

�gy sz�lltunk le a buszr�l (majdnem fent maradt), s�t�ltunk v�gig a f�utc�n eg�szen mell�kutc�mig, �s onnan is be a kapuig. Ott azt�n hirtelen h�trafordultam, �s cs�p�re tett k�zzel n�ztem r�. Mint egy j� �gyn�k, pr�b�lt bevet�dni valamilyen fa vagy bokor m�g�, de apa nagy el�rel�t�an csak vir�gokat �ltetett a kis kertbe.

- James… - sz�ltam oda neki, mert meguntam, hogy mozdulatlanul �ll, �s azt hiszi, m�sodszor is ott hagyom.

- Lily? Szia! – k�sz�nt mosolyogva. Komolyan mondom, vagy h�ly�nek n�z, vagy skizofr�n egy cseppet! Nem is tudom, melyik a rosszabb…

M�r ott volt a nyelvem hegy�n, hogy megk�rdezem, mit keres itt, de m�gis visszafogtam magam. J�zusom, James Potter, a k�zkedvelt kviddicskapit�ny a h�zunk el�tt �llt!

{T�, t�, t�, t� – Az operah�z fantomja zen�je mehetne most a h�tt�rben… az olyan sz�p!}

- Hmmm… sz�p napunk van, nem de? – kezdem�nyeztem cseppet sem sablonos fordulattal besz�lget�st.

- Aha. – b�lintott, majd feln�zett a h�zunkra. – h�, van erk�lyed?

Viharos sebess�ggel robbant be agyamba egy k�p az erk�lyjelenetr�l. Holtra v�lt arccal markoltam meg James jobb kez�t, �s eg�szen k�zel hajoltam hozz�.

- �g�rd meg, hogy nem csin�lsz semmi h�lyes�get!

Olyan k�zel voltunk egym�shoz, hogy azt hittem, menten megcs�kol, de ez nem t�rt�nhetett meg, ugyanis hangos aut�dud�l�ssal �s f�kez�s zaj�val haza�rtek sz�leim �s egy szem (de n�ha m�g �gy is t�l sok) h�gom. Petunia lelkendez�, ugyanakkor undorod� arccal sz�llt ki a kocsib�l.

�s mi m�g mindig ott �lltunk, �n Jamesbe csimpaszkodtam, � pedig k�v�ncsian figyelte sz�leinket, �gy egyb�l meg is tekinthetett egy tipikus sz�l�i dial�gust.

- Ki kellett volna menn�nk �rte, n�zd meg, m�ris felszedett valami fi�t. – morogta apa, mik�zben kihal�szta a csomagtart�b�l Nia tonn�s t�sk�j�t.

- Ugyan, dr�g�m, nagyl�ny m�r. – torkolta le anya. – �, n�zz�tek, ny�lnak a kr�kuszok!

- M�r ne is haragudj, Jillian, de a l�nyod m�g csak 16 �ves. V�rhatna m�g a fi�kkal.

- Richard, te 30 �vesen is azt mondan�d Lilynek, hogy v�rjon m�g! Nia, te tapostad le ott a borosty�nt?...

- Az�rt ott m�g nem tartunk… Lily, ki ez a fi�?

- Ugyan, dr�g�m, nem veszed �szre, hogy le�geted �t? Pedig az els� benyom�s nagyon fontos.

- Jillian, k�ny�rg�k, ne gyere megint a pszichol�gi�val!

- Pedig ak�rki megmondhatja, hogy a tiszta elme els� fegyvere a pszichol�gia. Viselkedj h�t j� ap�hoz m�lt�n, �s nyisd ki a kaput! A kutya mindj�rt meg�r�l…

Mint mindig, k�pesek voltak a legegyszer�bb t�m�t is a v�gtelens�gig fokozni. A h�gom izgatottan �lldog�lt, �s anya h�ta m�g�l kilesve j�l szem�gyre vette Jamest. Ekkor vettem �szre, hogy m�g mindig szorosan fogom az eml�tett kez�t, �gy gyorsan elengedtem. De nem el�g gyorsan.

- Nah�t, Lilynek bar�tja van! – �llap�totta meg Nia f�lig �r� vigyorral, majd elkomorult. – Anya, Lilynek mi�rt lehet bar�tja, amikor nekem nincs?

Fogadjunk, hogy James ezek ut�n messzir�l ker�lni fog.

- Nem a bar�tom! – tiltakoztam, miel�tt anya m�g hosszadalmas el�ad�st tartott volna nek�nk a kork�l�nbs�gr�l.

- James Potter vagyok. M�g nem vagyok Lily bar�tja. – ny�jtotta kez�t James any�nak, j�l megnyomva a „m�g” sz�csk�t. �����… Pedig olyan helyes volt k�cos, fekete haj�val, mosoly�val �s huncutul ragyog� szemeivel, hogy sz�vesen elfogadtam volna.

Ennyi volt, punktum. Arra nem t�rn�k ki, hogy Nia ezut�n egy �r�n kereszt�l nem volt hajland� abbahagyni a „James nekem kell!” k�nt�l�s�t, azt, hogy apa meglep�en sokat morgol�dott, �s hogy anya mindentud�an mosolygott.

Remek, m�r csak ez kellett nekem.

De ha m�r elj�tt, legal�bb maradhatott volna!