20:36, a szob�m

„Kedves Lily!

Gondolom, nagyon is meg lehetsz lepve. Nem szeretek csak �gy, kertel�s n�lk�l kimondani dolgokat, de most k�nytelen vagyok tiszt�zni ezt a dolgot: m�r negyedikben megfogott benned valami… nem a k�ls�dre gondolok, hanem valami abb�l az angyali j�s�gb�l, ami bel�led �rad… gondoltam, rengetegen p�ly�znak r�d, �s igazam lett – el�g nyilv�nval� volt, hogy James ki fog �tni a nyeregb�l.

M�gis be�rtam a neved, mert szerettem volna, ha megtudod, hogy mennyire csod�llak. Tal�n ez�rt nem sz�ltam hozz�d ennyi id�n kereszt�l… hogy megmaradjon a var�zsod, �s k�ls� szeml�l� maradhassak. Nem n�zted volna ki ezt bel�lem, igaz? Meg�rtem.

Szeretn�m, ha tudn�d, hogy tisztellek, �s nagyra becs�llek, �ppen ez�rt nem fogok k�z�d �s egy m�sik fi� k�z� �llni – b�r Jamesszel szemben szinte semmi es�lyem nem is lenne. Igazad van, maradjunk hajt�-�rz� kapcsolatban. B�r meghajlok el�tted, nem fogok soha r�d akaszkodni. Rem�lem, boldog leszel az �letben; �s erre rendk�v�l sok es�lyed van, hiszen Te Te vagy.

Csod�lattal:

Brad”

Angyali j�s�g? Var�zs? Rengeteg sr�c? Honnan tudhatta szinte mindenki, hogy James lesz a nagy szerelem? Ez… most kiss� k�d�s az agyam. Heted�re olvasom el ezt a levelet, �s most kezdek tiszt�n l�tni. Huh.

Erre egy�bk�nt mi a fen�t �rhatn�k? K�sz, hogy b�k�n hagysz, mert nincs sz�ks�gem egy m�sodik Sebastianre? Na, � az, akit�l kir�z a hideg, pedig nincs is a k�zelemben. Mi�rt van az, hogy m�g mindig k�s�rt?

21:45, m�g mindig a szob�m

Mire kell odafigyelnem a j�v�ben?

1. Jamesre. Tot�lisan.

2. Siriusra. Az els� miatt.

3. Becc�ra. Happy miatt.

4. Bradre. Mert azt hiszi, hogy szerelmes bel�m.

5. A kviddicsre. Hiszen edz� vagyok!

6. A tanul�sra. Megszok�sb�l.

7. Az anim�gi�ra.

8. Rinire �s Remusra.

9. Az angyalokra.

10. Saj�t magamra.

�prilis 6. (Szombat) 11:19, konyha

A f�l �jszaka gondolkodtam, �s gondolkodtam, de mostanra nagyj�b�l siker�lt �sszeszednem magam. Hogy lehet, hogy m�sok sokkal jobban l�tj�k �rt�keimet, mint �n magam? A m�sik, amin led�bbentem, hogy m�gsem olyan szembet�n� bunk�s�gom �s passzivit�som, mint gondoltam – b�r lehet, hogy ezeket Brad csak j�indulat�s�ga miatt hagyta ki a lev�lb�l.

A m�sik, ami�rt nem volt id�m reggel t�prengeni, az Malfoy j�slat�nak beteljesed�se volt. Mr. Zambini megl�togatott. Az a pasi egy�bk�nt tiszta debil, �gy l�tom, a h�lyes�g divat aranyv�r�-k�r�kben.

Az eg�sz azzal kezd�d�tt, hogy Mr. Zambini k�pes volt reggeli k�zben megzavarni. Szeg�nyke nem tudta, hogy egy Lily Evanst sosem szabad pir�t�seszeget�s k�zben keresni, mert a megnevezett ekkor igen k�nnyen bedurvul. Mrs. Potter, nem is sejtve a bennem lappang� �si �szt�n�ket, mosolyogva l�pett oda az asztalhoz, ahol ett�nk (ha m�r itt tartunk, Sirius ink�bb falt):

- Lily, keresnek! – ezzel visszasietett a t�zhelyhez, ahol Mr. Potter k�l�nleges sz�sza fortyogott (h�rom-n�gy �r�n kereszt�l kell forralni, mik�zben sorban hozz�adjuk az adal�kokat: chili, borsment�t, t�rkonyt, szurokf�vet, major�nn�t, lesty�nt �s izs�pf�vet). M�g kifel� igyekeztem a bej�rati ajt�hoz, a k�vetkez� lehet�s�geken t�prengtem.

1. Becca elhozta l�togat�ba Happyt.

2. Ni�t kidobt�k a sz�leim, mert olyan ostoba.

3. Remusnak hirtelen az a gondolata t�madt, hogy be k�ne kukkantani hozz�nk.

4. Sebastian pokoll� akarja tenni az �let�nket (mint �ltal�ban), ez�rt �tj�tt.

De egyik sem tal�lt. Egy nagydarab ember �llt el�ttem fekete tal�rban, amib�l k�vetkeztetve egyb�l r�j�ttem, hogy val�sz�n�leg b�szke lehet var�zsl�l�t�re. Gyanakodva v�gigm�rt:

- Te vagy Lily Evans?

- Igen. – feleltem rendk�v�l b�besz�d�en.

- Az �n nevem Zambini. - � sem volt sokkal terjeng�sebb, gondolom, nem puszta szeretetb�l r�m fogta p�lc�j�t.

Fenyegetve �reztem magam, �gy cs�p�re tett k�zzel k�rd�re vontam, hogy mi jogon mer p�lc�t fogni r�m, a tisztess�ges polg�rra, m�g � foglalkoz�s�t tekintve 99 sz�zal�k, hogy nem eg�szen tisztess�ges. El�sz�r azt akartam mondani, hogy hal�lfal�, de att�l tartottam, hogy v�letlen�l, k�romkod�sk�ppen esetleg hal�lra �tkoz.

- Mit mondt�l te a fiamnak? Hogy az Azkabanba fogok ker�lni? – k�rdezte nyilv�nval� �llel, de nem ijedtem meg. Marh�ra irrit�lt, hogy a var�zsp�lc�ja a mellkasom ir�ny�ba n�z.

Ha egyszer pedig elkap a h�v, akkor csak nehezen tudnak le�ll�tani, ezt Becca is j�l tudja. Mr. Zambinit�l nagyon nagy hiba volt, hogy hagyta, hogy belelovaljam magam a besz�dbe.

- N�zze, uram, a maga fia nem akart felsz�llni a vonatra, �n pedig prefektus vagyok, �gy valahogy meg kellett akad�lyoznom a vonat k�s�s�t. Term�szetes, hogy azon k�r�lm�nyek k�z�tt megk�rdeztem a fi�t�l, hogy mi�rt nem �hajt felf�radni az expresszre, � pedig j�l nevelten v�laszolt. Megjegyzem, a csal�don bel�li er�szak tiltott mind var�zsmentes �s mind var�zsos k�r�kben, b�ntetett a korm�nyzat �s a M�gia�gyi Miniszt�rium �ltal. Ak�r fel is jelenthetn�m, kedves uram, �s meg kell mondanom, undor�t�nak tartom, hogy a saj�t gyereke retteg mag�t�l. Milyen feln�ttnek neveli �n a fi�t, hah?! Mit gondol, �gy a t�rsadalom haszn�ra lesz? K�teless�gem figyelmeztetni, hogy a Roxfortba nem csak �gy, hobbiszinten j�rnak a di�kok, hanem tanulni nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt! A prefektusok pedig nem az�rt vannak, hogy a gyerekek lelk�t p�tyolgass�k! De maga lehetetlenn� teszi a norm�lis munk�t, mert �gymond terrort alkalmaz fi�val szemben! Felh�bor�t�!

Mr. Zambini pislogott egyet. Gondolom, nem szokta meg, hogy val�s�gos kis monol�gokat kell v�gighallgatnia tinil�nyokt�l, de h�t ez van. V�llalja a felel�ss�get, ha egyszer velem kezdett.

- Nem jelentesz fel. – morogta �sszesz�k�lt szemekkel, �s egyre ellens�gesebben m�regetett, mint aki eddig nem volt tiszt�ban az er�viszonyokkal.

- Igen? Ki mondja? – csattantam fel, mert m�r nagyon �hes voltam. M�gis csak pof�tlans�g, hogy valaki idej�n, nekem szegezi a p�lc�t, �s nem hagyja, hogy alaposan megreggelizhessek. Te j� �g, �gy belegondolva kezdek hasonl�tani Siriusra…

- �n mondom. – f�st�l�gte a pasas, mire ismer�s hang sz�lalt meg a h�tam m�g�tt.

- Mit is mondt�l, Christian? – a k�rdez� Mr. Potter volt, aki val�di k�v�ncsis�ggal n�zett Mr. Zambinira. � pedig feladta, de szeme villan�s�b�l �szleltem, hogy m�g csak az els� fordul�nak van v�ge.

- Semmit, Robert. A kisasszony felvil�gos�tott a gyerekem nevel�s�t illet�en. – biccentett, �s k�t m�sodperc m�lva elt�nt.

- H�, micsoda elviselhetetlen alak! - sz�k�tt ki Mr. Potter sz�j�n a kijelent�s, majd beterelt a h�zba. Teljes m�rt�kben egyet�rtek vele.

Miut�n v�gezt�nk a reggelivel, elkezdt�nk j�tszani a kneazlekkel. Ezerszer aranyosabbak, mint a cic�k (persze Cassiet semmilyen l�ny nem m�lhatja fel�l), ugyanakkor nagyon gyorsan megunnak b�rmit. Az a kneazle, amivel �n is labd�ztam, p�r perc ut�n �s�tott �s elvonult. Nem hagytam annyiban a dolgot, nagyon szerettem volna m�g j�tszani a koromfekete �llattal, �gy ut�na n�ztem, hova megy.

A f�rd�szob�ba ment, m�ghozz� a Potter-sz�l�k�be. Ejha, ennek a macsk�nak vannak m�r ig�nyei! Teljesen gyan�tlanul bel�ptem a nevezett helyis�gbe, �s sajnos azt kellett l�tnom, hogy a fekete cica elt�nik egy hatalmas, karcs� k�k�tban, ami a f�rd� k�zep�n volt.

- Light! – ki�ltottam ut�na, de mivel nem v�laszolt – milyen meglep� - �n, mint megr�gz�tt �llatv�d�, azonnal odarohantam �s beny�ltam �rte.

Meglepet�semre nem v�zhez �rtek ujjaim, hanem valami ez�st�s, s�r�n kavarg� folyad�khoz, ami �ttetsz�en csillogott. M�r �pp elkezdtem agyalni, hogy Mrs. Potter b�jital�ban j� lenne nem kutyulni, Mr. Potter�ben meg m�g annyira sem, �s ki akartam h�zni kezem, de ekkor megl�ttam a visszat�kr�z�d� folyad�kban James arc�t.

K�v�ncsian teljesen a k�t fel� hajoltam, mire az mag�ba szippantott. Ekkor hangzott fel fejemben Mordon hangja: „Hogyha valamiben ez�st�s vacak csillog, az Isten�rt is, nehogy a k�zel�be menjetek!” De akkor m�r �des mindegy volt.

Estem, sik�tottam, estem, sik�tottam, majd g�r�ngy�s f�ldre huppantam. Nagyon s�t�t volt, alig l�ttam valamit, csak a t�lem olyan �tven m�terre l�v� f�nyforr�s keltette fel figyelmemet, ami kialudt, majd �jra belobbant. Egy erd�ben lehettem, ami sokkal nagyobb �s s�t�tebb volt, mint a Tiltott Rengeteg.

Kiszedtem hajamb�l egy sz�raz gallyat, majd k�zelebb s�t�ltam a f�nyhez. Olyan t�z m�terre lehettem, amikor v�gre �szrevettem, hogy egy fi� �ll a f�riaf�z mellett �s nagy h�vvel gyakorolja a Lumost. Nem nagyon siker�lt neki, �s egyre idegesebb lett, mik�zben hangosan besz�lt. Mag�ban.

- A fen�be is, hogy lehet ilyen b�na ez a p�lca? Mindj�rt itt van a h�tf�, �s m�g egy nyavaly�s Lumost sem tudok… csak nehogy Jane megtudja… de h�t �gyis meg fogja tudni! Jane el�bb-ut�bb mindent megtud. �s ha erre r�j�n, �n a t�ba �l�m magam. Lumos! Lumos! H�lye Lumos!

M�r gondolkoztam, hogy felvil�gos�tom, miszerint a p�lc�t a b�b�jol�shoz csak kicsit kell meglend�teni, nem �gy, mintha valaki f�t akarna vele v�gni, de �gy d�nt�ttem, nem sz�lok bele a dolgok menet�be.

- Lu-mos! – ism�t suhintott egyet, mire a p�lca v�g�n kis l�ng jelent meg, �s nem aludt ki. Elmosolyodtam magamban, de egy�ttal le is d�bbentem. A f�nyn�l ugyanis l�ttam a sr�c arc�t. Fekete haja volt, szem�vege, �s nevet� z�ld szemei… tiszt�ra �gy n�zett ki, mint James. B�mul�sra nem volt id�, ugyanis ekkor a James-hasonm�s boldogan elkezdte lengetni a p�lc�t.

�m erre meg a f�riaf�z nem reag�lt t�l j�l: ut�nozta a betolakod�t, �s baromi vastag �gaival csapkodni kezdett, �s a fi� el�g term�szetes m�don a l�ngot a fa fel� ir�ny�totta. A f�riaf�z �ga meggyulladt.

�pp tapsolni k�sz�ltem, amikor ism�t megb�n�tott a h�ledez�s… az a h�lye fa ugyanis l�ngol� �gait �ssze-vissza csapkodta, �trep�tve m�s f�kra a parazsat. �gy m�g n�h�ny fa �gni kezdett. Bar�.

- Hopszi. – cs�szott ki a sr�c sz�j�n, aki ebben a tekintetben pont olyan volt, mint Sirius. K�ls�re James, bels�re Sirius? Brrr…

A t�z sz�pen lassan terjedt, v�g�l, mikor felocs�dtunk, m�r olyan nyolc-t�z fa l�ngokban �llt. El�kaptam p�lc�m, �s v�zb�b�jt akartam id�zni, de nem j�tt �ssze. A most m�r mellettem �ll� fi� is ugyanezt tette, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy n�la be is j�tt a b�b�j. M�g � oltotta – vagy legal�bbis oltani pr�b�lta – a t�zet, k�t alakot vettem �szre, akik rohantak befel� az erd�be.

Gyogy�sok.

Az els�, aki egy hatalmas, sz�r�s iz�t �ld�z�tt, nagydarab volt, a m�g�tte fut� sr�c magas, karcs� �s helyes, az a tipikus t�k�letes t�pus, aki nekem kellene. Egyetlen kivetnival� csak az volt benne, hogy mardek�ros volt.

�n �rthet� m�don ink�bb �jra a t�zre koncentr�ltam, mint az extrahelyes �lomsr�cra (b�r el�g neh�z volt levenni r�la tekintetemet). Szerencs�re p�r percen bel�l m�r ott hemzsegett az erd�ben a Roxfort apraja-nagyja, oltva az �rt�kes c�drusokat, b�kk�ket �s t�lgyeket, viszont �gy is el�g sok fa trop�ra ment.

- Robert, szerencse, hogy itt volt�l! – l�pett oda a sr�choz, j� ismer�s�mh�z egy nagyon magas sr�c, �s csatlakozott hozz� m�g k�t l�ny. Egyik�k magas volt �s nagyon sz�ke, elkezdett nyafogni, hogy a h�l�teremb�l m�r sosem lesz olyan sz�p a kil�t�s, mint volt; a m�sik pedig rajongva b�multa Robertet, aki ezt �szre sem vette.

- Potter, biztos vagyok benne, hogy te csak rontott�l a helyzeten! – ki�ltotta oda a sr�cnak egy �jonnan �rkez� mardek�ros, gonosz vigyorral.

Mereven �lltam �s nagy szemeket meresztettem. Robert Potter? Mr. Potter?! Ejha, m�r megint mibe keveredtem? Itt irtotta teh�t ki Mr. Potter az erd� fel�t?

Teh�t ekkor Mr. Potter �jra el�kapta p�lc�j�t. Az ismeretlennek a kez�ben is var�zsp�lca volt, �s �gy t�nt, egyik�k sem f�l haszn�lni.

- T�nj el, Zambini! – sz�lalt meg Mr. Potter sokkal m�lyebb hangon, mint amikor azon nyavalygott, hogy nem tud elb�rni egy szimpla t�zvar�zzsal.

- �s ha nincs kedvem? – provok�lta a m�sik, akiben felismertem azt a sz�nalmas alakot, akivel p�r �r�val azel�tt besz�ltem.

- Capitulatus!

- Moenia!

- Lacarnum!

- Reducto!

- Piroinitio!

Most persze Mr. Potter k�nnyed�n bemutatott sok gy�ny�r� var�zslatot. M�r kezdtem unni a jelenetet, amikor �szrevettem egy csajt, aki �tszaladt a t�megen, �s a p�rbajoz�k fel� tartott. Szinte siklott a leveg�ben, annyira gyorsan rohant.

- ROBERT! – ki�ltotta m�r messzir�l, mire Zambini is h�trafordult, �s els�padt. A gesztenyebarna haj� l�ny egyenesen Mr. Potterhez szaladt, �s a nyak�ba ugrott �gy, hogy majdnem �testek rajtam, azaz asztr�l testemen. Igen, ideges�tett, hogy ennyire semmibe vesznek, de a jelenet ut�na minden�rt k�rp�tolt.

- Semmi bajod? Mit kerest�l itt? Azonnal j�tt�l seg�teni, ugye? – hadarta a l�ny el k�rd�seit, g�rcs�sen megragadva Robert kez�t.

- Jane… j�l vagyok, persze. – mosolygott Robert.

- Biztos? �s a… - a sz��radatot a sr�c m�g a legelej�n meg�ll�totta, kezeibe v�ve a csaj arc�t. Az a csaj pedig nem volt m�s, mint Mrs. Potter.

- Jane…

Ekkor, mintha megsz�nt volna sz�mukra a k�lvil�g, �gy n�ztek egym�sra. P�r m�sodperc m�lva kavarogni kezdett k�r�l�ttem a leveg�. Behunytam a szemem, �s amikor �jra kinyitottam, m�r a f�rd�szoba k�v�n �ltem, mellettem ny�jt�zkodott Light, mint aki j�l v�gezte dolg�t.

L�baimat felh�ztam, �s t�rdeimet �tfogtam, egyszerre nagyon mag�nyosnak �reztem magam. A vil�g hirtelen sz�rk�nek l�tszott, ami nem is volt furcsa, hiszen azel�tt p�r m�sodperccel n�ztem meg, hogyan j�ttek �ssze James sz�lei… mi is k�zelebb ker�lt�nk egym�shoz, de m�gsem �gy, ahogy… kellene. Mindig k�zbej�n valami. Mindig.

- Lily? – Mr. Potter l�pett be a f�rd�be, �s megr�k�ny�dve l�tta meg, hogy ezt a helyet szemeltem ki �ld�g�l�sem helysz�n�nek. Ker�ltem tekintet�t, nem tudtam mit kital�lni. – Minden rendben? – hajolt le hozz�m, �s mosolygott.

- Nagyj�b�l. – b�lintottam, de a s�r�s kapott el. Valami nincs rendben bennem.

- Lily, ne felejtsd el, hogy n�ha nem a csod�hoz, hanem mag�hoz a bizakod�shoz sz�ks�ges a legnagyobb hit. – megveregette v�llamat, �s fel�llt.

Miel�tt kiment volna az ajt�n, m�g egyszer h�trafordult.

- �r�l�k, hogy elj�tt�l, igaz�n szimpatikus vagy. – erre m�r �n is elmosolyodtam.

- �n is szimpatikus, Mr. Potter… - lepillantottam �s a cica fel� ny�ltam, aki dorombolva k�zeledett. Amikor feln�ztem, James apja m�r nem volt benn. Elgondolkodva �lltam fel.

Mr. Potternek igaza van! A rem�nyhez nagyobb er� kell, mint a csodatev�shez. Nagymam�m pedig �vek �ta mondogatja, hogy a hit cselekv�s. De… lehet, hogy Light direkt ugrott bele abba a k�tba, hogy oda vezessen hozz�juk…?

F�. Ha nem n�zem v�gig azt a r�ges-r�gi eml�ket, vajon eszembe jut valaha, mennyire, de mennyire er�sen szeretem Jamest?

18:12, kert

Na, ilyen s�toroz�son sem voltam m�g! Az elej�t�l a v�g�ig hihetetlen volt… t�rt�ntek bizonyos dolgok.

Az �ton James mellett mentem, �s minden egyes alkalommal �sszemosolyogtunk, olyan volt, mintha v�gre minden gondolatunk k�z�s lenne. Alexa �s az apja el�re mentek megn�zni a tiszt�st, ahol a s�trakat k�s�bb var�zslattal fel�ll�tott�k, m�g mi a magunk lass� temp�j�ban haladtunk el�re. Sirius miatt n�ha visszafel� is kellett s�t�lni, de nem b�ntam – b�rcsak sosem lett volna v�ge annak a s�t�nak. Az erd�b�l �radt b�k�t �s ragyog�st m�g Sirius sem volt k�pes elnyomni �lland� dum�l�s�val.

- Hah�, itt vagyunk! – kiab�lta oda v�g�l nek�nk Alexa, amikor el�rt�k az �ri�si tiszt�st.

- Meddig lesz�nk itt? – tette fel a k�rd�st Sirius, aki m�r akkor unta a kir�ndul�st. Mr. Potter vid�man v�laszolt.

- �, csak olyan hat �r�ig!

Sirius d�bbenten rogyott le egy k�re.

- N�gy eg�sz �r�t lesz�nk itt?! K�tsz�znegyven percet? Na, de mit fogunk csin�lni??? Azt elhiszem, hogy Lily meg �gas j�l fogj�k �rezni magunkat, de… - ha lett volna egy fal, sim�n elkezdte volna bele verni a fej�t. Engem ugyan nem zavart volna.

- Nagyon �gyes vagy, Sirius. Eltal�ltad, n�gy �ra val�ban k�tsz�znegyven perc. – v�gtam k�zbe szenved�s�be cs�p�sen, de valahogy nem �rt�kelte dics�retemet.

- H�t, ezt nem hiszem el! – kesergett �jfent, mire m�s is aktiviz�lta mag�t, szem�ly szerint Alexa.

- Majd �n besz�lgetek veled, Sirius! – csivitelte, �s r�gt�n fogadott b�tyja mell� telepedett. – Sz�val, mit gondolsz az unikornisokr�l?...

Sirius Blacket teh�t a d�lut�n h�tralev� r�sz�ben h�la istennek feltartotta Alexa, akinek ez�rt m�g ma este s�rg�sen k�sz�netet kell mondanom. Hmm… nem mintha olyan �nfel�ldoz� lett volna. Szerintem kifejezetten �lvezte, hogy az �r�letbe kergetheti Siriust. Potter a lelkem, ez a v�r�ben van! De �gy nyugtunk volt mindkett�j�kt�l.

Miut�n a Potter sz�l�k elvonultak - Mr. Potter �jonnan szerzett szak�csk�nyveit akarta �tn�zni, Mrs. Potter pedig olvasni ment - Jamesszel lement�nk a foly�partra. Az �ton nem sz�ltunk semmit, n�m�n �ltem le t�r�k�l�sbe, a f�be. A sz�l b�k�sen susogott, az eg�sz k�rnyezet a b�k�t hirdette, valami�rt m�gis mintha egy vastag fal torlaszolta volna el a bej�r�st ebbe a vil�gba.

- Lily… Brad nekem is �rt. - mondta v�g�l, nagy sok�ra. Vill�mgyorsan n�ztem h�tra. Szemeib�l kedvess�g �s �rtelem sug�rzott, �s szeretet… jobban, mint valaha. Mell�m �lt, �s � is a vizet tanulm�nyozta.

- �s mit? – k�rdeztem t�tov�n. Igen, f�ltem. Hogy egyszerre v�ge a bizalmas bar�ts�gnak, a nyugalomnak, a rem�nynek, azt akartam, hogy �r�kk� legy�nk olyan j�ban, mint ezekben, a napokban.

- El�g… �sszetett dolgot… - s�hajtott fel – Az a l�nyege, hogy szeret t�ged. De nem fogja megakad�lyozni a kapcsolatunkat, mert sejti, hogy velem boldog lehetsz. – megbicsaklott hangja az utols� szavakn�l, mire megborzongtam. Mi a csuda t�rt�nik vel�nk?

- �n… - nem j�tt ki t�bb hang a torkomon, egyszer�en leblokkoltam. R�m n�zett, �s szem�ben most m�r sokkal t�bb volt meg�rt�sn�l… valami volt benne, amit nem lehet megfogalmazni.

- N�zd, Lily, ti�d a v�laszt�s lehet�s�ge. Mindig is a ti�d volt. Az egyetlen, amikor rajtam m�lt a d�nt�s, az ott volt, a padn�l… eml�kszel?

Persze, hogy eml�keztem. Annak a d�lut�nnak az eml�ke m�lyen a sz�vemben megmaradt, ak�rh�nyszor is tagadtam ezt le m�g magam el�tt is. Most, hogy felemlegette, kis h�j�n megragadtam kez�t, nehogy megint fak�pn�l hagyjon. De nem tettem. Csak b�lintottam.

- Ott t�rt�nt valami, nem? – k�rdezte. Nagy leveg�t vettem, �s m�g csak v�letlen�l sem n�ztem a szem�be.

- Igen, ott t�rt�nt valami. Bel�d szerettem. – mondtam keservesen. Visszafojtotta l�legzet�t, de nem folytattam. Nem b�rtam.

- Lily… ez annyira… - � sem tal�lta a megfelel� szavakat. Elegem lett, hogy nem tudjuk kifejezni magunkat, �s megoldottam a helyzetet: kiny�jtottam fel� a kezemet. Erre elmosolyodott �s megfogta kezem, k�zelebb h�z�dott hozz�m. – Mond, mi �ll m�g k�z�nk?

- �gy l�tszik, Brad m�r nem, viszont Sebastian…

Nem engedte, hogy v�gigmondjam a mondatot, t�relmetlen�l megragadta kezeivel v�llamat �s megr�zott.

- Ugyan, Lily, vedd m�r �szre, hogy csak rajtunk �ll a sorsunk! Minden, ami hozz�nk kapcsol�dik! Mondhatod kifog�snak Blacket, ak�r Bell�t is, de mire megy�nk vele? Hmmm? Jobb lesz?

- Nem tudom. – motyogtam.

- De, igen, tudod. – elengedett, �s elfordult. Majd megszakadt a sz�vem, �s valamilyen kis gonosz man� bel�l elkezdett cukkolni, hogy megint elsz�rtam. Azt hiszem, ezt az idegrendszerem nem b�rta, k�l�nben nem tettem volna azt, amit. Els�rtam magam, �s g�rcsbe r�ndult gyomorral kezdtem el p�f�lni a f�ldet. James megragadta meg csukl�imat, �s elk�peszt� nyugalommal n�zett szemembe.

- Ezt most mi�rt kellett? – k�rdezte olyan hangon, amit�l elfelejtettem s�rni.

- Az�rt, mert mindig mindent elrontok. – v�laszoltam szorongva, �s annyira fesz�lt voltam, hogy h�nyni tudtam volna. James szemei csak rontottak a dolgon.

- Mi�rt vagy ilyen zaklatott? – k�rdezte gyeng�den, �s mag�hoz h�zott.

- Nem tudom, James. Tal�n �n v�lasztom a rosszat… tal�n az eg�sz az �n hib�m… �n voltam az, aki ezerszer eltasz�tottalak magamt�l. Gy�l�l�m magam. – vallottam be azt, amit egy p�r nappal azel�tt m�g makacsul titkoltam el�tte. A legkev�sb� sem csod�lkozott el, hanem felemelte lehajtott arcomat.

- Engem is ut�lsz?

Megcs�v�ltam fejem.

- �, Lily… k�rlek sz�pen, ne tedd pokoll� egyik�nk �let�t sem. K�r�lbel�l ezerszer mondtam m�r, de most megism�tlem m�g egyszer, ha akarod, utolj�ra: szeretlek.

Csak p�r centi volt arcunk k�z�tt, �gy sim�n l�thattam szem�t, �s m�g valamit… hogy � is sebezhet�. Istenem, hogy lehettem ilyen h�lye?! Hogy nem vettem �szre ezt m�r akkor, amikor Siriusnak panaszkodott �s s�rt… j�tszottunk egym�ssal �veken �t, ker�lgett�k egym�st, �s k�zben m�r r�ges-r�g egy�tt lehett�nk volna!

- �n is szeretlek, James. – s�gtam oda neki, m�lyen szem�be n�zve. Erre m�r meglep�d�tt, de r�gt�n ut�na boldogan elmosolyodott.

- Olyan… - kezdte, de nem fejezhette be, mert ekkor m�r mosolyogva k�zeledtem hozz�. Vagy k�t centire lehett�nk egym�st�l, amikor nemes egyszer�s�ggel megcs�koltam. Visszacs�kolt, hosszan, �s ezerszer jobban, mint elk�pzeltem. S�t, a j� nem is a megfelel� sz� erre a hossz�, minden v�rakoz�st fel�lm�l� cs�kra. Mik�zben cs�kol�ztunk �s �t�lelt�k egym�st, mintha minden szikr�zott, ragyogott volna, �s amikor leveg��rt kapkodva feleszm�lt�nk, mintha egy eg�szen m�s vil�gba cs�ppent�nk volna.

Ahol term�szetes, s�t l�tfelt�tel az, hogy karjai k�zt legyek.

Hogy lehajtsam fejem mellkas�ra.

Hogy hosszan cs�kol�zzunk.

Hogy vele maradjak �r�kk�.

Ahol egy p�rt alkothatunk.

Minden, de minden m�s lett, mint r�gen. M�r nem zavart volna, ha Sirius baroms�gokat dum�l, ha McGalagony megr�, ha Becca Pitonnal j�r, ha Bellatrix bunk�zik, ha Mrs. Black len�z… semmi. Az a legfur�bb, hogy csak egyetlen dolog v�ltozott meg: leplez�s n�lk�l szeretj�k egym�st. �gy, ahogy egy fi� meg egy l�ny az �sid� hajnal�n…

Sokkal er�sebbnek �rzem most magam, sokkal kirobban�bbnak, sokkal… sokkal ink�bb �nmagamnak.

P�r percnek az�rt el kellett telnie, am�g megint meg tudtunk sz�lalni… nem mintha sz�gyell�sek lett�nk volna, vagy ilyesmi, hanem �jra �s �jra ki kellett pr�b�lnunk a cs�kot, hogy megn�zz�k, elm�lt-e m�r a hat�sa.

Jelentem, nem m�lt el.

- James, mit is akart�l mondani? – nevettem r� v�g�l, mire olyan �r�mmel n�zett r�m, mint m�g soha, szinte sug�rzott r�la a boldogs�g.

- Azt, hogy �r�l�k, hogy v�gre id�ig eljutottunk. Nem fogsz visszakozni? – vonta fel szem�ld�k�t, mire komolyabban pillantottam f�lre, a foly� fel�. Akkor t�nyleg lehet�s�gem lett volna lef�jni az eg�szet… de h�t az �let�nk nem egy kviddicsmeccs, ahol passzolgatnunk kell a labd�t! Nem is �rtem, mi�rt gondoltam sokszor �gy R�, mint az ellens�gemre… hiszen val�j�ban a m�sik felem.

- Nem, James. Soha. – t�rdeltem fel, �s �lembe ejtettem kezeimet.

B�lintott, �s elgondolkozva t�pdesett egy f�sz�lat.

- Tudod, �n is hib�s voltam. �gy gondoltam, hogy egy kih�v�s vagy, amit teljes�tenem kell, vagy hogy az ellen�ll�sod egy akad�ly, amit meg kell t�rn�m. Pedig ez egetver� baroms�g. Nem t�ged kellett volna megv�ltoztatnom, hanem meg kellett volna szel�d�tenelek. Rosszul l�ttam neki, nem gondolod?

- Ezt hogy �rted? – biccentettem f�lre fejem, pedig gyan�tottam, mire gondol.

- H�t arra, hogy m�g r�gebben mit csin�ltam veled. Amikor �lland�an gy�t�rtelek, hogy gyere randizni velem, �s hogy l�gy a bar�tn�m…

- Az�rt �n is sz�rnyen h�lye voltam. – h�ztam fel t�rdeimet. – Senkivel nem voltam olyan ellens�ges, mint veled. Na j�, tal�n Siriusszal…

- Neki is sokat k�sz�nhet�nk. – sand�tott r�m James, mire felszisszentem.

- Az�rt nem kell t�lz�sokba esni! Az igaz, hogy bizonyos fesz�lts�geket feloldott benn�nk egym�ssal szemben, de m�st nem nagyon tett.

- De, igen. – egyenesen a szemembe n�zett – Miatta nem adtam fel. Volt, amikor nagyon ki voltam akadva r�d, de � biztatott. M�skor pont azzal seg�tett, hogy felideges�tett, hogy nem �rdekellek.

- Ok�, van ebben valami. De akkor sem hiszem, hogy Sirius komolyan akarta volna, hogy legyen b�rmilyen szorosabb kapcsolat is k�zt�nk.

- Sirius azt akarta, hogy boldog legyek, mint ahogy Becca, Verity, Rini �s Meda azt akart�k, hogy boldog l�gy. H�l�sak lehet�nk neki.

- James, ha tudn�d, milyen neh�z volt lerombolni ezt a falat. Valami k�nszenved�s volt, m�gis siker�lt…

Erre m�r elnevetette mag�t.

- Lily, milyen sokszor mondod ki a nevem! – incselkedett, mire elpirultam.

- James, ez nem volt tisztess�ges! – egy pillanatra meg�lltunk mindketten, majd nevet�sben t�rt�nk ki. Egyszerre mozdultunk egym�s fel�, egyszerre �rt�nk egym�shoz �s egyszerre kerest�k egym�s sz�j�t.

James, James, James…

Nagyon j�l cs�kolsz. Szeretlek.

19:52, nappali

Jamesszel a hinta�gyon �lve dum�ltunk, Sirius �s Alexa t�rsasj�t�koztak az egyik vir�g�gy�sban, Mr. Potter pedig el�gedetten s�t�gette a h�st a grillen. Jamesnek d�lve, f�lszemmel rendszeresen ellen�riztem, hogy nem gyulladt-e m�g ki valami az udvaron, de ez egyszer nem volt semmi gond.

Ekkor l�pett ki Mrs. Potter a h�zb�l, a k�vetkez� kijelent�st t�ve:

- Gyerekek, megh�vtam vacsor�ra a Black-csal�dot!

A fen�be!

V�ge

(Folyt. K�v.: Lily Evans napl�ja – S�rnak a roxforti szikl�k)

Aj�nl�s

Aj�nlom ezt a k�nyvet:

Any�nak �s Ap�nak, akik m�g mindig ugyanolyan t�relmesek voltak, mint az els� k�tetn�l, ha nem jobban; emellett k�sz, Apa, hogy felgy�jtottad a bokrot. Nagyon passzolt a t�rt�netbe. Tes�mnak, ami�rt v�gtelen�l sz�nes �s n�ha lehetetlen tervekkel �llt el�, valamint, hogy a szerepl�im sors�t rendk�v�l egy�ni m�don cs�rte-csavarta (n�ha akkor is, amikor erre nem volt semmi sz�ks�g). Mam�nak, ami�rt engedte, hogy m�g este nyolckor is g�peljek a laptopon, ahelyett, hogy vele egy�tt a Bar�tok k�zt�t n�zn�m; h�l�s vagyok neki, hogy k�pes volt a legidillibb k�rnyezet megteremt�s�re.

Aj�nlom az eg�sz sulinak, ami�rt mindig t�rt�nt valami botr�ny, amit beleilleszthettem a sztoriba, �s ami�rt irodalom�r�n �s fakton olyan sok �szt�nz� hat�s �rt.

Aj�nlom Sunyinak, nagymam�m kakas�nak, h�tha v�gre megd�glik, �s nem rontja a leveg�t abban a gy�ny�r� udvarban, ahov� imm�ron n�gy h�napja nem merek lemenni. Aj�nlom ezt a nagyb�ty�mnak is, aki sok fordulatos t�rt�net�vel �s (kiss� bolond) ismer�s�vel gazdag�totta a t�rt�netet, �s nemr�g sz�letett unokah�gomnak, aki rem�lem, egyszer olyan lesz, mint Alexa. Aj�nlom az eg�sz csal�dnak, �s Pamacsk�nak is (aki egyre illedelmesebb kutya – lesz�m�tva a s�t�kat).

K�sz�n�m az olvas�knak, akik �rtak �s azoknak is, akik nem. K�sz�n�m, hogy er�t �s kitart�st nyerhettem v�lem�ny�kb�l, �s fejl�dhettem. T�bbek k�zt k�sz�n�m Aglarnisnak, ami�rt mindig azt mondogatta, hogy igenis szeretem Siriust �s az�rt, ami�rt olyan fontosnak tal�lta a szemeket; Ni�nak, ami�rt van *im�djuk-egy�tt-a-t�fft�ff�t*; Calunak, aki ut�lja a Lily-James sztorikat (XD), de k�pes volt egy teljes fejezetet elolvasni t�lem; Kiser�nak, aki egyszer�en fantasztikus; Helnek, rosztundernek, daphn�nak, Zs�finak, JakiKittinek, Barbynak �s Barbienak, Lindsaynek, Dorkucinak, �s az �sszes t�bbi kedves olvas�nak, akik… sz�val, n�lk�l�k nem lett volna igazi a dolog. :)

V�g�l aj�nlom ezt a t�rt�netet azoknak, akik az eml�kez�st v�lasztj�k a menek�l�s helyett.