��K�vettem az ir�nyt, �s egy n�i alakot v�ltem felfedezni. Nem voltam biztos abban, hogy Lily az, de rohanni kezdtem. Musz�j volt, min�l el�bb megtudnom, hogy � e az! �s ha �, akkor, musz�j karjaimba z�rnom. Nem b�rom tov�bb n�lk�le.

L�lekszakadva csak futottam. Mintha �r�kk�val�s�gnak t�nt volna az, mire oda�rtem. �s megpillantottam a v�r�s hajzuhatagot… Igen! � az! Meg sem �lltam most m�r addig, m�g k�zel�be nem �rtem.

Biztosan a cip�m adta dobog�sok miatt, de felkapta a fej�t, �s r�m n�zett. Itt fogok meghalni. L�baim elgyeng�ltek, de akkor is �rezni akartam, �s m�r nem kell sok addig.

Fel�llt, �n pedig felkaptam, �s megforgattam. K�sz! Nem fogok meghalni! Nem akarok! M�g � itt van nekem, addig nem! �lelni kezdtem.
- H�! Megfojtasz! – sz�lt nevetve. – Hogy ker�lsz ide?
- Nem – apr� puszit adtam arc�ra – tudom. – �jabb puszi. – George b�csi – M�g egy. – elint�zte. – �n m�r nem tudom t�rt�ztetni magam.
Kezeimet �tfontam derek�n�l, �s folytattam:
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! – hadartam, � meg olyan �desen mosolygott, �s �gy elpirult, mint m�g soha.
Oldalra sand�tottam egy pillanatra, ahol George b�csi �s Dumbledore besz�lgetett.

- Annyira hi�nyozt�l – s�gtam f�l�be, �s ajkaimat lassan �v�hez �rtettem. �s itt elszakadt a c�rna… �reztem liliom illat� parf�m�t, puha ajk�t, �s annak cseresznye �z�t, valamint l�gy, m�gis forr� �s szenved�lyes cs�kj�t. Egyszer�en, musz�j volt m�r kiengednem a bennem lakoz� v�gyat… Ha nem lenn�nek „n�z�ink”, m�g az enyh�n havas f�be is lefektetn�m… De sajna, ez nem �gy van!

Nem tudom, hogy meddig �llhattunk �gy, de m�r leveg��rt kapkodva sz�tv�ltunk.
- Egy l�ny sem volt a k�zeledbe? – k�rdezte gyanakodva, de mosolygott.
- M�sra nem tudok �gy tekinteni, mint l�nyra, csak r�d. Teh�t nem volt. Szeretlek. Nagyooon!

Mosolyogva hozz�m b�jt, �n pedig csak �tkaroltam. Szemeimbe n�zett, �s �gy �reztem, elveszem z�ld szemeibe.
Mintha egy m�sik vil�gban lett�nk volna. Egyed�l Lily �s �n. Senki m�s. Senki nem zavarhat meg minket…

T�vedtem…

- James! Tudom, hogy nem szabadna k�zbe l�pnem, de j�tt egy lev�l Mrs. Pottert�l! – Na, ez meg mi a fen�t akarhat?! Nem tud b�k�n hagyni?!
- Mit akar? – k�rdeztem, �s Lilyt el nem engedtem. B�r nem is tudtam volna, egy percre sem.
- Azt �rta, hogy menj�nk haza, mert valaki bet�rt hozz�tok… Jobban mondva, a te szob�dba.
- Nem �rdekel – mondtam k�z�ny�sen.
- T�nyleg haza kell mennie, Mr. Potter – kapcsol�dott a besz�lget�sbe Dumbledore, aki most bicegett oda hozz�nk. – �s Miss. Evansnek is lassan �gyban a helye. – Miss. Evans nem gyerek… �gy �r�l�k, hogy le tudom z�rni a gondolataimat, mert ha a dr�ga Dumbledore belel�tna a fejembe… ���… belegondolni is rossz lenne!

Az igazgat� halv�nyan Lilyre mosolygott, aki s�hajtott egyet, �s r�m n�zett. Dumbledore �s George b�csi kicsit arr�bb h�z�dott. Szem�nkkel k�vett�k �ket, majd Lily �jra feln�zett, �n meg r�. Smaragdz�ld szemei �gy csillogtak, mint m�g soha, �s azt hittem, hogy helyben elolvadok… Madam Pomfrey �r�lne nekem �j�v napj�n.
- Figyelj James… �n is azt mondom, hogy haza kell menned. H�rom nap, �s �gyis tal�lkozunk. – De az olyan hossz� id�! – Legy�l j�, �s vigy�zz magadra! – K�nnyek lept�k el szem�t, �s mag�hoz �lelt.
- Ne s�rj! P�r nap, �s veled leszek! Az ut�n viszont senki nem v�laszthat el t�led! – Elmosolyodott, �s a k�nnyek v�gigcsordultak arc�n… - Szeretlek – Let�r�ltem �ket, � pedig m�g mindig mosolygott. �n nem fogom b�rni e mosoly n�lk�l!

Lily a kast�ly fel� indult, �s k�zben nem eresztette el a kezemet. Nem akarom elengedni! Ne! NE!

George b�csi fejcs�v�lva n�zte v�gig az elv�l�sunkat, majd miut�n Lily bel�pett az iskol�ba, nagyb�csim �s �n elhagytuk a birtokot. Miel�tt hoppan�ltunk volna, mintha egy sz�ke hajat l�ttam volna meglibbeni a f�k k�z�tt… De biztosan csak k�pzel�dtem!

*

Mikor haza�rt�nk egy furcsa, �melyg� �rz�s kapott el, de �n a hoppan�l�sra fogtam. George b�csi felseg�tett a l�pcs�n, �s mikor a szob�mba �rt�nk, azt hittem, ott helyben esek �ssze!

A lakoszt�lyom teljesen �t volt t�rva. A szekr�nyb�l minden ki volt dob�lva, a kviddicscuccaim is egym�s hegy�re-h�t�ra voltak d�lve, az �r�asztalom fi�kja pedig t�rva-nyitva �lltak. Mik�zben az asztalhoz pr�b�ltam eljutni, a festm�nyemre figyeltem.

A szarvas h�borodottan rohang�lt ide-oda, �s az erd�b�l egy �z futott ki. V�szesen rohanni kezdett fel�m (azaz ki a falb�l), de miel�tt m�g kiugorhatott volna, elt�nt… Csod�lkozva n�ztem nagyb�csimra, aki ugyanolyan hullak�pet v�gott, ak�rcsak �n.
- Ez meg mi volt? – er�ltetettem ki magamb�l ezt a n�gy sz�t, de a v�lasz nem j�tt.

Megr�ntottam v�llam, �s asztalhoz igyekeztem. Nehezen, de el�rtem od�ig. M�r-m�r egyre jobban sz�d�ltem. A napl�m! ELT�NT! Ugyan�gy nyoma veszett, mint az �znek! Mi folyik itt?!

�julni k�sz�ltem, �s pr�b�ltam belekapaszkodni az asztal sark�ba. Sikertelen�l. Eld�ltem, mint egy zs�k, �s elhom�lyosult el�ttem minden. Az utols� eml�k egy v�r�s hajzuhatag, csillog� z�ld szemp�r, �s az a felejthetetlen mosoly…

*

Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Mintha �vek teltek el volna az �ta, hogy az eml�ket l�ttam. De biztosan csak �lmodtam. R� n�ztem a falra, �s a szarvasom nyugodtan ivott a t�b�l. Igen. Biztosan csak egy lid�rc.

Senki nem tart�zkodott a szob�mba. Minden a legnagyobb rendben volt m�r. De ez furcsa… Nem lehetett �lom. A fali napt�rra lestem. Te j�s�gos �g! ���! JANU�R 2.?! Ez lehetetlen! Most m�r v�gk�pp semmit sem �rtek…

V�gign�ztem magamon, �s meg�llap�tottam, hogy ugyanaz a ruha van rajtam, mint szilveszter �jjel�n. Lehet, hogy a var�zsnapt�r t�ved?! Vagy �n?

Lassan lev�nszorogtam az eb�dl�be, ahol az asztaln�l anya �s apa meredt a semmibe. Arcuk s�padt volt, any�nak kis�rt szemei is olyan r�miszt�en b�multak el�re. Lehet, hogy ez egy �lom?! Megcs�ptem magam, de semmi… Akkor nem.

De h�t mi t�rt�nt itt? Egy�ltal�n �n �n vagyok?
- ’reggelt! – k�sz�ntem halkan, mert m�r nem tudtam eld�nteni, hogy melyik rokonom halt meg. Lehet, hogy az a gorilla n�ni? Na j�… Senki hal�l�t nem k�v�nhatom.
- James! – anya r�gt�n felugrott, �s szorosan �t�lelt. Csak zokogott… Most d�bbentem r�, hogy utolj�ra akkor l�ttam s�rni, mikor els��ves lettem. Valami�rt nem is hi�nyzott!
Apa megk�nnyebb�lten kif�jta a mag�ban tartott leveg�t, �n viszont m�g mindig �rtetlenkedve n�ztem csal�dom effajta fogadtat�s�t.
- Anya, mi�rt s�rsz?
- Az �r�mt�l, fiam! Azt hitt�k, hogy meghalt�l! De akkor ap�dnak igaza volt… - �jabb zokog�sba t�rt ki, �gy apa folytatta.
- Tudtam �n, hogy er�s vagy, �s maximum k�m�ba est�l.
- De h�t mi t�rt�nt?
- Miut�n el�jult�l, George b�csi sz�lt nek�nk, �s �gyba tett�nk. Gondoltuk, hogy csak kimer�lt�l. – Anya biztosan azt hitte, hogy seggr�szegre ittam magam! – De mikor eltelt egy hossz� nap, kezdt�nk nagyon agg�dni. �jjel t�bbsz�r r�zk�dt�l, �s csak Evans kisasszony nev�t ki�ltoztad. Nem nagyon �rtett�k mit mondt�l, csak valami olyasmit, hogy tartson ki, mert te ott vagy vele. De k�s�bb megnyugodt�l, �s �jra „aludt�l”. Tegnap viszont m�r komolyan agg�dtunk, mert nem l�legezt�l. Eg�sz este t�ged lest�nk, de semmi jel nem volt arra, hogy �ln�l.
Na j�l van. Nekem ez sok… Lily nev�t kiab�ltam?! De mi�rt?! Egy�ltal�n mi�rt mondtam neki, hogy tartson ki?
- �hes vagyok – mondtam bamb�n, mire anya elnevette mag�t, �s hozott nekem reggelit.
- Vissza akarsz menni a Roxfortba? – Hopp�. T�nyleg. Holnap �jra j�rhatok �r�kra. – Mert ha nem akarsz, itthon maradhatsz pihenni.
- Nem, nem akarok – v�gtam r� gondolkod�s n�lk�l. – Holnap visszamegyek, mert musz�j l�tnom a t�bbieket… - idegesen hajamba t�rtam, hisz eszembe jutott a RAVASZ. – tanulni is kellene…
- �rtem – motyogta apa, mikor anya letette el�bem a pir�t�st. V�gre kaja!
- Biztosan ezt akarod? – k�rdezte anya.
- Igen. – mondtam, mire anya lebiggyesztette v�konyka sz�j�t. – Sajn�lom.