��Egy liliommal a kezemben t�rtem vissza a gyeng�lked�re.
- Szia egyetlenem! – k�sz�nt�m �letem �rtelm�nek, aki l�tsz�lag m�r nem volt annyira s�padt. Jelentem, nem �rtek a n�i praktik�khoz…
- Szia – mosolyogva fogadott, �s nem tudtam eld�nteni, hogy ez igazi mosoly-e. – Azt meg kinek viszed?
- Vir�got a vir�gnak elv m�g mindig �rv�nyes – mondtam vigyorogva, �s �tadtam a liliomot. Majd adtam egy puszit arc�ra. – Hogy vagy?
- Eg�sz j�l. Vagyis jobban.
- �r�l�k neki! �s mi�rt h�vatt�l? – szegeztem neki a k�rd�st.
- �gy gondolom, hogy szeretn�d tudni, mi lett Lind�val. Dumbledore-ral besz�ltem tegnap, �s elmondtam neki azt, amit te felt�telezt�l. Persze, mondtam, hogy ez nem holtbiztos, de kivizsg�lt�k az �gyet. Az aurorok elmentek Lind��khoz, �s most is folynak a t�rgyal�sok.
- Mivel Linda m�r nagykor�, ez�rt apuci nem tehet semmit… - sz�ltam k�zbe.
- �S Dumbledore elint�zte, hogy ne menjek el a Miniszt�riumba, de kihallgattak.
- �rtem. K�sz, hogy elmes�lted.
- Te viszont nem szeretn�l beavatni engem abba, hogy konkr�tan mi�rt is t�madott meg Linda?
- Nem tudom… Anya tartott egy partit, �s � is ott volt. De pr�b�ltam ler�zni, �s �gy volt, hogy George b�csin�l leszek. Linda r�m sz�llt, �s vil�gosan megmondtam neki, hogy nem �rdekel senki, �s hogy nem lesz sem a feles�gem, se semmi. �s biztos megs�rt�d�tt. Azt�n George b�csival elment�nk a Foltozott �stbe, �s felvetette az �tletet, hogy elint�zheti azt, hogy tal�lkozzunk. A t�bbit meg tudod… Mondjuk �rdekes az, hogy miel�tt m�g elhoppan�ltunk volna, mintha sz�kes�get v�ltem volna a f�k k�zt. De azt hittem, k�pzel�d�k. Ami pedig azt�n t�rt�nt az m�g �rdekesebb volt!
- Mi�rt mi volt? – k�rdezte. Az �zes jelenetet nem mondhattam el, mivel akkor fel kellene fednem a Tekerg�k titk�t… �s akkor �n hal�l fia lenn�k!
�gy beavattam a t�rt�ntekbe… az �lmom, a napl� elt�n�se, a rosszull�t �s a hasf�j�s… kiv�ve a festm�nyt hallgattam el.
- Na mit sz�lsz? – k�rdeztem, mikor a monol�gom v�g�re �rtem.
- H�t… �rdekes… Lehet, hogy h�lyes�g ami nekem ebb�l lej�tt, de tal�n ez a leg�sszer�bb magyar�zat. Sz�val… lehet, hogy van k�zt�nk egy ilyen m�gikus kapocs. Ez nem biztos, de mintha olvastam volna err�l valahol. Furcsa, hogy �t�lted a f�jdalmam, �s eml�kszem, hogy azon az est�n �bren voltam, �s hal�lomat �reztem. Madam Pomfrey is eg�sz �jjel velem szenvedett…

Lehet, hogy el kellene ink�bb mes�lnem az eg�sz �zeset? �s ha � tudna seg�teni?
Nem James! A bar�taid!
De a suli legokosabb l�nya!
Ott a k�nyvt�r is!
Na �lljon meg a menet! Nem vagyok skizofr�n! STOP, STOP, STOP! Inform�ci� ki�r�t�se, �s tiszta fejjel gondolkodni a legjobb…
- James, j�l vagy? – szak�totta f�lbe Lily a vit�mat �nmagammal. Pedig �rdekes volt!
- Persze, csak elgondolkodtam. Mondjuk, lehet, hogy igazad van a m�gikus kapoccsal kapcsolatban. Esetleg a k�nyvt�rban ut�nan�zek! – aj�nlottam fel.
- Rendben – elmosolyodott. Gondolom az�rt, mert egy James Potter ritk�n j�r a k�nyvt�rba… Azonban ha elolvadok, akkor csak egy fiol�ba lehetek, a k�nyvt�r �s Lily ki lesz z�rva!

Meg akarom cs�kolni! Meg akarom cs�kolni! K�zeledni kezdtem fel�… Lily is vette az ad�st �s szemembe kutatva �s is hajolt fel�m. Ajkunk m�r csak millim�terekre volt a m�sik�t�l… Lily �tfonta kez�t nyakam k�r�l, mikor kicsattant az ajt�, majd Kate �s Sirius robogott be… A fene vigye el �ket most m�r! Mindig akkor kell minket megzavarni, mikor nem kellene?! Nem tudtak volna, mondjuk �T perc m�lva?! Grrrrr…

Lily �s �n �gy sz�trebbent�nk, mint mikor Galagonya sz�tcsap az els��vesek k�z�tt… J� kis hasonlat!
- Sziasztok! – k�sz�ntek k�rusba. Megfojtom �ket, megfojtom �ket, megfojtom �ket!
- Hello – er�ltettem ki magamb�l, �s Sirius vigyorogva n�zett r�m. Teh�t m�r tudta, hogy mi bajom van, de hallgatott… Csak sz�laljon meg! – Na, nekem �gyis mennem kell!
Lily d�bbenten n�zett r�m, �n pedig indulni kezdtem.
- Sz�ks�ged van valamire? K�nyv vagy egy�b?

Szemeib�l kiolvastam a „Rajtad k�v�l nincs semmire” mondatot, �s mosolyogva elhagytam a gyeng�lked�t…
Persze, Sirius �s Kate hitetlenkedve n�ztek r�nk, de belenyugodtak… M�st �gy sem tehettek volna!

*

A folyos�kat r�ttam egyed�l este h�t fel�… M�g nem jutottam el a k�nyvt�rba, de volt olyan �rz�sem, hogy csak a z�rolt r�szben tal�ln�k v�laszt. �gy h�t elhalasztottam est�re, �s elhat�roztam, hogy k�rbe j�rom a r�g nem l�tott folyos�kat.

A festm�nyeket n�ztem, mikor egy g�nyos hang f�lbeszak�tott:
- L�m-l�m! A kicsi Potti egyed�l l�fr�l a folyos�kon? Most nem f�l, hogy Miss. S�rv�r� leszidja, �s b�ntet�munk�ra k�ldi? – Bella volt az. A s�t�tb�l pedig kil�pett Malfoy �s Pipogyi.
- N�zd a…! – elharaptam a mondatot, mert egy �tok k�zeledett fel�m.
- Nem p�rbajozunk a folyos�n! �s ilyen k�s�n TILOS m�szk�lni! – sz�lt egy id�s �r egy portr�b�l.
- A mardek�rosok f�lnek egyed�l t�madni, vagy mindig csak engem sz�rtok ki?
- Ki besz�l! – vetette oda Pipogyi.
- Jaj, Pipo, te meg ne sz�lalj, mert m�r a zs�r a sz�dba folyik – Bella �s Malfoy el�r�bb l�pett, �n viszont csak vigyorogtam, hisz a siker biztos volt.
- Kuss! Most TE vagy egyed�l, �s TE fogsz szenvedni! – Nem is figyeltem, mire c�lzott evvel. Nonverb�lisan k�ldhetett egy �tkot…

Legsz�vesebben felord�tottam volna, de nem tettem. F�lelmetes f�jdalom ny�lalt a testembe minden fel�. Csak nem Cruci�t haszn�lt?! ���… iszonyatos!

Let�rdeltem, �s leveg��rt kezdtem kapkodni. A f�jdalom �s a fullad�s nem kellemes egy�tt… Milyen �tok ez? Crucio nem lehet! ����…

Nem… NEM! Nem adom fel! Felpillantottam: Bella vihogott eszeveszetten, Malfoy pedig el�gedetten �llt, �s n�zte bar�tja teljes�tm�ny�t.

Nem fogom feladni… Nem! �sszerogytam, mikor �reztem, hogy valaki felvesz… Nem b�rtam kinyitni a szemem. M�r az is meger�ltet�, hogy a gondolataim furik�znak minden fel�.

*

Mintha valaki borogatn� a fejem. Pislantottam p�rat, de az el�ttem l�v� k�p m�g mindig hom�lyos volt. Az biztos, hogy egy n� �l el�ttem… Megd�rzs�ltem szemem, �s j��! Ez Lilyke!

- Jaj, James! J�l vagy? Minek kellett megint belekeveredned valamibe? �gy agg�dtam! M�r lassan egy napja alszol! – hadarta. �rdekes, hogy nem mondott semmif�le ’szeretlek’-et… de az ’agg�dtam’ is megteszi.
- J�l – v�laszoltam.
- Ennyi?! M�gis, hogy ker�lt�l arra az eldugott folyos�ra?!
- J�rtam egyet – megvontam a v�llam, �s belet�rtam hajamba.
- De Miss. Evans! Hagyja a beteget aludni! �s m�g mag�nak is pihennie kell! K�l�nben is azt mondta, hogy seg�teni akar! – ord�totta be Madam Pomfrey.

Most vettem �szre, hogy Lilyn csak egy k�nt�s van. Els�t�lt k�t �ggyal arr�bb, �s csupasz l�ba kil�tszott a ’k�penyb�l’ majd az eg�szen combj�ig szabadd� v�lt a b�re. H�jaj!
- Ejha! – sz�ltam, mikor Pomfrey n�ni elhagyta a k�rtermet.
Lily nem v�laszolt. �n oldalra fek�dtem, �s �rdekl�dve vizsg�ltam, amint pirulva pr�b�l bem�szni az �gyba, �s k�zben szorosan mag�hoz szor�tja a fed�st biztos�t� ruh�t.
- Musz�j engem n�zned? – f�rmedt r�m, mik�zben n�gyk�zl�b v�gig sietett az �gy�n. De �des!
- Uh! Musz�j! – v�laszoltam, mire r�m n�zett. Szerintem sim�n meg�lt volna… De nem! �, NEM! A dr�ga Lily Evanst nem olyan f�b�l faragt�k, hogy CSAK meg�l. El�h�zta p�rn�ja al�l a p�lc�j�t, �s suhintott egyet, mire egy v�d�r v�z b�jt ki a leveg�b�l, �n pedig csurom v�z lettem. (Mintha a csal�dom is t�bbsz�r haszn�ln� ezt a var�zslatot…)

- K�sz – mondtam, �s felborzoltam vizes hajam. �s magamra pillantottam. �gy megl�ttam, hogy nincs is rajtam sem p�l�, sem semmif�le ruhanem� nem v�di fels�testem. A v�zcseppek viszont sim�n v�gigfolytak rajtam. – Lilyk�m, nem lenn�l olyan kedves, �s let�r�ln�d ezeket itt? – mutattam magamra, mire elpirult, de arckifejez�se nem �ppen azt sugallta, hogy „h�t persze, szerelmem”.
- Ott egy rongy, �s menj el �rte. Vagy pedig invit�zd oda magadnak!
- Akkor ink�bb T�ged invit�zlak! – v�laszoltam, mire h�tat ford�tott nekem. – Most mi�rt haragszol? Mit tettem?

Erre m�rgesen fel�lt, �s szembe fordult velem.
- 1. Este nem m�szk�lunk a folyos�n! 2. P�rbajozt�l! 3. Agg�dtam �rted, �s mi lett volna, ha valami bajod esik?! 4. Most pedig az egoizmusodat nem lehet le�ll�tani!
Csak ennyi?! Na j�… igaza van… Tal�n kicsit t�lz�sba vittem.

Felkeltem, �s lassan odas�t�ltam hozz�. Kicsit m�g �reztem n�h�ny sz�r�st az oldalamba, de nem �rdekelt.
- Ne haragudj, vir�gsz�lam! – mondtam. – Szeretlek. – Le�ltem mell�, �s �tkaroltam.
- De akkor sem hiszem el, hogy nem tudsz r�m hallgatni!
- �n pedig azt nem, hogy a szab�lyzat fontosabb neked! - Most meg mi �t�tt bel�m?!
- Nem fontosabb! De ez a s�t�t var�zslat m�g meg is �lhetett volna!
- De �LEK!
- �s ha nem �lt�l volna?!
- Egy h�ly�vel kevesebb… - megr�ntottam a v�llam, �s felkeltem, mire visszar�ntott.
- �s akkor velem mi lenne?!
Nem v�laszoltam, csak les�t�ttem a szemem… Mi lenne?! Nem szurk�ln�k �ssze-vissza az irigyei, �s nem kellene velem lennie! B�r most sem kell, de…
- �n is szeretlek – mondta, �s megcs�kolt. Hosszan, szenved�lyesen, romantikusan, de m�gis j�t�kosan, �s szerelmesen.
�t�leltem, �s led�lt�nk az �gyra… Meztelen fels� testemet simogatta, �n pedig combj�t k�nyeztettem. M�r-m�r rajta fek�dtem, �s �r�lten kapkodtunk egym�s�rt. Nem tudtunk betelni a m�sikkal…

Elkezdtem vetni Lilyr�l a k�nt�st, mikor az ajt� m�r megint csak kicsap�dott…
- De k�rem! Ez egy GYENG�LKED�!