5.

Ha seg�ts�g kell…

Eltelt egy h�nap, vagy kett�, ki sz�molja. Mindenki megszokta az �j hely�t �s az �j helyzet�t. Ezzel egy�tt a rend leg�rt�kesebb csapat�v� n�ttek.

-         Mar�, - sz�l�totta meg a n�t Lily, csak ketten tart�zkodtak az irod�ba. – mi baj van?

-         Semmi. – hajtotta le zavartan a fej�t.

-         Legal�bb NEKEM ne hazudj!

-         Csak annyi, hogy… - kezdte k�nnybe l�badt szemmel. De ekkor bel�pet nagy nevet�sek k�z�tt, Carmen �s Remus.

-         ���, hogy az a rohadt… - elharapta a mondat v�g�t. – Ne menj�nk el k�v�zni? – k�rdezte meg Lily, j�l hangosan, hogy a m�sik k�t ember is j�l halja. Akik bocs�natk�r�en n�ztek vissza.

-         De, az j� lenne. – motyogta Mar�.

  A k�t n� elment egy k�zeli k�v�z�ba, ahol az egyik legt�volabbi �s leg�rny�kosabb asztalhoz le is �ltek. Miut�n a j�k�p�, �s mi tagad�s j� izmos h�ts�val rendelkez� pinc�rfi� kihozta a k�v�t, Lily k�rd�n n�zett Mar�ra.

- Semmi, semmi… - mondta elcsukl� hangon.

- J� akkor kezdem �n. – s�hajtott. – Egy nagy baroms�got csin�ltam…

- Te? Ugyan m�r! A Szent Lily Evans mindig, mindenhol tudja mi a helyes �s az erk�lcs�s. Biztos csak egy apr�s�got nagy�tasz fel. – legyintet Mar�.

- Ha az apr�s�g, hogy lefek�dtem James Potterrel, akkor igazad lehet. – sz�lt inger�lten.

- Hogy mi?! – lep�d�tt meg. De erre t�bben is fel�j�k fordultak. – Lily te meg�r�lt�l. – folytatta csendesebben. – Egyszerre k�t szab�lyt szegt�l meg. 1. Ne fek�dj le a f�n�kkel! 2. Ne fek�dj le az exeddel! R�mlik valami? – k�rdezte kioktat�an.

- Nem volt tervbe v�ve, csak elkapott minket a h�v. Egyszeri alkalom volt.

- Te kis ringy�! – Lily szeme kit�gult. Sz�m�tott a szid�sra, de ez kicsit sok volt. De mikor felpillantott, csak bar�tn�je vigyorg� arc�t l�tta. – Mit gondolt�l mit mondok? Sz�trakod a l�bad a f�n�knek, �s elint�zem egy ejnye-bejny�vel. �s,… - a m�sik n� lehunyta a szem�t, �gy k�sz�lt fel a k�vetkez� letol�sra. -… legal�bb j� volt? – k�rdezte meg Mar� vigyorogva.

- T�lzottan is. – s�hajtott. – A munk�ra kell koncentr�lnom, minden egyes pillanatban, mert att�l kell tartanom, hogy olyat mondok, vagy teszek, ami munkahelyen nem illik. R�ad�sul, a k�vetkez� nap oda j�tt hozz�m, �s �gy viselkedet, mintha a bar�tn�je lenn�k. Olyan…

- �s, te h�lye liba, persze, hogy elhajtottad a francba. – v�gott k�zbe. – �n is azt tetem volna, de akkor is h�lye vagy.

- Ha te mondod. �s veled mi van? – d�lt h�tra Lily. Mar� arca viszont elkomorult.

- Tudod a f�rjem felvet egy kis k�lcs�nt, egy embert�l, amir�l �n a m�lt h�tig nem tudtam, �s ez az ember, most kamatostul k�veteli vissza. Halad�k nincs. R�szlet nincs. P�nzem nincs. Hitelem nincs. M�r azzal fenyeget, hogy a gyerekeknek �rt. – s�rta el mag�t. Nem b�rok fizetni!

- Mennyi p�nzr�l lenne sz�? – mosolygott Lily.

- Rengetegr�l! A fizet�sem sokszorosa. F�ltem a gyerekeimet, de akkor sem tudok fizetni.

- J�, de m�gis mennyi? – kezdte elvesz�teni a t�relm�t.

- 2000 galleon. Most k�lt�ztem, van k�t gyerekem, ennyit nem b�rok kifizetni.

- �n viszont ismerek valakit, aki igen.

- Lily te sem �llsz j�l anyagilag, s�t m�g rosszabbul, mint �n.

- Ki mondta, hogy magamr�l besz�lek? – mosolygott.

- De, h�t kir�l? Lily ez…

- Megoldom. Csak b�z bennem.

- Csak benned b�zok. – mondta k�nnyes szemmel. – Csak f�ltelek, hisz te is anyagi gondokkal k�szk�dsz. Ne is tagad!

- El�tted? – mosolygott.

�jra ott �llt az ajt� el�tt. Pedig, ezt nagyon el akarta ker�lni. S�hajtott �s bekopogott. Kiny�lt az ajt�, �s m�g�tte egy f�lmeztelen k�cos f�rfi jelent meg. A n� gyorsan a f�ldet kezdett n�zni. Ami nem volt igaz�n k�nny�, tekintve, hogy ki �llt el�tte, �s miben, vagyis hogy miben nem.

-         Nocsak! H�t te? – d�lt neki az ajt�f�lf�nak.

-         Besz�lhetn�nk? – k�rdezte a cip�j�t n�zve.

-         Persze. Gyere be. – �llt f�lre az �tb�l a f�rfi.

-         De, rem�lem nem zavarok. – motyogta.

Becsukta maga ut�n az ajt�t, de nem moccant az ajt�b�l.

-         Esetleg nem akarsz beljebb j�nni? – mosolygott a f�rfi. – F�z�k egy k�v�t.

-         Ha nem �rsz r�… - motyogta tov�bb a n�. Egyre nagyobb h�ly�nek �rezte mag�t, hogy ide j�tt �s valahogy dejuve �rz�se volt. Nem olyan kellemetlen csak… - Nem �letbe v�g�, vagyis �letbe v�g�, csak…

-         Lily! Az isten �ldjon meg, gyere igyunk egy k�v�t, mert �n mindj�rt elalszom. Ezen k�v�l semmit sem �rtek abb�l, amit most mondt�l. – �s�tott.

A konyha fel� csoszogott, ahol James m�r fel is rakta a k�v�t. Le�lt az egyik sz�kre a n�, �s addig csendben �lt, am�g el� nem rakt�k a k�v�t. Szerencs�re a f�rfi addig elment mag�ra r�ngatni valami fels�t.

- Nos, mi az a �letbe v�g� probl�ma? – kortyolt bele a k�v�ba.

- Egy k�r�sr�l lenne sz�. – s�hajtott. – Igaz�b�l Mar�nak van egy nagyobbacska probl�m�ja. Arr�l…

- �s mi�rt te j�ssz akkor? – fortyant fel. – Ilyen ijeszt� vagyok? – a n� erre az inger�lt mondatra megk�nnyebb�lt. ’M�g sem lesz itt akkora probl�ma.’

- Viccelsz? – nevetett. – �n alig b�rtam bel�le kifacsarni. El�bb… - itt elpirult �s elhallgatott. Zavartan kavargatni kezdte a k�v�j�t. Nem mert az oly j� ismert szemekbe n�zni.

- �s hogy csin�ltad? – vigyorgott.

- Elmondtam… sz�val elmondtam, ami kett�nk k�z�tt t�rt�nt… - v�r�s�d�tt tov�bb.

A f�rfi meg�rt�en elmosolyodott.

- �n is elmondtam Tapmancsnak, ha nem haragszol. � nem adja tov�bb. – biztos�totta.

- Sz�val Mar� f�rje, m�g �lt�ben felvett egy nagyobbacska �sszeget, �s az uzsor�snak most esz�be jutott vissza k�vetelni… kamatost�l. A krapek m�r a gyerekeit fenyegeti. �s neki, s�t nekem sincs annyim, hogy kifizess�k.

- Mennyir�l lenne sz�?

- El�g sokr�l. Teh�t meg k�ne besz�lni a r�sz…

- Lily! Mennyi? – sz�lt t�relmetlen�l.

- 2000 galleon. – ny�gte ki. – Hidd el, nem sz�vesen fordulok fel�d, ilyen k�r�ssel, de nem ismerek m�st, aki k�lcs�n is b�rna �s k�lcs�n is, adna ennyit. Mar� meg v�gk�p nem. Csak a gyerekeit f�lti.

Nagy �nmegtart�ztat�sr�l tett tan�bizonys�got James. Ugyanis nagyon nagy k�s�rt�st �rzett arra, hogy mikor a n� kiment, visszar�ntsa �s az ajt�nak d�ltve megcs�kolja. Leh�mozza r�la a ruhadarabokat, ami term�szetellenes a n� feh�r b�r�n. Gondolatban v�gig sim�totta a karj�t, a fenek�t, a combj�t…

-         James, j�l vagy? – j�tt a felr�z� n�i hang.

-         Per… per… persze.

-         J� �t. – mosolygott b�b�josan.

-         J� �t. – csukta be az ajt�t. – A j� istenit! – d�lt neki a falnak. – Azt hiszem elmegyek zuhanyozni. – n�zet le als� testt�j�k�ra.

-         Tess�k. – rakott le James Mar� asztal�ra egy ersz�nyt. Aki hitetlenkedve b�mult r�.

-         Ez mi? – ny�gi.

-         2000 galleon. �s csak, hogy tud, ha te j�ssz, akkor is ugyan ez az eredm�ny. – mosolygott.

-         K�sz�n�m. – borult k�nnyes szemmel a f�rfi nyak�ba. – Amint tudom visszafizetem. – �g�ri.

-         R��rsz. Most ink�bb menny �s fizesd ki azt a rohad�kot. – k�r�ln�zett. – Sirius vele menn�l? Nem �rt az �vatoss�g. – kacsintott a n�nek.

-         Persze. – pattant fel a pap�rmunka mell�l. – Hova is megy�nk? – fordult kifel� Mar�hoz.

James r�mosolygott Lilyre, aki viszonozta a gesztust.