6.

K.S.F.

Szia Lily!

Rem�lem j�l vagy, r�gen nem l�ttalak, �s nem is hallottam r�lad.
�n most Londonban vagyok. Szeretn�lek l�tni,
esetleg megh�vhatlak egy eb�dre, holnap? Addig is vigy�z magadra!

Kevin F.

Olvasta fel mag�ban a levelet a n�. Nem tudta, hogy �r�lj�n, vagy s�rjon ezen a p�r soron. J�l bar�tja volt Kevin, de azt is nagyon j� tudta, hogy a f�rfi t�bbet akar enn�l. De � nem akarta vele �jra kezdeni, legkev�sb� sem. De az�rt visszafirkantott neki egy igent, �s egy id�pontot, egy c�mmel.

-          Mi van, Lily? – n�zet r� Mari.

-          �rt Kevin. – h�zta el a sz�j�t.

-          M�r, mint az a Kevin? – t�gult ki Anna szeme.

-          Igen, holnap tal�lkozunk.

-          De �ssze ne gyere vele! – sz�lt szigor�an Carmen. – Nem hi�ba szak�tottatok.

-          De, m�g is csak a bar�tom. – indult el az irat rakt�rba.

-          Ez a csaj nem komplett! – s�hajtott Carmen.

Reggel egy hihetetlen adag munk�t kaptak. Mivel Peter az anyja boltj�ban dolgozott, � nem b�rt seg�teni. A fi�k eg�sz d�lel�tt kisebb bevet�sre rohang�ltak. �gy a l�nyok tartott�k d�lel�tt a frontot.

-          Most csak ennyi pap�rmunk�t kaptunk? – h�kkent meg Sirius.

-          Nem, te vadbarom! – mordult r� Remus, aki ingerl�keny volt, mivel k�zeledet a holdt�lte. – A l�nyok megcsin�lt�k a nagyj�t.

-          Akkor viszont baromi gyorsak. – f�ttyentett elismer�en.

Lily James asztal�ra rakott egy st�c al��rni val�t.

-          El k�ne mennem.

-          Hova? – pillantott fel a f�rfi.

-          Randija lesz! – vigyorgott Carmen.

-          T�nyleg? �s kivel? – k�rdezte James, hangj�ban j�l elrejtve a f�lt�kenys�get.

-          Csak tal�lkozunk. – s�hajtott. – J� bar�tok vagyunk, ennyi.

-          �s te minden bar�toddal kef�lsz?

-          Azt, hogy nem ugrunk egym�s tork�nak az exeimmel, nem azt jelenti, hogy �ssze is fekszem vele.

Jamesnek kig�vadt a szeme, �s mereven meredt az el�tte hever� pap�rra. Mari �s Sirius �sszen�ztek, mindkett�j�k szem�ben aggodalom csillant.

-          El�g sok a munka. – n�zett a n� szem�be. – De, persze menny csak, �s �rezd j�l magad.

-          K�sz. – h�zta el a sz�j�t. – Siettek vissza.

S m�r ki is ment az ajt�n.

-          Szia, Lily! – �llt fel az asztalt�l egy eg�sz j� k�p� f�rfi.

-          Szia, Kevin! – mosolygott � is. A f�rfi �t�lelte, �s tal�n egy kicsit lejjebb is cs�szott a keze, mint illik, de a n� gyorsan kibontakozott ebb�l a kellemetlen �lel�sb�l.

-          Rendeltem neked k�v�t.

-          K�sz�n�m. – �lt le a n�.

-          Kett�t vagy h�rmat? – emelte fel a cukortart�t, a f�rfi.

-          Egyet. – ejtett el egy keser� mosolyt Lily.

-          �s mi minden van veled? – csacsogott a f�rfi.

-          Kevin, mit akarsz? – t�rt a l�nyegre.

-          Ugyan m�r Lily, csak l�tni akartalak.

-          Kevin…

-          Ok, ok. Lily, nem b�rn�l engem bespannolni?

-          Tudn�lak, de nem akarlak.

-          Mi?! Azt hittem bar�tok vagyunk!

-          Azok vagyunk.

-          ���… h�t persze, �s ennyit nem b�rsz megtenni?

-          Nincsenek, olyan eredm�nyeid. N�lunk a legjobbak vannak. – kiv�ve Petert, tette hozz� mag�ban.

-          Lily k�rlek… a n� megr�zta a fej�t. – Akkor menny a… - de a n� m�r ott sem volt.

Mikor bel�pet az irod�ba, l�tta, hogy mindenki James asztal�n�l van.

-          Na, ezt nevezem vill�m randinak! – nevetett Carmen.

-          Mit n�ztek? – hajolt Lily az asztal f�l�.

-          Egy teljesen ismeretlen hal�lfal� jelent meg.

A n� els�padt, �s elrohant az asztal�ig. Egy lev�llel szaladt vissza, �s v�gta le a f�rfi asztal�ra.

- Ugyan az a k�z�r�s. – �llap�totta meg James.

- K�t perce m�g az Antik It�li�ban volt.

- Ki?

- Kevin Skott Feleday. Alias KSF.

- Induljunk. – ki�ltott fel James.

Csak Lily maradt az irod�ban, �s � is el�g k�tyagosan.

Egy id� ut�n a t�bbiek is visszat�rtek. A fi�k el�gedett mosollyal, a l�nyok viszont hitetlenked�, s�padt arccal.

-          Mi volt? – k�rdezte halkan Lily.

-          Elkaptuk. – biccentett James. – Szinte m�r meg is volt a beismer� vallom�s.

-          Aha. Az j�.

-          Lily, esetleg nem mondt�l neki valamit?

-          Nem. – j�tt a hat�rozott v�lasz.

-          Biztos?

-          Ennyire amat�rnek n�zel? – csattant fel.

-          Lefek�dt�l vele! Ki tudja, miket mondt�l…

Nem b�rta befejezni a mondatott, mert a n� keze hatalmasat csattant James arc�n.

-          Neked nincs jogod, a szavamat megk�rd�jelezni! – sziszegte.

-          J�rt�l vele! �s most is vele tal�lkozt�l!

-          �s ut�na feladtam. Ezen k�v�l, - toporz�kolt a d�ht�l. – tudtommal, te egy �v alatt v�gig ment�l az eg�sz aur k�pz�n. Komolyan azt hiszed, hogy neked nem lesznek, olyan bar�tn�csk�id, akik, lehet, hogy hal�lfal�k?

-          Gyerekek, - sz�lt k�zbe Sirius. – ez kezd kicsit szem�lyes lenni.

-          Evans, a szexpartnereidet m�skor ink�bb hagyd �rorsz�gban! – n�zett gyilkos tekintettel James.

-          Menj a pokolba!

-          Csak ut�nad! – n�zett a n� szikr�z� szem�be. – Te szak�tott�l velem. – vonaglott meg az arca. – Azon a h�tv�g�n akartam megk�rni a kezed. Nem tud…

-          Te egy �vig bulizt�l, �s csajozt�l. Nekem egy �v ut�n volt kapcsolatom, �s akkor is b�ntudatom volt. �n h�lye, barom!

-          B�ntudatod? – h�kkent meg James. – Te…

-          Menj a j� b�d�s francba! – rohant ki a n�.

Lily hatalmas er�vel v�gta be maga ut�n az ajt�t, amit�l t�bben is �sszerezzentek.

-          Ez mi volt? – j�tt meg el�sz�r a hangja Ann�nak.

-          Nekem legink�bb, egy szerelmes p�r vit�j�ra hasonl�tott. – morfond�rozott Carmen.

-          Mert, az volt. – vigyorgott Sirius.

-          Tapmancs, ne besz�lj baroms�gokat! – pir�tott r� bar�tja.

-          De igaza van. – mosolygott Mar�. – �s �n a helyedben besz�ln�k vele.

-          Valamir�l lemaradtunk? – k�rdezte Anna.

-          �gy l�tszik igen. – sz�lalt meg Carmen. – �s, ha j�l vesszem �szre, csak mi ketten.

-          Mi a c�me? – fordult a l�nyokhoz James.

-          Majd besz�lsz vele holnap. – v�laszolt gyorsan, tal�n t�l gyorsan Mari.

-          K�rem a c�met. – n�zet bele a szem�be, �s k�zelebb l�pet.

-          Ne k�rj t�lem ilyet. Lily ki fog ny�rni.

-          A c�met. 

Mari k�ts�gbe eseten n�zett k�rbe, valami seg�ts�g�rt, de ebbe senki sem akart beleavatkozni. S�hajtott, �s le�rta egy cetlire a c�met, �s azt �tadta Jamesnek.

-          Ezt nem mondhatod komolyan! Ez London legrosszabb k�rny�ke.

-          Tudom, de ak�rmit mondasz nem k�ne oda menned.

-          Ezt hagy d�ntsem el �n. – a bar�taihoz fordult. – Sirius b�rn�l helyettes�teni? – vette a kab�tj�t.

-          Persze, menj csak te R�me�. – nevetett.

-          Hagyd m�r ezt! – forgatta meg a szemeit.

Piszkos utc�kon ment v�gig. Mindenhol k�reget� nincstelenek, utcagyerekek, k�bor kuty�k…

-          Istenem Lily… - n�zett fel egy elhanyagolt b�rh�zra.

Felszaladt a recseg�, ropog� l�pcs�k�n, a h�z legfels�bb szintj�ig. Megkereste a 3. emeleti 7–es ajt�t

Meg�llt az ajt� el�tt, �s pr�b�lt kiz�rni a szomsz�dban �v�lt� f�rfi hangj�t, a s�r� asszony�t, a b�mb�l� gyermek�t. A dohszagt�l kezdet rosszul lenni. V�g�l vett egy nagy leveg�t, �s bekopogott. Lassan kiny�lt az ajt�.

-          Mit akarsz itt? – sz�k�lt r�snyire a ny�l�s.

-          Csak besz�lgetni.

-          Azt hittem m�r mindent ’megbesz�lt�nk’, - ironiz�lt.

-          Musz�j ezt a folyos�n megvitatnunk? – k�rdezte.

-          ���… itt senkit sem fog zavarni, hidd el. Megszokott dolog. – mosolyodott el keser�en.

-          K�rlek.

Kiny�lt az ajt�, �s a f�rfi bel�pet. Egy egy szob�s kis lak�s volt. A falak fel�zva. A dohszag itt is el�g er�s volt. A szoba szinte minden n�gyzet centim�ter�t akta kupacok bor�tott�k. Az egyik asztalk�n egy f�lig meg�rt lev�l hevert. James f�l� hajolt �s elolvasta. Ez ut�n a szeme a becsomagolt b�r�nd�kre siklott, �s a kiszort�rozott akt�kra.

-          Nem fogom elfogadni a felmond�sod, ugye tudod? – n�zet a n�re.

-          Ha meg akarod �rizni a tekint�lyed, akkor k�nytelen leszel. – pakolt tov�bb a n�.

-          Ha elengedlek, a t�bbiek elevenen megny�znak. Ezen k�v�l meg�rdemeltem…

Egy n�i sikoly, egy puffan� t�rgy. James szorosan behunyta a szem�t.

-          Megh�vhatlak egy s�t�ra? – n�zett r� a n�.

-          Igen, az j� lenne. – v�laszolta k�tyagosan.

Elmentek egy k�zeli parkba, �s le�ltek egy �res padra.

-          Jobb m�r? – veregette meg kedvesen a f�rfi h�t�t.

-          Sz�rny� egy hely.

-          Csak az els� n�h�ny nap rettenetes…

-          Lily… - hajtotta le a fej�t. – Ez a Kevin… az a Kevin? – k�rdezte rekedten.

-          Igen. Bossz�nak t�k�letes volt.

-          Bossz�nak? – h�zta fel a szem�ld�k�t James.

-          Mint eml�tettem a szak�t�sunk ut�n egy �vre volt el�sz�r kapcsolatom. �n tudtam, hogy te �lted az �leted, �s ez zavart. Ekkor j�tt a k�pbe Kevin, az a fi�, aki miatt �sszeveszt�nk. A kezemben volt a t�k�letes bossz�.

-          De, h�t �n nem tudtam r�la.

-          Ez engem nem igaz�n zavart. – mosolygott. – �gy is el�g nagy volt a b�ntudatom. Te eml�kszel az els�re? – k�rdezte h�rtelen.

-          Nem. – r�zta meg a fej�t a f�rfi. – Csak azt tudom, hogy elt�rtem a kezem, miut�n elment�l. Az els� h�ten pedig minimum h�rom bar�tn�m volt. Ne k�rdezd, hogy kik, mert fogalmam sincs.

-          Marhas�g volt azt hinnem, hogy a mi m�ltunkkal k�z�sen tudunk dolgozni. – s�hajtott.

-          Eddig j� csapat voltunk. Nem hinn�m, hogy itt k�ne feladnunk…

�szrev�tlen�l, de el is s�t�ltak a munkahelyig. Lily furcs�n Jamesre n�zett.

-          Ezt direkt csin�ltad.

-          Nem tagadom. M�g rengeteg mel� van. K�rlek, seg�ts! – v�gott k�ny�rg� arcot.

A n� megforgatta a szemeit �s a f�rfi el�tt bel�pet az ajt�n.

- Na, siker�lt a kib�k�l�s? – vigyorgott Carmen.

- Ink�bb csak felf�ggesztet�k a n�zetelt�r�seinket.

- Haladunk. – s�gta Mari Anna f�l�be.

- Ezen k�v�l szeretn�m tudni, hogy a c�mem ki adta meg. – n�zett a l�nyokra szikr�z� szemmel.

- Ez nem l�nyeges. – somolygott Mar�.

V�g�l k�nytelen volt mindenki bent maradni t�l�r�ban. Hajnalban ki erre, ki arra d�lt el, �s aludt el.