Valami�rt �n is k�vettem volna Lily p�ld�j�t, �s legsz�vesebben a nyak�ba ugrottam volna, de egy f�rfi legyen minden percben f�rfi, �s ne vis�tozzon �ssze-vissza…! Ezzel nem akarom len�zni a n�i nemet, de m�gsem kezdhetek el egy nem mindennapi pillanatban riny�lni meg s�rni.
Persze, n�ha j� lenne egy kis nyavalyg�s lib�nak lenni, �s majd a nagy h�s legy�zi a gonoszt, de most �n leszek a h�s… �gyis mindig anya mes�iben a herceget Jamesnek h�vt�k…

Na de t�rj�nk vissza a jelenbe, ami egy�ltal�n nem hasonl�t egy t�nd�rmes�re sem! A zaj nem m�s honnan j�tt, mint a falamb�l, jobban mondva a festm�nyemb�l. Na de ahogy �gy jobban szem�gyre veszem... Jesszus! Ez az �n szarvasom! �s m�ghozz� most jutott esz�be csajozni?! V�rjunk csak… ez az �z nem az a bizonyos, mint aki janu�rban j�rt itt?! Akkor ez Lily�!

Lily arc�n is v�gbement a teljes sz�nsk�la, az eny�men viszont egy �ri�si der� �lt ki. Lily r�m n�zett, �s savany�an meg is k�rdezte:
- Most min vigyorogsz?
- Ez az az �z, aki mes�ltem! – Lily m�g mindig �rtetlen arckifejez�st v�gott. Most m�r kezdek f�lni, hogy nekem k�sz�nhet�en nem lesz iskolaels�… - Tudod, janu�rban, mikor megt�madtak – Hirtelen megborzongott. – Ez adta a jelet, �s ez volt olyan r�m�lt… ami akkor azt jelenti, hogy a te �zed! – lelkendeztem.

Lily kezdte felfogni azt, amit �n el�rvendeztem neki, �s tov�bbra is figyelt�k az �llatokat… olyan megnyugtat� �s b�k�s volt, ahogy egym�st kergetik �s j�tszanak… Valahogy l�tszott rajtuk, azaz sug�rzott bel�l�k a boldogs�g, �s az, hogy szeretik egym�st… ak�rcsak Lily meg �n…

Egy ideig m�g n�zt�k �ket, de mikor l�ttam, hogy egy olyan jelenet j�n, amin nem kellene r�szt venn�nk, eloltottam p�lc�m. Lily pedig felmorgott:
- Na! Olyan j� volt n�zni �ket!
- Sz�vem, semmi k�z�nk m�s mag�n�let�hez…
- De ezek a mi �llataink! Azaz mi magunk vagyunk! – mondta Lily d�bbenten, mintha felfedezte volna azt, hogy a kviddics egy sport…
- Csak elm�letben… - v�laszoltam nyugodtan, majd magamhoz h�ztam, �s nyomban elaludtam, mivel el�gg� kimer�lt �llapotban j�rtam m�r…

Hazafel� igyekeztem az aururparancsnoks�gr�l, �s beosontam a h�zunkba, majd �vatosan becsuktam az ajt�t.
- James Potter! – hallottam magam m�g�tt Lily er�teljes, de m�gis f�radt hangj�t. Lassan megfordultam, �s el�ttem az �n dr�ga feles�gem �llt egy k�penyben. – M�r megint k�st�l!
- Sajn�lom, Mrs. Potter! – viccel�dtem, de erre m�g m�rgesebb lett.
- A fiad m�r meg sem fog ismerni! – fortyant fel, �s cs�p�re tett k�zzel duzzogott.
- Gyere – mondtam, �s megfogtam a kez�t. Mire megborzongott. – Mi az?
- Valaki �tt�rte a Fidelius-b�b�jt! – m�r tettre k�szen �lltam, �s gyorsan cselekedtem.
- Fogd Harryt, �s menek�ljetek! Ez � lesz! – a boszork�ny indulni is akart tov�bb, de elkaptam karj�t. – B�rmi is t�rt�njen, szeretlek…!
Lily m�g megcs�kolt, majd sietve felrohant. Ekkor az ajt� berobbant, �s bel�pett rajta �. Szeretlek Lily…
- Ada…

- James! James! – r�zott ki az �lomb�l Lily hangja, mire kinyitottam a szemem. – J�l vagy? – k�zben el�var�zsolt egy kend�t, �s let�r�lte verejt�keimet. Majd kicsit lihegve fel�ltem.
- I-igen. - mondtam zavartan, �s pr�b�ltam �sszerakni az eml�keimet. – Csak rosszat �lmodtam…
- Lilyt �s Harryt kiab�lt�l… - vonta fel a szem�ld�k�t. Ez �rdekes volt… Csak egy rossz �lom… de m�gis olyan val�s�gos volt…
- Mindegy… hagyjuk… h�ny �ra van? – k�rdeztem.
- Nyolc! Mondtam, hogy kor�n kel� vagyok! – hadarta gyorsan, mert el�g �rtetlen pillant�st mutattam. Azt�n megfogta az �llam, �s adott egy puszi arcomra.
- Akkor aludjunk vissza… - aj�nlottam, mire mag�ra csavarta a leped�t, �s kim�szott az �gyb�l.
- Nem-nem. Megyek, �s k�sz�tek reggelit.
- �gyba k�rem! – ki�ltottam lelkesen, �s elmosolyodott. Jaj de j� erre a mosolyra �bredni reggelente…

� fel�lt�z�tt gyorsan �s lesietett… M�g sem kellene felhozatnom vele a reggelit. Ink�bb megyek, �s seg�tek. Gyorsan felkapkodtam valami k�nyelmeset, �s lesiettem a konyh�ba. Szerencs�re, Lily h�ttal �llt, s�t m�g �szre sem vett… �gy m�g� l�ptem, �s �tkaroltam, mire ijedten elejtette a t�ny�rt.
- James! Most mi�rt kell ijesztgetned? – k�rdezte szemreh�ny�an, �n meg elnevettem magam.
- Ne l�gy ilyen ijed�s! Mi lesz, ha egy hal�lfal� megt�mad? – Kicsit durva voltam, de fel kell mindenre k�sz�lni…
- Akkor te ott leszel… - mondta vigyorogva, �s k�zbe akartam volna v�gni, de folytatta: - Mindig ott vagy, ahol nem kellene…
- K�sz… Az�rt ez nem igaz! Akkor sem voltam ott, mikor Linda megt�madott – erre megint megborzongott, �s szembe fordult velem.
- K�rlek, ne hozd fel t�bbet ezt a t�m�t… - sz�lt megt�rten, �s a f�ldet kezdte fix�rozni, de felemeltem a fej�t.
- Rendben, De Lily, szerintem nem menek�lhetsz el a probl�m�k el�l!
- Nem menek�l�k…
- De igen!
- Akkor igen… - ismerte be. – De nem tudod, milyen �rz�s, ha megt�madnak a szerelmed miatt, �s felszabdalnak, plusz m�g az is lehet, hogy nem lehet gyerekem! – fakadt ki, �s kicsordult szem�b�l egy k�nnycsepp.

Nem tudtam, hogy ilyenkor mit mondjak. Egyszer�en t�nyleg nem tudtam, erre mit sz�ljak… �gy csak b�tor�t�lag �t�leltem, �s szorosan magamhoz h�ztam.
- Sajn�lom. Nem akartalak megb�ntani – abbahagyta a szipog�st, �s �sszeszedte mag�t. – De mintha azt mondtad volna, hogy lehet.
- Madam Pomfrey szerint m�g nem biztos. Be akart utalni a Szent Mung�ba, hogy kider�ts�k, de a lelki�llapotom miatt v�g�l nem hagyt�k.

A besz�lget�s�nket azonban egy nagy csattan�s szak�totta f�lbe, ami az ablak fel�l j�tt. Lily kiker�lt �s beengedett egy barn�s baglyot. Kinyitotta a levelet, �n meg mell� l�ptem, �s k�rdeztem:
- Elolvashatom? – m�r nagyon f�rta az oldalam a k�v�ncsis�g.
Lily kicsit oldalra billentette a levelet, hogy �n is l�ssam.

Szia Lily!

Hogy vagy? Hogy telik a sz�net? V�letlen meghallottam, hogy elm�sz, �s mivel Potterrel l�ttalak, �gy gondoltam, vele fogsz lenni sz�netben… vagy esetleg otthon a sz�leiddel vagy? Mes�lj! M�r r�gen l�ttalak, �s m�r r�gen l�ttam az �r�sodat is, sz�val kapd el� a tollat, �s �rj p�r sort…

Rem�lem, nem �rezted tolakod�snak a levelem, csak m�r hi�nyzol…

Ereimbe megfagyott a v�r, de az�rt tov�bb olvastam.

… ezt nem mutasd meg Potternek! Majd ha visszaj�tt�l, akarok valamit k�rdezni… Ne agg�dj semmi olyan, csak a b�jitallal kapcsolatos!

Persze! �tl�tsz� duma! H���… csak tudjam meg ki volt!

Szeret, �s �lel: Mark Watson

Lily felpillantott r�m, �s kis f�lelmet, na meg aggodalmat l�ttam a szem�be. De ez biztosan Watsonnak sz�l…
- Na �s hogy telik a sz�net? Hi�nyzik Markocska? – g�nyol�dtam, �s megd�bbentem a saj�t hangomon… az a szarkazmus ut�nozhatatlan… de egyszer�en el�nt�tt a f�lt�kenys�g, meg a d�h.
- James, higgadj le, �s ne besz�lj h�lyes�geket! – kicsit felemelte hangj�t, de l�tszott rajta, hogy nem akarja felh�zni mag�t.
- Higgadt vagyok! Nem l�tod?! – azzal megfordultam, �s felsiettem.

Mi �t�tt bel�m?! Nem leszek f�lt�keny Watsonra… csak egy h�lye kis mitugr�sz, �s nem �rdekli Lilyt! Nem �rdekli Lilyt! – hajtogattam magamnak, �s becsaptam az ajt�t, majd led�ltem az �gyra.

K�vetkez� pillanatban nyit�dott az ajt�, �s Lily l�pett be rajta, kez�ben egy t�lc�val, ami meg volt t�mve szendvicsekkel. Lepakolta �r�asztalomra a t�lc�t, �s r�m n�zett. �n meg elkaptam a tekintetem, �s a festm�nyt b�multam.
Hallottam a halk l�pteket, majd �reztem az �gy s�pped�s�t eg�szen addig, m�g magam mell� nem n�ztem, ahol Lily �lt t�r�k�l�sben.
- Most azt ne mondd, hogy f�lt�keny vagy Markra!
- De k�pzeld, az vagyok!
- Ugyan m�r… - mondta, �s megsimogatta kez�vel arcom. Egyszer�en m�r megborzongtam az �rint�s�t�l. – Senki m�s nem kell, csak egy valaki… �s ez a valaki csak pukkadozik, �s egy lev�lt�l d�hkit�r�st kap… Szeretlek.
- Tudom, mert �rzem. De nem tehetek arr�l, hogy ez a kret�n ilyen gyorsan felviszi a pump�m. M�r elegem van abb�l, hogy melletted �l b�jitalon, meg sz�netekbe is rajtad l�g. Most meg j�n a lev�llel…
- �s szerinted nekem milyen �rz�s az, hogy f�l Roxfort az �n pasimat akarja, �s legsz�vesebben addig �tkozn�nak, m�g meg nem halok? Watson csak bar�tkozni akar…
- BAR�TKOZNI? – fakadtam ki, mire fels�hajtott. – A „hi�nyzol”, meg a „szeret �s �lel” csak bar�tilag van? Lily, ne csin�ld m�r… Tudod, hogy Watson sokkal t�bbet akar…! �s biztosan nem a k�t sz�p szemedet!
- Rendben. Akkor le akar fektetni, �gy m�r j�? – Siker�lt �ja felh�znom… Ol�! – De �n senki m�st nem k�v�nok, csak t�ged. Mi�rt ilyen neh�z felfognod?
- Hagyjuk… - mondtam, �s fej�t mellkasomra hajtotta.
- Mikor akarsz m�r feln�ni? – Uhh… ezt is j�l megkaptam.
- Figyelj, Lily. Lehet, hogy n�ha – itt felmordult - gyerekes vagyok, de att�l m�g nem azt jelenti, hogy itt – a fejemre mutattam, - �s itt – majd a sz�vemre – nem vagyok el�g �rett.
- Szeretem, ha komoly vagy – mondta h�vogat�an, �s feljebb cs�szott, majd forr�n sz�mra tapasztotta ajk�t.

Annyira megk�v�ntam, �s annyira akartam (m�g ha majdnem minden nap szeretkezt�nk is), hogy legsz�vesebben let�ptem volna ruh�it… de tudni illik, �n �riember vagyok, �s tisztess�gesen b�nok a n�kkel – persze, kiv�tel er�s�ti a szab�lyt -.

�s hirtelen elh�z�dtam t�le, � pedig kinyilv�n�totta �rthetetlens�g�t.
- Baj van? – k�rdezte.
- Csak mintha valamit hallottam volna – v�laszoltam, �s gyorsan �sszeszedtem magam, majd megint hallottam az ismeretlen hangokat. Nem, ez m�gsem ismeretlen… ezek a sz�leim!