H�t. Na. Felbontottam. Hogyan? B�RCSAK T�RT�NNE VALAMI JAMESSZEL?! Musz�j lesz figyelmeztetnem a fi�kat, hogy legyenek nagyon �vatosak, Sebastian tervez valamit, m�r k�tszer is kibukott bel�le a dolog. H�lye voltam, hogy �rtam neki, de legal�bb most m�r tudom, mire kell figyelnem. Azaz kire. De Jamest nem hagyom. Itt van Sirius levele is… „Elj�tt a nap, amelyen kimondhatom, hogy Lily Evans becs�pett. Nem gondoltam volna, hogy te ekkora baroms�got �rsz, ha kicsit t�bbet iszol a kellet�n�l, de sajn�lom, hogy nem olvashatom azt a levelet, amit �gas kapott az im�nt… pedig mit meg nem adn�k �rte. Fix, hogy ebben most nem ny�las szerelmi gondolatokat osztasz meg vele. Lehet, hogy megk�rem, hogy k�ldje el… Igen, esik ez a … h�, de ut�lom, semmi, de semmi �rtelme nincs. Azt hiszem, most �rok Beckynek, most jutott eszembe, hogy neki mindig szokt�l �rni. L�gy rossz, Lily, �s nyugodtan k�stold meg a whiskyt is, hidd el, meg�ri. Nekem. Sirius” Haha, nagyon vicces. �r�l�k, hogy �r�l, hagy legyen neki is valami kis siker�lm�nye, ha m�r sokszor nem �gy j�n �ssze neki miattam, ahogy tervezte. Aha, whisky. Tudom m�r, mit adok neki j�v�re kar�csonykor. Az utols� levelet tartom kezemben, James�t. Rem�lem… nem tudom, mit rem�lhetek. Ink�bb elolvasom. „Rem�ltem, amikor azt �rtad, hogy �rt�l Sebastian Blacknek �s Tapmancsnak is, akkor csak viccelt�l, de azt�n tov�bb olvastam, majd megkaptam Sirius level�t. Nem �rtem, mi �t�tt bel�d, Lily. Tapmancs szerint itt�l valamit, de �n nem �gy ismerlek t�ged, mint aki csak �gy legur�t egy-k�t �veg bort vagy hasonl�t. Azt sem �rtem, ha beteg vagy, mi�rt �rsz. Nem lehet olyan neh�z? Mi? Hogy �tj�ssz hozz�nk aludni? Az t�nyleg nem egy bonyolult folyamat, hacsak azt nem n�zz�k, hogy mit akarsz hozni magaddal, �s m�r most sz�lok, hogy jobb, ha a macsk�dat �s Becc�t ott hagyod. Lily, nem �rtem, mit akart�l ezzel a lev�llel… t�nyleg nem. Ha jobban vagy m�r, amikor ezt megkapod, �rj vissza valamit norm�lis hangnemben, mert addig nem tudom, mi van veled. Lily… annyira m�s vagy, mint a t�bbi l�ny. Lehet, hogy pont ez vonz benned. Gy�gyulj meg �s t�bbet ne �rj Sebastiannak, abb�l csak baj van, addig is pr�b�lom elsim�tani a dolgokat, amiket kicsit megkavart�l. James Ut�irat: Nem lenne kedved elj�nni Malfoy�k �j�vi partij�ba?” P�r perc eltelhetett a sorok b�mul�s�val, amikor Becca megr�zta kezem. - Mit �rt James, Lily? - H�t… - k�tyagos volt hangom – Azt, hogy ha majd megyek hozz� aludni, ne vigyelek t�ged vagy Cassiet �s azt, hogy nem akarok-e menni Malfoy�k �j�vi partij�ba. Nem v�laszolt, csak n�zett maga el�, ez�rt �gy n�zt�nk ki, mint akiknek �r�letesen nagy gondjaik vannak. V�g�l is ez igaz is, mert t�nyleg el�g neh�z d�nteni. - Te j�ssz? – n�ztem r� k�tpercnyi hallgat�s ut�n, mik�zben �sszehajtogattam a levelet. Eltette v�zlatait, penn�j�t, tint�s�veg�t, k�nyelembe helyezte mag�t �s csak ut�na v�laszolt. - Nem. Semmi kedvem oda menni �s kereken megmondtam a fi�knak, hogy esz�kbe se jusson megh�vni t�ged is. Nem hallgattak r�m, de h�t mikor is szoktak? – s�rt�d�tten fordult el, majd lend�letesen vissza fel�m – �s te? Lehajtottam fejem, nem akartam szem�be n�zni. - Nem is tudom… lehet, hogy butas�g, de ott annyi minden kider�lhetne. M�r nagyon �rdekel, mi�rt akarnak a sr�cok annyira eljutni oda, �s… Malfoyhoz is lenne p�r szavam. - Lyennt akarod megkeresni? – faggatott kertel�s n�lk�l Becca. N�ha azt hiszem, � a gondolatolvas� �s nem Lyenn, de tudom, egyszer�en csak ennyire bel�m l�t. - Nem tudom. – v�gre felemeltem tekintetemet. Mosolyogni pr�b�ltam. – Egyszer�en �rdekel, mi az �rtelme az eg�sznek. – mondani akart valamit, de megakad�lyoztam – Nehogy azzal gyere, hogy semmi, �ppen te mondtad az el�bb, hogy mindig van val�s�galapja. Kell lennie. - Biztos van valami… - �rtett egyet vonakodva Becca – Csak, Lily… ez m�r nem j�t�k, �vatosnak kell lenned, �s ez az, amit ti nem b�rtok meg�rteni! - �n �vatos vagyok. – hangs�lyoztam ki szavaimat, �s r�k�ny�k�ltem a bels� kilincsre. - Dehogy vagy! Makacs vagy, elsz�nt �s vakmer�, n�ha meggondolatlanabbul viselkedsz, mint a fi�k. Elgondolkodtam szavain, p�r percig csend volt a kocsiban. Azt sem mi t�rt�k meg, hanem Mr. Breeman. - Becca csak a te �rdekedben besz�l, Lily, t�nyleg vigy�znod kell. Neked is, nek�nk is, a hal�lfal�k nem viccelnek. - Tudom. – v�laszoltam halkan, de igaz�b�l nem �rdekelt, mit mondanak, a l�nyeg m�g mindig ugyanaz volt: ki akartam der�teni valamit, ami kulcs lehetett nagyobb dolgokhoz. Ha Becca �s Mr. Breeman tudn�, miket �rult m�g el Lyenn, biztosan nem reag�ln�nak �gy. De most ez az eg�sz nem tud lek�tni, csak az j�r a fejemben, hogy hamarosan l�tjuk Happyt. Vajon mennyit v�ltozott, megismer m�g minket? Felesleges agg�dnom emiatt, de nem tehetek r�la, m�gis ezt teszem, mert mi lesz, ha v�ratlanul szeretetrohamban olyat tesz, amit k�s�bb mindannyian megb�nunk, vagy csal�dnunk kell mem�ri�j�ban? Nah�t, micsoda z�ld falak!... Mr. Breeman most sz�lt, hogy t�z perc �s ott lesz�nk, ez m�r a rezerv�tum ter�lete. Nem lesz semmi gond, nem lesz semmi baj, nem fog megenni minket, mert m�g mindig eml�kszik, tudja, kik vagyunk �s szeret minket. De mi van, ha valami�rt m�gis rosszul s�lnek el a dolgok? 21:27, s�rk�nyrezerv�tum, k�h�z, az egyik szoba A f�rfi, aki fogadott minket, azzal kezdte, hogy nagyon figyelj�nk oda a jelekre, mert a s�rk�nyok mostan�ban szokatlanul agressz�vak, k�nny� felingerelni �ket �s nem rettennek vissza t�mad�sokt�l sem. K�t ember�ldozata van az esem�nyeknek, el�sz�r egy gondoz�t t�madtak meg �s t�ptek darabokra, azt�n egy �rtatlan embert, aki a rezerv�tum ter�let�n zuhant le rep�l�vel. Mugli volt. Mr. Breeman tanakodott, nem volna-e jobb, ha ink�bb haza menn�nk, �s nem kock�ztatn�nk, de Becca kik�ny�r�gte, hagy maradhassunk. �n nem sz�ltam semmit, mert k�l�n�s �rz�s f�szkelte mag�t bel�m, nagyon v�rtam a tal�lkoz�st, de tasz�tott is. Az �meneket figyelmen k�v�l hagytuk �s f�l �r�s pihen�s, k�nny� vacsora ut�n egy idegenvezet�vel �s �t gondoz�val bemer�szkedt�nk a rezerv�tumba. - Nem kell tartaniuk, rengeteg �vint�zked�st tett�nk a gondoz� �s a mugli hal�la ut�n, felk�sz�lt�nk minden eshet�s�gre, de k�rem, ha valami furcs�n, gyan�sat �szlelnek, halad�ktalanul sz�ljanak. – figyelmeztetett minket az idegenvezet�. A t�bbi ember �vatosan, lassan haladt el�tt�nk a sz�les k��ton, ami egy kifejlett p�ld�nynak �pp ide�lis lesz�ll�hely lett volna, h�tunk m�g�tt sz�k�lt, el�tt�nk t�gult. Becca is �szrevette ezt �s r� is k�rdezett. A f�rfi azzal magyar�zta, hogy ez egy rendk�v�l c�lszer� �s egyszer� �tlet, ugyanis mindenhol olyan sz�les az �t, amilyen termet�ek az ott �l� besti�k. - Hova tartunk, Ben? – k�rdezte h�tra sem fordulva az egyik gondoz�. Az idegenvezet� el�vette a pap�rt �s leolvasta az adatokat. - A C3-ba, a C22-es egyedet n�zz�k meg. Ebben a pillanatban suhog�s hallatsz�dott �s a gondoz�k el�r�ntott�k p�lc�ikat, Mr. Breeman is �gy tett. Hamarosan az �gen j�kora holl�fekete l�ny jelent meg, de p�r sz�rnycsap�s ut�n elt�nt az egyik hatalmas b�kk m�g�tt. Becc�val megborzongva egym�sra pillantottunk. - J�l vannak? – n�zett r�nk az idegenvezet�, de b�lintottunk. Vad s�rk�nyokkal m�g soha nem tal�lkoztunk, csak Happyvel, akinek tudtunk parancsolni, �gy szokatlan �rz�s volt, hogy egy ilyen �ri�si l�ny b�rmit megtehetne vel�nk. Tulajdonk�ppen Happynek is lenne ereje ahhoz, hogy nemes egyszer�s�ggel meg�lj�n minket, m�g szerencse, hogy ez egyszer sem jutott esz�be. Ilyesmin gondolkodtam, �s egyre csak ment�nk a k��ton. A gondoz�k lankadatlan figyelemmel k�s�rt�k a s�rk�nyok nyomait, de ezek ut�n felett�nk nem haladt el egyetlen p�ld�ny sem, csak a t�volban l�ttunk n�h�ny elmos�dott sziluettet �s v�rszomjas �v�lt�st hallottunk, de ezen k�v�l nem t�rt�nt semmi. - Ha valami baj tal�lna t�rt�nni, sz�zm�terenk�nt tal�lnak egy k�kunyh�t, amelynek m�gi�val v�dett falai vannak, �gy az ember bejuthat, de s�rk�ny nem k�pes lerombolni sem puszta er�vel, sem t�zzel, oda menek�ljenek. – avatott be az idegenvezet� minket a dolgok nyitj�ba, mire Mr. Breeman elmormogott valami olyasmit, hogy ezt mondhatta volna kor�bban is. Az adrenalinszint�nk j�csk�n megn�vekedett �s minden k�sza rebben�s, v�ratlan hang alkalm�val ugr�sszer�en emelkedett, sz�vem m�r szinte torkomban dobogott, amikor v�ratlan �v�lt�s hangzott fel. Ez�ttal emberi hang volt �s megel�zte azt a teremtm�nyt, amely el�tt�nk kiemelkedett a bokrok k�z�l. Val�ban olyan sz�les volt, mint az �t (n�gy-�t m�teres), egy kicsivel hosszabb volt, lap�tott feje, t�rzse �s farka volt, ez ut�bbi v�g�b�l azonban j�kora t�sk�k �lltak ki. Egy pillanatig azon az emberen k�v�l, aki ki�ltott, nem hangzott fel semmif�le hang, a s�rk�ny szembe n�zett vel�nk, a k�vetkez� percben azonban minden megv�ltozott. Az idegenvezet� engem az ellenkez� ir�nyba taszig�lt, Mr. Breeman p�lc�t ragadott, a gondoz�k megpr�b�lt�k meg�ll�tani a besti�t, de nem tudt�k. Hogy is tudt�k volna? �t – Mr. Breemannel egy�tt hat – ember egy ekkora �s ilyen er�s l�ny ellen? A s�rk�ny pedig nem volt �ppen b�k�s hangulat�ban, �gy t�nt, meg akarja mutatni, ki az �r ezen a ter�leten, �gy t�sk�ivel j�kora csap�sokat m�rt a k�zel fekv� szikl�kra, amelyek apr� darabokra t�rtek �s a var�zsl�kra z�poroztak. Becca k�zel volt a besti�hoz �s k�v� dermedt az ijedts�gt�l, amikor nekem m�r megj�tt az eszem �s oda rohantam hozz�, hogy arr�bb vonszoljam, de pont oda �rtem mell�, amikor a s�rk�ny el�gedetten, hogy siker�lt leszerelnie a gondoz�kat, fel�nk fordult. Bar�tn�mnek igaza volt a kocsiban, t�nyleg el�g mer�sz vagyok, ekkor valami�rt nem ijedtem meg t�le. Egy�bk�nt el�g komikus, hogy egy kis b�k�t�l vagy valami k�pzeletbeli dologt�l betojok, de amikor valami f�rtelmes �s val�di vesz�ly van vel�nk szemben, cselekszek. El�kaptam p�lc�m �s abban a biztos tudatban var�zsoltam, hogy most m�r azt�n sz�z sz�zal�k, hogy kicsapnak Roxfortb�l, de tettem, amit kellett: s�b�lv�ny�tkot k�ldtem r�. Amint a var�zs hatni kezdett, megk�nnyebb�ltem, leeresztettem p�lc�mat �s fell�legeztem. H�tran�ztem, de Becca egy�ltal�n nem lett jobban, most m�g ink�bb elfeh�redett �s �gy n�zett ki, mint aki b�rmelyik percben el�julhat. Amikor visszan�ztem a s�rk�nyra, r�j�ttem, mi�rt. Ez a fajta ellen�ll� a s�b�lv�ny�tokkal szemben. - NEM HAT! AZ NEM HAT! – ord�totta egy ember, de akkor m�r nek�nk teljesen mindegy volt, remegve �lltunk a besti�val ellenben. Teljesen ki�r�lt agyam, semmi felhaszn�lhat� nem jutott eszembe, k�nnyek sz�ktek szemembe �s Jamesre gondoltam, arra, hogy mi�rt is j�tt�nk ide. Eg�szen eddig jutottam a gondolkod�sban – ha lehet azt annak nevezni, ami abban a n�gy-�t m�sodpercben lezajlott -, amikor �jabb sz�rnycsap�sok hallatsz�dtak. Ekkor m�r biztos voltam bennem, hogy itt a v�g, meg�rkezett a s�rk�ny t�rsa is, de legnagyobb d�bbenetemre az eredeti s�rk�nyt az �j �that� �v�lt�st hallatva ell�kte �les karmaival, fel is s�rtette pikkelyes h�t�t. A „mi” s�rk�nyunk szinte bele�r�lt, hogy megt�madta egy fajt�rsa, amikor pr�d�j�t akarta elfogyasztani �s nekiugrott a v�r�s p�ld�nynak. Becca csak annyit mondott, hogy „Happy.” �s a f�ldre rogyott. �n sem voltam sokkal jobban, de hom�lyosan m�g l�ttam, hogy mi t�rt�nik: a nagyobb, fekete s�rk�ny le akarja ter�teni a v�r�set, aki azonban nem enged, megrohamozza �s valamilyen ismeretlen forr�sb�l er�t mer�tve siker�l meg�ll�tania a h�met. A fekete �rj�ng�tt, de a gondoz�knak v�g�l siker�lt megf�kezni�k p�r hat�kony �tokkal. K�zelebb botork�ltam a v�r�s s�rk�nyhoz, aki leereszkedett a fekv� Becca mell�, de amikor Happy – � volt az – felemelte a fej�t �s felismert, azonnal felemelkedett �s v�rz� sebeivel mit sem t�r�dve elrep�lt. Ez azt�n v�gk�pp kij�zan�tott, elemi er�vel hatott r�m. Let�r�ltem k�nnyeimet �s Becca mell� t�rdeltem, aki kezdett mag�hoz t�rni. Ez a kir�ndul�s nem tartozik legszebb eml�keim k�z�, mert csal�dtam, m�ghozz� iszonyatosat. Azt hiszem, t�l sokat v�rtam att�l a p�r h�napt�l, am�g vel�nk volt, de h�t a mi�nk volt! Hogy is gondolhattam volna kevesebbet?! Szerettem �s szeretem azt a s�rk�nyt, de az � eml�kei v�gesek, ha Becca nem is t�nt el bel�l�k, �n igen, �s m�g annak is �r�lhetek, hogy nem b�ntott. Ak�r mondhatn�m azt is, hogy nem igazs�gos, de mit �rn�k vele? Semmit, nem v�ltozna semmi sem, Happy ugyan�gy nem tudn�, ki vagyok �s… ugyan�gy f�jna, mi t�rt�nt. Azt hiszem, megyek, lefekszem. Lehet, hogy t�nyleg nem volt j� �tlet idej�nni. 23:24, k�h�z, az �r�asztal Nem tudom elhinni azt, ami t�rt�nt, pedig alig p�r perce zajlott le. Az eg�sz azzal kezd�d�tt, hogy Becca azt mondta, elmegy lefek�dni �s �n egyet�rtettem vele, mondtam is, hogy ink�bb aludjuk ki magunkat, �s holnap menj�nk gyorsan haza. Mr. Breeman azzal vigasztalt minket, hogy holnap d�lel�tt hazafel� menet beugorhatn�nk valamit venni, egy cukr�szd�ba vagy b�rhova, ahova akarunk. T�nyleg nagyon aranyos volt, de ez akkor m�g el�g sov�ny vigasz volt. Mint mondtam, �n is lefekv�shez k�sz�ltem, kimentem a p�r m�terrel arr�bb tal�lhat� mosd�ba fogat mosni, �s amikor visszafel� j�ttem, valami zajt hallottam. Megdermedtem, nagyon megr�m�lten, az j�rt fejemben, hogy m�g egy s�rk�nyt nem �ln�k t�l egy nap alatt, de szerencs�re csak egy kiscica volt a zaj forr�sa, aki �s�tott egyet �s lassan elkezdett baktatni befel� a bokrok alatt. Gondoltam, megyek ut�na, mert csak a terasz fel� vette �tj�t, aminek bej�rat�b�l ny�lnak a gondoz�k �s az idegenvezet�k sz�ll�sai, �gy ha lett volna s�rk�nyvesz�ly, lettek volna elegen, akik megv�dhettek volna. A cirmos cica le�lt az egyik bokor mell� �s r�m emelte szemeit. Egy�ltal�n nem f�lt, ink�bb megnyugodva figyelt, mint aki tudja, j� helyen vagyok. Lehajoltam �s megsimogattam, mikor �jabb reccsen�st hallottam meg. Teljesen higgadtan n�ztem k�r�l, azt hittem, egy �j cic�t fogok l�tni, de helyette egy sz�rny cs�csk�t pillantottam meg. Kis h�j�n felsikoltottam, de azt�n szembetal�ltam magam egy v�r�s szemp�rral. Happy j�val nagyobb lett, mint legut�bbi tal�lkoz�sunk alkalm�val, a kora esti esetn�l nem tudtam jobban megfigyelni, h�t most megtehettem, engedte, hogy tet�t�l talpig megn�zzem. Nem tudtam, mit csin�ljak, a f�ldre s�t�ttem tekintetemet, �s csak halk ny�vog�sra n�ztem fel, megijedtem, h�tha a s�rk�ny b�ntotta a macsk�t, de nem, err�l sz� sem volt, az �llat nekid�rg�l�z�tt Happynek, aki any�skodva n�zett le r�. Ebb�l az egyetlen mozdulatb�l, gesztusb�l r�j�ttem, hogy csak r�ragadt valami az ut�bbi h�napok alatt, val�ban megszerethette Cassiet, ha itt is a cic�k t�rsas�g�t keresi. Lassan elmosolyodtam, le�ltem t�r�k�l�sben a f�ldre, hogy �szhez t�rjek, mire Happy a r�gi, megszokott sz�rnymozgat�ssal nyugtatta le v�gtagjait �s �s�tva a macska �s k�z�m telepedett. - Hi�nyozt�l. – suttogtam szinte hangtalanul, de tudtam, hogy �rti, l�ttam szem�n, amely – mint mindig – most is v�r�sen izzott. Csak r� kellett n�znem �s visszat�rtek k�z�s eml�keink, �n megint a gazda voltam, � pedig megint a s�rk�nyk�ly�k. �szre sem vettem, mikor kezdetek el hullani k�nnyeim. Elk�peszt�, hogy mennyit s�rok, de legal�bb ezek �r�mk�nnyek voltak. Csak �lt�nk �s �lt�nk ott, szavak n�lk�l besz�lgett�nk. J� t�z perc telhetett el, de nekem �r�kk�val�s�gnak t�nt, amikor mozg�st hallottam a terasz fel�l. Ez a p�r perc nyugalommal �s er�vel t�lt�tt el, �gy k�nnyebben fel tudtam �llni, hogy v�gleg elengedhessem. Most, hogy l�ttam, itt j� dolga van, beilleszkedett �s meg tudja v�deni mag�t, nincs t�bb� f�lnival�m, f�leg, mert tudom, sosem fog elfelejteni minket. Indulni k�sz�ltem, de Happy m�g egyszer utolj�ra marad�sra b�rt. V�r�s, pikkelyes nyak�t megfesz�tette �s fej�vel oldalra b�k�tt. A jelzett ir�nyba s�t�ltam, �s � k�vetett. Alig t�z-tizenk�t l�p�sre egy j�kora k�t�mbbe sz�veg volt v�sve m�rv�nybet�kkel. Happy karmaival elh�zta az �tban l�v� cserj�ket �s �gakat, �gy el tudtam olvasni a mondatokat. Draco A H�rmak egyike j�l tudja, hol a hat�r, A H�rmak egyike ott rep�l, hol a sz�l sem j�r. Elakadt l�legzetem, amikor ezeket a szavakat elolvastam. A H�rmak… honnan tudhatta, hogy mire van sz�ks�gem? Azt legal�bb megtudtam, hogy a H�rmak val�ban l�teznek, azaz legendak�nt �lnek �s k�z�l�k egy nem m�s volt, mint egy s�rk�ny, vagy az eg�sz s�rk�nynemzets�get �rtik alattuk. �rdekes monda lehet, ha visszat�rek a Roxfortba, musz�j lesz ut�na n�znem. Miut�n erre �gy r�vezetett Happy, nem esett nehezemre elb�cs�znom t�le, minden akad�ly elg�rd�lt, minden fal leomlott, csak az ember volt �s az �llat. �t�leltem nyak�t �s megsim�tottam pikkelyeit. - Nagyon vigy�zz magadra. – n�ztem szemeibe. Hunyor�tott, ami azt jelentette, meg�rtette, mit v�rok t�le, ne f�ljek, nem lesz semmi baja, de �n is vigy�zzak magamra �s Becc�ra. R�mosolyogtam, megsimogattam a cica fej�t �s a korl�tnak d�lve figyeltem, ahogy elt�nnek a s�t�tben. Ezen a vil�gon m�r b�rmi megt�rt�nhet, mert m�r megt�rt�nt az, amit eddig a leglehetetlenebbnek v�lt mindenki: a S�rk�ny a Macska bar�tja lett. 23:56, az �gy D�nt�ttem. Most k�ldtem el a k�t levelet. Az els� Sebastiannak ment, a m�sik Jamesnek. Az els�be azt �rtam, hogy „Szeretem �t.”, a m�sodikba pedig azt, hogy „Lenne kedvem.”. A kocka el van vetve, most m�r t�nyleg nincs m�s h�tra, mint bebizony�tani, hogy Lily Evans sosem h�tr�l meg.