Reggel kisebb fejf�j�ssal a nagyany�m szob�j�nak kanap�j�n �bredtem, h�rom vastag pl�dbe bebugyol�lva. Csak az arcom volt kint, hogy leveg�t kapjak. �vatosan fel�ltem. Lily szob�j�ban voltam a kandall� el�tt. Az �gy�ra n�ztem. Ott aludt, mint egy angyal. De sz�p... �vatosan fel�lltam, �s meg�llap�tottam, hogy a tegnapi kalandb�l ami r�m ragadt, az csak egy kis n�tha volt. Halkan kisurrantam Lily szob�j�b�l, majd �tmentem a saj�tomba. Mikor be�rtem elfogott a d�h. Sirius miatt, term�szetesen. �n most t�nyleg meg�l�m! �t�lt�ztem egy k�nyelmesebb ruh�ba, majd fogtam a p�lc�m, �s benyitottam Siriushoz. A szoba el volt s�t�t�tve, de az �gyon l�tszott, hogy senki nem aludt benne, de Sirius d�sztal�rja ott volt. Sz�tn�ztem, �gy t�nik, hogy � nincs, bent, de egy lev�l volt az asztalon. �vatosan odamentem, majd elolvastam.

Sz�p szemedb�l a k�nny kicsordul,
�gy seg�ten�k, de miattam s�rsz,
Megfogn�m kezed, de elfordulsz,
Elm�sz, s �jra r�m n�zni nem b�rsz.

N�zek ut�nad, csak �llok n�m�n,
Szemem hom�lyos, k�nnyben �zik,
J�jj vissza, j�jj vissza hozz�m,
Teljes l�nyed, m�r most hi�nyzik!

Csak �llok. N�m�n, b�n�n �llok.
T�rt d�ft�l sz�vembe bele...
V�rok, eg�sz �letemben v�rok,
Csak r�d, csak �rted: szerelmem.

Ha sz�p szemedet nevetni l�tom,
Az �n sz�vem is nevetni fog,
Ha b�natos lesz minden �lmod,
Ez a b�nat engem is megfog.

K�rlek, kedves, most n�zz r�m,
Sz�vem �g, csak �rted l�ngol,
Szerelmem csak r�d v�r,
J�jj vissza hozz�m, l�gy b�rhol.

Sajn�lom a cs�kot, mely k�n volt n�ked,
Sajn�lom a k�nnyet sz�p szemedben,
Sajn�lom, hogy ily kegyetlen az �let,
Lelkem �g szerelmes sz�vemben.

M�g nem vagy itt, m�g nem l�tlak,
M�g f�j a sz�vem, m�g k�noz.
Cs�kodra v�gyom, sz�vedre v�rtam,
Most �jra �rzem minden k�nom.

Ki hinn�, mit �rzek: szerelmet.
Ki hinn�, hogy sz�vem l�ngol?
Ki b�zna bennem, ha ismer,
Ismer, �s m�gsem... T�vol

Van t�lem mindenki. Bar�t,
Ellens�g, szerelem, csal�d.
Nem �rt meg senki. A hal�l
J�het el �rtem ak�r.

V�gyom r�d! Cs�kodra, sz�vedre,
Mindenem t�ged akar.
V�gyom egy egyszer� �rz�sre,
Mint h�ra a t�li avar.

�lmodozom: Karjaimban �lsz,
F�ledbe suttogom: szeretlek.
R�m n�zel, majd cs�kot k�rsz,
�s v�laszolt: „�r�kk� szeretlek.”

Rem�nyeim szertefoszlanak,
L�tom, ahogy elt�volodsz,
B�natom, b�r �tadhatn�m a napnak,
A sz�vem egy k�nz� kolonc.

Szeretlek, csillagom, szeretlek,
R�mem m�r fogy, t�bbet nem �rok.
Sz�vem l�ngol csak neked,
Van m�g rem�nyem, b�zok.

Sz�p szemedb�l a k�nny kicsordul,
most m�r �n is k�nnyezem,
Seg�ten�k, de elfordulsz,
Hi�ba mondom: szeretlek.

Na, ez el�g volt ahhoz, hogy ne akarjam meg�lni. Ha Sirius verset, �r akkor t�nyleg komoly a dolog. A fen�be, nincs sz�vem meg�lni, pedig el�tte �gy megk�noztam volna. Gondoltam egyet, majd egy p�lcaint�ssel lem�soltam a verset, �s elraktam, pont mikor Sirius bel�pett. Szeme alatt karik�k s�t�tlettek. A haja havas volt, f�lei v�r�sek a hidegt�l.
- �gas! H�la az �gnek! - megk�nnyebb�lten rogyott le a sz�nyegre. Csak az�rt nem siettem a seg�ts�g�re, hogy m�gis bosszuljak valamennyit. - Eg�sz este t�ged kerestelek. M�r teljesen kiborultam, hogy megfagyt�l odakint.
- Majdnem – v�laszoltam. - De egy angyal megmentett. Ha j�l sejtem, Lily tal�lt meg, de sajnos, mivel a megfagy�s legutols� st�dium�ban voltam, nem vagyok benne biztos. Te meg nem el�g, hogy meg�tkozt�l, m�g ott is felejtett�l!
- Bocs... tess�k, �lj meg! �gy sincs semmi �rtelme annak, hogy �ljek.
- H�lye vagy! - mondtam, majd elindultam kifele.
- M�g csak meg sem �tkozol?
- Nem, de �g�rem, ha m�g egyszer p�lc�t emelsz r�m, azt nem �szod meg egyk�nnyen – azzal otthagytam.

D�lk�r�l tal�ltam meg Viot. Szeg�ny el�gg� kivolt. Besz�ltem vele. Bocsi Remus, de... Tudom, hogy Vio szereti Siriust, csak f�l. Megmutattam neki a verset. Vio elolvasta �s bizalom csillant a szem�ben. M�r csak az volt a k�rd�s, hogy Remusnak majd hogy adja be a dolgot. Egyet k�t�ttem ki: �n nem mondom el neki. �s meg�g�ri, hogy nem mondja el Holds�pnak, hogy �n is k�zrej�tszottam.
Am�gy, �gy is lassan indult be k�zt�k a dolog, de az utols� napra �sszej�ttek. Kicsit agg�dva n�ztem ugyan a j�v�be, de megnyugtattam magam, ink�bb t�r�dtem Lilyvel. Az �n egyetlenemmel. A szob�j�ban olvasott, mikor bekopogtam hozz�.
- Szabad! - Bel�ptem.
- Szia, angyalom! - k�sz�ntem neki, mire r�m mosolygott, letette a k�nyvet, �s fel�llt. A karomba vettem, majd megcs�koltam. Nem tudom, hogy �n voltam-e t�lf�tve, vagy a cs�kja volt forr�bb, romantikusabb, de kicsit elkapott a h�v... nagyon elkapott a h�v..., ha nem �ll�t meg... iz�...
- James... - �vatosan megigaz�totta a p�l�j�t.
- Ne haragudj... - mondtam, �s elengedtem. Kicsit s�padtan n�zett r�m, �n meg zavart voltam, �gyhogy �gy d�nt�ttem, lel�pek. Elmentem, de nem h�vott vissza. Jellemz�.

M�snap visszat�rt�nk a Roxfortba. Sose hittem volna, hogy ez lesz �letem legrosszabb napja, de h�t �gy lett. El�sz�r is, alig, hogy visszat�rt�nk, �s Vio elmondta Remusnak, mi a helyzet, �sszevesztem Remusszal J�, ezt m�g t�l�lem, de ami ezut�n j�tt, azt nem. D�lut�n �gy gondoltam, s�t�lgathatn�nk Lilyvel a parkban, a h�ban, meg minden. Andaloghatn�nk, ahogy ez j� szerelmesekhez illik, �gy h�t leh�vtam a klubhelyis�gbe. Kiss� s�padtam, j�tt le a klubhelyis�gbe, csak tudn�m, mi lelte.
- Lily, j�l vagy? - k�rdeztem. B�lintott. Elmosolyodtam, majd �tkaroltam a derek�t, �s meg akartam cs�kolni, de eltolt mag�t�l.
- Az lenne a legjobb, ha ezt abbahagyn�nk... - El�sz�r nem tudtam mire gondol, csak azt�n esett le, hogy kett�nkre, �s a kapcsolatunkra. A j� istenit neki, alig h�rom hete j�runk!
- De mi�rt? Mi baj?
- Semmi... �n – mondta, de befejezte. - �gyse �rten�d meg – mondta. Erre begurultam.
- �s ha m�gis? - k�rdeztem g�nyos hangon. - �s ha m�gsem vagyok olyan �rz�ketlen, mint a kisasszony gondolja? - Nyelt egyet. - Mit csin�ltam rosszul?
- Semmit, ez nem miattad van, csak...
- Csak?
- Figyelj, �gyse �rten�d meg! - �tj�rt a d�h.
- Rendben, Evans – erre m�g jobban els�padt. - Akkor legyen, ahogy akarod... - �s otthagytam.
- James... - Olyan d�h�s voltam. Ha nem az �n hib�m, mi baja? Mi lenne: nem szeret. Ez ilyen egyszer�. Csak sz�rakozott velem, �s most megunt. V�g�l is megkapta. A bar�tn�m lehetett, ez�rt biztos sokan tisztelik majd... milyen j� volt neki. Berontottam a h�l�ba, ahol Vio �s Sirius meghitten cs�kol�ztak Tapmancs �gy�n, �s h�t nem csak cs�kol�ztak, hanem v�gigd�ltek az �gyon... b�r ruh�ban voltak. Na, ennyire szar napom nem lehet. Becsaptam az ajt�t, majd visszamentem, �s lesiettem egyik folyos�ra. Ott �rt utol Vio.
- James – megfogta a karom. - Nem t�rt�nt semmi!
- Nem �rdekel... Csak ne akkor csin�lj�tok, mikor l�tom – erre elv�r�s�d�tt.
- T�nyleg nem... - mondta. - De mi a baj?
- Semmi – morogtam. - De ha tal�lkozol Evansszel, mondd meg neki, hogy ne merjen hozz�m sz�lni t�bbet! - Azzal otthagytam.