Felord�tottam, mikor Tapmancs �sszeesett. Nem lehet, ez... A csukly�s hirtelen t�nt el, �n meg let�rdeltem a halott bar�tom mell�. Sz�v�b�l a v�r a patakba folyt, m�g v�r�sebb� festve azt.
- Ez a sorsunk! - csengett a hangja, de nem akartam elhinni. M�gis l�ttam, l�ttam, hogy mosolyg� arccal v�rta a t�rt, mint aki tudja, mi fog vele t�rt�nni. - Ez a sorsunk. Meghalni. - Megr�ztam a fejem, majd rohanni kezdtem. Nem tudtam hova, nem tudtam merre, csak rohantam.
K�r�lbel�l h�sz perc telt el, mire leroskadtam, �s k�rben�ztem. Egy s�t�t, sz�rke, kop�r helyen voltam. A v�rpatak m�g mindig itt volt, de a hely k�zel�be sem �rt, annak az idillnek �s sz�ps�gnek, amit akkor l�ttam, mikor Lilyvel...
Lily... Vajon � hol van? Vajon � is err�l besz�lt? Meg fogok halni, mint Sirius?T�nyleg ez lenne a sorsom? Nem, ez h�lyes�g! Mi�rt haln�k meg ma... most? �lni akarok, �s azt akarom, hogy akiket szeretek, azok is �ljenek.
- H�t te? - hallatszott egy nyugodt hang. Megfordultam. Remus �llt m�g�ttem szomor� szemekkel.
- Remus! L�ttad? Sirius...
- Tudom. Ez volt a sorsa – v�laszolt.
- Nem igaz! - ki�ltottam r�. - Nem lehet! - suttogtam magamnak. Remus le�lt mell�m.
- Nyugodj meg. Tudom, hogy f�j. Nekem is. Tal�n nem kellett volna meghalnia, de meghalt. Teh�t ez volt a sorsa.
- Nem tett semmit, hogy megakad�lyozza – mondtam megt�rt hangon, pedig nem is �reztem k�l�n�sebb f�jdalmat. Ez m�g jobban elkeser�tett.
- L�tod, neked se f�j... - mondta mindentud� hangj�n. - Mert tudod, hogy nem tehetsz ellene. Fogadd el a sorsot. A te sorsod is a hal�l.
- Nem... - mondtam, majd fel�lltam. - Nem, senkinek sem lehet a hal�l a sorsa! - v�laszoltam.
- Egyszer mindenki meghal. Teh�t mindenkinek ez a sorsa.
- De nem most! Nem itt! - v�laszoltam, �s k�rben�ztem. - Am�gy, hol vagyunk?
- Ez itt az otthon. A k�t vil�g k�z�tti kop�rs�g. M�g az �let, de m�r a hal�lt v�rja – v�laszolt Holds�p �s fel�llt. - Ne sirass meg, csak fogadd el a sorsod!
- Mi�rt ne sirassalak meg? - �rtetlenkedtem, de v�laszolni m�r nem tudott. Egy v�rfarkas l�pett el� a s�r�b�l a foly� mellett, majd nekiugrott Remusnak. Felki�ltottam, de itt sem tudtam semmit tenni. A farkas elharapta Remus tork�t, majd elt�nt a patak m�sik oldal�n. Remus �sszeesett, majd az � v�re is gazdag�tani kezdte patakot. �sszeroskadtam.
- Nem, nem, nem lehet. Nekem nem ez a sorsom. Nektek se volt az! - Ekkor valaki megfogta a v�llam, majd �t�lelt. Az illat�b�l �reztem, hogy � az.
- Gyere! - Seg�tett fel�llni, majd elindultunk tov�bb. - Arra k�rt, hogy ne sirasd meg.
- De... - nem tudtam v�laszolni. A f�jdalom, amit a sz�vemn�l �reztem, mindent elnyomott bennem.

Mire felocs�dtam, a Roxfortban voltunk a klubhelyis�gben. V�gre itthon, mindj�rt fel�bredek, �s kider�l, hogy csak �lom volt. Lily elengedett.
- Ugye nem hagysz itt? Te nem... - Nemet r�zott a fej�vel, �s le�lt a kanap�ra.
- Melletted leszek v�gig – hallatszott a hangja, majd r�m mosolygott. - Gyere, �lj le! - Le�ltem, majd a tenyerembe temettem az arcom. Semmit nem �rtettem az eg�szb�l. Mi�rt halt meg Remus �s Sirius, mi�rt mondja mindenki, hogy a hal�l a sorsunk, a sorsom...? �s Lily, azt mondta meg fogok halni... ma.
- Hogyhogy v�gig? - k�rdeztem. R�m n�zett, majd adott egy cs�kot az ajkaimra.
- El�sz�r Peter fog meghalni, majd a h�god... azt�n �n – mondta nyugodt hangon. - �s azt�n te. Ez a sorsunk.
- Nem! - ki�ltottam fel �s megragadtam a kez�t. - Nem, Lily ne mondj ilyeneket, mi�rt haln�nk meg?!
- Mi�rt ellenkezel? - k�rdezte, majd kit�pte a kez�t a kezemb�l, �s hozz�m b�jt. - Mi�rt nem k�nny�ted meg az utols� perceket?
- Mert ezek nem az utols� percek!
- Ne k�zdj! - k�rlelt. - �gy k�nnyebb! - A hangja k�ny�rg� volt, csaknem s�r�s. Azt hittem, zokogni kezd, de nyugodt maradt. Nem v�laszoltam, hanem a kandall� t�z�be b�multam. Mit jelent az eg�sz. Tegnap m�g minden rendben volt. Lily azt mondta, kevesebbet tanul, hogy velem legyen, most meg ez az eg�sz. �lmodn�m ezt az eg�szet? Nem, t�l val�s�gos.

N�ztem egy ideig m�g a t�zet, mikor kiv�g�dott a k�p, majd az utols� Tekerg� is bel�pett rajta, aki m�g �lt. Vagy nem �lt. Mikor megl�ttam leestem a f�ldre a kanap�r�l, �s alig mertem felkelni. F�regfark arca fel volt szabdalva. Hossz� v�res s�vok mutatt�k, hogyan akart�k meg�lni. Az egyik keze hi�nyzott, abb�l is v�r folyt, �s ami a legfurcs�bb: v�r�re megny�lt a klubhelyis�g, �s a v�rpatak, mely eddig is k�s�rt �jra megjelent, hogy elnyelje egy �jabb bar�tom erej�t.
- Ne! - ki�ltottam, �s oda akartam rohanni, de Lily elkapta a kezem.
- Ez a sorsa! - mondta.
- Nem! - Megpr�b�ltam megszabadulni Lilyt�l, de nem tudtam. Azt�n Petert elnyelte a f�ld. - Nyugodj bele, hogy meg fogunk halni!
- Nem akarok meghalni! - ki�ltottam r�, �gy, ahogy csak tudtam, majd visszaroskadtam a f�ldre. - �s nem akarom, hogy meghalj!
- Sokkal jobb lesz ut�na! - mondta. Nem, nem, nem! - Nyugodj meg! - �t�lelt �s nem engedett. Mint mindig, a jelenl�te megnyugtatott. Lehet, lehet, hogy igaza van? Ma mind meghalunk? Lehet, hogy bele kellene t�r�dn�m, mint a t�bbieknek? De mi�rt, �s hogyan?
- Seg�ts! - suttogtam halkan. - Seg�ts elfogadni...
- Seg�tek! - v�laszolta, majd elh�z�dott �s megcs�kolt. - �rzed?
- Igen – v�laszoltam. �s rem�ltem, cs�kja �dess�g�re c�lzott.
- Ennyi lesz a hal�l is. Vagy m�g ennyi sem. Egy �des cs�k t�le!
- Kit�l?
- A hal�lt�l, dr�g�m – mondta.
- Mi�rt akarsz meghalni? - Erre megh�kkenten r�m n�zett.
- Nem akarok meghalni – mondta nagyon halkan. - Mi�rt gondolod, hogy meg akarok?
- Nem ezt mondtad? - k�rdeztem, majd felh�ztam a l�bam, �s a t�zbe b�multam. Ekkor j�ttem csak r�, hogy bar�taim hal�la meg sem rend�tett, azon k�v�l, hogy l�ttam �ket. De vajon, ha Lily meghal? Akkor mit fogok �rezni? Vajon majd az sem rend�t meg? Lehet, hogy belenyugodtam a hal�l gondolat�ba? Ily hamar?
- Csak azt mondtam, bar�tkozz meg a gondolattal, hogy fogadd el, ami r�d v�r, mert �gy k�nnyebb!
- Te elfogadtad?
- El. Nem �r�l�k, hogy meg kell halnom, de belenyugszom. Elfogadom a sorsom.
- Mindenki err�l a sorsr�l besz�l – morogtam. - Ki mondta, hogy van sors? Ki mondta, hogy, ha van, nem e mi ir�ny�tjuk?
- Ha van sors, akkor az a hal�l. Egyenl� vele. Se nem t�bb, se nem kevesebb. L�tod, James? Ha t�bbet tanult�l volna velem, most ezt tudn�d. Akkor most nem szenvedn�l.
- Nem szenvedek.
- Akkor kezded elfogadni – mondta. Igaza lehet, pedig nem akartam. Nem akartam meghalni, �s azt sem akartam elfogadni, hogy meghalok. Mi�rt haln�k meg? Nem adom fel.
- Harcolni akarok az �letem�rt – suttogtam.
- Akkor bolond vagy!
- Lily! - sz�ltam r�. - Nem vagyok bolond. Harcolni akarok, nem akarok belenyugodni a hal�lomba, sem a tiedbe.

Egy ideig sz�tlanul �lt�nk m�g nem Vio j�tt le kis�rt szemekkel a l�nyok h�l�j�b�l. Amint lel�pett az utols� l�pcs�r�l, �sszeroskadt.
- Sirius... - szipogta.
- A h�god – mondta Lily. - Pont olyan, mint te. � is harcolni akart, �s l�sd, mi lett vele. Veled is ez lesz, ha meghalok?
- Nem fogsz meghalni.
- Vio is ezt mondta Siriusnak – v�laszolt, �s �t�lelt, �n meg a h�gomat n�ztem, ahogy zokogott.
- Mi�rt? - k�rdezte a padl�t�l, amin a k�nnyei gy�lekeztek, a v�rfoly� el�tt.
- � lesz a k�vetkez�? - k�rdeztem. Lily megcs�kolt, majd b�lintott. - De legal�bb � harcolni fog, �n meg seg�tek neki! - Eltoltam magamt�l Lilyt, majd fel�lltam volna, de visszah�zott.
- Nem fog harcolni. Meg fog halni �nsz�nt�b�l. Elvesztette a sz�m�ra legfontosabb embert. �ngyilkos lesz. - �gy is t�rt�nt. Vio beny�lt a tal�rja al�, majd el�h�zott egy ez�st t�rt, amit b�jitaltanon szoktunk haszn�lni.
- Veled akarok lenni, Sirius! - ki�ltott, majd a k�ssel elv�gta a saj�t tork�t. Azt hittem, rosszul leszek, mikor a v�re elkezdett mindenfele spiccelni, majd lehanyatlott a patak mell�, �s minden v�re belecsorgott.

�reztem, hogy elkezdek k�nnyezni. Folytak a k�nnyeim, ahogy a h�gomra n�ztem. F�jt a sz�vem, ezt a vesztes�get m�r nem tudtam elviselni.
- Most te j�ssz? - k�rdeztem. K�zben Vio teste �s az �sszes v�r elt�nt, ahogy a folyam is. - Hova lett a patak?
- �n nem v�rzek el – v�laszolt. - Engem gyilkos �tokkal �lnek meg. - Olyan t�rgyilagosan �s hidegen mondta, mintha egy egyszer� rutin cselekv�sr�l besz�lne. Magamhoz h�ztam, �s szor�tottam.
- Nem akarom, hogy meghalj!
- K�vetsz majd engem, �s oda�t �r�kre egy�tt lesz�nk – suttogta a f�lembe. - Csak azt sajn�lom, hogy nem lehet... hogy te meg �n, m�g egyszer, utolj�ra. - A csukly�s, aki meg�lte Siriust hirtelen jelent meg.
-Ne!!! - ki�ltottam, de Lily lefogott, �s eltolt mag�t�l. - Lily, ne csin�ld! - a hangom enn�l k�ts�gbeesettebb �s f�jdalommal telibb nem is lehetett volna. Leb�nultam, nem tudtam mozdulni, nem tudtam seg�teni.
- Avada Kedavra! - Lily holtan esett �ssze, m�g a csukly�s v�rakoz�n r�m n�zett. Mintha azt v�rta volna, hogy feladjam �n is, hogy a sorsommal megbar�tkozzam.
- Feladom... meghalok! - mondtam. Majd lerogytam Lily mell� a f�ldre.
- Ne add fel! - suttogta egy hang a fejembe, mely k�s�rtetiesen hasonl�tott Lily�hez. - K�rlek! - Az nem lehet. Lily halott itt fekszik mellettem. Meghalt. Nem �l...
- Teh�t belenyugodt�l? - k�rdezte a csukly�s.
- Igen – v�laszoltam.
- James �bredj fel, k�rlek! James! K�rlek, k�ny�rg�m!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s