Akkor kezdj�k az elej�n: T�mea Potter vagyok. A Potter csal�d sarja, Jessica �s Friedrich Potter l�nya, James Potter ikertestv�re. 1959. j�nius 23-�n sz�lett�nk. K�t perc k�l�nbs�ggel. Nem vagyok m�r benne biztos, de azt hiszem, �n vagyok az id�sebb. T�z �vet t�lt�ttem „b�k�ben” a csal�dommal, mikor egyszer besokalltam.
- Mea, nem hiszem el, hogy megint baj okozt�l. Az �cs�ddel nincs ennyi gond!
- De �n nem akartam! - v�laszoltam t�z �vesen. James az ajt� mellett �llt �s engem n�zett. Kis k�cos fi� volt.
- �n voltam – mondta. M�r akkor is tudta, hogy �t kev�sb� b�ntetik, mert fi�.
- Ne hazudj, James! - sz�lt anya er�lyesen. - Mea, h�rom napig ki nem l�psz a szob�db�l!
- De... anya! V�letlen volt! - mondtam. Megcs�v�lta a fej�t, majd a szob�m fel� mutatott. Felrohantam. �sszeszedtem az �sszes p�nzem, a dolgaimat a l�d�mba, majd elsz�ktem.
H�rom napot voltam a rept�ren, �s v�rtam, hogy any��k �rtem j�jjenek, mert k�ldtem nekik, egy baglyot, hol vagyok. De nem j�ttek, �n meg d�h�mben felsz�lltam a rep�l�re, ami Franciaorsz�gba vitt. Ott egy kedves angol h�lgy fogadott mag�hoz, �s be�ratott Beauxbatons-ba. �gy lettem francia boszork�ny...

***

Na, igen mikor este lefek�dtem megfeledkeztem arr�l, hogy ki a testv�rem. Nem baj, m�snap reggel erre is r��bredtem.
M�rmint, hogy pontosabban fejezzem ki magam, James �bresztett r�m, mikor az �gyamra vetette mag�t.
- James... istenem, ha any��k meghallj�k...
- Any��k m�r nincsenek itthon – mondta, majd le�lt az �gyam sz�l�re. F�radtan kiny�jt�ztam, �s fel�letem.
- Minden k�sz�nhetem reggeli l�togat�sod?
- T�k j�, hogy itthon vagy! - lelkendezett. Elmosolyodtam. M�g k�t nap. K�t nap �s ir�ny a Roxfort.
- K�szi. Ez j�l esett.
- Sz�vesen – nevetett.

A k�vetkez� napok gyorsan teltek. James nekem is v�s�rolt k�nyveket az Abszol �ton, majd elj�tt a „v�rva v�rt” szeptember elseje. James�k elk�sz�ntek any��kt�l, majd elindultunk a King's Crossra. �pp tizenegyre �rt�nk oda, �s fel is sz�lltunk. Azt�n mentem a fi�k ut�n.
Egyszer csak James megtorpant.
- Ide �l�nk be – mondta vigyorogva. �rdekes, ugyanis k�t �res kabint is l�ttam, m�gis egy olyanba �l�nk be, ahol vannak... Pontosabban egy valaki volt. Egy v�r�s haj� l�ny. Gondolom, � lenne Evans.
James kih�zta az ajt�t, majd bel�pett. �n az utols� voltam, v�rtam, m�g mindenki bemegy. James le�lt a l�ny mell�, aki keser�en felny�g�tt. Sirius le�lt vele szembe, mell� Remus, mell�... nekem meg... h�t nem jutott hely. �pp ez�rt b�jos mosollyal James �l�be �ltem.
A v�r�s haj� l�ny egy pillanatra r�nk n�zet, �s... a szem�ben f�lt�kenys�g villant. Hopp�!
- Be sem mutattok? - k�rdeztem, de nem v�rtam meg, m�g lebuktatnak. - Mea vagyok, szia!
- Lily Evans. - Teh�t Lily a neve, �s t�nyleg � lenne Evans. James nagy szerelme!
Hirtelen �tlett�l vez�relve felborzoltam James haj�t, mire m�g f�lt�kenyebb villan�s t�nt fel. Elvigyorodtam, majd a fejemet James v�ll�ra hajtottam. Lily kin�zett az ablakon, �s nem volt hajland� megsz�lalni. James meg d�bbenten n�zett r�.
- Sokat hallottam m�r r�lad – mondtam Lilynek. Erre megint r�nk n�zett. A szem�ben gyilkos d�h �gett.
- Igen, �s honnan? - k�rdezte h�v�s hangon. Nem semmi �nmegtart�ztat�sa van.
- �, amikor a fi�k ny�ron... - A l�ny szeme megvillant. Ezt nevezi olyan, mint, mikor meggy�jtanak egy bomb�t. Csak ne robbanjon t�l nagyot... - Amikor csin�ltak egy cs�nyt, mindig t�ged emlegettek. „Bezzeg, ha Evans itt lenne, ezt nem csin�lhatn�nk...” - H�rom, kett�...
- Remus, menj�nk a prefektus gy�l�sre – ugrott fel hirtelen. Remus fel�llt, majd elmentek. Fel�lltam, majd mutattam Jamesnek, hogy csusszanjon Lily hely�re.
- Ez mi volt? - k�rdezte James. - T�nkre teszed h�rom �v munk�j�t!
- Ellenkez�leg – nevettem. - Fel sem t�nt, hogy hal�losan f�lt�keny volt?
- F�lt�keny volt? Mert az �lembe �lt�l? - k�rdezte, majd laz�n h�trad�lt, �s a kez�t a feje al� tette. - Tudtam �n, hogy bej�n v�gre ez a hossz� udvarl�s.
- Egoista... - morogtam. Lily �s Remus ekkor t�rt vissza. Remus le�lt a helyre, viszont Lily �sszeh�zta a szem�t.
- A helyemen �lsz, Potter – mondta leal�z� hangon. Uh... James megr�ntotta a v�ll�t, a vonat meg z�kkent egyet, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy Lily James �l�be huppant. �sszevigyorogtunk a t�bbiekkel, a legjobb helyre esett. James �sszekulcsolta a kez�t Lily dereka k�r�l, �gy a l�ny nem tudott fel�llni.
- Elengedn�l? - k�rdezte t�le.
- Nem – mondta James, majd kin�zett az ablakon. Lily fels�hajtott, �s t�rte a dolgot... Egy ideig. �n mosolyogva n�ztem �ket, ami miatt �sszeh�zta a szem�t.
- M�g nem mondtad, mi a teljes neved...
- T�mea Potter – vigyorogtam. Erre elt�totta a sz�j�t.
- Ti rokonok vagytok? - k�rdezte.
- Az ikertestv�rem – mondta James. Lily �lla leesett.
- Van testv�red? - k�rdezte. B�lintottam.
- �n vagyok a fekete b�r�ny. Elsz�ktem Franciaorsz�gba t�z�vesen. A Beauxbatons-ban tanultam eddig. Most cseredi�k vagyok.
- Aha – mondta. - �n azt hittem... - mondta, de nem merte folytatni. James „k�szi”-t suttogott. Majd beharapta az als� ajkait, �s f�l kez�vel megsimogatta Lily nyak�t. A l�ny �sszer�ndult, �s megpr�b�lt James m�sik kez�b�l kijutni, de nem siker�lt neki. Dr�ga b�ty�m azonban nem adta fel... Megsimogatta Lily arc�t, majd gyeng�den megcs�kolta. Sirius r�m n�zett.
- Mit b�mulsz?
- Te nem akarsz az �n �lembe �lni? - k�rdezte. James elkezdett kuncogni... cs�k k�zben... Lily pedig s�rt�d�tten �sszekulcsolta a kez�t.
- Ne haragudj... - mondta a b�ty�m fulladozva, majd Siriushoz fordult. - Tapi, te most a h�gom...
- N�v�red...
-... ra hajtasz? H�... mi az, hogy a n�v�rem?
- K�t perc... K�t perccel hamarabb sz�lettem! - nevettem. - �s, Sirius, nem, nem akarok az �ledbe �lni. - A fi� morcosan h�trad�lt.
- Csak k�rdezem... - mondta. �n meg Jamesre n�ztem, aki vigyorogva n�zett Siriusra. Na mindj�rt elrontom a kedv�t.
- Kicsi �csik�m, milyen j�l mulatsz, kicsi �csi... - Elfagyott a mosoly az arc�r�l, �s gyilkos tekintettel n�zett r�m. Lily elkezdett kacagni. �gy t�nt, m�r nem b�nja, hogy James �l�ben van, a dr�ga. Egy l�ny ek�zben ben�zett a kup�ba, majd leesett az �lla, �s tov�bb �llt. Lily fels�hajtott.
- Mire oda�r�nk err�l fog besz�lni az eg�sz vonat.
- Mir�l? Hogy velem j�rsz? - k�rdezte James.
- Ki mondta, hogy veled j�rok? - k�rdezte felemelt fejjel a l�ny. A b�ty�m elszontyolodott, �n meg elmosolyodtam.
- H�t, gondoltam... Mivel, hogy f�lt�keny volt�l... meg most...
- �n f�lt�keny?
- Aha – mondta Sirius. - Mea is megmondja! - b�logattam, mire elpirult, James meg elmosolyodott.
- Mi�ta vagy bel�m szerelmes? - k�rdezte.
- Ki mondta, hogy szerelmes vagyok bel�d? - k�rdezett vissza. Elkezdtem nevetni. Nem semmi ez a csaj! James megcs�kolta.
- Teh�t nem vagy?
- Nem! - James �jra megcs�kolta. - Ha azt hiszed, hogy be... - �jabb cs�k. - Na... hogy csak az�rt... - Megint egy cs�k. - Mert cs�kolgatsz... - �jabb cs�k... hogy b�rja? - Att�l bevallom... Az bevallom... - �s megint egy cs�k. - Hogy nem zavar – �s megint egy. -, hogy cs�kolgatsz. Mert j�l cs�kolsz...
- Hopp� – mondta James mosolyogva. De nem cs�kolt t�bbet.
- H� – sz�lt Lily. - Mi van a cs�kkal?
- Azt mondtad nem vagy bel�m szerelmes... minek cs�kolgassalak? - k�rdezett vissza. M�g �k besz�lgettek mi j�t r�h�gt�nk. A hasamat fogtam m�r a nevet�st�l. Mit el nem j�tszanak egym�ssal!
- Akkor eressz el! - duzzogott Lily.
- Dehogy eresztelek!
- De ez nem �r!
- Szeretsz? - k�rdezte James.
- Nem...
- Rendben – v�laszolt, majd h�trad�lt, de Lilyt nem engedte el. Csend maradt szavai nyom�n. �gy �rkezt�nk meg utunk c�lj�hoz: A Roxforthoz.