Beszaladtam a h�zba. Mikor bementem a konyh�ba m�r mindenki az asztaln�l �lt. Anya sz�lalt meg el�sz�r.

   - �pp most akartam ut�nad k�ldeni Petuni�t, hogy sz�ljon neked, k�sz a vacsora. Az el�bb mintha a te hangodat hallottam volna.

  -  Oh.... Csak �ppen elment itt egy macska �s ki akarta �sni a vir�got a f�ldb�l - mondtam zavartan.

   -  Jaj, Lily!  - s�hajtott f�radtan Pet�nia.  - A macsk�k nem szoktak vir�got ki�sni a f�ldb�l, a kuty�k tesznek ilyet. Az agyadra ment a var�zsl�vil�g?

   -  �.... Ja igen. Tudom �n is!  - menteget�ztem. -  Azt akartam mondani!

   -  Ja, persze! �n meg �vod�s vagyok - d�nny�gte a vil�g legaranyosabb hugic�ja.

   -  J�l van el�g ebb�l!  - vetett v�get ennek a kiv�telesen kis vit�nak anya. -  Szedjetek magatoknak vacsor�t! J� �tv�gyat mindenkinek!

   -  J� �tv�gyat! - k�v�ntuk egyszerre. Jaj �gy szeretem az ilyet. Mikor t�bb ember egyszerre mond ki p�r sz�t.

A vacsora ez ut�n nyugodtan telt el. Anya, mint mindig nagyon finomat f�z�tt. Krumplip�r� volt, s�lt h�s, savany�s�g, �s egy kis s�tem�ny, desszertnek. Utolj�ra az iskol�ba ettem ilyen finomat. De a h�zi koszt mindenn�l jobb! Miut�n mindenki j�l lakott, seg�tettem any�nak a mosogat�sba, �s a nappaliba le�lt�nk t�v�t n�zni. Egy horror filmet adtak. Apa im�dja.

  -  �n megyek, lefekszem - mondta Pet durc�san. - Semmi kedvem �jszaka rosszat �lmodni. El�g f�lelmetes az, hogy boszork�ny van k�zt�nk, aki ha akarja b�rmelyik pillanatban, elvar�zsolhat minket.

  -  Tudod nagyon j�l, hogy a n�v�red sose tenne ilyet!  -  sz�lt er�lyesen apa. -  J� �jszak�t! - azzal adott homlokon puszilta a legkisebb csal�dtagot.

Egyik este, tizenegy �ra k�r�l felmentem a szob�mba, ami a f�rd�szoba mellett volt az emeleten. Meg�gyaztam, �s ruh�st�l r�fek�dtem az �gyra. Mivel nem voltam �lmos, csak n�ztem ki a semmibe, �s �gy elnyomott az �lom. Arra keltem fel egy �ra k�r�l, hogy nagyot d�rg�tt az �g, �s a vill�ml�s megvil�g�totta a szob�mat. Fel�ltem az �gyba �s kin�ztem az ablakon, l�ttam, hogy az es� �gy esik, mintha d�zs�b�l �nten�k. Azt�n egyszer csak meghallottam egy hangot. Valaki kopogott. Kinyitottam az ajt�t, de ott senki nem volt. Csak k�pzel�dtem biztos.

De megint hallottam a kopog�st. Egy �vegen kopogott valaki. F�lve k�zelebb mentem az ablakhoz. Remeg� kezemmel ny�ltam az ablak fel�. Kinyitottam azt.

Hirtelen a semmib�l, Potter jelent meg az ablakom el�tt, aki egy sepr�n �lt. Pont akkor vette le a l�thatatlann� t�v� k�penyt, amikor d�rg�tt �s vill�mlott egyszerre. Annyira megijedtem, hogy h�tra ugrottam, �s sik�tottam. De m�g a szemembe is k�nnyek sz�ktek. Potter pedig csak nevetett. A szem�t!

   - Nem kell ennyire megijedni. Csak �n vagyok az!  -  m�r nem nevetett, hanem didergett.  - Beengedsz v�gre? Megfagyok.

 Lehunytam a szemem, �s m�ly l�legzetet vettem, hogy megnyugodjak. Jobban kinyitottam az ablakot, �s Potter berep�lt.

   -  Merlin szak�ll�ra! Te s�rsz Evans?  -  d�bbent meg mikor felkapcsoltam a villanyt.

   -  Nem! - fordultam el zavarodottan �s let�r�ltem azt a k�nnycseppet, ami kicsordult.   - Csak nagyon megijedtem.

 �s elkezdett nevetni.

   -  Megmondan�d, hogy mi olyan vicces?!  - k�rdeztem m�rgesen.

   -  Bocsi csak...  -  nevetett m�g egy kicsit, �n meg cs�p�re tettem a kezem, �s m�rgesen n�ztem r�. Mikor r�m n�zett, abbahagyta.  -  Ne haragudj! Csak t�ged sose l�ttalak �gy. Furcsa t�ged s�rni, l�tni...

   -  Nekem vannak �rz�seim, Potter. Nem �gy, mint neked! K�l�nben is mit keresel itt? Honnan tudod a c�memet? - ezt a m�ltkor elfelejtettem k�rdezni.

   -  Mondtam, hogy m�g j�v�k, �s megn�zlek - felelte, �s k�zbe vacogott.  - Messze van m�g a vonat�t, �s addig nem b�rom ki, hogy ne l�ssalak. Nem �r�lsz nekem? Hogy kit�l tudom a c�med, azt sajnos nem mondhatom meg, mert az illet� meg�l.

Elfintorodtam. Nincs nagy hangulatom vele veszekedni. Nagyon vacogott. Kicsit megsajn�ltam, mert elj�tt hozz�m, a viharba, es�be �s r�ad�sul, a sz�l is f�jt. Biztos nagyon f�zik, �s f�zott.

   -  �lt�zz le!  -  nagy meglepetten n�zett r�m.  - Most mi az? F�zol, nem? Hozok ruh�t neked ap�t�l. Addig meg a tieid megsz�radnak, �s hazam�sz majd v�gre.

   -  Evans, te agg�dsz �rtem? - m�g mindig vigyorgott, �s ha lehet m�g jobban.  - Lehet, hogy te nem tudod, de �n m�r h�rom hete bet�lt�ttem a tizenhetet, �s szabad var�zsolnom.

Maga el� tette a p�lc�t, �s nonverb�lis var�zslattal sz�razz� var�zsolta a ruh�it. �n meg t�k h�ly�n �reztem magam.

   -  Ugyan Evans, semmi baj! – nyugtatgatott.  -  Valld be, hogy tetszem neked, �s, hogy ez�rt agg�dt�l �rtem.

  -  Agg�dott a fene! Csak nem akarom, hogy t�ssz�gj majd �s a sz�leim, vagy a h�gom fel�bredjen! - �s f�lelni kezdtem, nehogy t�nyleg fel�bredjen valaki. -  Hogy juthatott eszedbe, viharba elindulni?

 -  Nem bajba sodorni akarlak! - felelte kicsit s�rt�d�tten. - Amikor elindultam m�g nem esett. �tk�zbe kapott el a vihar. �s mivel visszafordulni nem akartam, ez�rt j�ttem tov�bb. De sajn�lom, hogy ezt kell mondanom, reggel nyolcra a szob�mba kell lennem.

   -  Mi�rt?

   -  A sz�leim mindig akkor kelnek. �s m�r �gy is b�ntet�sben vagyok.

Felnevettem, �s � is elmosolyodott.

   -  T�ged ezek szerint nem csak a Roxfortban b�ntetnek! - hahot�ztam tov�bb.

Ekkor hallottam meg valamit. Anya k�h�g�tt. Mi lesz, ha fel�bred �s ben�z a szob�mba? Megl�tja Pottert. Az nem lehet. Akkor a f�ld al� s�llyedek. Egy olyan fi� van a szob�mba, aki nem a bar�tom, �s any��k sem ismerik.

    -  Potter. Menj el! Ha a sz�leim megl�tnak, nagy bajba lesz�nk!

    -  Nyugi Lily, nem kell f�lni!  -  k�zelebb l�pett, megsimogatta az arcom. Azt mondta Lily?        Hideg egy kicsit hideg volt a keze, de be kell vallanom, j�l esett.  -  Nem vesz �szre minket, senki se.

Komoly arccal n�zett a szemembe. Olyan sz�p s�t�tbarna szeme volt...

Csak n�zt�k egym�st, m�st nem tett�nk. A keze m�r a derekamon volt. Nem akartam elford�tani a tekintetem, j� volt n�zni a szemeit. De �n t�rtem meg a csendet, igaz alig b�rtam mozgatni a sz�mat.

   -  Mi�rt.... Mi�rt j�tt�l el megint? - a hangom kicsit remegett.

   -  Szeretn�k neked mutatni valamit - kapott a fej�hez, �n meg gyorsan odamentem az �gyamhoz. - Gyere el velem! Meg�ri megl�tod.

   -  Nem megyek sehova. Ha nem l�tn�d, esik az es�… - kimutattam az ablakon, de m�r nem esett. - Akkor se megyek. Nem esik az es�, most m�r nyugodtan haza mehetsz.

  -  Lehetn�l egy kicsit kedvesebb is. Semmi rosszat nem teszek, �s te undok vagy velem. Elj�v�k megl�togatni, �s te meg... N�latok �gy szok�s k�sz�nteni a vend�geket?

  -  Senki se k�rt meg t�ged, hogy gyere el! Egy sz�val se mondtam neked semmit! N�lunk a vend�gek mindig sz�lnak, hogy elj�hetnek e ide! Megk�rdezik, hogy zavarnak e. Neked is ezt kellett volna tenned!

   -  Ha meg�rtam volna azt, hogy elj�v�k, azt �rtad volna, hogy ne j�jjek - v�laszolt kicsit m�rgesen �s mintha kicsit szomork�s lett volna a hangja

    -  Persze, hogy azt �rtam volna!

Farkasszemet n�zt�nk egym�ssal. A l�thatatlann� t�v� k�penye ott volt a kez�be, a sepr�je pedig az �gyon. Nagyon szem�t vagyok vele. Mi�rt vagyok mindig ilyen?

    -  Hol van a mosd�? - k�rdezte v�ratlanul.

    -  Balra a m�sodik ajt�. De ugye nem.... - nem tudtam befejezni, mert k�zbev�gott.

    -  Rendben. Ha v�geztem, elmegyek, �s nem l�tsz t�bbet ezen a ny�ron.

    -  De... - kezdtem k�ts�gbeesetten megint k�zbev�gott.

    -  Semmi gond. Meg�rtem. Nem akarsz l�tni.

Elindult fel�m. Nekem remegni kezdett a l�bam. De nem a l�bam remegett, hanem a F�LD!