F�ldreng�s van?! �ssze vissza - n�ztem sz�t a szob�mban, a b�toraim is remegtek, a k�pek a falon kezdtek leesni a hely�kr�l. Minden remegett, �n is, �s a szob�m is. R�n�ztem Potterre, aki szint�n nem tudta, mit tegyen.

  -  F�ldreng�s! F�LDRENG�S!  -  Petunia, mint egy eszel�s �gy rontott ki a szob�j�b�l.

Az eg�sz h�z remegett. Mi lesz, ha �sszed�l?

 -  Ne agg�dj, Lily! Nem lesz semmi baj!  – nyugtatgatott Potter, b�r � sem volt nyugodt.

Odaj�tt hozz�m, �s mag�hoz h�zott. �n meg n�ztem a szob�mat. �ssze fog d�lni az eg�sz h�zunk!

 -  Lily!  - j�tt egy hang kintr�l.

Kit�rult a szoba ajtaja. Pet�nia j�tt be zaklatottan, a haja k�cos volt. A h�ta m�g�tt apa �s anya jelent meg. Megl�tj�k Pottert! De nem. M�r �n magam sem l�ttam. Id�be felvette a k�penyt. Hi�ba nagyon gyors reflexei vannak.

   -  Lily! Azonnal le kell menn�nk! Siess!  –  sz�lt apa hangosan, �s megragadta a karom.

M�r h�zott is ki a szob�mb�l.

-         James!  –  kiab�ltam, de nem j�tt v�lasz. Fogalmam sincs mi�rt nem, a vezet�knev�n sz�ltam neki.

Nem akartam egyed�l hagyni.

 -  Milyen James? Ki az?  –  k�rdezte anya.

Csak megr�ztam a fejem. Nem tudtunk z�kken�mentesen lemenni a f�ldszintre. Meg – meg kellett �llunk, mert a szekr�nyr�l estek le a porcel�nok, a f�nyk�ptart�k, �s minden, ami rajta volt.

   -  Be kell menn�nk egy asztal al�!  –  jelentette ki hat�rozottan apa.

   -  Apa! Vissza kell mennem a szob�mba!  –  n�ztem r� k�ts�gbeesetten. – Ott hagytam a….

   -  Nem m�sz sehova! Itt maradsz! Semmi m�s nem fontos, csak az, hogy senkinek ne essen baja.

Nem volt mit tenni. A konyh�ba akartunk menni, de nem igaz�n tudtunk elmenni oda. V�g�l siker�lt.

   -  Be, gyorsan! Az asztal al�!  -  s�rgetett anya.

   -  F�lek!  -  szipogta Pet�nia, mikor mindenki bent volt a mened�k alatt.

Anya �t�lelte, �s nyugtatni kezdte, �s azt mondogatta, hogy nem lesz semmi baj. Nagyon f�ltem �n is. De nem csak magunk miatt agg�dtam, hanem Potter miatt is. Nem tudtam hol van, hogy nem e esett r� valami, nem s�r�lt e meg. A f�ld m�g mindig remegett, vele egy�tt Petunia �s �n is. Ahogy sz�tn�ztem a h�zban, l�ttam hogy majdnem minden szekr�ny felborult. Nem telt el sok id�, a f�ld m�r nem mozgott.

 -  Maradjatok itt! M�g lehet, hogy nincs v�ge  -  halk�totta le hangj�t anya.

Maradtunk, de nem sok�ig. V�ge volt. Mindannyian kim�sztunk az asztal al�l, �s k�rbement�nk a h�zban, egy�tt. A h�zba, mintha bomba robbant volna. K�pek estek le a falakr�l, szekr�nyek borultak fel, k�nyvlapok voltak minden�tt. Borzadva n�zt�nk, miv� lett a h�zunk. A s�r�s ker�lgetett.

  -  J�l van! Semmi baj! Rendbe tessz�nk mindent! Az a fontos, hogy senkinek nem esett baja – pr�b�lt vigasztalni apa.

  -  Igen! Csak ez a l�nyeg. Reggel majd rendbe tesz�nk mindent! Nyugodjatok meg! – �lelt �t minket anya.

Valaki lehet, hogy megs�r�lt! Akartam mondani, de nem tehettem. De nem �rdekel! Jamesnek lehet, hogy baja esett.

 -  Anya, apa! -  kezdtem volna, de egy hang se j�tt ki a torkomon. Hogy lehetek ilyen gy�va?

        -  Itt vagyok, Lily!  -  suttogta James hangja a f�lembe. Megremegtem. Megszor�totta a karom. Teh�t j�l van! Mintha egy k� esett volna le a sz�vemr�l.

        -  Mi a baj, kicsim?

        -  Szeretn�k felmenni a szob�mba, ha lehet! Nagyon elf�radtam, �s szeretn�k lefek�dni.

        -  Persze, menj csak. Te is, Petunia! Reggel mindent megbesz�l�nk!

Egy - egy puszi, �s mehett�nk is. Lassan felment�nk a szob�nkba. M�g egy kicsit nyitva hagytam az ajt�t, hogy Potter be tudjon j�nni rajta. Megfordultam a szob�mba, �s Potter ott �llt bent, k�peny n�lk�l. Semmi baja nem volt. �n gondolkod�s n�lk�l a nyak�ba vetettem magam. De nem tudom, mi�rt tettem, ez csak �gy j�tt mag�t�l. �t�leltem nagyon szorosan. � is �gy tett. Hirtelen nagyon s�rnom kellett. Nem tudom, meddig �lltunk egym�s karjaiban, de elengedtem. Nagyon zavarban voltam. Hogy �lelhettem meg? Nem vagyok norm�lis!

   -  J�l vagy? Nem esett bajod?  -  tett�k fel egyszerre a k�rd�st.

-  J�l vagyok!  -  v�laszoltam els�nek.  – Azt hittem bajod esett, mert nem tudtam, hol vagy.

         -  Nem, semmi bajom nem esett. V�gig ott voltam, mellettetek. Var�zslatra k�szen, ha esetleg valami baj lenne.

-  �rtem. K�sz�n�m!  -  azt�n hallgattunk. Nem tudtunk mit mondani a m�siknak. - Azt hiszem, menned k�ne. K�s� van.

-  Rendben!  – hangja, nem volt s�rt�d�tt, vagy d�h�s. Ellenkez�leg!  - Azt hiszem, jobb lesz, ha a ny�ron nem j�v�k vissza. De vigy�zz magadra!

-  Te is!

Felvette az �gyr�l a sepr�t, kirep�lt az ablakon, �s mag�ra ter�tette a k�penyt. �n pedig csak �lltam az ablakban, �s azon elm�lkedtem, hogy mi�rt agg�dtam annyira James Potter�rt. Mi�rt nyugodtam meg, amikor a f�lembe s�gta, hogy „Itt vagyok, Lily!” �s mi�rt remegtem meg?