Esik az es�, de egy barna haj� l�ny ezzel nem t�r�dik. Mellette az emberek az es� el�l menek�lnek. Vagy a buszmeg�ll�ba, vagy egy �p�let ajtaj�ba ahol nem �zhatnak el, de � nem. �res tekintettel n�z maga el�, �s eml�kek jutnak esz�be. De b�rcsak elfelejten�.. Bel�p a szob�ba. Szerelme kez�ben p�lca van, �s el�tte fekszik, �s s�kit egy sz�ke l�ny. Azt�n sikolya, �r csak v�z hangzik a szob�ban. Meghalt… Hogy tehetett ilyet?  Hirtelen meg�ll, �s lerogy a f�ldre.

-       Hogy tehett�l ilyet? Hogy �lhetted meg Lun�t?!

Azt�n halk pukkan�s hallott h�ta m�g�tt. Mikor megfordult egy ismer�s arcot ismert fel. Szerelme volt.

-       Hermione hallgass meg!

-        NEM! EZT NEM TUDOD MEGMAGYAR�ZNI! MEG�LTED LUN�T!! GY�L�LLEK DRACO!

-       Te nem tudsz gy�l�lni �desem – mondta Draco mosolyogva, majd meg akarta sim�tani szerelme arc�t, de az ell�kte a fi� kez�t.

-        De tudok. �s t�ged kimondottan gy�l�llek Malfoy! M�rt hittem hogy v�ltozhatsz?! Ugyan az a g�r�ny vagy, mint a Roxfortban volt�l, csak most j�l leplezed! – majd egy leveg� v�telre meg �llt, de azt�n egyb�l folytatta. – Kitudja… Ma Lun�t �l�d meg, holnap engem fogsz?

-        Sohasem b�ntan�lak! A l�nyt sem akartam meg�lni, de a Nagy�r azt parancsolta!

-        Nem �rdekel! Mindenb�l kipof�zod magad, de ebb�l m�gse tetted. Elmondjam m�rt? Mert nem is akart�l ellenkezni! Ha akart�l volna, akkor megtetted volna te f�reg!  Gratul�lok Malfoy, v�rbeli hal�lfal� vagy!

A fi� csak ott �llt, �s nem sz�lt semmit. F�jtak neki ezek a szavak, hiszen tudta, a l�nynak igaza van.

- Na mi van! A Nagy Draco Malfoy nem v�g vissza? – k�rdezte Hermione g�nyosan.

- Igazad van! De egyben k�l�nb�z�k t�l�k.

- Na halljuk! De v�rj m�gse. Nem vagyok k�v�ncsi a magyar�zkod�sodra. A Soha viszont nem l�t�sra!

Azzal elindult, de Draco visszah�zta, �s megcs�kolta. Hermione viszonozta a cs�kot, �s ez�rt gy�l�lte mag�t. Gy�l�lte Voldemortot, mert ilyen falat �p�tett szerelme, �s � k�z�. Gy�l�lte Malfoyt, mert mindenek ut�n, amit tett, m�g mindig nem tudta elfelejteni �t. A cs�k ut�n Draco sz�lalt meg el�sz�r:

-        K�r hogy �sszeveszt�nk. �pp meg akartam k�rni a kezed. De ha meg tudn�l bocs�tani… - mondta, majd tal�rja zseb�be ny�lt, de Hermione meg�ll�totta kez�t.

-       Nem tudn�m az �letemet le�lni a mellett, aki meg�lte a bar�tn�met. Sajn�lom Draco. De ehhez bizalom kell, �s �n nem b�zok benned!

A Fi� sz�tlanul �llt a volt Griffend�les el�tt, majd elrakta a kis dobozt, �s elindult. De egy utols� sz�t, m�g mondott:

- Szeretlek, �s �r�k �letemben szeretni foglak! – mondta, majd elhopp�lt.

Esik az es�. Szerelme szavait, m�g mindig hallja. Majd megsz�lal:

-        �n is Draco! De amit tett�l, az �r�k�s seb marad sz�vemen.

De nem hallja m�s a sz�lbe s�gott vallom�st. �gy f�jdalmas l�ptekkel folytatja �tj�t a szakad� es�ben, s n�zi, ahogy az emberek menek�lnek az es� el�l, �s k�zben rem�nykedik, hogy a s�t�t felh�k elvonulnak, �s ism�t olyan f�nyesen fog s�tni a nap, mint r�gebben. De ez abban a pillanatban olyan rem�nytelennek t�nt…