Csak n�ztem el�re, mik�zben ismeretlen folyos�kon vezettek v�gig. Mindent hallottam, de semmire nem reag�ltam. Nem volt kedvem. Minek? Mi�rt ne halhatn�k meg? - Semmi s�lyos, nem ideg�sszeoml�s – hallottam az egyik ismeretlen hangj�t. - Nem? - k�rdezte, tal�n McGalagony professzor. - H�t? - �rzelmi m�lypont. Ez kihatott az idegeire. P�r nap nyugodt pihen�, n�h�ny j� �lm�ny, �s kutya baja sem lesz. - Teh�t nem maradand�? - Nem. Kiheveri. Csak t�r�d�st ig�nyel. �gy hiszem t�rt�nt p�r olyan dolog, ami �rzelmileg lenull�zta, hogy �gy fejezzem ki magam. - �rtem. Meddig marad? - M�g j� kedve nem lesz. Nehogy visszaessen. Miss Potter, n�zzen r�m! - B�multam el�re. - Egyenl�re, amint l�tja semmire nem reag�l. - Semmire... csak... R�... ott �lt a folyos�n, egy padon, majd fel�llt. Kit�ptem magam a gy�gy�t� karj�t�l, majd odarohantam, �s a karjaiba vetettem magam. - Mea! - ki�ltott fel meglepetten. - McGalagony professzor! - De k�rem, kisasszony, a betegem... - Egy �jabb ismeretlen hang. - Hagyja! - sz�lt r� az �n gy�gy�t�m. - Ismeri a h�lgyet? - Igen, az oszt�lyt�rsam, �s a... - Bar�tn�je – mondta McGalagony. Olyan j� �rz�s volt, ahogy �t�lelt. - �, akkor az egyik �rzelmi megvisel�s m�r megvan. Doktorn�, meg lehetne oldani, hogy a maga betege egy szob�ban legyen az eny�mmel? - Mi�rt, mi baja van Me�nak? - �rzelmi m�lyponton vagy, ami megviselte az idegeit. Egy kis pihen�s, �s a maga k�zels�ge, �s rendbe j�n. Nyoma sem marad, csak egy rossz eml�k lesz. - Rendben. Azonnal keresek egy �res szob�t – mondta a m�sik gy�gy�t�. Azt�n valaki megfogta a kezem. - J�jj�n! - Nem! - Mi�ta itt voltam, az�ta nem ellenkeztem semmi ellen. - Nem... - suttogtam �jra, �s m�g szorosabban Siriushoz b�jtam. Aki felszisszent. De ez most nem �rdekelt. - Ez m�r j�t jelent – b�lintott. - Mr... - Black. - Megtenn�, hogy elk�s�r a recepci�ra a kisasszonnyal? - k�rdezte. - Gyere, Mea, elindulunk, j�? - b�lintottam, de nem engedtem el. � sem akart elengedni. Ett�l kezdve � foglalkozott velem, amennyire a f�jdalmai megengedt�k. Egy feh�r szob�t kaptunk. �n az �gyon �ltem �s n�ztem a falait. D�l k�r�l lehetett, j�t aludtam. Sirius tank�nyvet olvasott, de n�ha r�m lesett, �s r�m mosolygott. Egy gy�gy�t� a k�t�seit szedte le, majd k�t�tt r�juk �jat. - Nagyon sz�p, kezd sebesedni, v�gre. Tal�n p�r nap m�lva meg is gy�gyul. - H�la az �gnek. - Az ajt� kiny�lt, majd egy barna, j�k�p� gy�gy�t� l�pett be, �s r�m mosolygott. - J� reggelt – k�sz�nt Siriusnak �s a m�sik gy�gy�t�nak, majd odaj�tt hozz�m. - J� reggel, Miss Potter. - J� reggelt. �n... - George Smith vagyok, az �n gy�gy�t�ja. Hogy �rzi mag�t? - Jobban, mint tegnap – v�laszoltam. - Olvashatok? Le fogok maradni a tanul�sban... - Term�szetesen. Tegnap McGalagony professzor hozott be k�nyveket, hogy tudjanak tanulni – mosolygott, majd megm�rte a v�rnyom�som, adott egy b�jitalt, �s sz�lt egy �pol�nak, hogy hozza be a t�bbi k�nyvet. Am�g Siriust k�t�zt�k, addig olvastam, majd amint kettesben maradtunk odaj�tt hozz�m, majd megsimogatta a kezem. - Na, hogy vagy? - k�rdezte, majd k�zelebb csusszant, �s az arcom is megsimogatta. Olyan j�l esett, egyesz�en m�r fizikai f�jdalommal j�rt, hogy nem lehetett mellettem, �s most... szomjaztam a t�r�d�st t�le. Alig v�rtam m�r, hogy v�gre megcs�koljon. De azt m�g h�zta, csak r�m mosolygott, �s v�rta a v�laszt. - J�l... de... de �gy hi�nyozt�l. - Mit�l borult�l ki? - k�rdezte, �s fel�lt mell�m. Hozz�b�jtam, fejem a mellkas�ra tettem. - Att�l, hogy senki nem t�r�d�tt velem, �s az, hogy senki nem agg�dott miattad se... - Hm... - James �s Lily is csak a h�lye bajukkal vannak elfoglalva. Olyan ostob�n viselkednek! Jast �s Pitont nem akartam zavarni, pedig �k seg�tettek volna. Remus �s Amy is csak magukkal t�r�dnek. Azt hiszem k�t h�t ut�n, tegnap besokalltam. De m�g nem akarok visszamenni, nem tudn�m �ket elviselni. - Add ki magadb�l minden b�natod – aj�nlotta. - Nem akarlak ezzel terhelni... - Elmosolyodott, majd megcs�kolt. Lassan, �rz�kien, szerelmesen. Teh�t: gy�gy�t�an. Erre most sz�ks�gem volt. Nagyon. De �gy t�nt neki is, mert nem �llt le. S�t, enyh�n k�vetel�z�bb lett, majd kicsit f�l�m, is hajolt. A l�nyeg, hogy afel� haladtunk, hogy mind a ketten bezsongjunk, de szerencs�re a gy�gy�t�m ezt nem hagyta. Nem mintha nem esett volna most j�l egy j� kis szerelem, hogy �gy mondjam, de Siriusnak nem tett volna j�t. - H�! Fiatalok! Elhiszem, hogy Miss Potternek ez j�t tesz, de nem vigy�tek t�lz�sba. - Abba hagytuk a cs�kot, �n meg elv�r�s�dtem. - Eln�z�st – mondta Sirius. - Semmi baj. Mag�nak am�gy se tenne j�t, egy ilyen meger�ltet�s... - H�t ha m�g nem voltam el�g v�r�s, most tuti az lettem. - Cs�k, b�kok stb. szabad, de AZ nem. - Rendben – b�lintott Sirius, majd mag�hoz h�zott. A gy�gy�t� megm�rte a v�rnyom�som, mik�zben megpr�b�lt meggy�zni, hogy nem kell ilyen v�r�snek maradnom. Megkaptam a b�jitalom, majd t�vozott. - Rendes fick� – mondta �letem �rtelme. - �s j�k�p�. - Erre s�t�ten r�m pillantott, �n meg elmosolyodtam, �s n�m�n hozz�b�jtam, mire elvigyorodott. K�s�bb egy�tt tanultunk, �s seg�tettem neki, a nehezebb dolgokn�l. Hiszen �n k�t h�ttel tov�bb j�rtam �r�kra. Azt�n �tk�lt�z�tt a saj�t �gy�ra. K�t nap m�lva m�r csak sebei voltak, amik nem v�reztek, �n is kezdtem eg�szen j�l �rezni magam, eg�szen addig, m�g l�togat�ink nem �rkeztek. Lily, James, Remus �s Amy. - Sziasztok! - l�ptek be. Sirius arca felragyogott, �n viszont f�rk�sz�n n�ztem a „kedvenc” p�rocsk�mat. Lily a lehet� legt�volabb �llt Jamest�l, �s nem sz�lt hozz�... ergo, semmi nem v�ltozott. Ez m�r felh�zott. James �s Sirius besz�lgetni kezdtek, Amy meg Lily egym�sra n�ztek, �s kiss� f�lve r�m. - Szia, Mea! - l�pett hozz�m Remus. - Hogy �rzed magad? - Sz�rnyen – morogtam. Sirius r�m n�zett, majd ott hagyta a legjobb bar�tj�t, �s egy-k�t szisszen�ssel �tj�tt hozz�m. - H�, mosolyt az arcra – �lt le az �gyamra. - Ne most ess vissza! - Akkor mondd meg nekik, hogy... - Csssss – �lelt �t, majd a p�lc�j�val a fal fel� intett. Ez volt a jelz� az orvosoknak, �s l�m Smith pillanatok alatt ide �rt. - Mi t�rt�nt? - k�rdezte hozz�m l�pve. - Ideges lett... - Ne besz�lj �gy r�lam, mintha �r�lt lenn�k! - ki�ltottam, majd ell�ktem magamt�l. Smith agg�dva m�regetett. Lily �s Amy kiss� f�lve h�tr�bb l�ptek, James �s Remus �sszen�ztek. - Nyugalom! - sz�lt r�m, majd a szemembe n�zett �s elmosolyodott. - Mi zavarja, Ms Potter? - A vend�gekre mutattam. Smith r�juk n�zett, �k meg sz�jt�tva n�ztek r�m. - Teh�t miattuk ker�lt ide? - Soha nem t�r�dnek senkivel, csak a saj�t ki bajuk �rdekli �ket. Nem is n�zik m�sok �rz�seit, �rzelmeit, csak mindig maguk... m�s nem is fontos. - Amy �s Remus le�ltek egy-egy sz�kre, gondolom, sejtett�k, hogy nem r�luk besz�lek. Lily a padl�t kezdte n�zni, James pedig... - Sajn�lom – mondta halkan. - Gondolod, egy sajn�lom megold b�rmit? - k�rdeztem r�n�zve. - K�t h�t... Tudod milyen volt az a k�t h�t? - k�rdeztem. - K�pzeld el, hogy Lily a Mung�ba ker�l �letvesz�lybe, agg�dsz �rte, de senki m�s nem, csak te. Lehangolt vagy, rossz a kedved, �s senki nem t�r�dik veled! Te be�rn�d egy sajn�lommal? - Ekkor m�r csorogtak a k�nnyeim. Sirius visszak�lt�z�tt a saj�t �gy�ra, hogy meg�rizze az am�gy se t�l j� testi �ps�g�t. N�ma csend ereszkedett a szob�ra. - T�njetek innen! - morogtam. - Nem, nem! - mondta Smith, mikor indulni k�sz�ltek. Megtorpantak. - Ha most elmennek, akkor nem fog meggy�gyulni – mondta. Hitetlenkedve n�ztem r�. Am�gy se voltam m�r beteg, csak rohadt d�h�s. - Semmi bajom – mondtam. - Rendben, de a bar�tn�j�nek m�g nem mondott semmit – mondta cseveg� hangon. Lilyre n�ztem, aki els�padt. - El�g annyi, hogy egy ostoba liba? - k�rdeztem. - Mi�rt? - k�rdezte Smith. - Mert, az. Aki nem l�tja be, hogy a szerelme nem akarta megcsalni, s�t ellenkez�leg... az h�lye liba. - K�sz, azt hiszem, Smithnek igaza van. Most, hogy ezt �gy kiadtam, kezdtem el�gg� j� ked�ly� lenni. - M�g valaki? �k ketten m�g nem kapt�k meg a maguk�t... Meg Mr Black se... - Az utolj�ra eml�tett felmordult, de nem sz�lt. Lily m�g mindig s�padt volt. James a padl�t b�multa, Remus�k pedig v�rt�k az elker�lhetetlent. - Vel�k nincs bajom. Siriust meg szeretem... - M�g sz�p – morogta a fi�. Fels�hajtottam, majd h�trad�ltem. - T�vozhatnak – mondta Smith egy mosollyal az arc�n. Mindenki gyorsan elh�zta a cs�kot. - P�r nap, �s mind a ketten visszat�rhetnek a Roxfortba – mondta a gy�gy�t�m, majd � is t�vozott. Siriusra n�ztem, aki r�m mosolygott. B�r a mosolya szerintem nem volt �szinte boldogs�got t�kr�z�, ink�bb agg�d�. Fel�lltam, �s �tmentem hozz�. - Ne haragudj, hogy ell�ktelek. Nem tudom, mi �t�tt bel�m. - T�ls�gosan magadban tartottad az �rz�seid – mondta b�lcsen, majd adott egy cs�kot. - Szerintem pihenj le, p�r nap �s hazamehet�nk. Ahogy Smith arc�t n�ztem, szerintem, meggy�gyult�l. - Rem�lj�k, te is meg fogsz, hamarosan...