Mocorg�s a jobb oldalamr�l. �s�t�s. Ny�jt�zkod�s.
- Lily, musz�j fel�bredn�nk? – k�rdeztem, mik�zben felborzoltam a hajam, �s fel� fordultam.
- Musz�j – j�tt a t�m�r v�lasz.

�t akartam volna karolni, �s magamhoz h�zni, de k�s� volt. Felkelt.
- Jaj, Lily! Gyere m�r vissza! Lazuljunk egy kicsit! – ny�sz�r�gtem alig halhat�an, �s becsuktam a szemem.
- Mi�rt nem lazultunk este? Akkor most nem lenn�l ilyen megcsapott!
- Nem mintha ellenkezt�l volna… - mondtam vigyorogva, �s elk�pzeltem Lilyt. Sajnos, nem tudtam kinyitni a szemem, pedig biztos voltam benne, hogy lenge �lt�z�kben van.

Hallottam, amint fel�lt�zik, �s mag�ra h�zza a t�sk�j�t. Azt is �rz�keltem, hogy mell�m csusszant, �s f�l�m hajolt.
- �n nem b�nom, ha maradsz, de miattam nem fog a griffend�l veszteni egy pontot sem! – M�r megint azok a h�lye pontok?!
- Ugyan m�r! – suttogtam, �s �tfontam a derek�t, majd magamra r�ntottam, �s siker�lt kinyitnom a szemem.
- James! Eressz! Mennem kell! – jajgatott, de mikor engedtem �n el?
- Nekem is, de mindegy. Csak m�g egy napot maradjunk itt…kettesben…
- A piszkos fant�zi�dat reggel sem tudod lecsillap�tani?! �jjel ki�lted magad, most pedig eressz! – nyavalygott tov�bbra is.

Mivel reggel t�l gyenge vagyok, annyival elengedtem, hogy megcs�koltam.
- �n is szeretlek – suttogtam halkan, �s kaptam valamif�le motyog�st. Majd ajt�nyikorg�st hallottam, �s Lily hangj�t.
- H�, Black! R�zd m�r ki a haverodat az �gyb�l! – Mi�rt �rzem �gy, hogy ebb�l nem lesz j� hasznom?

- �gaska…! Hol bujk�lsz? – hallottam Sirius g�gy�g�s�t. – H�t itt vagy? – k�rdezte, �n meg er�sen magamra tekertem a takar�t, a p�rn�t meg a fejemre raktam. – Most mit rejt�zk�dsz? Evans n�ni r�m parancsolt, �gyhogy fel kell kelned!
- �r�n a helyed, bar�tom! – motyogtam. Lelki szemeim el�tt l�ttam, ahogy felcsillan a szeme, �s valami h�lyes�get eszel ki. De ez az �n bar�tom…
- Ki besz�l! Na kifel�!

El kezdte r�ncig�lni r�lam a takar�t, mire felord�tottam:
- �LLJ M�R LE! Nincs m�s rajtam, �s semmi kedvem megosztani veled a…
- … a? – k�rdezett vissza. – �gy csin�lsz, mintha egy sz�ke liba lenn�k, aki most l�tja el�sz�r a…
- Ne folytasd! – v�gtam k�zbe, �s magamra var�zsoltam a ruh�mat.
- Hmm… �rdekes, hogy Evans el�tt mindent bev�llalsz… - kacsintott.

Pfff… Lily m�s… nem az�rt, de nem fogok a legjobb bar�tom el�tt flang�lni, mik�zben a bar�tn�m �r�n �l. �s ha valaki benyitna, m�g azt hinn�, hogy melegek vagyunk! B�r, amiket mi szoktunk csin�lni, m�r nem is csod�lom…

- Tudod, �gas, mostan�ban nagyon elhanyagolt�l minket – sz�lt Sirius, mik�zben �n dob�ltam a tancuccomat a t�sk�ba. – Nem gondolod?
Nemet intettem a fejjel. �reztem, hogy ez a besz�lget�s el�gg� k�nos lesz. De v�laszoltam:
- Beismerem, igazad van. De el�sz�r Lilyt akartam biztosnak tudni…
- Egy�ltal�n tudod, hogy mikor lesz holdt�lte? – Ajjaj. Most hogy h�zzam ki magam?
- Tal�n j�v� h�ten? – tippeltem. Szerencsej�t�kban sosem voltam j�…
- N�gy nap m�lva… ami sz, akarom mondani vas�rnapra esik. �s ha j�l sz�molom, m�g EZEN a h�ten van! – m�rgel�d�tt.
- Sajn�lom… ott leszek…
- Majd megl�tjuk… - mondta r�viden. Ez c�lz�s akart lenni?
- Na gyer�nk – v�laszoltam �n is r�viden.

El is indultunk, csak nem �r�ra, hanem egyenesen ki a parkba. Nem tudom mi�rt, de olyan rutinszer� volt, hogy l�gunk. Rem�lem, nem bukunk le. De v�g�l is, akkor sem lesz semmi. Maximum vagy �tvened�re is lesik�lom a tr�featermet. �s ez nem is olyan nagy b�n, mivel olyankor Lily figyel r�nk vagy r�m. Gyorsabban telik az id�… f�leg ha m�rges!

Ahogy �gy elkalandoztak a gondolataim, �szre sem vettem, hogy Sirius elt�nt. Jobbra-balra n�zel�dtem, m�g h�tra is. Jobban mondva, csak forogtam �ssze-vissza, de nem l�ttam senkit. A l�thatatlann� tev� k�penyem meg itt nehez�ti a t�sk�mat. Akkor meg?!

Kisiettem a parkba, onnan meg a szok�sos hely�nkre. Egy pad a Tiltott Rengeteg mellett… Petert m�r l�tom. Meg a fekete kuty�t is. De a mi kis v�rfarkasunkat m�r nem. Ja, persze. Remus meg a l�g�s?! Nem f�r �ssze!

Ahogy k�zeledtem, siker�lt elkapnom p�r mondatot:
- De mi lesz, ha megtudja? – hallottam F�regfark f�l�nk hangj�t.
- Dehogy tudja! Jelenleg csak a csaja �rdekli… - v�laszolta higgadtan Sirius. Hm. Ez nem kezd�dik valami j�l, mert van egy olyan sejt�sem, hogy r�m c�lzott. De ilyenkor szokt�k azt mondani, hogy nem k�r�l�ttem forog a vil�g!
- Hello! – k�sz�ntem, �s �sszeh�zott szem�ld�kkel Siriusra n�ztem. – Te meg hova t�nt�l ilyen gyorsan?
- Nem l�tod?! Itt vagyok.

Valami nagyon nem stimmel. Rossz el�-�rzet mars innen!
- Akkor majd sz… – kezdte Peter, de Sirius oldalba v�gta, �s leesett a padr�l, - … ��… m�rmint vas�rnap tal�lkozunk!
- Hogyne. – Valami�rt ez nagyon nem kezd�dik j�l…

Hossz� csend. Mindenki hallgat. �szre vettem, hogy ezek ketten n�ha-n�ha lopva egym�sra pillantottak. De se sz�, se besz�d. �gy �n is ezt v�lasztottam. Lehevertem a f�be, �s b�multam a Roxfort torny�t. Pont a Griffend�l tornyot, ahol a mi szob�nkb�l �pp ki lehet l�tni ide… Ez csak akkor j�, mikor valakit ki akarsz lesni, vagy �pp sz�t akarsz n�zni, j�n-e v�rfarkas. Csak vicceltem… biztosan elker�lnek minket! Hehh…

- �gas, az ott nem a kis str�berk�d?
- Kuss. – sz�ltam r�. - Mi van? – Feln�ztem. J�. T�nyleg. De nem fel�nk tartott. Hanem a t� fel�. M�ghozz� �r�lt temp�ban. Ha azt mondom, nem lesz j� v�ge ennek, hisztek nekem?!
Egy pillanat alatt felpattantam, �s arra rohantam. Vajon mi lelte? Vagy egy�ltal�n mi t�rt�nt?

Le�lt a t� sz�l�re. Tal�rj�t meg t�sk�j�t neki v�gta a f�nak, �s l�b�t belel�gatta a t�ba. M�r messzir�l �reztem a fesz�lts�g�t.
�vatosan m�g� l�ptem, �s �tkaroltam. Nem ugrott fel. Csak meredt el�re. Lehet, hogy nem is �rz�kelte, hogy ott vagyok.
- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem. Nem v�laszolt. Pislantott, majd egy k�nnycsepp legurult arc�n. Let�r�ltem �ket.
- Meghalt… - ennyit mondott. Egy sz�t. Nem akartam siettetni, �gy csak v�rtam. V�rtam, hogy megnyugodjon �s t�ltegye mag�t a sokkon. – Meghalt… �rted mit jelent ez? – oldalra n�zett. �pp a szemembe. V�llamra hajtotta fej�t, �s t�rdre ereszkedett. Magamhoz h�ztam, �s szorosan meg�leltem.

Vett egy m�ly leveg�t, �s folytatta.
- Olyan j� ember volt… mindig, mindig csak a j�ra tan�tott engem. Meg Petuni�t is… csak �, � sosem akart r� hallgatni. Csak ellenkezett… - �k�lbe r�ndult keze, �gy nyugtat�an megsimogattam h�t�t. – Annyira szerettem… N�la jobb apuka nem volt, �s nem is lesz… soha…
�jabb k�nnycseppek g�rd�ltek le. Er�sen hozz�m b�jt, �n meg csak pr�b�ltam nyugtatni.
- … nem is lehettem vele sokat… csak ny�ron… �s �szre sem vettem, hogy beteg! Otthon kellett volna maradnom! Vigy�zni r�! �s akkor nem t�rt�nik meg! Nem vesz�tem el!
- Lil. Err�l te nem tehetsz… nem te vagy a hib�s! – felemeltem a fej�t, �s a szem�be n�ztem – Nem miattad t�rt�nt! Lehet, hogyha ott lett�l volna, akkor is meghalt volna! Ne okold magad! Ez… ez megt�rt�nt.
- Meg… megt�rt�nt… - ism�telte. – Mikor elindultam �sszel az utols� �vemre, azt… azt mondta, b�rmi t�rt�nj�k, mindig az els� az legyen, amit a sz�vem k�v�n… Miatta nem akartam visszaj�nni, de a sz�vem m�ly�n m�gis visszav�gytam…
- Figyelj r�m! Nem v�ltoztatott volna semmit, ha ott �lsz mellette…
- De �rezte volna, hogy szeretem, �s hogy mindenn�l fontosabb nekem!
- Nyugodj meg… Tudta, hogy szereted, hiszen a l�nya vagy! �s biztos vagyok benne, hogy azt is �rezte, mennyire fontos volt � neked. Ne hib�ztasd magad olyan�rt, amir�l nem tehetsz…

�jra vett egy m�ly leveg�t, �s elkeseredetten elmosolyodott.
- M�g fel sem fogtam. Rem�nykedem, hogy majd ha haza �rek, ott v�r, �s l�tja majd a levelet, hogy felvettek… azt�n megismerne t�ged, �s mondan�, hogy sz�m�t r�d… v�g�l meg mondja, hogy ’b�szke vagyok r�d, Lilym’. Soha nem mondta… - m�r g�nyosan mosolygott, - … �s m�r nem is fogja… - �tny�jtott egy levelet. – Anya �rta… m�g nem olvastam v�gig, nem tudtam tov�bb olvasni…

Lassan sz�tnyitottam az �sszegy�rt levelet.

Kedves Lily!

Tudom, hogy nem j�, ha �gy k�zl�m veled, de �gy gondolom, hogy fontos lenne, ha tudn�l r�la… m�g �n sem fogtam fel, egyszer�en nem tudok megb�k�lni a tudattal, hogy… hogy �desap�d meghalt.

Most biztosan haza akarsz majd j�nni a temet�sre, de nem hagyom! Fejezd be a tanulm�nyaidat! Mindj�rt j�nnek a vizsg�id. Az �let megy tov�bb… nem �ll�thatod meg az id�t, �s nem is hajthatod vissza… Azt is tudom, hogy magadat okolod majd. Eml�kszem arra, miel�tt m�g elment�l volna a Roxfortba. De nem te vagy a hib�s!

Pet�nia m�g nem is tudja… oszt�lykir�ndul�s van m�g k�t napig… F�lek vele k�z�lni, hisz tudod, mennyire ap�s! Neki nem akarom lev�lben le�rni, majd ha p�r nap m�lva haza �r, akkor elmondom. De sajnos, neked csak �gy tudtam elmondani ezt a szomor� h�rt.

P�r perccel, miel�tt m�g meghalt volna, azt s�gta, hogy �rjam meg neked, hogy nagyon szeret, �s…

K�ptelen voltam tov�bb olvasni. �sszehajtottam, �s homlokomat Lily�hez �rtettem.
- Majd olvasd el… - sz�ltam halkan. – Miut�n �gy �rzed, k�pes vagy r�. �n nem olvastam v�gig… - b�lintott. Nem akartam tov�bb terhelni a szavakkal, �s a besz�l�ssel, �gy csak �t�leltem.

N�m�n �lt�nk �gy percekig. Az is lehet, hogy �r�kig. Azt hiszem, Lilynek siker�lt �sszeszednie a gondolatait, mert �jra megsz�lalt:
- Ny�ron a nagymam�m halt meg, most pedig apuk�mat vesz�tettem el. Aki fontos nekem, az mind cserben hagy, �s meghal… mi lesz, ha m�r senki nem marad velem?! �s egyed�l leszek?! Egyed�l kell a piros nagybet�s �letbe bolyonganom?!
- Lil. Ne idegeskedj. �n mindig itt leszek. Soha nem vesz�tesz el. Legal�bbis itt nem! – sz�vemre mutattam. – Lehet, hogy testileg m�r nem leszek itt, ahogy a szeretteid most elmentek. De l�lekben mindig veled vannak! Csak z�rd be az eml�keidet a sz�vedbe, �s ne �gy eml�kezz r�juk, mintha f�jna, hogy nincsenek m�r veled, hanem �gy, hogy milyen boldog perceket �ltetek �t!
- Szeretlek… - suttogta.
- �n is. De gyere, menj�nk be!
- Ne, ne menj�nk… - szipogta.
- Biztosan ki akarod hagyni a mai �r�kat? – k�rdeztem, mire latolgatni kezdte, hogy mit v�laszoljon.
- Igen. Maradjunk itt. Minden olyan b�k�s… - annyira t�r�kenynek �reztem, hogy csak nagyon gyeng�den szor�tottam ki, mikor �t�leltem.

�s ism�t csak �lt�nk �s hallgattunk, eg�szen addig, m�g Lily fel nem kelt, �s azt nem mondta, hogy f�zik, gyer�nk be.