December 24. (Vas�rnap), kar�csony els� napja, 08:53, szoba

Nagyon r�gen nem �lmodtam, �gy kett�s er�vel hatott r�m a mostani �lom, amelyben esk�v�i ruh�ban barangoltam egy idegen t�jon. Nem az az esk�v�i ruha volt rajtam, ami �gy megtetszett Madison esk�v�j�n, m�g csak nem is hasonl�, hanem egy cs�nakos nyak� modell. De nem is ez volt a k�l�n�s, hanem az, hogy a ruha mintha megannyi f�nysug�rb�l lenne �sszerakva. Igen, f�nyb�l, sugarakb�l, amelyek szorosan egym�shoz tapadtak.

A t�j elhagyatott volt, ez�st�s dereng�s j�rta �t, minden ez�st�s volt, a f�k, a foly� hull�mai, de m�g egy ny�l sz�re is (vagy annak alapb�l ilyen?), az egyetlen, ami aranylott, sug�rzott, az ruh�m volt. Nem igaz�n voltam magamn�l (b�r hogy is lehettem volna, hiszen aludtam), elindultam egy hang ir�ny�ba, mely mintha h�vott volna. �r�kig s�t�ltam a f�k k�z�tt, majd a foly� mellett megl�ttam p�r t�nd�rszer� alakot, mindegyik nemes arcvon�s�, egyenes testtart�s� volt, de nem a Malfoy-f�le g�g �radt mozdulataikb�l, �ppen ellenkez�leg: n�luk j�indulat�bb l�nyeket m�g sosem l�ttam. Egyik�k, r�n�z�sre a legid�sebb megl�tott �s mosolyogva kelt fel az egyik fat�nkr�l, ahol addig �ld�g�lt.

Egyetlen sz�t sem sz�ltam, � sem mondott semmit, csak n�zt�k egym�st, �s ahogy k�zeledett fel�m, k�l�n�s ismer�s �rz�s j�rt �t, mintha �n m�r ezerszer j�rtam volna itt, �s nagyon k�zelr�l ismern�m a n�t. K�zelebbr�l is megn�ztem, de r�j�ttem, nem ismerhetem a n�t, �gy fogalmam sincs, hogy lehetett olyan, mintha mi… nem is tudom… nagyon szeretn�nk egym�st. Nagymamakin�zete volt, de nem lehetett az �n nagymam�m, mert az egyik mam�m m�g �l, a m�sik meghalt ugyan, de j�l tudom, hogy n�zett ki (nem �gy).

- Lily. – csak ennyit mondott �s elmosolyodott az asszony.

- Ki maga? – k�v�ncsiskodtam, mik�zben �szrevettem, hogy ruh�m egyre hosszabb �s hosszabb lesz, ahogy a sugarak terjeszkednek. H�rom m�ter hossz� f�nyusz�lyommal mit sem t�r�dve n�zegettem a n� arc�t, aki nem v�laszolt, csak figyelte arcomat. – Ki vagy te? – ism�teltem meg a k�rd�st. V�gre v�laszra m�ltatott, �m ezzel csak m�g jobban bezavart, ugyanis v�lasza a k�vetkez� volt:

- Te.

Esk�v�i ruh�m egy pillanat alatt semmiv� foszlott, helyette kedvenc, elny�tt pizsam�m volt rajtam. M�r akkor tudhattam volna, hogy �lmodom, mert anya r�g kidobta az agyonszeretett darabot, m�gis minden olyan val�s�gos volt… Ezzel egy id�ben elt�nt a foly�, a t�bbi alak �s �gy �llt el�tt�nk, egy bar�ts�gos, v�r�s sz�nyeggel d�sz�tett szob�ban voltunk, ahol a kis �r�asztalon v�z�ban n�h�ny n�rciszsz�l �llt.

- Hogyhogy �n? – k�rdeztem, megtapintva a takar�t, ami ugyanolyan �leth�en n�zett ki, mint minden m�s, �s mint�ja egyezett otthoni takar�mmal.

- Egyszer�en. – v�laszolt. A pizsama �talakult k�nny� ny�ri ruh�v� rajtam, csakhogy id�k�zben �gy t�nt, pocakom lett. �s csak n�tt �s n�tt… Ijedtemben nagyot ugrottam, amikor f�ldet �rt�nk, m�r papucsban �lltam egy �rnyas kertben, amit k�r�s-k�r�l vir�g�gy�sok szeg�lyeztek. Hajam most nem kontyban volt, mint el�tte, most laz�n omlott v�llamra.

- J�zusom, m�gis mi t�rt�nik itt?! – kiss� idegesen reag�ltam le a dolgot, pedig az eg�sz k�rnyezet b�k�t �rasztott, olyan megbonthatatlan b�k�t, amit sz�z hal�lfal� sem tudna t�nkretenni. �lltam a t�k�letes kert kell�s k�zep�n �s remegtem.

- Nem tudod? – k�rdezte az asszony l�gy hangon. M�r emelt hangon t�j�koztatni akartam, hogy egy�ltal�n nem viccesek a k�rd�sei, amikor azon kaptam magam, hogy egy hintasz�kben �l�k bl�zban �s puha szokny�ban, egy kisgyereket tartva karomon.

Igen, egy gyereket, egy kis cs�pps�get, aki magatehetetlen�l n�zett ki a nagy vil�gba, szemei k�kesz�lden vil�g�tottak, k�v�ncsian b�multa a nem messze �ll� szekr�ny farag�s�t, eg�szen belem�lyedt a l�tv�nyba. Ami azt illeti, �n �t b�multam ugyanilyen hitetlenked�ssel �s csod�lattal, mint ahogy � a vil�got fogadta.

- Egy baba? – k�rdeztem halkan, nagyot nyelve. Az ismeretlen le�lt mell�m egy semmib�l el�teremtett kanap�ra �s k�nyelmesen elhelyezkedve sim�totta meg a gyerek arc�t.

- Igen. – b�lintott – A te gyermeked.

Csak ekkor esett le, hogy az el�bb terhes voltam (de j� tudni…), �s ez a gyerek a saj�tom. Persze ez biol�giailag lehetetlen, mert nem eml�kszem, hogy Jamesszel egyenl�re gyereket tervezt�nk volna, az pedig, hogy sz�l�s n�lk�l itt van, maga volt a csoda. �s persze teljess�ggel lehetetlen.

- Mi ez az eg�sz? – n�ztem kem�nyen a n�re, aki nem figyelt r�m, a bab�t simogatta, aki nagy szemeivel fel� fordult – �gy megl�thattam teljes arc�t, ami pontosan olyan volt, mint a villan�sban, amit Happy mutatott nekem. Kezdtem sz�d�lni, azt hittem, elejtem a kicsit, de ekkor � is, a hintasz�k �s a szekr�ny is elt�nt, lehuppantam esk�v�i ruh�mban az ez�st f�re, m�g a n� �vatosan fel�llt. A kanap� csak ezut�n lett semmiv�.

- Neh�z meg�rtened. Hirtelen kellett r�j�nn�d. – n�zett r�m – Fel kell dolgoznod, amit most l�tt�l.

Eddig ez volt az egyetlen dolog, amiben teljes m�rt�kben egyet�rtettem vele, de ezegyszer igaza volt, j� lett volna v�giggondolni a dolgot egyed�l, a magam temp�j�ban. Kives�zni �s d�nteni – ez Lily Evans taktik�ja.

De nem volt id�m t�prengeni, k�r�nk gy�ltek az el�bb l�tott alakok, �s nevetg�lve mutattak r�m. Mik�zben felt�p�szkodtam, k�rd�n pillantottam az asszonyra, aki feltehet�en a legb�lcsebb volt k�zt�k. Igazam lett, leintette �ket �s hozz�m l�pett. Szeme sz�rke volt, m�gis olyan er�t t�kr�z�tt, amit�l m�g Lyenn is megszeppent volna.

- Lily, �n te vagyok �s �k is te vagy. Te mi vagyunk. – egyenesen szemembe n�zett �s �n nem kaptam el tekintetemet.

- �n �n? Ez az�rt kiss� meredek, nem gondolja? – tettem karba kezem. Hajam �jra kontyba volt fogta, de az es�st�l eg�szen sz�tzil�l�dott. A n� megr�zta fej�t, ez�st�s haja verdeste h�t�t.

- Majd egyszer meg�rted… ne feledd, seg�t�nk, ha k�red. - v�ratlanul elkezdett t�volodni, de �gy, hogy sem �n, sem � nem mozdultunk. A f�ld indult meg velem, de m�g hallottam hangj�t – Meg�rted… meg�rted…

- Mi�rt nem �rted m�r meg v�gre, hogy az aj�nd�kokat csak este kapod meg, �s addig semmi �rtelme a kutakod�snak? – csattant Becca hangja.

Fel�ltem az �gyon. �jra Sirius (�s Sebastian) h�z�ban voltam, az egyik szoba egyik �gy�ban �s hosszan kif�jva a leveg�t pr�b�ltam magamhoz t�rni. A n�… a gyerek… �s a v�g�n az a rengeteg valaki… leveg�h�z kell jutnom!

Az erk�lyajt�hoz l�ptem, kit�rtam azt, �s �gy, ahogy voltam – h�l�ruh�ban – kimentem az erk�lyre, hogy a fagyos leveg� mag�hoz t�r�tsen. A Jamesszel k�z�s szoba erk�lye alatt egyik oldalt orgonafa vaskos t�rzse �llt, a m�sikon pedig hatalmas di�fa, mely eg�szen az �p�let tetej�ig ny�jt�zkodott.

Ahogy kil�ptem, valaki m�s is kil�pett: nevezetesen Sebastian Black, aki az �jjelre pont a mi szob�nk mellettit v�lasztotta, hogy… iz�… h�t, lehet, hogy v�letlen�l, de James szerint csak hallgat�zni akart. Na, mindegy, a l�nyeg, hogy reggel nyolckor ott �lltunk egym�ssal szemben, �n h�l�ingben, � pedig csak egy p�l�ban �s farmerban �s fogalmunk sem volt, m�gis mit mondhatn�nk a m�siknak. V�g�lis, sz�m�t�sba v�ve, hogy az ut�bbi napokban gyakorlatilag menek�lt�nk egym�st�l, ezt a mostani szitut is hagyhattuk volna sz� n�lk�l. A volna meg is lett volna, ha t�rt�netesen nem �n vagyok az, aki Sebastiannal szemez.

- Leveg�z�l? – t�rtem r� a t�rgyra k�sz�n�s helyett – Pont most?

Igen, lehet, hogy kicsit �gy hangzik, mintha t�madni akarn�m vele, holott csak az �lom miatt voltam provokat�v �s mer�sz. Egy�bk�nt csak nagy n�ha mondan�k ilyet. Amikor olyan napom van.

- Mint l�tod. – j�tt vissza g�nyos modora �s nekit�maszkodott a k�t erk�lyt elv�laszt� korl�tnak – �s te?

Megborzongtam, de nem szavait�l, hanem a hidegt�l.

- Mindegy. – kaptam el fejem �s len�ztem.

- Lily, figyelj csak… - kezdte, de nem figyeltem r�, m�s vonta el figyelmemet, pontosabban az, hogy egy kocsi leparkolt a h�z el�tt �s Remus sz�llt ki bel�le. Azonnal beviharzottam a szob�ba, magamra kaptam egy kab�tot �s rohantam lefel�. �tk�zben megl�ttam a te�t f�z� Becc�t �s Jamest, aki valamit �rt, oda is ki�ltottam nekik a nagy h�rt, hogy itt van Remus.

James: Remus? Most? *becsukja napl�j�t*

Becca: T�nyleg? *beleejti a forr� v�zbe a filtert*

Nos, ilyen hat�ssal volt r�juk Remus �rkez�se. Bevallom, �n sem sz�m�tottam r�, hogy t�nyleg elj�n, annak ellen�re, hogy meg�g�rte, hiszen annyi dolga van! Els�sorban a sz�leinek seg�t, azt�n ott van neki m�g Rini is… ilyen h�tt�r mellett mikor jutni ideje vel�nk �k�rk�dni? Most m�gis itt volt, ott �llt el�ttem, kis utaz�t�sk�t fogott kez�ben �s iszonyatosan let�rtnek l�tszott.

- Remus! De j�, hogy itt vagy! – k�sz�ntem neki sz�les mosollyal. � is megpr�b�lkozott eggyel, de teljes kudarcba fulladt k�s�rlete �s er�tlen�l pillantott r�m.

- Szia, Lily. Tudod… Rini… - m�st nem is mondott, �s mindenhov� n�zett, csak r�m nem. Ekkor jelent meg James �s Becca, mindketten �dv�z�lt�k bar�tunkat, aki ugyan�gy viszonozta, mint az �n �dv�zl�semet. L�tszott rajta, hogy nagyon meg kell er�ltetnie mag�t, hogy ne l�tsszon menthetetlen�l rosszkedv�nek. – Sr�cok, maradhatok ma �jszak�ra? - Egy emberk�nt helyeselt�nk. – Nem mennek valami j�l a dolgok �s kell egy hely, ahol gondolkozhatok.

Majdnem elmosolyodtam. Siriushoz j�tt � gondolkozni? De l�tva James �s Becca arc�t, �k is ilyesmin t�rt�k a fej�ket.

- Holds�p pajt�s, persze, hogy maradhatsz, sz�vesen l�tunk, csak egy z�kken� van. – fordult James Remushoz – Itt kar�csonyoznak vel�nk Sebastian�k.

Remus m�g jobban els�padt, ugyanakkor kiss� fel is �l�nk�lt, szeme James �s k�z�ttem j�rt sz�ntelen�l.

- Micsoda? Sebastian Black? H�t, ez… gondolom, �rdekes kar�csonyotok lehetett eddig. – vonta fel szem�ld�k�t. Helyesel�s, miegym�s, Remusnak mindig igaza van. Ez a kar�csony ugyanis igaz�n eredetinek k�sz�lt, s�t! Tudva, hogy Tian is itt van, k�sz katasztr�f�ra k�sz�lt�nk. James m�g annak a gondolat�val is j�tszott, hogy menj�nk ink�bb hotelbe, de Becca �s �n egy�ttes er�vel meggy�zt�k, hogy nem sz�ks�ges: akkor sem menn�nk el Sirius h�z�b�l, ha ott hal�lfal�gy�l�st rendezn�nek. James r�nk sz�lt, hogy ne po�nkodjunk ezzel �s �gy el is volt int�zve a dolog, maradtunk.

T�z perc m�lva mindannyian a konyh�ban �lt�nk egy-egy cs�sze tea mellett. Remus holmij�t James betette az egyik szob�ba �s most k�r�l�lt�k az antik asztalt, amelyen Becca Siriust�l kapott r�zsacsokra �llt porcel�n v�z�ban.

- Mi t�rt�nt Rinivel? – tettem fel a k�rd�st, ami m�r Remus �rkez�se �ta foglalkoztatott.

- Nincs j�l. – mondta halkan � – �gy t�nik, nem sokat �rt az a gy�gyk�ra… m�sban azonban m�r nem rem�nykedhet�nk. Vagy megt�rt�nik a csoda, vagy… nem tudom… - nagyot nyelve n�zte kavarg� te�j�t.

Becca r�szv�ttel n�zett r�, nem tudott mit mondani. Mi tagad�s, �n sem. Hallottam Rinit besz�lni tulajdon hal�l�nak gondolat�r�l �s �jra el�j�ttek ezek a gondolatok.

- Sosem szabad feladni. – mondta v�g�l James – Tudom, hogy lennie kell valaminek, amivel siker�l meggy�gy�tani. Rini egyszer�en t�l j� ember ahhoz, hogy… - nem b�rta befejezni a mondatot.

-… meghaljon? – k�rdezte Remus – Mondd ki nyugodtan. Igen, �n is ezt mondogatom magamnak, de lassan m�r nem hiszek benne.

- Remus… - megcs�v�ltam a fejem – Ezt �gy nem szabad.

� is megr�zta fej�t, szem�b�l k�ts�gbees�s �radt �s r�j�ttem, mennyire f�j neki a dolog.

- Nem, Lily? Te nem l�tod, hogyan gyeng�l nap, mint nap, k�nnyebben hiszed, hogy meg fog gy�gyulni. Ne haragudj, nem �gy gondoltam. – mondta gyorsan, miut�n �szbekapott – Egyszer�en csak nem l�tok kiutat. Gondolkoznom kell egy kicsit, hogy mi legyen a k�vetkez� l�p�s, ennyi az eg�sz.

Csend telepedett a konyh�ra. �gy �reztem, mintha megdermedt volna az id�, �s itt �l�nk, soha, de soha el nem mozdulunk egym�s mell�l, am�g Becca meg nem mozdult. �tny�lt az asztalon �s megfogta Remus kez�t.

- Van egy ismer�s�m, tal�n � tud seg�teni. Mugli orvos, de a legjobbak k�z�l val�. Ha j�l tudom, a mugli orvosl�st m�g nem pr�b�lt�tok. – Remus b�lintott – Akkor besz�lek vele �s megl�tjuk, mi lesz.

H�l�san n�ztem bar�tn�mre, de k�zben megjelent el�ttem Rini temet�s�nek k�pe: v�kony, h�feh�r kopors� sok apr� gyerty�val �s vir�gcsokrokkal k�r�lv�ve… nem tudom, hogy jutott egy�ltal�n eszembe, de amilyen er�sen ki akartam verni fejemb�l, olyan �lesen rajzol�dott ki minden – a gy�szol�k alakja �s a sz�lben lobog� feh�r szalagok…

- Biztosan meg fog gy�gyulni. – mondtam hangosan, csak felejtsem m�r el azt a k�pet, azt a hangulatot, ami eszembe jutott – Borzaszt�, miylen bor�l�t�ak vagytok! Rini egyszer�en nem halhat meg, vil�gos? – m�r kiab�ltam.

- Lily! – sz�lt r�m James, de nem �rdekelt.

- Akkor sem! – ki�ltottam – Nem �s nem!

Felpattantam az asztalt�l �s berohantam a szob�mba, j�l bev�gva magam ut�n az ajt�t. Lehet, hogy az j�tt ki rajtam, hogy Remus nem teszi ezt, hogy nem s�r, nem �v�lt f�jdalm�ban, hogy mindig olyan nyugodt, hogy ha p�r pillanatra elvesz�ti �nuralm�t, r�gt�n vissza is nyeri. Mi�rt fojt el mindent? Mi�rt nem l�tom soha s�rni, amikor a sz�m�ra legfontosabb ember hal�los beteg? Mi a fene van vele?!

Olyan nyugtalans�got �reztem, mint tal�n m�g soha, a kellemes t�li nap rem�nye teljesen eloszlott, ott �ltem a szob�ban az �r�asztal el�tt, f�ztam, mert az erk�lyajt�t nem csuktam be �s hirtelen minden sz�tesett. Hogy lehettem oylan boldog nemr�g, hogy itt t�lthetem ezt a p�r napot? M�lyet l�legezve pr�b�ltam �sszeszedni magam, de nagyon neh�z volt. Ekkor jutott eszembe, hogy mi hi�nyzik a reggelb�l: Sirius!

Komolyan! Ha � ott lett volna, akkor biztos, ha megnyugtatja Remust �s vid�man kezd�nk reggelizni. De m�gis hol van Sirius?

09:41, megint ott

R�j�ttem.

Ugyanis m�gis kimer�szkedtem a szob�b�l reggelizni. A t�bbiek �gy tettek, mintha semmi sem t�rt�nt volna, a kaj�t csin�lt�k, Remus m�g meg is k�rdezte, mit k�rek. Ennyit az �rzelmek kimutat�s�r�l.

- Nem tudj�tok, hol van Sirius? – �ltem le a sz�kre t�r�k�l�sbe (ahogy egy�bk�nt Becca szokott). Bar�tn�m furcs�n n�zett r�m, de v�laszolt.

- A nagymam�j�n�l.

- Itt lakik a nagymam�ja?

Igen, kicsit furcs�lltam a dolgot, hiszen a nemes m�lt� Blackek nem szoktak ilyen elhagyatott helyen �lni, Sirius nagymam�j�t pedig olyan embernek k�pzeltem, amilyen �desanyja. Mert mi�rt is ne? Calipsho n�ni nagyon megmaradt eml�kezetemben. Tal�n ez�rt d�bbentem meg, amikor James kez�ben meg�llt a k�s.

- Nem. Meghalt.

- Ugye most csak vicceltek? – k�rdeztem sz�momra is idegen hangon.

- Nem. – v�laszolt Becca �s an�lk�l, hogy k�rtem volna mes�lni kezdett – Sirius nagymam�ja volt az egyik legjobb ember, akit valaha is ismertem… tal�n m�g Med�n�l is jobb. M�g a nagypap�ja borzalmas ember, � egy �ldott j� asszony volt, nem is tudom, mi�rt ment hozz�. Tal�n megsz�nta. Egy�bk�nt Christine Blackre �t�tt Meda �s Sirius is, az�rt olyanok, amilyenek. De m�r alig eml�ksz�nk r�… egy �ves sem voltam, amikor meghalt �s m�r csak valami olyasmi r�mlik, hogy mindig nagyon kedves volt… t�l kedves ahhoz, hogy a Black csal�dhoz tartozzon.

Lassan fogtam fel a l�nyeget.

- Sz�val akkor Sirius a temet�ben t�lti a kar�csony d�lel�tt�t?

M�g sosem l�ttam James olyan komolynak, mint ekkor, ahogy hozz�m fordult, mintha ezerszer �rettebb lett volna, mint tegnap este, amikor egy�tt h�ly�lt�nk. Ez a James az a James volt, aki �gy ismerte bar�tj�t, mint a tenyer�t �s ugyanilyen j�l meg is �rtette.

- Pontos�tok: Sirius nyolc�ves kor�t�l fogva a temet�ben t�lt minden kar�csony d�lel�tt�t. Akkor j�tt r�, ki is volt a nagymam�ja �s miylen j� ember volt. Am�g Meda meg nem sz�k�tt, egy�tt mentek ki, s�t n�ha Narciss�t is h�vt�k. Soha k�l�n�sebb csal�ddal m�g nem tal�lkoztam, mint a Blackekkel.  – hangja szokatlanul halk volt.

- Sz�val Christine Blacknek h�vt�k? – ism�teltem meg a nevet.

- Igen. – b�lintott Remus. Megint csend lett. Christine Black… valahonnan eszembe jutott az �g�retek k�nyve, amit nagyon r�gen kaptam Siriust�l, �gy gyorsan ittam egy kis te�t, ettem egy szendvicset �s m�r ott se voltam, a szob�ban kezdtem a l�d�mban kutatni az aj�nd�k ut�n.

Tot�lisan fel voltam p�r�gve, egym�s ut�n dob�ltam ki a s�lyosabbn�l s�lyosabb k�nyveket, a f�lig tele�rt pergameneket �s a kacatokat.

V�gre megtal�ltam a k�nyvet. Nem is tudom, mi�rt akartam annyira megtal�lni, hiszen semmi nem volt bele�rva – el is hat�roztam, hogy majd napl�nak haszn�lom -, most m�gis �rdekl�dve n�ztem. Fellapoztam. Semmi. �res lapok feh�rlettek el�ttem. Bevallom, el�g csal�dott voltam. Valami�rt azt rem�ltem, hogy hipp-hopp, megtelik �r�ssal, �s mindent megtudhatok bel�le. Lassan el kellene felejtenem a t�nd�rmes�ket. F�lre is tettem volna a k�nyvet �s unottan levettem volna egy m�sik k�nyvet, hogy els�ssem az id�t, ha nem vettem volna �szre a h�tulj�n egy arany feliratot.

Nagyot n�ztem, mert sz�linapomon is j�l megvizsg�ltam, de semmit nem tal�ltam, ami eredetis�gre utalt volna, egy egyszer� kem�ny bor�t�s k�nyv volt, az elej�n �g�retek k�nyve felirattal. Nekem nem sok mindent �g�rt, �s m�gis…

B�rmit k�rsz, megkapod.

B�rmit akarsz, el�red.

B�rmit k�v�nsz, teljes�l.

Majdnem lefordultam a sz�kr�l. Micsoda? Ki hallott m�g ilyet? Egy k�nyv teljes�ti a k�v�ns�gaimat?

- Iz�… - mondtam halkan, nehogy h�ly�nek n�zzenek a t�bbiek, ha v�letlen�l erre j�rnak – Azt k�v�nom, hogy tudjam meg, hogy lehet k�v�nni.

V�rtam p�r m�sodpercig, de semmi nem t�rt�nt, csak az �reg inga�ra kattog�sa hallatsz�dott. M�r-m�r megnyugodtam, hogy nocsak, ugye, hogy nem tudja a k�nyv, amit �g�r? Ebben a hitben maradtam eg�szen addig, am�g le nem tettem az �r�asztalra. Csak ekkor t�rt�nt valami.

Mag�t�l kiny�lt, m�gpedig nem k�z�pen, mint m�s, norm�lis k�nyvek, hanem a legels� lapon, ahova kecses �r�ssal a k�vetkez� sor volt feljegyezve:

Christine Mirage t�rt�nete

Elnevettem magam �s p�r m�sodpercen bel�l megsz�letett te�ri�m, hogy biztosan az els� �s m�sodik oldal �ssze volt ragadva. Csakhogy, amikor lapoztam egyet, ott is sz�veg �llt. S�t a k�vetkez�, azut�ni, �s mindegyik oldalon! Sz�delegve n�ztem a sorokat �s r�j�ttem, hogy:

1. Vagy vak vagyok.
2. Vagy h�lye.
3. Vagy csoda t�rt�nt.

Valami�rt a harmadik lehet�s�g tetszett a legjobban, �s mivel adva volt egy sztori, elkezdtem olvasni.

Christine aranyv�r� csal�dban sz�letett. Eg�szen kisgyermekkora �ta var�zsl�sra tan�tott�k, gyakran haszn�lta sz�lei p�lc�j�t �s m�r n�gy�vesen �gyesen ig�zett, hogy a b�jitalkever�sr�l ne is besz�lj�nk. Az eg�sz vid�k �gy ismerte a kisl�nyt, mint egy rendk�v�l tehets�ges boszork�ny pal�nt�t, aki pillanatok alatt megkotyvasztotta a N�m�t� Elix�rt, de ugyanolyan �gyesen alkalmazta az ellenvar�zst is. M�r �t�vesen megtanult olvasni, rengeteg var�zsl�sr�l sz�l� k�nyvet elolvasott �s minden kipr�b�lt, amit csak lehetett. Az �tkokat viszont messze ker�lte, soha nem olvasott egyetlen ilyen t�m�j� k�nyvet sem, b�r otthon�ban nem is volt erre lehet�s�ge, sz�lei is irt�ztak a s�t�t var�zslatokt�l, b�k�sen �ldeg�ltek hatalmas birtokukon.

De hi�ba volt gazdag a Mirage csal�d, kin�zt�k �ket mindenhonnan szer�nys�g�k, szel�ds�g�k miatt, m�g a csal�df� sem tudta megv�deni feles�g�t �s kisl�ny�t, csup�n gazdags�guknak k�sz�nhett�k, hogy maradhattak a birtokon. Az asszony nem is nagyon szeretett elj�rni t�rsas�gba, ink�bb l�ny�t tan�totta, vagy megannyi gy�gyn�v�ny�t nevelgette, minthogy az �les nyelv� n�k k�z� vegy�lt volna, aki rosszindulat�bbn�l rosszindulat�bb pletyk�kat terjesztettek a csal�dr�l.

Christinet soha nem �rdekelte csal�dj�n k�v�l m�s, �r�lt, hogy a bar�ts�gos h�zban �lhet, �s hogy anyj�val meg apj�val lehet. Tehets�ge nagyon h�res lett, sz�mos boszork�ny �s var�zsl� felkereste �ket…

Lapoztam. Christine. Mi�rt hiszem azt, hogy ez Mrs. Black t�rt�nete? De ha az �s Sirius �gy szereti, mi�rt nem tartotta meg? A k�lt�i k�rd�s ut�n visszat�rtem a sz�veghez.

… mindannyian elismert�k, hogy a l�ny k�l�nleges. M�r hat�ves kor�ban rengeteg levelet kapott a vil�g minden t�j�r�l, hogy amikor bet�lti 12. �let�v�t, menjen el hozz�juk di�knak. �desanyja nagyon b�szke volt r�, minden egyes levelet apr�l�kosan �ttanulm�nyozott, de l�ny�ra b�zta a d�nt�st, akinek m�g rengeteg ideje volt addig.

Christine im�dta az �llatokat, crupokat �s acsark�kat szel�d�tett meg, azt mondt�k r�la, �rti az �llatokat. Tal�n igaz is volt, annyi biztos, hogy mindenki szerette, sokan elismert�k �s b�rhova ment, szeretettel fogadt�k, m�g a g�g�s h�lgyek sem fordultak el t�le, h�zelgett nekik a kisl�ny term�szetes kedvess�ge.

V�g�l csak elj�tt a 12. sz�let�snap, amire sz�lei egy k�l�nleges k�vet aj�nd�koztak neki �s k�rt�k, d�nts�n az iskol�t illet�en. � a Roxfortot v�lasztotta, arr�l hallott a legt�bb j�t �s Dippet professzor is szimpatikus volt neki, b�r a legt�bb vonzer�t egy fiatal, �ppen abban az �vben tan�rk�nt az iskol�ba ker�l� Dumbledore jelentett, akivel mintha els� pillanatt�l fogva meg�rtett�k volna egym�st.

Hopp�, Dumbledore is bel�pett a k�pbe! Fiatal tan�r? De furcsa. Vajon mit tan�thatott?

Az els� roxfortos napon kider�lt, hogy Christine a Mardek�rba fog j�rni…

MI VAAAAAAN?????? Mardek�ros? Micsoda t�nd�rmese ez?

10:43, szoba

Na, elolvastam. Nem akarom az eg�szet ide m�solni, mert nagyon hossz�, de a l�nyeg�t le�rom.

Ez a Christine prefektus �s iskolaels� lett, nagyon j�l megvoltak Dumbledoreral, a t�rt�net szerint � volt az els� �s utols� kedvenc di�kja, akivel k�l�n is foglalkozott nagyon komolyan (ami fura, ha belegondolunk, hogy Christine mardek�ros volt – m�g most is alig b�rom feldolgozni). A l�ny mindent megtanult, amit csak lehetett, rendszeresen ment a k�nyvt�r z�rolt szakasz�ba, ott is mindent elolvasott, b�r a s�t�t var�zslatokat �s b�jitalokat soha nem pr�b�lta ki. Az iskola befejez�se ut�n hozz� ment egy Black nev� emberhez, senki sem �rtette v�laszt�s�t, legf�k�ppen �desanyja nem, s�t m�g Black sem, de az esk�v� megvolt �s j�ttek a gyerekek. Christine ezut�n m�r nem igaz�n t�nt ki a t�megb�l, b�r m�g mindig olyan volt, mint aki nem is erre a vil�gra val�. Im�dta gyerekeit, mindent megtett volna �rt�k. N�h�ny bekezd�s szerint Dumbledoreral volt valami… iz�… kavar, legal�bbis �n �gy vettem le, de err�l t�bbet nem �r a k�nyv. A t�rt�net v�ge m�r egy�ltal�n nem hasonl�t t�nd�rmes�hez: sz�lei �s egyik gyereke hal�la ut�n teljesen megt�rt, megv�rta, am�g mindegyik gyereke el�ri 20. �let�v�t, majd egyszer�en meghalt.

Ezek ut�n k�rdem �n, hol itt a boldog v�g? Hol van az, hogy b�rmit k�rsz, megkapod? Vagy Christine azt akarta, hogy meghaljon egy gyereke �s � is ut�na haljon? Akkor sem �rtem at �sszef�gg�seket, ha belegebedek.

Viszont, azt hiszem, kimegyek a temet�be, megn�zem Mrs. Black s�rj�t, ha szerencs�m lesz, kider�l, ugyanarr�l az emberr�l van-e sz�. Ja, m�g valami: Christine kedvenc vir�ga a liliom volt.

13:40, �tkez�

Eg�sz �ton a temet� fel� azon gondolkoztam, hogy mi�rt nem volt Christinenek sz�p �lete. Ilyen kezdettel!... Hiszen olyan tehets�ges volt, olyan �g�retes, erre szimpl�n f�rjhez ment �s ennyi. Negyvenes �vei v�ge fel� pedig meghalt. Mondhatom, sz�p �let. Ha v�lasztani lehetne a r�vid, de boldog �s hossz�, de keser� �let k�z�tt, szerintem �n el�bbit v�lasztan�m. Csak ez megint m�st.

Akkor sem �rtem.

Nem �s nem.

�gy bandukoltam, a meleg kab�t ellen�re is f�ztam, r�ad�sul kb. az �t fel�n�l elkezdett cseperegni az es�.

- Ki �rhatta oda a v�g�re azt a h�lyes�get, hogy b�rmit akarunk, meglesz? Baroms�g! – morogtam magam el� – P�ld�ul, ha �n akarn�k venni Sirius nagymam�j�nak liliomot, att�l m�g nem teremne itt egy vir�g�zlet, mert azok a temet� mellett vannak.

�n lep�dtem meg a legjobban, hogy sz�z m�terrel k�s�bb majdnem siker�lt felbor�tanom egy j�cintokkal teli d�zs�t. A nagy d�bbenett�l vettem p�r sz�l liliomot, mire az n�nike, aki �rulta �ket, megtoldotta egy kis z�lddel.

- �rdekes, hogy pont liliomot k�rsz, kedvesk�m. Nem is tudtam, hogy ilyen divatos lett. – mondta, mik�zben gyors mozdulatokkal egyform�ra v�gta a vir�gok sz�r�t.

- Mi�rt? – k�rdeztem �ntudatlanul.

- Ilyenkor, kar�csonykor k�t fiatalember is mindig azt k�r. Tess�k! – m�ris ny�jtotta fel�m a k�sz csokrot. Alig b�rtam megk�sz�nni, �gy meglep�dtem – m�r megint! K�t fiatalember?

Nem is tudom, hogy jutottam el a temet�ig, f�leg, hogy m�g jobban r�kezdte az es�, de egyszer csak ott �lltam kapuj�ban. Visszafordulni m�r nem akartam, b�r t�tov�n tettem meg az els� l�p�seket. �t perces s�ta ut�n (mindig csak el�re) megl�ttam Siriust. Egy s�r el�tt t�rdelt, nem t�r�d�tt a s�ros f�lddel, valamit szorongatott. Mintha egy �r�kk�val�s�gba telt volna, am�g oda�rtem. Mag�t�l mozdult l�bam �s ott voltam k�zvetlen�l Sirius mellett. Nem k�sz�ntem neki, egyb�l a s�rk�re k�sett n�vre t�vedt tekintetem.

Christine Mirage Black

- Tudtam. – mondtam halkan, csak �gy magamnak, de felh�vtam magamra Sirius figyelm�t.

- Lily, te itt? – t�tva maradt a sz�ja, mik�zben felemelkedett – Honnan tudtad, hogy mi volt a kedvenc vir�gja? – vette �szre kezemben a csokrot.

- H�t… olvastam az �g�retek k�nyv�ben. – feleltem az igazs�gnak megfelel�en. Pislogott p�rat, majd gyanakodva n�zett r�m.

- Abban nem olvashattad, mert nincs benne semmi.

- Persze, csak vicceltem. – reag�ltam gyorsan – Csak… kital�ltam.

Erre m�r nem mondott semmit, �gy odatehettem vir�gomat az �v� mell�.

- Nagyon szeretted? – k�rdeztem p�r percnyi hallgat�s ut�n.

- Mindenn�l jobban. – v�laszolta suttogva – Az eg�sz l�ny�t, gondolkod�s�t. N�zd csak, az id�zet, ami a s�rk�re van v�sve, az � k�v�ns�g�ra ker�lt fel.

K�zelebb kellett mennem, hogy elolvashassam a sorokat. Az a bizonyos id�zet �gy hangzott:

Ne sirass a fejf�mn�l �llva!

Nem vagyok ott.

Nem alszom.

Ezernyi f�v� sz�l vagyok.

A h� gy�m�ntragyog�sa vagyok.

At �rett magba z�rt napsug�r vagyok.

�szi es� vagyok.

Ha nyugodt reggelen fel�bredsz,

Az �gre kel� madarak

F�rge sz�rnycsap�sa vagyok.

Ne sirass a fejf�mn�l �llva!

Nem vagyok ott.

Nem alszom.*

F�, egy pillanatra meg�llt bennem az �t�. Nem semmi ez az id�zet, mint ahogy Christine sem lehetett semmi. Ahogy egyre k�zelebb �rzem magam hozz�, ann�l jobban nem �rtem. Ott �lltunk Siriusszal egym�s mellett kar�csony els� napj�n a temet�ben nagymam�ja s�rj�n�l �s �gy �reztem, m�r csak ez�rt a pillanat�rt meg�rte elj�nni. �s nem az�rt, mert �r�ltem, hogy igaz az �g�retek k�nyv�ben le�rt, hanem az�rt, mert megismertem egy ilyen egy�nis�g t�rt�net�t.

Persze k�rd�sek mindig vannak… most is.

- Igaza van. – kezdtem meghat�dottan – Annyira igaza van. – Sirius lassan r�m n�zett – � most m�r a term�szet, a sz�l, a madarak, a h�, a f�ld, � minden.

- Nekem jobban tetszett volna, ha egyszer�en nem hal meg. – jelentette ki Sirius t�rgyilagosan, keze �k�lbe szorult.

- Elhiszem, ez term�szetes, de nem �rted? A l�nyeg csak annyi, hogy azt akarja, eml�kezz�nk r�, de nem azt, hogy sz�ntelen�l gy�szoljuk! �tadta neked a tud�s�t, jobban mondva a l�ny�t, v�gt�re is az unok�ja vagy! Igaz�n b�szke lehetsz magadra. – mosolyogtam el – Most viszont megtessz�k azt, amit Christine is szeretne, haza megy�nk �s �nnepelni fogunk. Hallod, Sirius? �nnepelni, nem szomorkodni?

� lassan elmosolyodott, m�g egyszer megn�zte mag�nak a s�rt, majd nagyot s�hajtott.

- Lehet, hogy igazad van �s nagymama is ezt akarn�…

- Mi az, hogy! – gyors l�ptekkel elkezdtem kifel� s�t�lni a temet�b�l, Sirius kiss� lassabban k�vetetett. K�zben el�llt az es�. – Szuper�l fogjuk magunkat �rezni, pl�ne most, hogy m�g Remus is itt van!

- Remus itt van? – Sirius d�bbenten n�zett r�m.

- Erre gondolt a nagymam�d, amikor azt szerette volna, ha nem siratj�tok meg. – ugrattam emelt hangon – Azt akarta, hogy �ljetek. Szerintem ti voltatok a kedvenc unok�i… figyelj, nem ugrunk be s�tit venni?

- S�tit? – visszhangozta szavaimat a k�rdezett.

- Igen, s�tit! Rengeteg s�tit! Kar�csony van, a szeretet �nnepe, csak nem fogunk megint melegszendvicset eb�delni! Becca megrendelte a kaj�kat, am�g t�vol volt�l, m�r csak a s�ti van h�tra. �s, tudod mit? Megh�vjuk Sebastian�kat is.

- Azt m�r nem! – csattant fel – Mindent, csak azt ne!

- Nagymam�d is ezt akarn� – mutattam r� szel�den -, ha m�s�rt nem, h�t az � kedv��rt.

�gy t�rt�nt meg, hogy miut�n minden egyes s�tib�l vett�nk a cukr�szd�ban („Ebb�l is, meg ebb�l is, meg m�g abb�l is, s�t, abb�l is!”), majd t�lc�kkal �s szatyrokkal megrakodva est�nk be az el�szob�ba. James kez�be nyomtam a t�lc�s s�tem�nyeket �s Remus�ba meg a t�bb r�tegbe csomagolt minyonszer�s�geket, �s berohantam – s�ros cip�vel, ahogy kell – Sebastian�k nappalij�ba. �k meg csak �ltek a fotelokban, maguk el� meredtek �s j�l r�juk hoztam a fr�szt, amikor, mint egy kisebb hurrik�n, megjelentem a helyis�gben.

Amikor elmes�ltem j�vetelem c�lj�t, nehezen hittek nekem, de azt�n csak siker�lt r�vennem �ket, hogy j�jjenek velem a k�z�s �tkez�be, ahol Becca m�r bontogatta a s�tisdobozokat, a fi�k pedig m�r nagyban ettek.

- Ezt nem mondj�tok komolyan. – fordult hozz�m Sebastian.

- De. – v�laszoltam nemes egyszer�s�ggel – Cs�sz�rkugl�fot? S�lt gesztenyebomb�t?  Meggyes kr�mest? F�gecsemeg�t? Szedres pit�t?...

Ekkor azt�n le�ltek �ssze-vissza, mindenki oda, ahol �ppen volt hely �s nekiestek a sok kaj�nak. Csak k�s�bb jutott eszembe, hogy mi lesz a sokf�le s�lttel, m�rt�ssal, k�rettel �s sal�t�val, ami f�l �ra m�lva �rkezett meg, de megoldottuk. Valahogy j� �rz�s volt l�tni, amint mindenki egy�tt van �s olyan dolgokr�l besz�lgetnek, amik m�skor esz�kbe nem jutn�nak.

- Mi�rt mosolyogsz? – k�rdezte az el�bb r�m n�zve Sebastian.

- Baj? – v�gtam vissza.

- Nem. – �s � is elmosolyodott, majd szedett m�g egy kicsit a mandul�s szeletb�l. James meg m�r itt �ll mellettem. Most �t�lelt. Most besz�lget�nk.

- Lily…

- Hm?

- �rdekesen szervezed az �nnepeket.

- Mi�rt, nem sz�p? Im�dom a kar�csonyt.

- �n is. Tudod, nem hittem volna, hogy vel�k egy�tt is elviselhet� az �nnep.

- James. �k is csak emberek �s egy�bk�nt is csak unatkoztak, csak olyan l�k�k, hogy nem b�rj�k mondani, hogy csin�ljunk valamit egy�tt.

- Ne v�rd, hogy sajn�ljam �ket.

- Nem v�rom, el�g, ha �n azt teszem.

- Sz�d�letes vagy.

Megjelent Sirius is, aki sz�netet tartott a kaj�l�sban �s Becca kez�t szorongatta, aki szabad kez�vel innival�t t�lt�tt minden poh�rba.

- Tudod, miylen r�g�ta nem �rezt�k ilyen j�l magunkat? – k�rdezte az el�bb.

- Na?

- J� r�g�ta. – mosolygott r�m Becca. Remus is helyeselt.

- �’ ’an. – mondta teli sz�jjal.

- Na, l�tj�tok, hogy csak meg�rte? – nevettem fel. Sebastian haverjai �rdekl�dve n�ztek r�m, h�tha megint adok nekik kaj�t… hmmm, nem is egyoldal� a figyelm�k, mi? �gy szeretem a kar�csonyt! �s m�g h�tra van az aj�nd�kok kibont�sa!

* Ismeretlen szerz�