Azt mondj�k, ha egy ajt� bez�rul, akkor kiny�lik egy m�sik. De mi van, ha minket nem �rdekel az �j, csak az a r�gi? Van r� lehet�s�g, hogy �jra kinyissuk? �s ha miattunk z�rult be? Ha gy�v�k voltunk bel�pni rajta, s azt�n elsz�llt a lehet�s�g? Ha addig-addig halogattuk, m�g v�g�l k�s� lett? �s vajon, ha r�j�v�nk, hogy rosszul d�nt�tt�nk, akkor kaphatunk m�gegy es�lyt? El�rhetj�k, hogy �jra kiny�ljon, vagy ott �llunk el�tte, �s feszegetj�k eredm�nytelen�l, mik�zben ezerszer is el�tkozzuk saj�t ostobas�gunkat? Lily Evans tudta. Tudta j�l, hogy rossz d�nt�st hozott. James Potter kil�pett az ajt�n, s � m�r abban a pillanatban tudta, hogy nagyon sok�ig b�nni fogja. Lassan le�lt a f�ldre, h�t�t a falnak t�masztotta, arc�t a tenyer�be temette, �s s�rt meg�ll�thatatlanul. Felr�mlett el�tte egy �nel�g�lt arckifejez�s…egy vid�m nevet�s…egy kedves mosoly…egy melegbarna, csillog� szemp�r…egy puha sz�j… azt�n ugyanez az arc �s szemp�r szomor�an, ugyanez a sz�j mosoly n�lk�l, amint keser�en csak ennyit mond: „meg�rtem”. A l�ny m�r zokogott, arc�n forr� k�nnycseppek folytak le, remegett eg�sz test�ben. A feje zsongott, a sz�ve sz�rt, azt sem tudta, mennyi ideje �l m�r a f�ld�n. De nem is �rdekelte. Abban a pillanatban semmi m�s nem �rdekelte, csak hogy �nz� m�don f�jdalmat okozott annak a sz�v�nek oly kedves szem�lynek. Hogy megb�ntotta azt, aki pedig semmi m�st nem akart, csak szeretni �t. Azt�n hirtelen nevetni kezdett. Nem sz�vb�l j�v�en, hanem ink�bb k�nj�ban, de nevetett. Esz�be jutott, hogy k�t �ven kereszt�l azt hajtogatta, hogy mennyire ut�lja azt az egoista barmot, most m�gis miatta s�rt. V�g�lis bek�vetkezett az, amit�l f�lt; hogy szenvedni fog a fi� miatt. Csakhogy ez �nn�n hib�j�b�l t�rt�nt, saj�t mag�n k�v�l senkit nem okolhatott. M�g akkor is nevetett �s s�rt egyszerre, amikor az �desanyja haza�rt. A n� d�bbenten n�zett az el�szob�ban szenved� l�nyra, azt�n gyorsan leguggolt mell�, �s megfogta a kez�t. - Lily, mi a baj? – k�rdezte aggodalmasan. A l�ny nem reflekt�lt a k�rd�sre, csak �t�lelte sz�l�j�t �gy, mint nagyon r�gen, kisl�ny kor�ban, amikor rosszat �lmodott. A n� megv�rta, am�g megnyugodott, azt�n elh�z�dott t�le. Kisim�tott egy tincset a l�ny arc�b�l, majd ijedten annak homlok�ra tapasztotta a kez�t. - Lilyannah, mi�ta �cs�r�gt�l itt, a f�ld�n? - Ne... nem tudom – szipogta a k�rdezett, �s let�r�lt egyfrissen kicsordult k�nnycseppet.. – Azt hiszem, el�g r�g �ta. - L�zas vagy, kicsim. Nyugodj meg sz�pen! Megbetegszel a sok s�r�st�l. Meg a hideg padl� sem tesz valami j�t. Gyere, engedek neked vizet a k�dba, meg f�z�k finom citromos te�t. Ut�na besz�lgethet�nk is, ha akarsz, de ha nincs kedved, akkor alszol egyet. Lily lassan megfogta �desanyja fel� ny�jtott kez�t, fel�llt, �s elindultak a f�rd�szob�ba. Am�g levetk�z�tt, az asszony megnyitotta a csapot. - M�ssz be, addig megf�z�m azt a te�t! Kicsit hideg lesz, de nagyon forr� vagy, le kell vinn�nk a l�zadat - sz�lt az asszony, majd kisietett. A l�ny a f�rd�k�dhoz araszolt, lassan belem�szott a k�dba. Legsz�vesebben r�gt�n kiugrott volna, hiszen majd’ meg fagyott, de tudta, hogy �desanyj�nak igaza van, ez�rt �vatosan elmer�lt a v�zben. A hideg annyira lek�t�tte a figyelm�t, hogy nem is gondolt semmi m�sra. M�r a csontjaiig �tfagyott, mire az anyja �jra bel�pett egy bolyhos, feh�r t�r�lk�z�vel. R�gt�n kiugrott a v�zb�l, �s hagyta, hogy bebugyol�lj�k a puha, meleg anyagba. - Ha m�g egy percig benne kellett volna maradnom, �gy j�rok, mint Leo DiCaprio a Titanicban* – sz�lt dideregve. Mrs. Evans felnevetett. - Ne but�skodj! Az �ce�nhoz k�pest ez olyan forr�, g�z�lg� tea, mint, ami a konyhaasztalon v�r. A l�ny erre megt�r�lk�z�tt, �s gyorsan mag�ra kapkodta a ruh�it, m�r amekkora gyorsas�gra k�pes volt a folyamatosan r�t�r� sz�d�l�s mellett. A konyha fel� vette az ir�nyt, de az �desanyja ink�bb a szob�j�ba k�ldte. - Menj, fek�dj le! Meg�gyaztam neked. Mindj�rt viszem a te�dat. Lily h�l�san elmosolyodott, s n�h�ny perc m�lva m�r a meleg �gyik�j�ban sz�rcs�lgette a forr� italt. Azon gondolkodott, hogy mes�ljen-e az anyuk�j�nak a t�rt�ntekr�l. Szeretett vele besz�lgetni, mindig minden gondj�t, baj�t megosztotta vele, de most f�radtnak, gyeng�nek �rezte mag�t, r�ad�sul biztos volt benne, hogy az els� mondatn�l els�rn� mag�t, m�rpedig az nagyon nem hi�nyzott neki. �gy amikor ki�r�lt a cs�sze, megk�sz�nte a te�t, �s j� �jt k�v�nt a n�nek, jelezve, hogy most ink�bb nem sz�nd�kozik besz�lgetni. V�g�lis a f�radts�g megtette a hat�s�t; �t perc m�lva m�r az �lmok birodalm�ban volt, s n�h�ny �r�ra elfelejthetett minden szomor�s�got �s f�jdalmat, ami a sz�v�t mardosta. *** M�snap h�tf� volt ugyan, vagyis tan�t�si nap, de Lily d�li tizenkett� ut�n n�h�ny perccel �bredt fel. Kiment a f�rd�szob�ba, hogy kicsit rendbeszedje mag�t. Belen�zett a t�k�rbe, s mosolyogva meg�llap�totta, hogy legutolj�ra akkor n�zett ki ilyen borzaszt�an, amikor Cameronnal �s Gabyval t�l sokat ittak a G�sser nevezet� kocsm�ban, �s James�knek kellett �ket hazacipelni�k. James… h�t m�r megint n�la lyukadt ki. Elkomorodott, f�radtan s�hajtott, azt�n megmosta az arc�t, majd fel�lt�z�tt. Amikor kiment a konyh�ba, az asztalon egy cetli fogadta. Eb�d a h�t�ben, f�ztem te�t. Ha baj van, h�vj�l! Majd d�lut�n besz�l�nk. Puszi, anya! A h�t�be be sem n�zett, pedig tudta, hogy a kedvenc�t, spagettit tal�lna benne, de egy�ltal�n nem volt �hes. T�lt�tt mag�nak egy b�gre te�t, megmeleg�tette, s azzal a kez�ben visszament a szob�j�ba. �pphogy belekortyolt a forr� italba, amikor megsz�lalt a kaputelefon. Felny�g�tt, nem volt kedve senkihez, de az�rt kibotork�lt a bej�rati ajt�hoz. F�lvette a kagyl�t, �s belesz�lt: - Ki az? - Gaby �s Cam. - Nyitom. - Cam, Cam! Olyan deja vu �rz�sem van – sz�lt Gaby, amikor m�r az el�szob�ban �lltak. - Ugye? Nekem is. Mintha ma m�r l�ttuk volna ezt a savany� �br�zatot… - Pedig Lily arc�n nem l�thattuk, � ugyanis nem volt suliban. - Nem, nem. Valaki m�s arca kellett, hogy legyen – t�prengett Cameron, majd f�ny gy�lt az elm�j�ben. – Egy fi��. - Egy fi��, akinek a neve „J”-vel kezd�dik, �s „ames Potter”-re v�gz�dik – tette hozz� Gaby. - Hm… nem ismer�s a n�v. Neked mond valamit, Lily? – fordult az Evans-l�nyhoz Cam. - Nagyon po�nosak vagytok- morgott Lily, majd betess�kelte �ket a szob�j�ba. - Te, Lily! Most �bredt�l? - Nem. M�r nem aludtam… csak fek�dtem. - �s mi�rt is nem volt�l suliban? - L�zas voltam – vonta meg a k�rdezett a v�ll�t. - L�zas? – ism�telte Gaby megh�kkenve. – Mi azt hitt�k, hogy amiatt a bizonyos fi� miatt l�gtad el a napot. - H�t… tulajdonk�ppen nagy szerepet j�tszott a dologban – vallotta be Lily kelletlen�l. - B�vebben? – t�relmetlenkedett Cameron. - B�vebben, nem csoda, hogy a miatta val� t�bb �r�s b�g�s hat�s�ra bel�zasodtam. - Tudtam, tudtam, tudtam! Annyira tudtam! - ki�ltott fel Gaby. - Mit? - Hogy �sszebalh�ztatok, vagy ilyesmi, �s ez�rt vagytok kibukva mindketten. - �ppens�ggel nem veszt�nk �ssze, csak... - Igen? - Nemet mondtam – foglalta �ssze a l�nyeget Lily. - �lj le! – sz�lt Gaby fej�vel az �gy fel� b�kve. Mindh�rom l�ny helyet foglalt a fekv�helyen. - Akkor most sz�pen elmes�lsz mindent eg�szen onnant�l kezdve, hogy szombat reggel James �rted j�tt. - Hossz� lesz – tiltakozott a v�r�s haj� l�ny. - Van id�nk – kacsintott Cam. Lily s�hajtott egyet, majd belefogott a mes�l�sbe. Amikor a szombati esem�nyeket mondta el, bar�tn�i mosolyogva hallgatt�k, de mire a v�g�re �rt, m�r rosszall�an cs�v�lt�k a fej�ket. - Mi�rt csin�ltad ezt Lily? J� neked, ha szenvedhetsz? - �n… nekem m�g kellett volna egy kis id�, hogy �tgondoljam ezt az eg�szet. T�l gyorsan p�r�gtek az esem�nyek. Egyik nap m�g ut�lom, m�snap meg m�r az � v�ll�n s�rom ki magam a sz�leim v�l�sa miatt. Azt�n mire �szbekaptam, m�r a l�pcs�h�z el�tt cs�kol�ztunk. Cameron �s Gaby �sszen�ztek, pontosan erre a v�laszra sz�m�tott�k. Tudt�k, hogy bar�tn�j�k gyakran nem mer a pillanat hat�sa alatt cselekedni, t�l sokat gondolkozik. - Tudom, hogy egy h�lye liba vagyok, de egyszer�en nem tudtam azt mondani, hogy ok�, akkor j�runk. Azt kellett volna, de mindig mindent t�lbonyol�tok. M�g a v�g�n valami egyszer� lenne az �letemben – fintorgott Lily. - De legal�bb bel�tod, hogy rosszul d�nt�tt�l. - Sokat �rek vele. - Igenis sokat. Felh�vod Jamest, �s elmondod neki, amit most nek�nk. - Nem lehet. - Mi�rt nem? – k�rdezte ism�t t�relmetlen�l Cameron. - Mert ez a haj� el�szott. - Ha sz�ln�l neki, rep�lne vissza hozz�d. - Azt hittem haj�r�l besz�l�nk, nem repcsir�l. - Ne vicceld el, Lilyannah Evans! – sz�lt r� Lilyre Gaby. – Egy pr�b�t mindenk�ppen meg�r. Ha elhajt, amire egy�bk�nt semmi es�ly nincs, akkor is mondhatod, hogy te megpr�b�ltad. De ha csak itt �lsz, �s szenvedsz, akkor soha nem tudod meg, mi lett volna, HA… - J�, ne legy�l m�r ilyen okos! – ny�jtotta ki a nyelv�t az Evans- l�ny. – Majd lesz, ami lesz. - Rem�nytelen eset vagy – jelentette ki Cameron, azt�n fel�llt, �s �tny�jtott Lilynek egy pap�rlapot. – Itt van a h�zi, szerencs�re nincs t�l sok. Mi most megy�nk, gondold �t, j�? Nem akarunk holnap k�t citromfej�t l�tni a teremben… *** �jszaka volt… s�t�t, h�v�s, es�s �jszaka. Lily Evans felriadt �lm�b�l, �s gondolkod�s n�lk�l felkapta a mobilj�t. Fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok. ”… Egy pr�b�t mindenk�ppen meg�r. Ha elhajt, amire egy�bk�nt semmi es�ly nincs, akkor is mondhatod, hogy te megpr�b�ltad. De ha csak itt �lsz, �s szenvedsz, akkor soha nem tudod meg, mi lett volna, HA…” ”… Szeretlek, Lil! Veled akarok lenni…” ”… gondold �t, j�? Nem akarunk holnap k�t citromfej�t l�tni a teremben…” ”… Csak rajtad m�lik, Lil! K�t �ve v�rok r�d…” Minden erej�vel a s�r�s ellen k�zd�tt, mik�zben kikereste a n�vjegyz�kb�l a h�vni k�v�nt szem�lyt. V�g�l m�gis kicsordult n�h�ny k�nnycsepp, mikor meghallotta egy fi� �lmos hangj�t a vonal m�sik v�g�n: - Hall�! - James… - ny�gte a l�ny elf�l� hangon. - Lil? Mi a… tudod, mennyi az id�? – k�rdezte James kicsit �l�nkebben. - �hm… negyed kett� – felelte t�tov�n a k�rdezett. - Valami baj van? - H�t…besz�lnem k�ne veled. - Van mir�l? - Van… - J�, h�t akkor majd holnap besz�l�nk. J�ssz suliba, vagy majd d�lut�n �tugorjak? - Nem �rted, James – s�rta a l�ny k�ts�gbeesetten. – Nekem most kell besz�lnem veled! - Rendben, figyelj! H�sz perc m�lva ott vagyok, ok�? Csak ne s�rj! H�sz perccel k�s�bb val�ban leparkolt egy motor Lily�k l�pcs�h�za el�tt. A l�ny, miut�n letette a telefont, gyorsan fel�lt�z�tt, �s odalent v�rta James �rkez�s�t. A fi� most szok�s�t�l elt�r�en buk�sisakot is vett f�l, tekintettel a zuhog� es�re, �gy az egyetlen sz�raz testr�sze a feje volt, a ruh�ib�l cs�p�g�tt a v�z. Buk�sisakj�t �s motorj�t h�trahagyva odas�t�lt Lilyhez, aki egy erk�ly alatt �llt, �gy �t nem �rte az es�. A l�ny les�t�tte a szem�t, arc�n k�nnycseppek csorogtak le. James v�rakoz�n n�zett r�, de � m�g sok�ig nem sz�lalt meg, �ssze kellett szednie a gondolatait. Azt�n v�ratlanul... - Ne haragudj! Ostoba liba vagyok, mindent elcseszek. Sajn�lom, ha megb�ntottalak. - Nem b�ntott�l meg, csak… azt hittem, hogy… te is akarod- motyogta James. - �gy is van – felelte Lily hat�rozottan, szemeit t�r�lgetve. - De azt mondtad… - Tudod, nem k�nny� bevallani egy olyan valakinek, hogy �rzel ir�nta valamit, akit el�tte �vekig a pokolra k�v�nt�l. - Az �n hib�m volt. Te id�t k�rt�l, �n meg s�rgettelek. - Nem, James. Neked volt igazad. T�l sokat gondolkodom, azt�n rossz d�nt�st hozok. A sors fintora, hogy kev�s gondolkod�s ut�n is rosszul d�nt�ttem. - Ez most azt jelenti, hogy… - kezdte James lelkesen. - �n… meg�rtem ha ezek ut�n l�tni sem akarsz. Csak tudd, hogy… nagyon nagyon b�nom ezt az eg�szet, �s hogy… szeretlek – az utols� sz�n�l Lily �jra s�rni kezdett. James mosolyogva mell� l�pett, homlok�t a homlok�nak t�masztotta, s k�zben a kez�t simogatta. Direkt nem �lelte meg, nem akarta �sszevizezni, de Lilyt l�that�an nem �rdekelte, ugyanis a fi� nyaka k�r� fonta a karjait, s szorosan hozz�b�jt. - �n is szeretlek, kicsim! H�t… egy biztos: Vannak dolgok, amik megv�ltoztathatatlanok. Van, hogy eg�sz �let�nkben egyetlen rossz d�nt�s miatt szenved�nk. De soha nem tudhatjuk meg, hogy van-e es�ly a v�ltoztat�sra, am�g meg nem pr�b�lkozunk vele. Lily Evans tudta. Tudta, hogy hib�zott, de megpr�b�lta helyrehozni, �s siker�lt neki. �gy az ajt�… az ajt� tal�n m�r �r�kk� nyitva �ll. * xD! Titanic- fanatikus vagyok teljes m�rt�kben. Ha �tvenszer nem l�ttam, akkor egyszer sem, �s �lland�an b�g�k rajta:D �gyhogy Sorry, de most, egy nappal az RTL Klubos Titanic-nap ut�n ezt nem hagyhattam ki, ha m�r beugrott.:D