�r�ltk�nt rohantam v�gig a folyos�kon �s h�l�t adtam a sorsnak, hogy nem futottam �ssze senkivel, azt�n halkan kisurrantam a bej�rati ajt�n, �s a f�riaf�z fel� vettem az ir�nyt. Nem eml�kszem m�r mennyi id�be tellett, am�g a Szellemsz�ll�shoz �rtem, de van egy olyan tippem, hogy sprintel�sb�l �j vil�grekordot �ll�tottam f�l. F�lkaptattam a romos l�pcs�k�n, �s el�r�ntottam a p�lc�m. Vettem egy m�ly leveg�t, majd ber�gtam az ajt�t. Egyb�l megl�ttam Remust �s Pitont. Remus v�rfarkas alakban a sarokba szor�totta a Mardek�rost, �n pedig nem akartam felfedni Piton el�tt azt, hogy anim�gus vagyok, �gy valahogy el kellett terelnem Remus figyelm�t, miel�tt neki esett volna Pitonnak.
- Petrificus Totalus – ord�tottam, �s az �tok a v�rfarkas h�t�ba csap�dott. Persze nem hatott r�, csak vicsorogva h�trafordult. – Remus… a bar�tod vagyok, James! – pr�b�lkoztam, de tudtam, hogy nem fog r� hallgatni. �vatosan araszolgattam jobbra, hogy k�zelebb ker�lhessek Pitonhoz, k�zben figyeltem Holds�p minden mozdulat�t.
- Nincs �rtelme, Potter! Egy v�rfarkasra nem hat a rizs�d – mondta rekedten Piton, �s megindult fel�m, pontosabban a f�ld�n hever� p�lc�ja fel�.
- Csak lassan Piton! Ne tegy�l hirtelen mozdulatokat! – morogtam a fogam k�zt, k�zben farkasszemet n�ztem a „bar�tommal”.
- K�sz a tippet, Potter! – mondta g�nyosan, azt�n lassan f�lvette a p�lc�j�t. – Mi a terved? – k�rdezte.
- R�k�ld�nk egy stuport �s futunk! – mondtam.
- Nem fog menni – mutatott a pillant�s�val az alag�tba vezet� ajt�ra, ugyanis Remus pont el�tte �llt, �s nagyon �gy n�zett ki, hogy r�nkugrik.
- Akkor kis�t�lunk a kij�raton – mutattam az ajt�ra. Ez a hirtelen mozdulat, azonban nagy hiba volt, mert a v�rfarkas elrugaszkodott �s t�madott. Minden nagyon gyorsan t�rt�nt. F�lrel�ktem Pitont, azt�n �n is ugrottam ut�na. Remus d�h�sen csattogtatta a fog�t, �s megint fel�nk ugrott.
- Obstructo! – ord�tottam. A v�rfarkas k�t-h�rom m�ter rep�lt h�tra, azt�n nekiesett a falnak. F�lpattantam. Remus is. D�h�sen morgott, vicsor�tott, ny�la cs�p�g�tt a padl�ra.
- Gyer�nk Piton! Kelj m�r f�l! – r�ngattam fel a f�ldr�l, �s a bedeszk�zott ajt�hoz l�ktem. Remus ebben a pillanatban �jra t�madott, most a felt�p�szkod� Pitont vette c�lba, de mindketten k�s�n kapcsoltunk. �ppen lend�tettem volna a p�lc�mat, amikor egy fekete kutya kapta el a felb�sz�lt v�rfarkast. Majdnem elkiab�ltam magam, de azt�n Pitonhoz fordultam, �s ism�t f�lcib�ltam a padl�r�l. Kicsit k�ba volt, mert beverte a fej�t menek�l�s k�zben, de sikeresen lerobbantotta a deszk�kat az ajt�r�l, �n addig fedeztem, nehogy Remus meglepjen minket.
- Rohadt �letbe! Nem ny�lik ki az Alohomor�ra!
Az ajt�hoz fordultam, hogy seg�tsek. Azt�n Sirius ugat�s�t hallottam, majd a hangj�t.
- �gas vigy�zz! – ki�ltotta, de k�s�n ugrottam el, �gy a v�rfarkas karmos mancsa v�gigsz�ntotta a b�rt a h�tamon. Felord�tottam, de �sszekapartam magam a f�ldr�l, �s �jra az ajt�hoz l�ptem. Sirius ism�t egy tarol� �tokkal visszaverte a v�rfarkas t�mad�s�t, Pitonnal pedig valahogy kinyitottuk az ajt�t. Az utols� pillanatban menek�lt�nk ki a h�zb�l.
- Collopurtus! – mondtuk ki egyszerre Pitonnal az ajt�z�r� b�b�jt, azt�n rohantunk, nehogy Holds�p kiszabaduljon.
A falu hat�r�n �lltunk meg, mert m�r alig �lltunk a l�bunkon.
- J�l vagytok? – k�rdeztem, �s lerogytam egy k�re.
- Csod�san – morogta Piton �s egy zsebkend�t szor�tott v�rz� fej�re.
- Nekem semmi bajom – mondta Sirius, b�r hangja nem volt olyan magabiztos, mint m�skor.
- Helyes – f�jtam ki a leveg�t, �s fel�lltam. – Menj�nk!
- Potter, te v�rzel! – ki�ltott fel Piton.
- L�nyegtelen… induljunk! – mondtam s�rget�en, mert sz�d�ltem �s nem akartam �sszeesni Roxmorts kell�s k�zep�n.
- Mutasd a h�tad, �gas! – mondta Sirius parancsol� hangon.
- Nem v�szes, csak p�r karcol�s. Induljunk m�r! – k�rtem �ket. V�g�l beleegyez�en b�lintottak, �s v�gre elindultunk a kast�ly fel�.
Egy darabig cs�ndes volt az �t. Piton nem v�daskodott, Sirius pedig leszegett fejjel ment v�gig.
- Szerencs�nk volt – t�rte meg a cs�ndet Piton. – Ha az a denev�r nem rep�l ki a f�szk�b�l, amikor mindketten eles�nk, akkor m�r nem �ln�nk.
- Denev�r? – n�zt�nk r� Siriussal.
- Igen, Potter denev�r! Fekete �s rep�l – mondta, Sirius r�mn�zett, �n meg r�, azt�n meg�rtettem mire c�loz Piton. Val�sz�n�leg Siriust v�lte denev�rnek, hiszen � csak egy fekete foltot l�tott. Szerencs�nk volt, hogy nem j�tt r�, hogy…
- Ja, t�nyleg – mondtam.
- �s mi�rt j�tt�l ut�nam, Potter? F�ltetted a haverod segg�t, mi? – n�zett becsm�rl�en Siriusra, aki r�gt�n r�mordult.
- Ha nem megy�nk ut�nad, m�r r�g halott lenn�l.
- Ha nem k�ldesz bossz�b�l ide, nem kellett volna ut�nam j�nn�t�k! K�l�nben is Potter seg�tett t�bbet – mondta. T�k�letesen egyet �rtettem.
- Ha nem pof�zol bele a dolgaimba, akkor nem k�ldelek ide – vicsorgott r� Sirius.
- Kussoljatok m�r – sz�ltam k�zbe – ezt nem itt k�ne megbesz�ln�nk.
- Igaz – b�lintott Piton. M�r a roxforti birtok sz�l�n j�rtunk, amikor kit�rt bel�lem az elfojtott f�jdalom. Hangosan felny�gtem �s t�rdre estem. Sirius azonnal leguggolt, Piton cs�ndben n�zett.
- J�l vagy, James? – k�rdezte Tapi.
- �gy n�zek �n ki, mint aki j�l van? – pr�seltem ki magamb�l.
- Gyere! T�maszkodj r�m! Mindj�rt ott vagyunk – aj�nlotta fel.
- Szerintem Black menj el�re �s �breszd fel Madame Pomfreyt, �n pedig seg�tek Potternek eljutni a gyeng�lked�re – mondta Piton teljesen semleges hangon.
- Persze majd biztos r�d b�zom a legjobb bar�tomat.
- Menj, Sirius!
- Hogy?
- Menj! Piton nem fog megt�madni. Megmentettem, teh�t tartozik nekem – jelentettem ki. Sirius elengedett, b�lintott, majd elindult. Piton arc�r�l nem tudtam leolvasni semmilyen �rzelmet.
- Gyere – ny�jtotta a kez�t – de nehogy azt hidd, hogy ett�l m�g puszipajt�sok lesz�nk. Meg�g�rem, hogy nem sz�lok hozz�d, ha te is b�k�n hagysz. Ennyi.
- Rendben van – fogadtam el a „b�kejobbot”, jobban mondta a seg�t� kezet -, de ne feledd Piton, hogy az �leted az eny�m.
- Igyekszem nem elfelejteni, Potter – mondta morogva, azt�n min�l kevesebbet hozz�m�rve felt�mogatott a gyeng�lked�re.

Gyeng�lked�:
Madame Pomfrey sop�nkodva �ltetett le az egyik �gy sz�l�re �s szinte nekem v�gott egy pizsam�t. Am�g a parav�n m�g�tt �lt�ztem, addig ell�tta Piton fejs�r�l�s�t, azt�n egy halom k�tszerrel �s b�jitallal t�rt vissza. Vissza�ltem az �gyra egysz�l pizsigaty�ba �s megittam legal�bb h�rom b�jitalt. A Madame pedig neki�llt kitiszt�tani a sebeket. Eleinte semmit sem �reztem, de azt�n r�kent a sebekre valami kenc�t. Felszisszentem �s er�sen szor�tottam az �gy sz�l�t, hogy ne �v�ltsek fel. Ekkor befutott Sirius �s Dumbledore. Az igazgat� szigor� arccal m�rt v�gig minket, de a sebeim l�tt�n m�r aggodalom l�tszott rajta.
- Hogy �rzed magas, James? – k�rdezte.
- Csod�san! M�g egy r�teg ebb�l a ken�csb�l �s tot�lisan �jj�sz�letek – morogtam. Tapi arc�n felt�nt egy f�lmosoly, Dumbli pedig mag�hoz intette Pomfreyt. Piton cs�ndben �lt egy t�volabbi sz�ken. A k�t feln�tt susmorg�s�n k�v�l teljes csend volt a gyeng�lked�n.
- Figyelj, haver – l�pett hozz�m Sirius b�nb�n� arccal.
- Hagyjuk – intettem le, �s megittam m�g egy f�jdalomcsillap�t� f�zetet. Azt�n az igazgat� befejezte a b�jcsevelyt a javasasszonnyal, aki r�gt�n folytatta a sebeim ell�t�s�t. P�r perc m�lva der�kt�l felfel� hatalmas g�ztekercsbe voltam bebugyol�lva.
- Teh�t… – kezdte az igazgat�, de az ajt� fel�l hallatsz�d� d�r�mb�l�s, f�lbeszak�totta. Dumbli csod�lkozva elindult, hogy kinyissa az ajt�t, megjegyzem f�l�slegesen, mert az hatalmas robajl�ssal berobbant.
- Lily, �llj m�r meg! – kiab�lt Pinky a folyos�r�l, �s r�ngatta vissza az ajt�ban �ll� alakot. Sikertelen�l, mert Evans kit�pte mag�t bar�tn�je karjaib�l �s berontott a gyeng�lked�re.
- Hol van? – k�rdezte.
- Nem hiszem, hogy most k�v�csi lenne a hisztidre, Evans – l�pett hozz� Sirius.
- Te csak ne oktass ki engem, te szem�t! Miattad, van az eg�sz! – ord�totta Evans, azt�n nekiesett Tapinak. �gy l�ttam ideje beavatkoznom. �vatosan lek�sz�l�dtam az �gyr�l, �s elindultam fel�j�k.
- Lily! – emeltem fel a hangom. Hirtelen megdermedt, azt�n h�trafordult.
- James? – k�rdezte t�tov�n.
- Nem, a n�nik�d. Szerinted?
- M�g ilyenkor sem tudsz komoly lenni? – kezdett el �jra vis�tani, majd v�logatott s�rt�seket v�gott a fejemhez, amiket nem k�v�nn�k le�rni, v�g�l nekem ugrott, aminek k�vetkezt�ben mindketten a f�ld�n k�t�tt�nk ki. K�r�l�tt�nk mindenki megd�bbenve n�zte, ahogy dulakodtunk a f�ld�n. K�zben m�r csillagokat l�ttam, mert r�estem a h�tamra. Szerencs�re m�g �gy is er�sebb voltam, mert n�h�ny m�sodperc m�lva Evans f�l�tt t�rdeltem, kezeit pedig szorosan leszor�tottam a f�ldre.
- Mi a franc bajod van? – kiab�ltam az arc�ba.
- �n… - kezdte, azt�n kit�rt bel�le a zokog�s. F�ln�ztem Siriusra, meg Pinkyre, akik szint�n k�rd�n n�ztek r�m. Dumbli Pomfrey-vel besz�lt. Lassan felkeltem a f�ldr�l �s felh�ztam Lilyt is, aki egyb�l hozz�mb�jt �s cs�ndben s�rt. A Madame hozott egy �vegcse nyugtat� f�zetet, de intettem neki, hogy m�g ne.
- Mi baj, Lily? – k�rdeztem halkan.
- L�ttam… mindent… �lmomban, l�ttam �s… annyira f�ltem – zokogta. K�zben teljesen el�ztatta a k�t�semet. – Amikor elindult�l kifel�… �reztem… �reztem, hogy bajod lesz… �s… amikor fel�bredtem f�ltem, hogy… f�ltem, hogy elvesz�telek – suttogta.
- Nyugodj meg. Mostm�r itt vagyok – karoltam �t. Az igazgat� �s a javasasszony meghat�dva n�ztek minket. Pinky megszor�totta Sirius kez�t, aki �gy n�zett r�m, mintha �n lenn�k a Mikul�s, azt�n a Madame fontoskodva megsz�lalt.
- Ha befejezt�k a jelenetet, akkor �r�ln�k, ha mindenki t�vozna. - Igaza van, Poppy – mondta Dumbledore – Siriusszal majd odakint megbesz�lj�k a b�ntet�s�t. Gyere fiam – intett m�g neki, azt�n kiment nyom�ba Tapival �s Pinkyvel. Piton is t�vozott egy kisebb k�t�ssel a fej�n.
- Potter! Sipirc aludni! Evans, maga ezt igya meg – ny�jtotta Lilynek a f�zetet.
- Madame Pomfrey, maradhatn�k m�g egy kicsit? – k�rdezte Lily, miut�n megitta a b�jitalt. Pomfrey szemforgatva intett, azt�n a kezembe nyomott egy �veget, tele �lomitallal. Vissza�ltem az �gyra kezemben a l�ttyel. R�gt�n fejbe k�lintott. Eld�ltem az �gyon, persze szigor�an csak az oldalamon fek�dhettem.
- Nem is kapok j��jt puszit? – k�rdeztem k�m�san Lilyt, aki sz�gyenl�sen mosolyogva a sz�mra lehelt egy cs�kot miel�tt elnyomott volna az �lom.

M�g mindig a gyeng�lked�n:
Arra �bredtem, hogy mindenem f�j. Egy percre kinyitottam a szemem - vagy a F�ld forgott t�l gyorsan, vagy �n diliztem be - de gyorsan visszacsuktam.
- James… James, �bren vagy? – suttogta valaki a f�lembe, de �gy hatott r�m a hang, mintha ord�tan�nak velem.
Az illet� megszor�totta a kezem.
- James, ha hallasz… k�rlek… csin�lj valamit…
Kinyitottam a szemem. Lily �lt az �gyam sz�l�n, �s a kezemet szorongatta.
- Szia – pr�seltem ki magamb�l. A hangom k�b� olyan lehetett, mint amikor 13-14 �vesen mut�ltam. Sz�val g�zos.
- V�gre fel�bredt�l Csipkej�zsika! – simogatta meg az arcomat.
- Ha-ha. Nagyon vicces. Milyen nap van? – k�rdeztem rekedten.
- P�ntek. �t napig nem volt�l magadn�l… a Madame m�r be akart sz�ll�ttatni a Mung�ba, de Sirius nem hagyta. Azt mondta, hogy ha t�ged visznek, megy veled.
- Sirius? Mi�ta nem Black?
- Ami�ta megpakt�ltunk egy-k�t dolgot – l�pett be az ajt�n Sirius… Pinkyvel k�zen fogva.
- Tapi!
- Szarul n�zel ki.
�h, m�g j�, hogy az ember legjobb bar�tja mindig �szinte.
- K�sz – azt�n kibukott bel�lem a k�rd�s. – Ti mi�ta…?
- H�t p�r napja. Le vagy maradva a korral haver! – nevetett Sirius. Elfintorodtam, pr�b�ltam fel�lni, de Lily visszanyomott.
- Lassan a testtel.
- Csak el vagyok zsibbadva. Seg�ts – n�ztem r� boci szemekkel.
- Nem!
- Naaa! L�cciiiiiiiiiiiiii! – m�g nagyobb boci szemek…
- Ne n�zz �gy r�m… Aj, gyere – ny�jtotta a kez�t az �n angyalk�m, �s seg�tett fel�lni.
- V�gre! – suttogtam, �s magamhoz h�ztam Ev… Lilyt. Kezembe vettem az apr� tenyer�t, �s cs�kot nyomtam a k�zfej�re.
- Nos, akkor mi nem is zavarn�nk – sz�lalt meg Pinky.
- Bezony. H�t Evans, az�rt csak �vatosan. Ne t�rt �ssze m�g jobban szeg�nyt – c�lzott r�m dr�ga j� Tapik�m, �s elh�zta a cs�kot.
- Ez h�lye – jegyezte meg Lily, k�zben a v�llamra hajtotta a fej�t.
- �hm… Nem akarom megt�rni a romantikus pillanatot, de hugyoznom kell.
- Ej, de sz�pen fogalmazt�l.
- Mert most mit mondjak? Pipilni kell, mami?
- Te is h�lye vagy.
- �r�l�k, hogy �szrevetted – vigyorodtam el. – Most pedig, ha megk�rhetlek, seg�ts, mert ki kell mennem.
- De…
- Ne agg�dj, nem kell tartanod a j�t�kszert mel� k�zben, csak az ajt�ig seg�ts elt�molyogni.
- J�l van – adta meg mag�t.
�vatosan kim�sztam az �gyb�l, azt�n Lilybe kapaszkodva nekil�dultam. Eg�sz �gyes voltam. Az �t m�sodik fel�ben szinte �n�ll�an l�pkedtem, azt�n…
- Potter! Mi az �ristent csin�l maga? Fek�dnie k�ne! Hogy k�pzeli, hogy itt s�t�lgat? – robogott fel�m Pomfrey.
- Csak a WC-re mentem ki – k�z�ltem �rtatlan arccal.
- Azonnal fek�dj�n vissza, mert azt is megtiltom, hogy egy�ltal�n lemenjen megn�zni a holnapi m�rk�z�st.
- Milyen m�rk�z�st?
- H�t a kupameccset.
- Mi? Holnap van a Griffend�l-Mardek�r meccs, �s �n nem j�tszhatok? – h�rd�ltem fel. Hirtelen visszat�rt a hangom is.
- Ha �gy viselkedik, fiatalember, m�g azt is meggondolom, hogy megn�zheti-e egy�ltal�n.
- De nekem j�tszanom kell! �n vagyok a fog�! N�lk�lem vesz�tenek…
- Ezt ne nekem magyar�zza! Most pedig totyogjon sz�pen vissza az �gy�ba!
Duzzogva m�sztam vissza a feh�r takar�k k�z�. Lily sajn�lkoz� arccal simogatta a hajam. Hirtelen fel�ltem.
- De akkor is j�tszanom kell! Ez az utols� �v! Nem akarom, hogy a mocskos mardek�rosok� legyen a kupa! – fakadtam ki.
- �n se, de �gy nem j�tszhatsz. Ennyi! Majd Sirius kital�l valamit.
- De azt nem akarom! �n j�tszani akarok! – duzzogtam.
- Most �gy viselkedsz, mint egy �t�ves.
- Nem �rdekel! J�tszani akarok!
- Ink�bb aludj, mert k�s� van – nyomott vissza fekv� helyzetbe.
- Aj… Ez mekkora ratyi m�r? M�r biztos el�re �nnepelnek…
- Ne legy�l �gy elken�dve, James. B�rmi t�rt�nhet.
- Ja, j�l szarr� vernek minket.
- F� az optimizmus! – mondta g�nyosan.
- Nem l�tod milyen optimista vagyok? – v�gtam vissza.
- L�tom. Csak �gy sug�rzik bel�led.
- De…
- Pszt!
- Most mi�rt?
- Ne duzzogj. Ilyen az �let! Na, aludj sz�pen! – g�gy�gte.
- Nem vagyok gyerek, hogy g�gy�gjenek nekem.
- Akkor viselkedj feln�tt m�dj�ra, James.
Megforgattam a szemem.
- J�l van.
- Helyes. Viszont, ha nem haragszol, �n is menn�k, mert az ut�bbi napok nagyon kif�rasztottak.
- Menj �s pihend ki magad – sim�tottam v�gig az arc�n.
- J� �jt, James! – puszilta meg az arcom, azt�n gyorsan elengedte a kezem, �s elindult az ajt� fel�.
- Sz�p �lmokat, Lily! �s k�szi mindent!
- Ugyan m�r – legyintett, majd elt�nt az ajt� t�loldal�n.

*

Reggel t�z k�r�l �bredtem fel. Persze a Pomfrey nem akart elengedni a meccsre, de nekem musz�j volt j�tszanom… akkor is, ha k�zben sz�tesek.
- Sirius? Sirius, hallasz? – sz�ltam bele az ikert�k�rbe.
- Cs�, �gas! Ne agg�dj megnyerj�k a meccset. Te csak wuduzz�l odabentr�l.
- Figyelj! Ne k�rdezz semmit, csak tedd, amit mondok!
- Ok�.
- Teh�t, fogd a sepr�m �s a mezem, vidd le az �lt�z�be, �s ne menjetek ki addig a p�ly�ra, am�g oda nem �rek!
- De…
- Kussolj! Te miattad vagyok ebben a helyzetben, teh�t azt teszed, amit �n mondok – utas�tottam. Igaz el�g bunk�n, de meg�rdemli…
Zsebre v�gtam a t�kr�t, megv�rtam, hogy a Madame visszavonuljon, azt�n kim�sztam az �gyb�l. Halkan indultam, az ajt� fel�, de az kiv�g�dott.
Remus l�pett be.
- �h, James! Szeretn�k veled besz�lni… Hov� indult�l?
- Kuss m�r! Ink�bb seg�ts lemenni a p�ly�ig.
- Nem tudsz kimenni. Pomfrey �s Dumbledore �r�ket �ll�tott az ajt�hoz. Gondolt�k, hogy amilyen �nfej� vagy, �gyse hallgatsz a sz�p sz�ra.
- Francba… J�l van… Megteszed, hogy felm�sz a k�penyem�rt?
- �gas, ez nagyon rossz �tlet!
- Remus, nagyon sz�pen k�rlek! Csak ennyit tegy�l meg nekem!
- J�l van, de nem v�llalom �rted a felel�ss�get. �gy is… az �n hi…
- Nem a te hib�d, Remus! Nem haragszom r�d, ne agg�dj.
- T�nyleg?
- T�nyleg – b�lintottam, �s bar�tilag meg�leltem.
- Akkor sietek! �n �gy se j�tszok – mondta, azt�n elsietett.

Remus t�z perc m�lva �rt vissza, tal�rja alatt a k�pennyel.
- Na v�gre! Akkor indulhatunk.
- Rendben – nyitotta ki az ajt�t. – Majd meccs ut�n j�v�nk – mondta m�g j� hangosan.
- Sok sikert! – v�laszoltam vigyorogva, azt�n felkaptam a k�penyt, �s Remus nyom�ban kibaktattam az ajt�n.
Amikor el�g messze ker�lt�nk a Gyeng�lked�t�l Remus t�rte meg a csendet.
- J�l vagy?
- Megvagyok – vontam v�llat a k�peny alatt, persze ezt Remus nem l�tta.
- Figyelj, �gas. �n itt lefordulok, mert meg�g�rtem Sarahnak, hogy egy�tt megy�nk ki a meccsre. Siess, mert negyed �ra m�lva kezd�dik a meccs.
- �llj, �llj! Milyen Sarah?
- H�t…
- Stepworm? Lily�k feketehaj� szobat�rsa?
Holds�p b�lintott.
- Az j� csak, Remus! Nehogy elengedd!
- M�g nem tudom, hogy mi lesz.
- Aj, haver! Meg�rdemled, hogy boldog legy�l!
- �gas, n�zz m�r r�m! Egy cs�dt�meg vagyok.
- De j� segg� cs�dt�meg – r�gtam seggbe. – Na, dobd be magad!
- Te pedig vigy�zz magadra – mondta b�cs�z�ul.

*

Szerencs�re gyorsan le�rtem az �lt�z�be, ahol m�r mindenki fel volt �lt�zve. Amikor el�bukkantam a k�peny al�l, a csapat hatalmas �dvrivalg�sban t�rt ki.
- Biztos, hogy nyerni fogunk! – ujjongott Rob.
- Lehoztad a cuccom? – k�rdeztem Tapit�l.
- Bent van a csapatkapit�nyi szob�ban – b�logatott.
- Helyes! K�szi. Am�gy nem �ll sz�nd�komban �d�kat zengeni. Mindenki tudja, hogy mi a dolga! Jobbak vagyunk, mint azok a z�lds�gek… Ja, �s ne idegeskedjetek! Csak nyugodtan, hidegfejjel! Na, p�r perc, csak �tvedlek – mondtam, azt�n bevonultam a kis kuck�mba. A s�r�l�sekhez k�pest eg�sz gyorsam felh�ztam a mezem, m�r csak a tal�rt kellett volna felvennem, amikor bet�rtek a szob�ba. Evans �llt az ajt�ba, villog� szemmel.
- James Potter, hogy k�pzeled, hogy megsz�ksz a…
- Csitt! – h�ztam be az ajt�n, elker�lve a t�bbiek k�v�ncsi pillant�sait. – Lily, m�r elmondtam, hogy mit akarok. Nem tudsz
meg�ll�tani; ismersz, ilyen vagyok.
- Annyira f�lek, hogy valami bajod lesz – szipogott.
- Ne s�rj, k�rlek! Nem lesz semmi bajom – �leltem �t.
- Ezt idd meg – ny�jtott fel�m egy �vegcs�t.
- Mi ez? Altat�, hogy visszacipelhess?
- Er�s�t� f�zet, hogy le ne �julj a sepr�r�l.
- K�szi – h�ztam le a l�tty�t, azt�n felvettem a tal�romat. – Lassan mennem kell, mert… - kezdtem volna bele a sz�vegel�sbe, de nem tudtam befejezni, mert Lily hirtelen megcs�kolt. �vatosan karolta �t a nyakam, �s teljesen hozz�m pr�selte mag�t. Belevigyorogtam a cs�kunkba, �s �jra �tkaroltam. Annyira hi�nyzott…
- Szeretlek James – s�gta a f�lembe.
- Hogy mondtad? – k�rdeztem meglepetten.
- Szeretlek, te idi�ta! – mondta hangosabban, �s elpirult.
- Komolyan?
- Mi�rt? Olyan hihetetlen?
- Nem, mert mindig is tudtam, hogy ez lesz a v�ge!
- Menj m�r – tolt el mag�t�l nevetve. – Menj, miel�tt meggondolom magam, �s visszacipellek Pomrey-hoz.
- Igenis asszonyom! – tisztelegtem, azt�n puszit nyomtam a sz�j�ra.
- Ha kikapunk, akkor t�bbet nem sz�lok hozz�d! – figyelmeztetett.
Kell enn�l nagyobb �szt�nz�s?
- Szeretlek – mondtuk egyszerre, azt�n k�zenfogva l�pt�nk ki a szob�b�l az �lt�z�be, ahol m�r v�rt r�nk egy minden t�ren gy�ztes csapat.

V�GE

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s