K�zen fogva megy�nk a folyos�n. Mikor a tanterem el� �r�nk, megcs�kollak, �s te viszonzod. Ez az �lom �desgeti est�met, de mikor fel kel a nap, az �lom elt�nik, �s r� kell j�nn�m, Te Lily, m�r r�g nem vagy eny�m.

„F�ldiekkel j�tsz�
     �gi t�nem�ny,
Istens�gnek l�tsz�
     Csalfa, vak Rem�ny!
Kit teremt mag�nak
     A boldogtalan,
S mint v�dangyal�nak,
     B�kol �ntalan.”

B�r soha nem volt�l teljesen az eny�m. Sz�vedben, m�g mindig, csak Jamesnek adt�l helyet. Pr�b�ltam ezen v�ltoztatni, de r� kellett j�nn�m, ez lehetetlen. Te mindv�gig azt mondtad nekem: „Szeretlek!”. Tudtam, hogy ez nem igaz, hisz szemedb�l kiolvashattam. De akkor m�rt? M�rt mondtad ezt?

„S�ma sz�ddal mit kecsegtetsz?
     M�rt nevetsz fel�m?
K�tes kedvet m�rt csepegtetsz
     M�g most is bel�m?
Csak maradj magadnak!
     Biztat�m val�l;
Hittem sz�p szavadnak:
     M�gis megcsal�l.”

Sok�ig im�dkoztam, hogy eny�m legy�l, de mikor ez bek�vetkezett, r� kellett j�nn�m, hogy nem egym�snak lett�nk teremtve.

„Egy h�jj�t esm�rtem
     �r�mimnek m�g:
Lily sz�v�t k�rtem;
     S megad� az �g.

Tavaszom, v�gs�gom
     T�li b�ra v�lt;
R�gi j� vil�gom
     M�ltatlanra sz�llt.
�h! csak Lilyt hagytad volna
     Csak mag�t nekem:
Most panaszra nem hajolna
     Gy�szos �nekem.”

Egyszer a Nagyteremben ettem �pp, mikor te kecsesen j�tt�l fel�m. Cs�kolni akart�l, de �n nem engedtem, majd sebes l�ptekkel elmentem. K�s�bb mikor a toronyban �ltem, mell�m �lt�l meg�rt�en. Meg k�rdezted mi a baj, �n csak annyit mondtam, semmi, csak… Nem akartam elmondani, de r�j�ttem, nincs mit tenni. Szak�tsunk –mondtam. Majd hirtelen elhallgattam, de hamarosan folytattam. �tjaink elv�lnak, de t�ged valahol v�rnak. Egy utols� cs�k, majd elmentem, ezs annyira f�jt, hogy vissza se n�ztem.

„ Hagyj el, �h Rem�nys�g!
     Hagyj el engemet;
Mert ez a kem�nys�g
     �gyis eltemet.
�rzem: e k�ts�gbe
     Volt er�m elh�gy,
F�radt lelkem �gbe,
     Testem f�ldbe v�gy.”