Dermedt, neh�z cs�nd. Mindenki, aki a szob�ban �sszegy�lt, d�bbent arcot v�gott, k�l�n�sen a k�penybe burkol�z� Draco. Ez nem l�tezik… Granger nem lehet terhes pont t�le! Hiszen � azt hitte, a l�ny m�r szed egyfajta fogamz�sg�tl�t! S ekkor ugrott be neki valami igencsak l�nyeges momentum: mivel Hermion�nak m�g sosem volt komolyabb kapcsolata, ez�rt �rtelemszer�en nem tartott ig�nyt effajta medicin�kra. Hogy ez neki eddig nem jutott esz�be! Tiszta h�lye vagy Draco Malfoy, szidta mag�t, most itt �llsz, �s n�zed, amint az igazgat� �s a t�bbi tan�r tan�cstalanul mered az �jult kis s�rv�r� korcsra, aki pont a te gyerekeddel v�rand�s. Ez a tot�lis sz�v�s, az m�r bizonyos, �llap�totta meg mag�ban, mik�zben azon kezdett el gondolkozni, mit is tehetne, hogy ez a dolog ne der�lj�n ki, teh�t, hogy valamilyen form�ban, de k�ze van a l�ny �ldott (azaz jelen pillanatban �ldatlan) �llapot�hoz. Egy id� ut�n a csavarosnak mondhat� gondolatmenet�b�l Dumbledore hangja r�zta fel, aki imm�ron �jra nyugodtan, megfontoltan besz�lt:
- Most legfontosabb teend�nk az, hogy kider�ts�k, ki is a gyermek apja…
Ekkor a sz�ke mardek�rost valamilyen k�l�nleges, m�r-m�r k�nyszer�t� er� ragadta mag�val, melynek hat�s�ra a k�vetkez�ket cselekedte: levette a k�penyt, �s odal�pett az igazgat� el�, s teljes komolys�ggal annak szem�be n�zett a f�lhold alak� szem�vegen kereszt�l, s e szavakat motyogta:
- �n voltam professzor �r… az �n hib�m ez az eg�sz. Azt hiszem, az ott az �n fatty�m – b�k�tt Hermione m�g teljesen lapos has�ra, majd v�rt, hogy a vezet� kimondja r� az �t�letet. Igaz, amint az �szintes�gi roham elm�lt, m�r meg is b�nta, hogy mindent elmondott, f�leg, mivel egy�ltal�n nem �rdekelte sem a baba, sem a fiatalasszony sorsa. Fel�le ak�r mindkett� meghalhatott volna abban a szent pillanatban, nem sz�m�tottak neki. �m ekkor az igazgat� meg sem sz�lalt, csak halkan annyit jegyzett meg:
- K�sz�n�m Poppy.
- Nincs mit, ez volt a dolgom – h�r�totta el szer�nyen az id�s�d� javasasszony, ajk�n kedves mosollyal.
- Ugyan, mit k�sz�nsz, Albus? – �rdekl�d�tt Mcgalagony k�v�ncsian.
- A b�jital, amit Hermione elfogyasztott nem csak r� volt hat�ssal, hanem a gyermek apj�ra is. B�rhol is legyen az illet�, ha elhangzik a k�rd�s, azonnal felkeresi a k�rdez�t, �s bevall neki mindent. Nos, Draco eset�ben is ugyanez t�rt�nt – pillantott di�kj�ra Dumbledore, akinek ac�lsz�rke szemei val�s�ggal vill�mokat sz�rtak, hiszen r�tul t�rbecsalt�k. Amint ezt v�giggondolta, lelk�t a f�ktelen d�h ragadta mag�val egy hat�rozott mozdulattal. V�g�l megsz�lalt, hangja �rzelemmentesen csend�lt az ideges n�mas�gban:
- �s most mit v�r el t�lem professzor?
- Azt, amit tenned kell, fiam. Menj haza, besz�lj any�ddal, mondd el neki mit tett�l, majd � gondoskodik a b�ntet�sedr�l. Am�g vissza nem t�rsz, minden tant�rgy tanul�sa al�l fel vagy mentve, �s elv�rom, hogy Narciss�val egy�tt t�rj vissza. Most pedig indulj csomagolni.
- �s Grangerrel mi lesz?
- Az � sz�leit ideh�vom, besz�lek vel�k �s a l�nyukkal egyar�nt – m�g besz�lt, az igazgat� pap�rt, tollat b�jolt mag�nak, le�rt egy gyors �zenetet, lepecs�telt bor�t�kba helyezte, majd �tadta Draconak.
- Most pedig elv�rom, hogy t�vozz. Az egyik hopp-poros kandall� a rendelkez�sedre �ll.
A di�k csak b�lintott, illend�n meghajolt tan�rai �s vezet�j�k fel�, majd gyors l�ptekkel a pince fel� indult. Amikor �tl�pte a h�l�szoba k�sz�b�t, becsapta maga m�g�tt az ajt�t, a levelet pedig lev�gta az �jjeliszekr�ny�re, majd a ruh�sszekr�nyhez l�pett, alj�b�l el�vette az utaz�l�d�j�t, �s n�h�ny okvetlen�l sz�ks�ges ruhadarabot belehaj�tott. Tov�bb� a kupac tetej�re haj�totta az irom�nyt, majd nagy z�rej k�s�ret�ben z�rta le a l�da tetej�t. Miel�tt elhagyta volna a klubhelyis�get, vetett egy pillant�st a s�t�t kandall� felett f�gg� �r�ra, s r�j�tt, hogy majd’ egy �r�n �t k�sz�l�d�tt. V�g�l ezt felismerve csak megvonta v�llait, s bel�pett az egyik hopp-porral �zemel� kandall�ba, majd a port elhaj�tva elki�ltotta mag�t:
- A Malfoy-k�ria! – s m�sodpercekkel k�s�bb m�r el is t�nt a Roxfortb�l.

Hermione csak akkor t�rt mag�hoz, amikor a lemen� nap v�rv�r�s f�nye bevil�g�tott a Gyeng�lked� egyik hatalmas, k�tsz�rny� ablak�n. El�sz�r nem �rtette, mit is keres a beteg�gyban, de nem sokkal k�s�bb erre a k�rd�s�re is v�laszt kapott, amikor Madame Pomfrey bel�pett a helyis�gben, kez�ben egy g�z�lg� cs�sz�t tartva, melyet v�g�l �tadott a griffend�les di�kl�nynak, s kiss� nyugtalan hangon k�rdezte:
- Hogy vagy l�nyom?
- Azt hiszem j�l, k�sz�n�m – felelt illedelmesen, majd belekortyolt a gy�gyn�v�nyekb�l k�sz�tett f�zetbe, melynek kellemes, h�s menta �ze volt, s egyik pillanatr�l a m�sikra kibukott bel�le a k�rd�s – Madame Pomfrey, mi�rt vagyok itt?
- El�jult�l, Hermione – j�tt a v�lasz, s a l�ny mintha a haboz�s �rny�r v�lte volna felfedezni az asszonys�g arc�n, aki v�g�l folytatta megkezdett mondat�t -, Piton professzor hozott el ide, hogy megvizsg�ljalak.
- �s megtudta mi�rt t�rt�nt velem az, ami? – a felelet csup�n egy b�lint�s volt, amit�l a di�kl�ny kiss� megr�m�lt. Ugyan mi t�rt�nhetett vele? Hossz� percekig nem sz�lalt meg egyik�k sem, a k�rd�s azonban tov�bbra is ott l�gott a leveg�ben. V�g�l a gy�gyf�vek b�lcs ismer�je megk�sz�r�lte a tork�t, s mik�zben le�lt az �gy sz�l�re, �gy sz�lt:
- N�zd, Hermione, amit most mondani fogok, meg fogja v�ltoztatni az eg�sz �letedet, �gy hiszem. Nos, nem csig�zlak tov�bb, az�rt �jult�l el, mert… mert Draco Malfoy gyermek�t hordod a sz�ved alatt, ha j�l saccolom, nagyj�b�l k�t h�napja.
A szavak hallat�n Hermion�n heves sz�d�l�si roham vett er�t, �rezte, amint a szoba forogni kezd vele, majd kez�b�l elejtette a m�g f�lig tele l�v� cs�sz�t, mely ezer apr� darabra t�redezett a padl�n. Ez nem lehet igaz… teherbe esett Draco Malfoyt�l! Ilyen nincs, ilyen egyszer�en nem l�tezik! Agy�ban hevesen d�b�r�gtek a k�l�nf�le gondolatok, melyek m�r-m�r annyira zavart�k, hogy fizikai f�jdalom vett er�t rajta, a feje er�sen l�ktetni kezdett. K�t reszket� kez�be temette arc�t, s �rezte, amint k�nnyei kibuggyannak a szem�b�l. Ekkor Pomfrey asszonys�g �t�lelte a v�ll�t, s p�r j� sz�val pr�b�lta nyugtatgatni a l�nyt, �m nem j�rt sok sikerrel. Egy id� ut�n kiny�lt a Gyeng�lked� ajtaja, �s a Granger h�zasp�r l�pett be rajta, az igazgat� t�rsas�g�ban, kiss� megillet�dve. L�nyukat megpillantva mindketten odaszaladtak hozz�, az asszony szint�n s�rt, az apa pedig nem is igaz�n tudta mit is mondhatna.
- Jaj, anya! – �lelte �t az asszony nyak�t Hermione, mik�zben Mrs. Granger biztat�n mag�hoz �lelte l�ny�t.
- Semmi baj kicsim, semmi baj.
- Ugyan hogy ne lenne baj? Hiszen gondolom m�r tudj�tok mi�rt kellett idej�nn�t�k. Minden az �n hib�m! – fakadt ki az eminens.
- Igen l�nyom, tudjuk – b�lintott komoran az apa, majd nyugodt hangon folytatta – Nyugodj meg l�nyom, nem te hib�zt�l, hidd el! Minden annak az ostob�nak a hib�ja! �, b�rcsak a kezeim k�z� foghatn�m a nyak�t!
- Csillapodj�k uram, ez nem m�lt� hozz��ll�s, k�l�n�sk�pp, hogy az ifj� Draco Malfoy jelen pillanatban nincs az int�zm�nyben – sz�lalt meg Dumbleodre, most el�sz�r.
- Bocs�natot k�rek a hirtelen felindul�s miatt – h�zta be kiss� a nyak�t a f�rfi, majd a l�ny�val egyszerre megk�rdezt�k:
- Hogyan? Mi�rt nincs itt?
- Hazak�ldtem az �desanyj�hoz, hogy k�z�lje vele a h�rt. Ha j�l sejtem, m�r holnap visszat�rnek ide.
- Itt akarunk maradni, mindenk�ppen besz�ln�nk kell azzal az asszonnyal – jelentette ki a barna haj� asszonys�g. Az igazgat� b�lintott:
- Ez csak term�szetes, asszonyom. A ma �jszak�t itt t�lthetik a l�nyukkal.
- K�sz�nj�k.
- Igazgat� �r, Harry�k? – k�rdezte hirtelen Hermione.
- A bar�taid, ak�rcsak a t�bbi iskolat�rsad �gy tudj�k, hogy egy allergi�s roham miatt �jult�l el.
- H�la az �gnek – s�hajtott fel megk�nnyebb�lten a l�ny.
- Viszont lenne itt m�g valami, Hermione.
- Igen?
- Egy embernek el kell mondanod, mi t�rt�nt. Musz�j, hogy valaki seg�tsen neked, am�g itt vagy. Javaslom, ez a szem�ly ne Harry �s Ron k�z�l ker�lj�n ki.
- Nem, term�szetesen nem – �rtett egyet a di�k. Sokat elm�lkedett a megfelel� ember szem�ly�t illet�en, majd �gy sz�lt:
- Megk�rhetem Madame Pomfrey, hogy h�vja ide Luna Lovegoodot?
- Persze, l�nyom – biccentett a n�, majd elindult, hogy �rjon egy �zenetet a fent eml�tettnek.

A nyugtalan�t� z�ld p�rg�s v�g�l elm�lt, s Draco ott �llt a Malfoy-k�ria csod�latos nappalij�nak kandall�j�ban. Egy gyors b�b�jjal rendbe szedte mag�t, majd kil�pett a helyis�gbe, s tekintete nyugodtan j�rt k�rbe a sz�m�ra furcsa m�don szinte semmit sem jelent� helysz�nen: a s�t�tk�k sz�nyeg, falak, a gyerty�kat tartalmaz� aranyozott csill�rok, a k�nyelmes b�r �l�garnit�r�k, az �veglapos vitrinek, s a sz�nm�rv�nyb�l k�sz�lt zongora, minden �gy volt elrendezve, mint amikor elment itthonr�l. Ami�ta Lucius b�rt�nbe ker�lt, Narciss�nak semmihez sem volt kedve, holott p�r h�napja m�g �lland�an �trendezte a helyis�geket, mert mindig m�sk�nt nyert�k el a tetsz�s�t. M�g ezeken gondolkodott, egy enyhe mosoly jelent meg a sz�ja szeglet�ben, melynek jelent�s�t tal�n m�g � maga sem igaz�n tudta. Hirtelen egy hang csend�lt fel mellette:
- Uram, hogy-hogy itthon van? – Draco megperd�lt a tengelye k�r�l, majd pillant�sa Udinra, a csal�d egyik h�ziman�j�ra esett, aki kiss� f�l�nken �llt egyik l�b�r�l a m�sikra.
- Semmi k�z�d hozz� – h�r�totta el a k�rd�st a megsz�l�tott, mik�zben kinyitotta utaz�l�d�j�t, kivette a levelet, majd visszacsukta a fedelet, �s r�parancsolt a kis l�nyre:
- Ezt vidd fel a szob�mba, most azonnal. �s sz�lj any�mnak, hogy itthon vagyok, �s s�rg�sen besz�lnem kell vele. Itt v�rom.
Udine sut�n meghajolt, majd egy pukkan�s k�s�ret�ben, a csomaggal egy�tt k�dd� v�lt. Draco pedig nyugodtan a nappaliban helyet foglal� b�rszekr�nyhez l�pett, s kevert mag�nak egy gyors italt, majd azt kortyolgatva k�nyelembe helyezte mag�t az egyik k�nyelmes fotelban. Egy id� ut�n l�ptek zaja �t�tte meg a f�l�t, �gy letette a poharat, fel�llt, majd megfordult. Pillant�sa ekkor tal�lkozott az anyj��val. Mint fi�nak, neki is tejf�lsz�ke haja, valamint j�gk�k szeme volt. Arc�nak von�sai h�v�s nyugalmat sugalltak, noha szem�b�l ki lehetett olvasni a meglepetts�get �s �rtetlens�get egyar�nt. Az asszony egy remek szab�s� s�t�tz�ld selyemtal�rt viselt, mely ragyog�an kiemelte annak karcs�, m�g mindig mesesz�p alakj�t. Draco odal�pett hozz�, ill�en kezet cs�kolt, majd �gy sz�lt:
- �dv�z�llek, any�m.
- Fiam, mi�rt l�tlak ilyen hamar itthon? Nem az iskol�ban kellene tart�zkodnod?
- De igen, csak… - Draco hangja mintha kiss� elbizonytalanodott volna.
- Csak? – vonta fel v�kony �v� szem�ld�k�t Narcissa, mik�zben helyet foglalt, �s intett gyermek�nek, hogy �lj�n le vele szemben. A fi� vonakodva teljes�tette a k�r�st, majd a kis doh�nyz�asztal felett �tny�jtotta a levelet, amit a n� haboz�s n�lk�l bontott fel, majd mag�ban kezdte elolvasni. A mardek�ros pedig nem tehetett m�st, mint v�rt. M�r el�re rettegett az anyja reakci�j�t�l, s mint kider�lt, volt is oka. Amikor a lev�l v�g�re �rt, Narcissa felpillantott, majd �sszegy�rte a pergament, s d�h�sen pillantott a fi�ra.
- Igaz ez, Draco? Teherbe ejtett�l egy s�rv�r� korcsot?! – az asszony hangj�n hallatszott a s�rtetts�g. A m�sik csak lehajtotta a fej�t, sz�ke haja az arc�ba hullt, �gy v�laszolt:
- Igaz, any�m.
- �s halljam mi v�gre tetted ezt? – a hangnem v�dl�ba v�ltott �t.
- Mert… mert megk�v�ntam.
- Ez�rt? Csup�n ennyi?? „Mert megk�v�ntam.”, azt hiszed ennyivel ezt el lehet rendezni? Ebben a bizonyos Hermione Grangerben a te gyermeked n�vekszik fiam! A Malfoy csal�d k�vetkez� gener�ci�j�nak els� tagja! Ehhez mit sz�lsz? – a h�lgy itt m�r majdhogynem tombolt d�h�ben.
- Nem �rdekel any�m. Az a gyerek nem m�lt� r�, hogy az ut�domnak nevezze b�rki is.
- Pedig az lesz fiam, ezt nem tagadhatod le, semmi sz�n alatt! Az egy dolog, hogy a sz�rmaz�sa sajn�latos m�don nem a mi norm�inknak megfelel�, de ez most nem sz�m�t.
- Akkor mi sz�m�t, any�m? – tette fel a teljesen jogos k�rd�st Draco.
- Az, hogy nem tagadhatod le a gyermeket. R�szt kell venned a nevel�s�ben.
- Tess�k? Nem lenne egyszer�bb, ha Granger elvetetn�?
- Te teljesen meg vagy �r�lve fiam! Egy �rtatlan �letet nem olthatsz ki csak az�rt, mert k�z�d van hozz�!
- Te is ezt csin�ltad, amikor elvetetted az �cs�met! – t�madt a nebul�. Narcissa ekkor �gy �rezte, mintha egy hatalmas pofon csattant volna az arc�n. Hogy mer�szeli ez a k�ly�k felemlegetni azt a napot? Semmi k�ze hozz�!
- Az eg�szen m�s volt… - v�dekezett a n�.
- Dehogyis volt m�s! Csak az�rt szabadult�l meg t�le, mert nem az �n ap�m volt a v�rszerinti apja, hanem a szeret�d, Rod Lestrange!
- Honn�t veszed ezt az arc�tlans�got?!
- Honn�t any�m, mit gondolsz? Term�szetesen a kopog� szellemt�l! Elmondott nekem mindent, t�vir�l hegyire, m�g azt is megmutatta, hol tal�lom a t�rgyi bizony�t�kokat, orvosi jelent�seket, egyebeket, p�ld�ul p�r szerelmeslevelet.
- Ne merj elkanyarodni az eredeti t�m�t�l, Draco Malfoy! Most nem az �n bakl�v�seimmel kell foglalkoznod, hanem a saj�toddal. Nem hiszem el, hogy a Sziklasz�v-t�rv�nye m�g r�d is vonatkozik! – fakadt ki Narcissa.
- Hogy a mi? – v�gott �rtetlen arcot Draco. M�gis mir�l besz�l az anyja? �m b�rmennyire is szeretett volna, v�laszt nem kapott, mert a n� csak megr�zta a fej�t, �s csak ennyit mondott, imm�ron teljesen nyugodt hangnemben:
- Semmi fiam, nem �rdekes. Majd egyszer �gyis megtudod. De most csak az a fontos, hogy eld�nts�k, mi lesz a sz�letend� fiad sorsa.
- Engem egy�ltal�n nem �rdekel… - a mondatot azonban nem tudta befejezni, mert az anyja a szav�ba v�gott:
- Ezt pontosan tudom fiam. De ett�l f�ggetlen�l engem igenis �rdekel. S m�r azt is tudom, mi lesz a b�ntet�sed – vett egy m�ly leveg�t Mrs. Malfoy – Igaz, feltehet�leg neked jobban fog f�jni, mint nekem, pedig hidd csak el, nem volt k�nny� �gy d�ntenem… amint v�ge az iskol�nak, feles�g�l veszed Hermione Jane Grangert. �n ugyanis nem fogom t�tlen�l v�gign�zni, amint a fiad apa n�lk�l n� fel.
- HOGY MICSODA?! – ki�ltott fel indulatosan Draco. Ezt m�g az � anyja sem mondhatja komolyan! M�g hogy � feles�g�l vesz egy s�rv�r� kis korcsot? Tal�n az egyik legrosszabb r�m�lm�ban, de m�g ott sem nagyon, nemhogy a val�s�gban! Ezt nem lehet, egyszer�en nem. �s nemcsak azon okb�l kifoly�lag, hogy nem lenne gusztusa hozz�, hanem az�rt is, mert ekkora arc�tlans�got m�g senki sem k�vetett el a csal�dban, s nem akart � lenni az, aki ezt els�k�nt megteszi.
- Nem teszem meg –mondta a kit�r�se ut�n p�r m�sodperccel -, egyszer�en nem �s k�sz.
- De megteszed fiam, m�g mennyire, hogy megteszed! M�g ma visszamegy�nk az iskol�ba, �s besz�lek a l�ny sz�leivel. Nagy val�sz�n�s�ggel osztj�k majd azon v�lem�nyemet, hogy jelen helyzetben a legjobb, amit tehet�nk, az az el�re elrendezett h�zass�g, m�g a rangbeli k�l�nbs�gek ellen�re is.
- Ezt nem hiszem el! H�t ennyire nem �rdekel, hogy mennyire megal�z� dologra k�nyszer�tesz?!
- Annyira nem �rdekel, mint amennyire t�ged sem �rdekel egy �rtatlan �let.
Narcissa ezzel lez�rtnak tekintette a vit�t, a k�zeli �r�asztalhoz s�t�lt, s annak valamelyik fi�kj�b�l el�vett egy apr�cska dobozt, majd a fia kez�be nyomta, �s meghagyta neki, hogy egyenl�re menjen el a szob�j�ba, majd csak este mennek vissza a tanint�zm�nybe. Draco pedig k�nytelen-kelletlen vonult el. Bel�pve a feket�re festett falak �s m�regz�ld b�torok k�z�, kiss� megnyugodott. Ez volt az a hely, ahol istenigaz�b�l otthon �rezte mag�t. Azt�n hirtelen meg�rezte a kez�t l�gyan �rint� b�rsonyt. Pontosan tudta, mi lapul benne, de az�rt kinyitotta: a v�r�s anyagban egy csod�latosan megmunk�lt jegygy�r� lapult, melynek alakja egy k�gy�t mint�zott, aminek sz�j�ban egy k�zepes m�ret� gy�m�nt foglalt helyet. Ez volt az �desanyja jegygy�r�je…s hamarosan Granger kez�t �kes�ti majd. A gondolatra Draco becsapta az apr�cska fedelet, majd elhaj�totta a dobozk�t. Sajnos azt m�r el�re tudta, hogy az apr� dr�gas�gnak nem lett semmi baja.

Mrs. Granger �pp r�vette l�ny�t, hogy elaludjon az �jszaka, amikor halkan kiny�lt a helyis�g ajtaja, �s a f�rje lopakodott be rajta. Gyorsan odament hozz�, majd suttogva, nehogy gyermek�ket fel�bressze, �gy sz�lt:
- Az igazgat� l�tni akar minket.
- Ilyenkor? – lep�d�tt meg az asszony. Vajon mi lehet ennyire folyton ennyire k�sei �r�n?
- Igen – b�lintott a f�rfi, majd folytatta – Azt mondta, valakit okvetlen�l meg kell ismern�nk, �s, hogy besz�lni akar vel�nk.
A n� erre csak s�hajtott egyet, majd megad�an felemelte kezeit, jelezve: nincs ellenvet�se, mehetnek. Amint ki�rtek az ajt�n, felgyors�tott�k l�pteiket, majd nem sokkal k�s�bb m�r a kiterjesztett sz�rny� sas mad�r szobra el�tt �lltak.
- Eml�kszel mi volt a jelsz�? – vetett egy k�rd� pillant�st Mr. Granger a feles�g�re.
- Bagoly Berti -f�le minden �z� drazs� – j�tt a felelet k�nnyed�n, �gy nem sokkal k�s�bb m�r a l�pcs�n haladtak felfel�. Amikor bel�ptek az igazgat�i szob�ba, ott az egyik k�nyelmes karossz�kben egy hossz� m�regz�ld tal�rt visel� n�t pillantottak meg. Sz�ke haja fel volt kontyolva, ac�lsz�rke szemei semmitmond�n m�rt�k v�gig a k�t bel�p�t. A kiss� zavart csendet v�g�l az igazgat� nyugodt hangja t�rte meg:
- Nos azt hiszem, itt az ideje, hogy megismerkedjenek, �n nem is zavarom �n�ket – azzal az esetleges v�laszokat meg sem v�rva t�vozott. Az ismeretlen h�lgyem�ny pedig kecsesen fel�llt, majd dallamos, �mb�tor m�gis rideg hangon sz�lalt meg:
- �dv�zl�m �n�ket, a nevem Narcissa Black Malfoy. �n vagyok Draco �desanyja – mutatkozott be, majd kezet fogott a sz�l�kkel, akik szint�n k�vett�k eme gesztust. V�g�l mindannyian le�ltek, majd v�g�l Mrs. Malfoy kezdett bele a maga mondand�j�ba.
- H�t, nem is nagyon tudom, hol kezdjem… tal�n legjobb lesz, ha valahol az elej�n. Nem tudom, hogy s�rv�r�ekk�nt mennyit hallottak a Sziklasz�v-t�rv�ny�r�l.
- Semmit, asszonyom – felelt�k egyszerre, b�r hangjukban a s�rv�r� jelz� miatt volt n�mi rosszall�s, amit azonban �gy t�nik, Narcissa nem k�l�n�sebben �hajtott figyelembe venni.
- Akkor azt hiszem, legjobb, ha el�sz�r err�l besz�lek, noha mindannyian nagyon j�l tudjuk, minek j�tt�nk ide. Teh�t ez a szab�ly m�r t�bb �vsz�zada �tokk�nt s�jtja a Malfoyokat, azok k�z�l is ink�bb csak a f�rfiakat. Ennek pedig az az oka, hogy egy nagy hatalm� boszork�ny, n�v szerint Elena Riotto, ebb�l a fam�li�b�l n�zte ki mag�nak a j�vend�belij�t. Ezzel, gondolhatj�k, m�g nem is lenne semmi gond. Igen �m, csakhogy a f�rfi akkor m�r meg�rte egy asszony kez�t, s�t feles�g�l is vette. Elena hi�ba vetette be minden cs�berej�t, nem siker�lt megh�d�tania a v�lasztottat, m�g akkor sem, amikor val�tlans�gokat �ll�tott arr�l, hogy a feles�gnek szeret�je van, holott ez ugyeb�r nem volt igaz. Ezzel a boszork�nyn�l betelt a poh�r, �s egy est�ly alkalm�val, amin a Malfoy h�zasp�r is tisztelet�t tette, meg�tkozta a f�rfit. Az �tok l�nyege a k�vetkez�: a f�rfi teljesen �rzelemmentess� v�lik, egyes-egyed�l tal�n a fiaikat szeretik valamennyire, s csak a rossz �rz�sek �lhetnek benn�k. Sajnos, azt tapasztalom, hogy az �tok a fiamat is s�jtja, de m�g s�lyosabban, mint az apj�t. ’t ugyanis a sz�letend� gyermek sorsa sem �rdekli.
- Ezt az arc�tlans�got! – t�rt ki hirtelen Hermione apja – M�g hogy nem �rdekli a saj�t fia sorsa!
- Sajn�lom, de ez az igazs�g – jegyezte meg halkan Narcissa. Azt ugyan nem �rtette, mi�rt viselkedik �gy… tal�n sz�gyelli, hogy a fia is a Sziklasz�v-t�rv�ny�nek �ldozata? Tal�n. Egy ideig mindannyian csak hallgattak, v�g�l a griffend�les nebul� �desanyja sz�lalt meg:
- Gondolom nem csak az�rt j�tt ide, hogy ezt elmondja. Mert ak�rhonn�t is n�zem, ezzel az inform�ci�val nem sokra megy�nk.
- Ezzel magam is tiszt�ban vagyok – b�lintott a sz�ke h�lgyem�ny.
- Akkor valamif�le javaslata is van, ugye?
- Igen. Nos, �n ezt m�r k�z�ltem a fiammal: ha �n�k is beleegyeznek, Draco az iskola befejez�se ut�n azonnal feles�g�l veszi Hermion�t.
- Tess�k? – n�zett �ssze a k�t m�sik felmen�. A l�nyukat 17 �vesen azonnal adj�k f�rjhez? Ez egy kiss� �r�lt �tlet… de ha nincsen m�s megold�s…
- Nem is tudom… nem t�l vesz�lyes v�llalkoz�s ez? Az a sok p�nz, amit felem�sztene, meg a t�bbi… �s vajon hogy viseln� ezt a l�nyunk?
- Abban biztos vagyok, hogy ez �n�knek semmibe sem ker�lne, mindent �n �lln�k, hiszen a f�rjem b�rt�nben van. A fiam �s menyem pedig �lhetnek velem a k�ri�n.
Narcissa hangja kiss� megbicsaklott, amikor kimondta a „menyem” sz�t. Csak most �bredt r�, mit tett: al��rta Draco hal�los �t�let�t. Mert val�sz�n�leg innen m�r nincsen vissza�t. Minden idegsz�l�val �rezte, hogy siker�lt meggy�znie a sz�l�ket. S milyen igaza lett!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s