A h�zasp�r �sszen�zett, egy ideig csak n�m�n meredtek a m�sik szem�be, nem tudt�k eld�nteni, mit is mondhatn�nak. Az egyik pillanatban m�g a legh�bb v�gyuk, hogy meg�lj�k azt, aki teherbe ejtette a l�nyukat, a m�sikban pedig m�r azon elm�lkednek, hozz�adj�k-e gyermek�ket az illet�h�z. Semelyik�k sem tudta igaz�n, mi is lehet a helyes d�nt�s, hiszen imm�ron nem csak a l�nyukra kellett gondolniuk, hanem sz�letend� unok�jukra is. Ez volt az, amit igaz�n nehez�kre esett feldolgozni, �s ezzel egy�tt elfogadni. Hermione �rdeke nyilv�nval�an az lenne, ha most azonnal elvinn�k az iskol�b�l, �s seg�ten�nek neki a gyerek k�r�l, megakad�lyozva azt, hogy ez a bizonyos Malfoy a k�zel�kbe f�rk�zhessen. �m ugyanakkor �ton �tf�len esz�kbe jutott a baba, akinek ap�ra van sz�ks�ge. S b�r az apja egy �rz�ketlen ember, ugyanakkor a var�zsl�vil�g egyik legel�kell�bb csal�di �g�nak lesz�rmazottja. R�ad�sul az anyja maga volt az, aki felaj�nlotta a h�zass�g lehet�s�g�t. Ezt v�giggondolva mindketten egy apr�t b�lintottak a m�sik fel�, majd teljesen egyszerre sz�laltak meg:
- Ha nincs m�s megold�s… �m legyen. A tan�t�s befejezt�vel a gyerekeink… h�zass�got k�tnek.
S valamilyen furcsa okn�l fogva abban a pillanatban, amint kimondt�k, meg is b�nt�k a d�nt�st, mert tudt�l, ez csak a baba �rdekeit szolg�lja, senki m�s�t. Narcissa eme hat�rozatot egy b�lint�ssal fogadta el, majd �gy sz�lt:
- Itt az ideje, hogy az eljegyz�st hivataloss� tegy�k, nem gondolj�k?
�gy azt�n h�rman indultak el a Gyeng�lked� fel�, melynek ajtaj�ban Draco �lldog�lt, mint aki nem igaz�n tud mit kezdeni mag�val. Lehet, hogy val�ban �gy is volt, de err�l senki sem k�rdezte meg a fi�t. Anyja csup�n kez�nek egyetlen int�s�vel jelezte gyermek�nek, hogy k�vesse �ket, aki k�nytelen-kelletlen tett eleget a d�nt�snek, �s l�pett be a gy�gyn�v�ny illat� helyis�gbe. Ek�zben a Granger h�zasp�r mindk�t tagja alaposan megn�zte mag�nak Dracot, de egyik�k sem igaz�n tudott r�la v�lem�nyt form�lni. Volt benne valami, ami tasz�totta a sz�l�ket, de ugyanakkor valami pedig egyfajta k�l�nleges vonzalmat eredm�nyezett benn�k a mardek�ros ir�ny�ba. Amikor m�r mindannyian be0nt �lltak a hatalmas helyis�gben, egy hang �t�tte meg a f�l�ket az egyik f�gg�ny m�g�l:
- Nyugalom, Hermione – sz�lt az igazgat� kellemes, pihentet�, kiss� vigasztal� hangon. Ekkor a hallgat�z�k f�l�be eljutott egy enyh�n szipog� hang:
- Ugyan hogy lehetn�k nyugodt professzor �r? Ha igaz, amit mondott… hamarosan al��rhatom a hal�los �t�letemet.
- Ez az�rt �gy nem igaz, l�nyom – sz�lalt meg egy hirtelen �tlett�l vez�relve Mrs. Granger, mik�zben a f�rj�vel �s Narciss�val az �gyhoz s�t�ltak. Dracot egy szavak n�lk�l hozott k�z�s d�nt�s alapj�n egyenl�re a leplen k�v�l marasztalt�k.
- Dehogynem, anya! Te nem tudod kihez akartok hozz�adni! A legnagyobb g�r�nyhez a f�ld�n! – Hermione hangja igencsak v�dl�n csengett. A sz�l�k erre nem igaz�n tudtak mit mondani. Sajnos nem tudt�k eld�nteni, a l�nyuknak mennyire van igaza, vagy mennyire nem.
- Sajn�lom l�nyom, de nincs m�s v�laszt�sod.
- Mi�rt?
- Mert most m�r a gyerekedre is gondolnod kell.
- Persze, mindenkinek csak a gyereken j�r az agya, igaz? Az, hogy �n mit is akarok, nem sz�m�t?
- Ebb�l el�g volt, Hermione! – emelte fel kiss� a hangj�t az �desanya, majd azonnal meg is b�nta azt. Nem akart f�jdalmat okozni a l�ny�nak… de ez m�r nem sz�m�tott t�lzottan. Vett egy m�ly leveg�t, majd bocs�natk�r� hangon sz�lalt meg:
- Sajn�lom, l�nyom… nem akartalak megb�ntani, de k�rlek pr�b�ld meg meg�rteni, mi�rt d�nt�tt�nk �gy.
- A p�nz miatt – vette oda foghegyr�l a megsz�l�tott, majd folytatta – de tudod mit? Ha m�r t�nkreteszitek az �letemet, legal�bb legyek r� b�szke: rendben, hozz�megyek Malfoyhoz – abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, Narcissa m�r intett is kez�vel Draconak, hogy l�pjen el�. Az kiss� vonakodva teljes�tette a k�r�st, majd az �gyhoz l�pett. Amikor a k�t fiatal egym�sra n�zett, mindkettej�k szeme val�s�ggal vill�mokat sz�rt.
- Fiam, vedd el�, amit hozt�l! – sz�l�totta fel a mardek�rost az anyja teljesen nyugodt hangnemben. Draco vetett egy �rtetlen pillant�st felmen�j�re, majd hirtelen meg�rtette: beleny�lt tal�rja zseb�be, melyb�l azonnal el�ker�lt a kis dobozka. Hermione tekintete is az apr�s�gra vet�d�tt, s szemei mintha kiss� elf�tyolosodtak volna. H�t ennyi volt… m�g ma akarata ellen�re Draco Malfoy jegyese lesz, s�t haza�rkez�s�k m�snapj�n m�r hozz� is kell mennie. A l�ny �rezni v�lte, amint a vil�g kifordul sarkaib�l, �m valamilyen er� nem engedte, hogy eszm�let�t veszthesse. Amikor m�r �jfent teljesen mag�n�l volt, kez�n m�r ott vir�tott a jegygy�r�, Malfoy pedig gy�l�lk�d� pillant�sokat vetett r�, melyeket azonnal viszonzott. A sz�l�k nyilv�n meg�rezhett�k a fiatalok k�z�tti fesz�lts�get, mert nem sokkal k�s�bb a sz�k�vel egy�tt t�voztak, hagyva, hogy Hermion�ra val�s�ggal r�szakadjon a mag�ny. Telt m�lt az id�, amikor kiny�lt az ajt�, �s Luna l�pett be rajta, majd gyors l�ptekkel bar�tn�je �gya fel� vette az ir�nyt.
- Szia Hermione – k�sz�nt.
- Szia Luna – viszonozta az �dv�zl�st kiss� f�radt hangon a m�sik l�ny.
- Mi�rt szeretted volna, hogy idej�jjek? – �rdekl�d�tt k�v�ncsian a holl�h�tas nebul�.
- Mondanom kell neked valamit. Valamit, amit nem mondhatsz el senkinek, el�g hossz� ideig – s�hajtott Hermione. Ez kiss� meglepte Lun�t, m�g sohasem l�tta ennyire elkeseredettnek bar�tn�j�t. Ugyanakkor azt sem �rtette, mi�rt vele akar besz�lni, ha egyszer Ginny volt a legjobb bar�tn�je? Ink�bb nem tette fel a k�rd�st, hanem minden figyelm�t a l�nyra ir�ny�totta.
- S mi lenne az? – csup�n ennyit mert kiejteni a sz�j�n, semmi m�st.
- Ezt – azzal Hermione felemelte a kez�t, s egyik ujj�n azonnal megt�rt a f�ny. Luna kiss� hunyorgott, majd felismerte, hogy az ak�rmi voltak�ppen egy…
- …eljegyz�si gy�r�? – k�rdezte hirtelen. A griffend�les tanonc csak komoran b�lintott.
- De m�gis ki jegyzett el?
- Malfoy… - suttogta megt�rten Hermione, �s szem�b�l �jabb k�nnycseppek eredtek �tnak.
- Mi�rt? – Luna nem tudta, mit is gondoljon. Nem �rtette ezt az eg�szet. Mi�rt jegyezte el az a g�r�ny a l�nyt, ha nem szereti, hanem gy�l�li? T�l zavarosnak t�nt az eg�sz.
- Mert terhes vagyok…
- �risten! – csak ez az egy sz� j�tt ki a m�zsz�ke haj� le�ny ajkai k�z�l.
- Tudom, �n is �gy �rzek.
- De mi lesz most veled?
- Nem tudom, Luna. Isten a tan�m, nem tudom. Az biztos, hogy szenvedni fogok.
- Ne mondd ezt! Malfoy csak nem olyan g�r�ny, hogy �rtson neked, am�g v�rand�s vagy!
- �s mi lesz azut�n? – csattant fel Hermione – Ha a gyerek megsz�letik, Malfoy gond n�lk�l v�gezhet velem. Nem �rek neki semmit sem.
- Kell, hogy legyen ki�t!
- �s van is – l�pett be a helyis�gbe �jfent Dumbledore.
- Mi lenne az? – k�rdezt�k egyszerre a l�nyok.
- A v�l�s, Hermione. Egy id� ut�n elv�lhatsz Dracot�l, nem kell az �letedet mellette le�lned.
- Ebben van valami… - gondolkozott el Hermione. De ez akkor sem lehet igazi megold�s. Mi lenne ut�na? Nem szabadulna meg a mardek�rost�l, mert annak tov�bbra is jog�ban �llna l�togatni a gyerek�t. Ezeket a gondolatokat v�g�l Luna foglalta egy mondatba.
- De ut�na sem szabadulna meg Malfoyt�l igaz�n!
- Ez igaz – �rtett egyet az igazgat� – de m�g mindig nagyobb szabads�got adna neki.
- Majd m�g gondolkozom az aj�nlat�n, professzor �r.
- Tedd azt, Hermione. Tov�bb�, hogy tanulm�nyaidat folytathasd, a hasad el lesz b�jolva, �gy senki sem �rz�kel majd semmit a v�ltoz�sb�l.
- K�sz�n�m.
Az igazgat� t�vozott, s nem sokkal k�s�bb Luna is elhagyta a Gyeng�lked�t. Hermione pedig majdhogynem �lomba s�rta mag�t.

Az id� kereke �jra tov�bbgurult, s sz�pen lassan minden megv�ltozott. Hermione kij�hetett a k�rh�zi r�szlegb�l, �s �jra tanulhatott, viszont gyakran kellett visszamennie kontroll �r�gy�n. Bar�tai furcs�llt�k ezt, n�ha megpr�b�lt�k sz�v� tenni, de nem kaptak egy�rtelm� v�laszt, �gy sz�pen lassan elt�volodtak a l�ny mell�l. Egyed�l Luna tartott ki mellette, tudva az igazat mindig azon volt, hogy seg�tse a m�sikat, ugyanakkor azonban m�g mindig nem akarta elmondani bar�tn�j�nek, hogy Malfoy m�r az � test�be is bef�rk�z�tt, igaz, k�vetkezm�nyek n�lk�l. T�lzottan f�lt Hermione esetleges reakci�j�t�l.
Draco �s Hermione tov�bbra is f�ktelen�l gy�l�lt�k egym�st, egyre t�bbsz�r �s t�bbsz�r sz�lalkoztak �ssze, de csak a z�rt tantermi ajt�k m�g�tt, nem akart�k „kiteregetni a mag�n�let�ket” a t�bbiek el�tt. Id�k�zben kider�lt, hogy a griffend�les n�vend�k val�ban egy fi�t hord a sz�ve alatt. Eme inform�ci�t a leend� nagysz�l�k kit�r� �r�mmel fogadt�k, m�g Narcissa is, aki azonban m�g mindig neheztelt a fi�ra, �s annak mennyasszony�ra egyar�nt.
A RAVASZ vizsg�kat Hermion�nak siker�lt hib�tlanul letennie, de ennek m�gsem tudott sz�vb�l �r�lni, hiszen az aurork�pz�be nem vehett�k fel a �llapota miatt. Ez csak m�g jobban feld�h�tette, majdhogynem m�r �tkozta m�h�nek n�vekv� gy�m�lcs�t, pedig az igaz�b�l nem tehetett semmir�l.
Draco is egyre fesz�ltebb lett, k�l�n�sen azut�n, kiss� botr�nyosra sikeredett a szak�t�sa Pansyval. A l�ny sz� szerint �rj�ng�tt, mindennek elhordta a fi�t, pedig m�g nem is tudta az igazi okot. A korholt „igazs�g” csup�n annyi volt, hogy Draco tal�lt mag�nak valaki m�st, aki jobban illik hozz�. S ennek m�g csak a fele sem volt igaz.
Ilyen fesz�lts�g uralkodott most a Malfoy-k�ria fel� robog� aut�ban is, melyben az ifj� jegyesek �ltek gondolataikba m�lyedve. Valahogy egyik�k sem akarta elfogadni a t�nyt, hogy holnap mindenk�ppen olt�r el� kell �llniuk.

Az aut� egy id� ut�n lelass�tott, amikor egy hatalmas, kov�csolt vas kapuhoz �rt. Az szinte azonnal kiny�lt, �gy a j�rm� minden gond n�lk�l gurulhatott be a murv�val bor�tott felhajt�n. Hermione k�v�ncsian tekintett ki az ablakon: az �t mindk�t oldal�n kis r�zsabokrok h�z�dtak, n�melyik m�r bontogatta szirmait. A park smaragdsz�n� f�ve gondosan le volt ny�rva, a k�zep�n egy h�feh�r pagoda �llt, melyet most feh�r vir�gokkal futtattak be, a k�zelg� esk�v� "�r�m�re". K�r�l�tte apr�nak t�n� kerti sz�kek sorakoztak, a vend�gek sz�m�ra. Ahogyan ezeket szem�gyre vette, Hermione elszomorodott. B�rmennyire is pr�b�lta mag�t meggy�zni, hogy ez az eg�sz csup�n egy �lom, �s nem lesz semmilyen esk�v�, most fel voltak vonultatva el�tte a f�jdalmas val�s�got jelz� eszk�z�k. Ekkor az aut� hirtelen fordult, hogy kiker�lje a k�ria el�tt �ll� sz�k�kutat. Az egy �lelkez� szerelmesp�rt �br�zolt, akiket b�rmelyik pillanatban elnyelhetnek a tenger d�h�ng� hull�mai. A l�ny ezt csak egy g�nyos mosollyal jutalmazta. M�g hogy szerelem, gondolta, m�r azt sem tudom, hogy ez mit is jelent. Az aut� id�k�zben f�kezett, majd egy z�ld-ez�st sz�nvil�g� ruh�t visel� komornyik nyitotta ki az ajtaj�t. Hermione kiss� megillet�dve sz�llt ki, s v�gigm�rte az ismeretlent. A f�rfinak r�vid, �sz haja volt, szemei zaf�rk�kek, b�re enyh�n napcserzett, termete j� ki�ll�s�. Most kezet
ny�jtott a l�nynak:
- �dv�zl�m, Ms. Granger, a nevem Robert Crytos. �n leszek az �n seg�ts�g�re - miut�n kezet fogtak, a l�ny a hatalmas t�lgyfaajt�ra emelte a tekintet�t, mely m�g�tt �ppen abban a pillanatban t�nt el a v�leg�nye. Egy pillanatig mag�t az �p�letet is szemrev�telezte: a falak t�rtfeh�r sz�n�ek, a bej�rati ajt�hoz m�rv�nyl�pcs� vezetett fel, a 4 emelet ablakainak keret�t arannyal futtatt�k be. Ezt a f�ny�z� pomp�t csak halkan s�hajtott, majd �jra Robertre n�zett, aki kedvesen mosolygott r�.
- Maga nem gy�l�l engem? - k�rdezte led�bbenve.
- Mi�rt gy�l�ln�m, asszonyom? - k�rdezett vissza a f�rfi.
- Tal�n mert egy s�rv�r� korcs vagyok, akinek semmi k�ze ehhez az el�kell� csal�dhoz.
- Ez ostobas�g: �n az anyja az �rfi fi�nak. Ez pedig, ha �szinte akarok lenni, k�sz csoda. Mindig is abban a hitben �ltem, hogy az az ostoba Ms. Parkinson lesz az �rn� Narcissa asszonyom hal�la ut�n.
Hermione erre m�r nem nagyon tudott mit mondani, ink�bb t�m�t v�ltott:
- Nem tudja v�letlen�l, hogy merre van a szob�m? Szeretn�k lepihenni...
- Term�szetesen asszonyom, �m el�tte m�g tal�lkoznia kell Mrs. Malfoyjal, �s n�h�ny rokonnal, akik most egy ideig itt fognak �lni. K�s�bb mindent sz�vesen megmutatok mag�csk�nak.
Azzal a karj�t ny�jtotta fel�. A l�ny ezen csak elmosolyodott, majd belekarolt az id�s f�rfiba. �gy �rezte, tal�lt mag�nak egy bar�tot, ebben a rideg vil�gban. Nem is sejtette, hogy az egyik emeleti ablakb�l valaki figyeli �ket.

Az illet� magas volt, igen izmos alkat�, amit a test�t fed� ruhadarabok igen csak kiemeltek. Feh�r lenv�szon inget viselt, melyet mer�szen csak f�lig gombolt be, valamint egy s�t�t farmert, s hozz� ill� szand�lt. B�re kreol sz�n� volt, haja r�vid, s�t�tsz�ke, amolyan eleg�nsan k�cos fazon. A szemei pedig ugyaonolyan sz�rk�k, mint Draco�. Marco De la Reynek h�vt�k, � volt a Malfoy-fi� unokatestv�re, s egy h�nappal fiatalabb ann�l. Tekintete elm�ly�lten figyelte Hermion�t, s sz�ve valahogyazonnal hevesebben kezdett verni. Tetszett neki a kis s�rv�r� l�ny, m�g akkor is, ha m�r foglalt volt. Valami igencsak vonzotta ebben a l�nyban: tal�n az, hogy l�nyegesen egyszer�bb szem�lyis�gnek �g�rkezett, mint az � menyasszonya. Ekkor kiny�lt a h�l�szob�ja ajtaja, majd egy kedves, cseveg� hang sz�lt hozz�:
- Marco, megj�tt a l�ny, nem j�ssz le velem k�sz�nteni �t? - Marco megfordult, s szembetal�lta mag�t Carmennel, a menyasszony�val. A l�ny val�j�ban csodasz�p volt: s�t�tv�r�s haja nagy hull�mokban hullt a h�t�ra, a ny�ri, s�t�tk�k egyberuha t�k�letesen illett h�feh�r b�r�hez, �s smaragdz�ld szem�hez. �m a leg�ny m�gsem szerette, ennek pedig egyetlen oka volt: Carmen 3 �vvel ezel�tt egy lovasbaleset miatt megb�nult, s az�ta is tol�sz�khez volt k�tve.
- De, persze. menj�nk - b�lintott, majd megker�lte a l�nyt,s megfogta a tol�sz�k k�t fogganty�j�t. Egy hat�rozott mozdulattal megford�totta a kis szerkezetet, majd elindultak a d�szes folyos�kon kereszt�l a nappali fel�, hogy tal�lkozzanak Hermion�val.

Egy�tt s�t�ltak fel a l�pcs�n, majd Robert kit�rta el�tte az ajt�t, s maga el� engedte. �tjuk azonnal a t�rsalg�ba vezetett, ahol h�rom ember v�rt r�: Narcissa, �s k�t Hermione-korabeli fiatal, akiket m�g nem ismert, egy fi�, �s egy l�ny. A le�ny b�r tol�sz�kes volt, kedvesen mosolygott r�, a fi� azonban majdnem olyan �rzelemmentesen tekintett r� ahogyan Draco szokott. Ebb�l j�tt r�, hogy ny�lv�n rokonok. Majdhogynem vigy�zz�ll�sban �llt a le�ny mellett, jeges pillant�sa azonban id�r�l id�re
majdhogynem t�relmetlen�l p�szt�zta v�gig Hermion�t. A k�z�tt�k be�llt zavart csendet v�g�l Narcissa hangja t�rte meg:
- Nos... �dv�z�llek, Hermione. Mostant�l ez a k�ria lesz a te, �s sz�letend� gyermeked otthona. �k itt ketten a f�rjem unoka�ccse, Marco De la Rey, �s a menyasszonya, Carmen Smith. P�r h�nap erej�ig �k is vel�nk fognak �lni - a le�ny bizonytalanul biccentett fel�j�k, m�g idegess�g�ben egyik l�b�r�l a m�sikra �llt. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel: Narcissa �s Marco ridegs�g�vel, �s az ebben elvegy�l�, Carmenb�l �rad� melegs�ggel. Meg se mukkant, csup�n n�m�n meredt maga
el�, amikor hirtelen a m�sik l�ny megk�rdezte:
- Hogy vagy? - gurult oda hozz�. Hermione n�h�ny m�sodpercig d�bbenten n�zett r�, majd kiss� feszengve v�laszolt:
- K�sz�n�m... j�l...
- Gyere, megmutatom a szob�dat - azzal m�r meg is fogta a kez�t, �s elkezdte h�zni kifel� a szob�b�l. Senki sem �llt az �tjukba, amikor ki�rtek, Hermione v�g�l kiny�gte, ami a sz�v�t nyomta:
- Robert hol van? Azt mondta, majd � megmutatja a szob�mat...
- Miatta ne agg�dj, m�s feladatot b�ztak r�. Majd �n sz�pen elvezetlek oda.
Amikor el�rt�k a l�pcs�t, Carmen el�vette var�zsp�lc�j�t, �s p�r suhint�ssal felemelte tol�sz�k�t, �gy lebegett fel a s�t�l� volt
griffend�les mellett. N�m�n haladtak �t a folyos�k �tveszt�j�n, majd egy gazdagon d�sz�tett ajt� el�tt f�keztek.
- Nos, itt voln�nk - nyitott be Carmen. Bel�pve Hermion�val majdhogynem megsz�d�lt a vil�g: pontosan ugyanolyan szob�ban �llt, ahol Draco elvette a sz�zess�g�t. D�bbenet�ben szab�lyosan lerogyott az �gyra, mit sem t�r�dve �jdons�lt kis bar�tn�je agg�d� tekintet�vel.
- Biztos minden rendben??
Hermione m�lyeket l�legzett, majd v�laszolt:
- Igen, ne agg�dj.
- Akkor �n most magadra hagylak, pihend ki magad. Holnap nagy nap v�r r�d - azzal szinte hang n�lk�l hagyta el a h�l�t, s hajtotta be maga m�g�tt az ajt�t. Amint ez megt�rt�nt, Hermione szem�b�l meg�ll�thattalan m�don kezdtek folyni a forr� k�nnyek.
- Ezt nem hiszem el... mi�rt kell m�g mindig ett�l a helyt�l szenvednem? - motyogta maga el�, mik�zben v�gigny�lt a v�r�s selymen, a p�rn�ba temette arc�t, s m�ly, nyugtalan �lomba mer�lt.

Mindek�zben Draco a szob�j�ban tart�zkodott, s egy k�nyelmes karossz�kben elterpeszkedve kortyolta a v�r�sbort a kez�ben tartott krist�lypoh�rb�l. Hirtelen kopogtak az ajt�n, s a volt mardek�ros meglehet�sen bossz�san sz�lt ki:
- Ki az?
- �n vagyok, Draco, bej�hetek? - �rdekl�d�tt Marco az ajt� t�loldal�r�l.
- B�jj be.
Marco bel�pett, s beletelt p�r m�sodpercbe, mire megszokta az unokatestv�re szob�j�ban uralkod� f�lhom�lyt. Ledobta mag�t a k�zeli kanap�ra, �s r�n�zett Drac�ra:
- L�ttam a menyaszonyodat.
- Na �s azt�n? H�t �vig volt szerencs�m hozz�, �s m�g most sem szabadulok meg t�le.
- Ne �t hib�ztasd �rte. Te volt�l olyan h�lye, hogy lefektetted.
- Minek is j�tt�l ide tulajdonk�ppen? - kapcsolt ekkor Draco, hiszen rokon�val nem s�r�n besz�lgettek eddig sem, �s nem is voltak valami j�ban. - El akarod nekem j�tszani a Nagy Szentet?
- Nem - r�zta meg a fej�t a m�sik - Csup�n k�z�lni akartam veled, hogy elcs�b�tom t�led Hermion�t.
Erre Draco val�s�ggal elt�totta a sz�j�t: f�lpattant, �s egy szempillant�s alatt Marco el�tt termett.
- Mit mondt�l?! - k�rdezte d�bbenettel vegyes d�hvel.
- Azt, hogy el fogom t�led cs�b�tani a feles�gedet.
- Te nem vagy norm�lis! Neked is menyasszonyod van, �cs�m!
- �s? Kit �rdekel? �gyis tol�sz�khez van k�tve... �gy pedig nem �r semmit. A tied viszont igaz�n k�v�natos csemege...
- Akkor is az �n gyerekemmel terhes!
- Nocsak, hirtelen ilyen fontoss� v�lt sz�modra a kis s�rv�r� korcs? - k�rdezte egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben.
- Nem err�l van sz�... Csak �ppen nem f�llik a fogam m�g egy botr�nyhoz...
- Ne agg�dj �csk�s, ebb�l nem lesz az - �llt fel a m�sik, �s megveregette Draco v�ll�t. - Mindenesetre ne csod�lkozz, ha sokkal t�bb id�t t�lt majd velem, mint veled.
Azzal meg sem v�rva az esetleges reakci�t, amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan t�vozott is. Draco pedig hitetlenked� szemeket meresztett ut�na.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s