P�nteken kora este Hermione izgalommal vegyes f�lelemmel a lelk�ben l�pte �t �j otthon�nak k�sz�b�t. M�g egyszer fut�lag h�trapillantott az el�tte elter�l� el�kertre, amelynek v�ge m�r-m�r mintha beleny�lt volna a Temze viz�be. K�z�p�tt egy hatalmas f�zfa �llt, melynek lehajol� �gai apr�nk�nt a f�ldet sepert�k. A h�z halov�ny barack sz�n�re meszelt falai (Hermione elgondolkozott rajta, hogy vajon az any�sa, vagy ink�bb a h�ziman�k v�lasztott�k-e ezt a sz�nt, de az�rt mag�ban az ut�bbira tippelt) el�tt t�lgyfa l�d�kban lassan n�v� tujacserj�k ker�ltek, kellemes z�ldj�kkel dobva fel az am�gy kietlennek tetsz� teraszt. Bel�pve egy sz�k el�szob�ban tal�lta mag�t, aminek feh�r fal�ra egy ruhafogas sort szereltek, valamint al�ja �ll�tottak egy szekr�nyt, gondolv�n, ebben elf�r majd a p�ros n�h�ny cip�je. Vele szemben pedig keskeny csigal�pcs� vezetett az emeletre. Kib�jt barna kab�tk�j�b�l, majd kiss� bizonytalan l�ptekkel tov�bb s�t�lt, be a bal oldalr�l ny�l� nappaliba. Ott kr�msz�n� falak fogadt�k, rajtuk vagy f�l tucat kisebb-nagyobb festm�ny f�gg�tt, s �rdekes m�don egyik alak sem mozgott. T�rj m�r �szhez, Hermione!, sz�lt mag�ra, Ez m�r nem a m�gia vil�ga, csup�n egy egyszer� h�z. Olyan, amire mindig is v�gyt�l.
A n�gerbarna b�rfotelok �s a cseresznyefa doh�nyz�asztal f�l�tt f�gg� csill�r l�tt�n azonban k�nytelen volt meg�llap�tani, hogy �j otthona m�gsem annyira �tlagos, mint v�rta, lesz�m�tva az "�jdons�gnak" sz�m�t� telev�zi�t. Amikor ezt Draco megl�tta, biztosan sik�t�fr�szt kapott, gondolta, mik�zben tov�bbment a f�rd�szob�ba. Az apr� mozaikcsemp�kb�l kirakott tengerpart l�tt�n �vatlanul is el�mult, annak idej�n csak a mugli katal�gusok has�bjain l�tott ehhez hasonl�t, arr�l pedig m�g �lmodni sem mert, hogy a saj�t otthon�t is ilyenek d�sz�tik majd. A sarokk�d nemcsak hogy a legfinomabb porcel�nb�l k�sz�lt, r�ad�sul akkora volt, mint egy kisebb medence. A mosd�t�l kagyl�t mint�zott, m�g a csap egy ugr� delfint. Eleget l�ttam m�r, ideje megn�znem az emeletet. A csigal�pcs� l�nyegesen hosszabb volt, mint v�rta, s fel�rve kis h�j�n vissza is fordult, ugyanis csak k�t helyis�g ny�lt az el�t�rb�l: egy francia�ggyal felszerelt h�l�szoba, �s egy csupa k�k-feh�r gyerekszoba.
- Ez most csak valami rossz vicc, igaz? - k�rdezte hangosan. Draco kin�zett a gyerekszob�b�l, �s suttogva v�laszolt:
- Sajnos nem vicc. Csak k�t h�l�szoba van, teh�t k�nytelenek lesz�nk osztozni rajta.
- De �n semmi sz�n alatt nem akarok melletted aludni! - t�rt ki a volt griffend�les l�ny, igaz, a Dariusra val� tekintet jelek�nt, l�nyegesen halkabban.
- Figyelj, Hermione! Vagy ez, vagy mehetsz le aludni a kanap�ra.
- �n? Mi�rt nem ink�bb te?
- Mert �n nem �lltam le sip�tozni a k�z�s h�l� miatt. Majd valamelyik nap elint�zem, hogy k�t r�szre legyen v�gva az �gy, rendben?
- Nekem megteszi - vont v�llat keser�en Hermione. Az igazat megvallva nem �ppen erre sz�m�tott...
- Mi bajod? - vetett r� egy k�rd� pillant�st a sz�ke, majd kil�pett a gyerekszob�b�l, �s f�l oldal�val k�nyelmesen nekid�lt a h�l�szoba barn�ra festett ajt�f�lf�j�nak.
- Semmi... - mormogta kiss� bizonytalan hangon a megk�rdezett. - Viszont most el kell mennem a Grimmauld t�rre.
- Most? Nemsok�ra beesteledik, Hermione - jegyezte meg sz�razon Draco, �s arckifejez�se el�rulta, hogy nem nagyon �rt egyet a l�ny d�nt�s�vel.
- Nem baj, majd hoppan�lok, de most mennem kell - azzal mindenf�le k�sz�n�s n�lk�l dehoppan�lt, Malfoy pedig keser�en fels�hajtott. Maga sem tudta igaz�n, hogy mi okb�l, de amikor a l�ny k�z�lte vele, hogy hov� megy, �nk�ntelen�l is �sszeszorult a gyomorsz�ja.
Ugyan a jobb alkarj�n idestova m�sf�l �ve ott rejt�z�tt a S�t�t Jegy, most j�tt csak r�, hogy ez megkorra, majdhogynem �thidalhatatlan szakad�kot emel k�ze �s a volt griffend�les l�ny k�z�tt. Elv�gre mindkettej�knek m�sfel� h�z a sz�ve �s az esze: �t a hal�lfal�khoz vez�rli minduntalan az apja ir�nt �rzett k�teless�gtudat, m�g Hermione szabad akarat�b�l k�veti Dumbledore-t �s a rendtagokat. Azon m�r meg sem lep�d�tt, hogy a l�ny el�rulta, hol van a F�nix Rendj�nek f�hadisz�ll�sa, mivel err�l m�r r�g�ta tudtak a hal�lfal�k, csup�n nem volt el�g erej�k (�s Dumbledore hal�l�ig tal�n nem is lesz) ahhoz, hogy meg merjenek kock�ztatni egy t�mad�st. �m most, Voldemort visszat�r�se ut�n h�rom �vvel felcsillant egy halov�ny rem�nysug�r: a Nagy�r ereje kezdett visszat�rni, s�t mi t�bb, er�s�dni. S akkor bek�vetkezik az, amire eddig gondolni sem igaz�n mert: mi lesz akkor, ha �k ketten fognak farkasszemet n�zni egym�ssal, annak tudat�ban, hogy egyik�knek mindenk�ppen meg kell halnia? Hogyan fognak elsz�molni a lelkiismeret�kkel most, hogy a sorsuk ilyen er�sen �sszeforrt Dariusnak h�la? Ekkor, mint egy jelz�sszer�en, Darius fels�rt a szomsz�d szob�ban. Bel�pve Draco orr�t nem t�l kellemes szagok csapt�k meg, s fintorogva tette fel a k�lt�i k�rd�st:
- Mihez kezdjek ezzel a b�zl� ak�rmivel?
V�laszt nem kapott, helyette egy eml�kk�p villant be sz�m�ra: a k�rh�zban egyszer Hermione pont az orra el�tt tette tiszt�ba a vis�t� gyereket. Mivel tudta, hogy ezt per pillanat senki sem v�gezheti el helyette, keser�en fels�hajtott, kiemelte fi�t a b�lcs�b�l, �s �ttette a pelenk�z�ra. Majdnem egy �r�s k�zdelem ut�n azonban el�gedetten tette vissza az imm�ron tiszta (�s kifejezetten ment�s-kamill�s illat�) gyermeket a fekhely�re. Kez�r�l leporolta a h�feh�r hint�port, majd lement a nappaliba, hogy kipihenje mag�t. Pillant�sa azonnal kisz�rta a telev�zi�t, s a doh�nyz�asztalon v�rakoz� t�vir�ny�t�t.
- H�t ez meg mire j�? - forgatta meg kez�ben a hossz�k�s ketyer�t. Ujja v�letlen�l lenyomott egy gombot, amit�l a k�sz�l�k m�k�d�sbe j�tt, s az eddig fekete k�perny�n egy fekete koszt�mkab�tos n� n�zett r� nagy, barna szemeivel, mik�zben �rzelemmentes hangon esem�nyeket sorolt: X, Y itt �s itt j�rt, ezt �s ezt csin�lta, valaki err�l ilyet �s olyat mondott. Draco megbabon�zva �lt le a fotelba, s k�v�ncsian figyelni kezdett. Amikor a m�sor r�videsen v�get �rt, csal�dottan s�hajtott, �m ez az �rz�s hamar elsz�llt, amikor tov�bb kapcsolgatva egy �jabb h�rm�sorba botlott. V�g�l a kanap�n v�gigd�lve aludt el, mik�zben az ismeretlen doboz tov�bb besz�lt hozz� a maga monoton, unalmas hangj�n.

Hermione halkan kopogott az �tkez� ajtaj�n, ami az ut�bbi id�ben tan�csteremk�nt is funkcion�lt. Bentr�l hallani v�lte Molly Weasley kiss� rekedtes hangj�t, amint kisz�l: "Szabad!". Remeg� k�zzel nyomta le a kilincset, s hajtotta be maga m�g�tt az ajt�t. Minden szem r� szegez�d�tt: Harry, Ron, Fred, George, Mr. �s Mrs. Weasley, R�mszem, Lupin, de m�g Piton �s Mcgalagony is, egy emberk�nt m�rt�k v�gig. Csup�n az igazgat� nem n�zett r�, aki f�lhold alak� szem�veg�n kereszt�l tov�bbra is a kandall�ban ropog� t�zet figyelte.
- J�, Hermione... - csod�lkozott el a puf�k asszonys�g, mik�zben fel�llt, odament a l�nyhoz, �s �ssze-vissza cs�kolta az arc�t. - Nem k�rsz inni valamit? K�v�t, vagy esetleg egy te�t?
- Egy tea j�l esne, k�sz�n�m sz�pen - b�lintott a l�ny, mik�zben helyet foglalt volt tan�rai k�z�tt. Molly pedig p�r p�lcasuhint�ssal a t�zhelyre parancsolt egy hideg v�zzel teli kann�t.
- Hogy van, Ms. Granger? - k�rdezte szok�sos fa hangj�n Piton. - Vagy sz�l�tsam ink�bb Mrs. Malfoynak?
- Perselus! - sz�lt r� kiss� hangosan suttogva a professzorasszony.
- Ugyan, hagyja csak, tan�rn�. A professzor minden bizonnyal m�g most sem t�r�d�tt bele abba, hogy a kedvenc tan�tv�nya ekkora marhas�got csin�lt.
- Kisasszony, megtiltom, hogy ilyen hangnemben merjen besz�lni velem! - v�r�s�d�tt el Piton m�rg�ben.
- K�l�nben? Levon 10 pontot a Griffend�lt�l?! Csak szeretn�m eml�keztetni, hogy m�r nem az iskol�ban vagyunk, Perselus. Maga itt m�r nem parancsolgathat nekem - jegyezte meg teljes lelki nyugalommal a l�ny, mik�zben elvette a fel� ny�jtott cs�sz�t, s �vatosan kortyolt bel�le egy keveset.
- Perselus, Hermione, el�g legyen! - sz�lalt meg a szokottn�l valamivel er�lyesebben Dumbledore, amit�l a kett�s azonnal elhallgatott. A f�rfi el�gedetten b�lintott, majd k�rbehordozta tekintet�t az egybegy�lteken. - Azt hiszem, mindannyian tiszt�ban vagyunk vele, hogy mi v�gre kellett itt �sszegy�ln�nk. Voldemort egyre mer�szebb az ut�bbi id�ben.
- Kapjuk el, vess�k az Azkabanba, �s k�nozzuk hal�lra! - javasolta �nel�g�lt mosollyal az arc�n R�mszem.
- Nyugalom, Alister, azt hiszem, enn�l kedvez�bben is cselekedhetn�nk.
- P�ld�ul? - csod�lkozott el Harry.
- P�ld�nak ok��rt ak�r b�kek�t�st aj�nlhatn�nk.
- B�kek�t�st? - h�borodott fel mindenki egyszerre.
- Igen. Tudom, az �tlet kiss� abszurdnak hathat,...
- Nem is kiss� - jegyezte meg valaki sz�razon.
-... de meggy�z�d�sem, hogy ez a helyes l�p�s.
- Ugyan mi�rt?
- Gondoljatok bele: ha a j�slat p�ld�ul a mi gy�zelm�nkkel, akarom mondani, Harry�vel z�rul, a Rossz oldal megsz�nik l�tezni. �m ez esetben a J� is elveszik.
- Hiszen az �remnek is k�t oldala van - jutott Hermione esz�be.
- Pontosan. Ha nincs az egyik, mihez kezd a m�sik? �gy h�t amond� vagyok, a leg�sszer�bb, amit tehet�nk, ha egy gener�ci�t hagyunk b�k�s k�r�lm�nyek k�z�tt feln�ni. Ut�na, ha mag�t�l kit�r a h�bor�, �m legyen.
- Ki tudja, addigra a Nagy�rnak mekkora ereje lesz! - borzadt el Arthur.
- Val�ban. De ne felejts�k el, hogy ez id� alatt a mi er�nk is n�vekszik. R�ad�sul arr�l sem szabad megfeledkezn�nk, hogy ma m�r olyan emberek is �lnek, akikben a J� �s a Rossz szorosan �sszekapcsol�dott.Ekkor mindenki jelent�s�gteljesen Hermion�ra n�zett, aki igyekezett min�l apr�bbra �sszeh�zni mag�t.
Hirtelen heves vita robbant ki a Rend tagjai k�z�tt, voltak, akik t�mogatt�k, �s akadtak, akik t�madt�k Dumbledore javaslat�t. Az egykori eminens ezt a pillanatot v�lasztotta ki a t�voz�sra: fel�llt, halkan elk�sz�nt, majd kil�pett az el�szob�ba, s r�videsen dehoppan�lt.

�j otthon�nak nappalij�ban d�bbenetes l�tv�ny fogadta: Draco �gy kiter�lt a kanap�n, mint a nagy Alf�ld, �desdeden szuny�k�lt, a t�v� pedig tov�bbra is mondta a mag��t. Nem tudta meg�llni, hogy el ne mosolyodj�k, s r�videsen m�r ki is robbant bel�le a nevet�s. Erre Malfoy �lmosan felkapta a fej�t, pislogott p�rat, majd �rtetlen�l n�zett Hermion�ra.
- H�, mi olyan nevets�ges?
- Te, amint �ppen alszol... - felelte m�g mindig a r�h�g�ssel k�szk�dve. A v�g�n m�r le kellett �lnie, de m�g mindig tov�bb nevetett.
- K�sz sz�pen - sziszegte Draco.- Ezt nem hittem volna r�lad.
- Mit?
- Hogy ki mersz nevetni ENGEM!!! - emelte fel a hangj�t egy kiss�. Az egykori eminens egy m�sodpercre led�bbent, majd a h�ta m�g�l el�kapta az egyik kis d�szp�rn�t, �s a fi� fel� haj�totta, akit sikeresen arcon tal�lt. Ez �g jobban felt�zelte j�kedv�t, �s m�g er�sebb hull�mban t�rt r� a nevethetn�k.
- Na v�rj csak, ez�rt megfizetsz! - emelte fel figyelmeztet�en a kez�t Dracom s r�videsen m�r egyb�l k�t p�rna tal�lta el Hermion�t.
A p�rnacsata nem tartott tov�bb f�l �r�n�l, de a v�g�n m�r ott �ltek egym�s mellett, �s f�radtan pihegtek a m�sik arc�ba.
- Mi�rt nem lehet ilyen �let�nk, mint a norm�lis h�zasoknak? - k�rdezte elgondolkozva a l�ny, mik�zben az ujjai k�z� fogott egy v�konyka tincset Draco haj�b�l, �s gyeng�den csavart rajta p�rat.
- Mert mi nem vagyunk olyanok, mint a norm�lisak. Eml�kszel, mi gy�l�lj�k egym�st, nem pedig szeretj�k.
- Ja, t�nyleg... De az�rt n�ha j� lenne, ha nem �gy lenne. Mondjuk most.
- Most? - vonta fel a szem�ld�k�t Malfoy. - Mi�rt pont most?
- Mert akkor nem lenne b�ntudatom, amikor ezt teszem.
S maga sem tudta mi�rt, de megcs�kolta a sz�ke ifjoncot, aki azonban nem l�kte el, hanem �ppen ellenkez�leg, k�zelebb vonta, �s olyan szorosan �lelte, mintha mag�ba akarn� olvasztani. Kezeik �nk�ntelen�l is felfedez��tra indultak egym�s test�n, s m�r-m�r egym�s ruh�it kezdt�k el bontogatni, amikor Hermione ell�kte mag�t a fi�t�l, �s r�m�lt tekintettel n�zett r�.
- Ne, k�rlek, Draco...
- Mi�rt? - k�rdezte halkan, s megpr�b�lt a l�ny fel� ny�lni, �m az fel�llt, �s od�bb s�t�lt.
- Mert ezt nem szabad. T�l hirtelen j�tt... M�g nem k�sz�ltem fel erre. Rem�lem meg�rted.
- Azt hiszem... - felelte �vatosan a sz�ke.
- K�sz�n�m. Azt hiszem, �n most ink�bb elmegyek lefek�dni. J� �jszak�t - k�sz�nt el, s fels�t�lt a csigal�pcs�n. Draco pedig elgondolkozva n�zett ut�na. Istenem, mi �t�tt bel�d, Malfoy?, k�rdezte �nmag�t�l d�h�sen, �m erre a k�rd�sre m�r az �si Malfoy-lelkiismeret sem tudta a v�laszt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s