Hermione sokat volt egyed�l az ut�bbi napokban. M�r f�lig meddig siker�lt kitervelnie azt, hogy a pinc�b�l hogyan juthat ki, de m�g nem volt alkalma v�grehajtani. Miel�tt megsz�kne, ki akarta hallgatni Malfoyt. Mert ha m�r elmegy, vihet mag�val b�jitalokat, esetleg k�nyveket, vagy b�rmi m�st. �s hogy ezeket az �rt�kes inform�ci�kat kicsalogathassa Malfoyb�l, el�tte �ssze k�ne haverkodnia vele...

Viszont Draco csak f��tkez�sekkor l�togatta meg Grangert, pedig a l�nyhoz hasonl�an egyed�l volt. N�ha j�l esett a mag�ny, a cs�nd, amikor csak � �s a gondolatai vannak, de m�r nagyon unta. Megszokta, hogy szinte mindig van k�r�l�tte valaki, aki k�r�lugr�lja, vagy csak sim�n alkalmas a besz�lget�sre.

Anyja, apja, elutaztak, bar�tai is nyaralnak, s�t, elvileg � most k�ldet�sen van... M�r ha azt annak lehet nevezni, hogy egy fogoly kedv�ben j�r. M�g ha Blaise itthon lenne, de nincs, mivel � �ppen teljes�ti a beavat�si feladat�t valahol Kanad�ban.

Mag�nyosan r�tta a nagy k�r�ket a k�ria falain bel�l. Azt mondj�k napi egy �ra s�ta j�t tesz, �s a mi Draco Malfoyunk rendesen kitett mag��rt, mivel n�gy-�t �r�kat is legyalogolt. Olykor-olykor belebotlott egy f�l�nk h�ziman�ba, akit �ltal�ban elk�ld�tt, hogy vagy n�zze meg, hogy hogy van Granger, vagy k�sz�tsen valami harapnival�t Grangernek, vagy mossa ki Granger szennyes�t...

Valljuk be, Draco eddig kiskir�lyk�nt �lt, soha semmit nem kellett csin�lnia, mindig gondoskodtak r�la. F�lt, hogy elsz�r valamit, mert ez alkalommal nem csak mag�ra kell figyelnie, hanem dr�ga vend�g�re is, s �gy siker�lt neki �tlend�lnie a l� m�sik oldal�ra, ugyanis kicsit t�lbuzg� lett.

Sokszor azon kapta mag�t, hogy a l�bai a pinc�be vezetik, de m�g miel�tt bement volna fogly�hoz, hogy t�rsalogjanak, valahogy mindig siker�lt parancsolnia v�gtagjainak, �s visszav�nszorgott az emeletre. Nem akarta feleslegen zavarni Grangert.

„Biztos j�l el van, az a sok k�nyv kiv�l� sz�rakoz�st ny�jthat egy k�nyvmolynak...”

Pedig az a k�nyvmoly hogy v�rta, hogy v�gre legyen egy �rtelmes <b> ember </b>, akivel elbesz�lgethet... A man�k aranyosak voltak vele, mivel � is kedves volt, de hi�ba faggatta �ket b�rmir�l, alig lehetett bel�l�k kiszedni valamit.

Draco v�g�l r�sz�nta mag�t, �s d�lut�n h�rom �rakor meglepte Hermion�t egy kis nassolnival�val.

- M�r is vacsoraid� lenne? - Granger az �gyon �lt, h�t�t a falnak vetette, �s �ppen olvasott.

- Nem.

- Akkor hogy-hogy itt vagy? - k�rdezte gyanakodva, s k�zben letette a k�nyvet.

- Net�n zavarok? Mert akkor el is mehetek... - H�tat ford�tott, �s lassan elindult kifel�. Lassan... mert rem�nykedett, hogy a l�ny megsz�lja t�voz�s�t. H�t, Draco Malfoy is t�vedhet... - Most komolyan menjek el? - Fordult vissza felh�borodva, tekintet�t Hermion�ra szegezve, aki megint olvasott.

- Ha akarsz...  minek marasztaljalak?

- Tudod, rohadtul unatkozom! Nincs senki ebben a nagy h�zban, csak azok az �tkozott man�k!

- Te most komolyan egy <i> s�rv�r�vel </i> akarsz t�rsalogni? - tette fel a k�rd�st g�nyosan.

- M�g mindig jobb vagy, mint a man�k...

- Ezt most vegyem b�knak?

- Fel�lem...

- �s nekem mi hasznom van abb�l, ha veled t�rsalgok? Persze, te j�l j�rsz, mert valahogy el�z�d az unalmad, de �n nem j�rok veled j�l. Hallgassam, hogy oltogatsz? K�ssz nem, f�radt vagyok ehhez...

 - Van n�lam csoki. - �s ezzel a mondattal telibe tal�lt. Hermione felkapta a fej�t, �s kedvesen elmosolyodott.

- T���nyleg?

- Igen.

- Na v�rjunk csak. Megm�rgezted?

- Ne legy�l m�r paranoi�s! Malaz�rra, mi�rt lenne az nekem j�?

- Az ellens�gem h�z�ban vagyok fogva tartva, �s ne legyek paranoi�s...

- Kell a csoki vagy sem?

Hermione Granger ak�rmennyire is b�szke ember, nem tudta meg�llni, hogy ne vesse r� mag�t a barna, �des, sz�jban elolvad� �dess�gre. Egyess�get k�t�ttek, hogy ha Granger elsz�rakoztatja Malfoyt, kap cser�be csokol�d�t. �gy mindketten j�l j�rtak.

<center> *** </center>

�s �gy teltek a napok, maguk csod�latos f�ny�ben. Draco rendszeresen lej�rt Hermion�hoz, �s b�r tagadta, kezdte megkedvelni a l�nyt. Nehezen, de siker�lt f�lretenni�k a m�sik ir�nt �rzett ut�latukat, tekintettel arra, hogy m�s emberrel nem igaz�n besz�lhettek, s m�g n�ha veszekedtek - aminek az volt a v�ge, hogy Draco elviharzott, mondv�n, t�bbet soha nem j�n, fel�le ak�r �hen is halhat, de �ltal�ban csak f�l napig b�rta -, mindig siker�lt elbesz�lgetni�k, szinte mindenr�l.

Kem�ny t�m�kat is feszegettek, amit Draco csak ironikusan ny�g�tt be a besz�lget�sbe, p�ld�ul hogyan siker�lt Potter�kkal �sszebar�tkoznia. Hermione ahelyett, hogy durv�n visszafeleselt volna, mosolyogva mes�lte a felemlegetett trollos eml�ket. Azt�n sz�ba ker�lt, hogy Ron hogyan is szereti Hermion�t. A l�ny kicsit elpirult, nem k�v�nt err�l besz�lni, valahogy ker�lte a t�m�t, de �gy ismerj�k mi Draco Malfoyt, hogy ennyiben hagyja a dolgokat? Neeem... Addig k�rdezgette �s nyaggatta Grangert, m�g meg nem unta az, �s ki nem bukott bel�le, mi szerint valaha tetszettek egym�snak, de soha nem volt k�zt�k semmi komolyabb, mivel Ron Levanderhez p�rtolt �t, Hermione meg ink�bb megmaradt a k�nyveinek.

Viszont a l�ny sem hagyta mag�t, kertel�s n�lk�l r�k�rdezett, hogy mi volt Parkinsonnal. Draco felr�h�g�tt, �s el�rulta, hogy b�r a l�ny csinos �s j� az �gyban, semmi m�sra sem alkalmas, mert egy �res fej� buta liba, �s m�g a sz�lei sem akarj�k, hogy egy tudatlan n�t vegyen feles�g�l. (Nem lehet mutatkozni egy elit hal�lfal� t�rsas�gban egy buta feles�ggel az oldalunkon! Mert nem mindegy, hogy hogyan �l az ember! �sszel vagy �sz n�lk�l? Igen, van k�l�nbs�g!)

- H�zass�g? Nem korai ez m�g?

- Egy aranyv�r� csal�dban nem. Min�l hamarabb h�zasodsz, ann�l jobban vesznek t�ged embersz�mba.

- Jah, gondolom �gy nagyobb szereped van a hal�lfal�i k�r�kben...

- Eltal�ltad.

- M�r hal�lfal� vagy?

- M�g nem. De te fogsz azz� seg�teni.

- �n?! - csattant fel Hermione felvont szem�ld�kkel. - M�gis hogyan?

- Azzal, hogy �n �ps�gben elviszlek a Nagy�rhoz.

Hermione kicsit meglep�d�tt a v�laszon, de ugyan, mit v�rhatott volna? V�g�l is, egy�rtelm�...

- Mi�rt akarsz hal�lfal� lenni?

- Ez milyen k�rd�s m�r? Szerinted ink�bb a feh�rm�gusok k�z� k�ne be�llnom? Ugyan m�r. Az eg�sz csal�dom a fekete m�gia k�r�l forgott, forog, �s fog. Ez a rendje. Olyan ez, mint Potter. Neki a v�r�ben van a „ments�k meg a vil�got!”, nekem meg a „puszt�tsuk el a vil�got!” �rz�s... Ha �rted, mire gondolok.

- �rtem. �s csak az�rt leszel hal�lfal�, mert az eg�sz fam�lia az? Ha mondjuk a j� oldalhoz tartozn�tok, te is oda �lln�l be?

- Val�sz�n�leg. Nagyban r�j�tszanak a sz�leim. Nekem t�k mindegy lenne, hogy mi van ebben a vil�gban... Engem csak az �rdekel, hogy �n j�l ellegyek, na meg persze a csal�dom, ha lesz. Meg mondjuk m�g a bar�tok...

- H�ha! A nagy Draco Malfoy m�sra is tud gondolni, nem csak mag�ra?

- Mi ez a nagy Draco Malfoyoz�s? Blaise is �gy h�v, ha meglep�dik rajtam... - Hermione elmosolyodott. - Sz�val a k�rd�sedre visszat�rve, igen, tudok. Ha nem gondoln�k a bar�taimra - „T�bbes sz�m? Nekem csak Blaise sz�m�t, Crak �s Monstro annyira nem fontos... Sebaj, higgye azt, hogy t�bb van...” -, akkor nem lenne ki elsz�rakoztasson... Gondolj bele, S�t�t Nagy�r az�rt nagy arc. - Itt felnevetettek. - � soha nem unatkozik. Kedv�re gyilkol, j�tszadozik az �letekkel, �s k�zben m�g hatalomra is t�r.

- Ma is fontos dolgokat tanultam meg. Draco Malfoy nem szeret unatkozni �s Voldemort gyilkol�ssal �ti el az idej�t... De az�rt jobb lenne, ha nem akarn� kiirtani a n�pet.

- � m�r csak a Nagy�r. El tudod k�pzelni, hogy sk�tdud�zik, vagy esetleg varr egy csini ruh�t, vagy nyuszikkal j�tszik egy r�ten...? - Ism�t felkacagtak.

- H�t, jobb lenne... akkor tal�n m�g b�rn�m is.

- Ne �rtsd f�lre, de most is unatkozom... Persze nem miattad, de... - „Most t�nyleg �gy kezeltem, mint egy bar�tot? T�nyleg nem akartam, hogy f�lre�rtse, �s hogy megs�rt�dj�n? Merlin, seg�ts, elkaptam a Potterizmust!”

- Igen?

- Hmm...? ���... ja, igen. Kalandra v�gyom.