És Granger ezt a pillanatot tartotta alkalmasnak arra, hogy... hogy kérjen egy ollót. (xD)

- Malfoy...

- Hmm?

- Te tudod mi az az olló? - kérdezte félénken a felettébb érdekes mondatot Hermione.

- Igen, tudom. Miért?

- Akkor hoznál nekem egyet?

- Persze, de...

- Ne kérdezd, hogy mire kell. Egyszerűen csak adj egyet.

- Ígérd meg, hogy nem vágod fel vele az ereidet, és nem teszel kárt magadban!

- Eszembe se jutott. Nem vagyok emos...

- Hogy mi?

- Mindegy.

Hermione berohant a fürdőbe, és magára zárta az ajtót. Draco értetlenkedve nézett utána, majd felállt, hogy teljesítse a lány kérését, közben azon gondolkozott, hogy mi is lehet az az emos...

- És hozol még csokit?

- Aha...

És végül ki is lépett a szobából. Mindig kéznél volt a pálcája, sőt, most is ott figyelt a zsebében, és egy egyszerű Invito!-val  odahívhatta volna az ollót és a csokit, de volt egy olyan érzése, hogy jobb, ha inkább lépcsőzik...

„Mire készülhet Granger? Azt még megértem, hogy szereti a csokit, és kell még neki, na de az olló...”

Kettesével szedte a lépcsőket, és már a földszinten is volt. Ott befordult a konyhába, ahol letámadták a manók.

- Jó napot, ú-úrfi, miben lehetünk a szo-szolgálatára?

- Talán éhes? Mit enne legszívesebben?

- Vagy Miss. Grangernek vinne ételt? - Annyian, annyi félét kérdeztek egyszerre tőle, hogy szegény Draco nem bírta tovább...

- ELÉG! - üvöltötte, mire az összes manó hatalmasat ugrott helyében, majd összehúzták magukat, és megszeppenve pislogtak Malfoyra. - Nah, így már jobb. Semmit nem kell tennetek, menjetek a dolgotokra. Például te kitakaríthatnád a harmadik emeleten a raktár szobát! - Mutatott rá egy fiatal manóra. - Te meg gyomláld ki a kertet! Ekkora hőségben meg is locsolhatnád a virágokat... Tudjátok, hogy mi lesz, ha anyám megtudja, hogy kiszáradt a kedvenc tibeti gyöngyvirágja! - szólt egy másik manónak. - Nem hiszem el, hogy nincs semmilyen dolgotok! Gyerünk, indulás! A bagoly-ház is tiszta piszok lehet...

A manók egyszerre kezdtek el sürögni-forogni. Mindenki ment, hogy elvégezze a számára kiszabott feladatokat, nehogy az úrfi megint dühös legyen...

Draco elégedetten nézte az immáron üres konyhát. Szépen besétált az onnan nyíló kamrába, ahol az ételek kategóriákba voltak szedve. Már kezdte volna keresni, hogy hol van a különlegességek felirat, mikor eszébe jutott, hogy apja továbbfejlesztette a rendszert.

- Különlegességek! - kiáltotta. Kiemelkedett a helyéről vagy fél tucatnyi doboz. Köztük volt, amire az volt írva, hogy Lucius, Narcissa, Draco, fekete mágia, vagy olyan, hogy egyéb...

- Narcissa - mondta, mire a doboz előrébb lebegett. Épp kinyitotta volna, mikor megjelent egy száj a dobozon, és megszólalt.

- Vigyázz, hogy mit veszel ki, mocskos manó! Meglakolsz, ha bármit is elemelsz! Nem csak egyszerű fenyítésre gondolok... akár ruhát is kaphatsz! - A száj eltűnt, és a doboz elcsendesedett.

- Hát ez már beteges. Na és, ha ruhát kap? Szerintem csak örülnének neki. Attól függ, hogy anyu mennyire szereti a manót. Mindegy. Drága kincsesláda... Valami nagyon finom és nem mindennapi csokoládét szeretnék.

Egy vörös, szív alakú doboz jelent meg, rajta egy rózsaszín szalaggal és egy felirattal. <i> „Vészhelyzet esetén!” </i>

- Hmm, hát, nincs vészhelyzet, de biztos jó lesz. És mi ez az undorító csomagolás? Mindjárt elhányom magam. - Egy pálcamozdulat, és a bonbon már egy egyszerű, tégla alakú zöld dobozban díszelgett.

<center> *** </center>

„Malfoy kalandra vágyik? Hát megkapja. Olyan meleg van itt... Mi lenne, ha emeleti szoba lenne? Meghalnék. Ez a fürdő jót tett, hát még ha levágom az egyik ruhának az alját... Hogy is lehetne kibírni földig érő ruhában? Remélem nem lesz gond, ha kicsit átszabom.”

- Granger! Megjött a csoki meg az olló. - „Na meg én is...”

- Behoznád a fürdőbe az ollót?

- Van rajtad ruha? - kérdezte kajánul az ifjabb Malfoy.

- Nem, épp azért hívtalak be... Hát persze, hogy van!

Draco benyitott, és nem kicsit esett le az álla...

- Mondd csak, neked mióta számít a törölköző ruhának? - Szemeit még mindig nem vette le arról a bizonyos vízcseppről, ami Granger kulcscsontján  keresztül szánkázott le, míg nem el nem nyelte őt a domborodó pamut anyag. Arról a vízcseppről már ne is beszéljünk, ami a formás, kicsit sebes lábakon futott le, egyenesen beleütközve a csempébe...

- Malfoy!

- Hmm? - ocsúdott fel a bambulásból.

- Itt ordítozom neked, hogy add már oda azt az ollót.

Draco készségesen átnyújtotta az említett tárgyat, és érdeklődve figyelte tovább a lányt, miközben az ajtónak dőlt.

Hermione leguggolt a csempére - a törölköző vészesen felcsusszant -, ahol már a kiterített, lenkék ruha volt szétterítve.

- És mondd csak, most mit művelsz?

- Levágom a ruhát, mert túl hosszú, és meg lehet sülni idelent. Nem is értem, hogy te hogy nem fősz meg abban a sötét cuccban. Vagy csak idelent van ilyen hőség? Pedig pont, hogy a pincében kéne hűvösnek lennie...

- Nem te vagy az első fogoly, akit itt tartunk. Eddig mindegyik panaszkodott, hogy túl hideg van, szóval kicsit feljebb tornáztuk a hőmérsékletet.

- Túl lőttetek a célon...

- Mondták már, hogy viccesen nézel ki, miközben dolgozol? Kidugod a nyelved a koncentrálásban. - Malfoy intenzíven nevetett.

- Jobban örülnék, ha nem cikiznél! Basszus... tessék, most MIATTAD belevágtam!

- Miattam? Te bénázol...

- Most hogy néz ki így? - Maga elé emelte a ruhát, és a tükörben nézegette. - Ez így nagyon nem jó. Mit csináljak?

- Vágd le jobban. Amúgy, szólhattál volna, pálcával könnyebb lett volna.

- Aha, és gondolom te fejből tudod az egész <i> Varrás varázslattal </i> könyvet... Vagy talán adtad volna inkább a kezembe a pálcádat? Ennyire megbízol már bennem? - Keserűen felkacagott, és Draconak be kellett látnia, hogy igaza van, bár ezt semmilyen pénzért nem vallotta volna be. Inkább csöndbe maradt. Öt perc múlva Granger törte meg a csendet.

- Kész! - Ügyesen rávette a ruhát a törölközőre, majd egy trükkös mozdulattal kirántotta a felesleges, vizes anyagot a ruha alól.

- Ezt meg hol tanultad? - álmélkodott a Szöszi.

- Világéletemben szégyenlős voltam, márpedig az általános suliban nem volt az alsósoknak külön öltöző, és a teremben kellett öltöznünk. Fiúk és lányok együtt.

- Uhh...

- Na, de hol az a csoki? Megéheztem.

A bűbájos csokoládé az ágyon pihent, mígnem Hermione le nem csapott rá. Jóízűen bekapott kettőt. Malfoy is leült mellé, és ő is megkóstolta. Hirtelen egyszerre rázta ki őket a hideg, majd a helyét egy furcsa bizsergés vette át. Tetőtől talpig átjárta őket ez az érzés, majd mindkettőjüket körülfogta egy halványrózsaszín, csillogós köd, ám ez hamar elmúlt.

Draco végigmérte Hermionét. Valahogy olyan szépnek találta, ahogy a félig vizes barna hajzuhatag fekszik a kék ruhán, mely diszkréten kivágott, ám igencsak rövidre sikeredett... Alig ért a csípőjétől másfél arasznyiig.

Hermione meg valahogy édesnek találta a pajkosan csillogó kék szemeket, és a borzos, szőke fürtöket...

- Malfoy... - nyögte elhalóan Hermione, és közelebb csúszott.

- Hívj nyugodtan csak Draconak...

- Draco...

- Igen?

- Csókolj meg...

- Örömmel...