Aki bekukkantott volna a Malfoy csal�d mesesz�p k�ri�j�nak s�t�t pinc�j�be, igen csak meglep�d�tt volna. Hermione Granger �s Draco Malfoy sz� szerint nyalt�k-falt�k egym�st.

Hogyan is t�rt�nhetett? Kedves olvas�, gondoljunk csak vissza. Hol hib�zhattak? Draco felmegy a konyh�ba, keres egy doboz k�l�nleges csokol�d�t... hopsz. Csak nem a csokiban volt valami...? Mindenesetre  vad cs�kban forrtak �ssze, ott simogatt�k a m�sikat, ahol csak tudt�k. Egyik�k sem volt m�g �let�ben ennyire heves. Mi v�lthatta ki bel�l�k? Igen, a csoki, az biztosan, na de mi volt a csokiban? A k�vetkez� fejezetben kider�l. (szerz�: �rd�gi kacaj, gonoszan megcsillan� szemek.)

- �llj... �lljunk meg egy pillanatra... - pihegte leveg� ut�n kapkodva Hermione. Mellkasa szapor�n mozgott fel-le, s Malfoynak oka volt elbambulni a kecses kulcscsonton, amit el�bb m�g az � nyelve birtokolt...

- Mi a baj, kedves? - A szemeit egyszer�en nem tudta levenni a l�nyr�l. Elk�peszt�en sz�pnek tal�lta minden egyes porcik�j�t, �s az �r�letbe kergette, hogy nem folytatt�k, pedig egyre t�bb �s t�bb �tlete t�madt, mit is kezdene a l�nnyal.

- Semmi, mert velem vagy. - Filmbe ill�en, b�josan megrebegtette szempill�it, majd Draco mag�hoz vonta. Szorosan �lelte, k�zben egy hajtincs�vel j�tszadozott.

- Mi volt vel�nk eddig? Hogy hogy nem vettem eddig �szre, mennyire gy�ny�r� vagy? - Draco �s az �rzelg�ss�g? Igen, meglehet... - �n bolond! K�pes voltam minden egyes nap els�t�lni melletted �gy, hogy meg sem n�ztelek igaz�n? �gy, hogy s�rtegettelek is? H�t mi lenne velem n�lk�led?! Most nem �rezhetn�m ezt a csod�latos �rz�st, a kis pillang�kat...

- Ohh, Draco. Ne, ne mondj semmit. Tudom, mit �rzel, �n is ezen megyek kereszt�l. Annyi �v rep�lt el s�rt�sekkel, p�rbajokkal, ahelyett, hogy meg�zlelt�k volna a szeretet csod�it...

- Hidd el, szerelmem, megb�ntam b�n�s tetteimet. �t�llok a j� oldalra, ott hagyom a S�t�t Nagyurat. S�t, m�g a csal�domat is, �s minden hal�lfal�t r�veszek arra, hogy csatlakozzon a F�nix Rendj�hez, �s a h�s Harry Potterhez! Megjavulok, miattad. Adjunk h�l�t az �gnek, hogy megadatott az az �r�m, hogy szerethetj�k egym�st!

- Szedj�nk vir�gokat! - mondta Hermione csillog� szemekkel.

- �ldom a te okos buksidat! - Azzal egy hatalmas puszit adott a barna hajzuhatagba. Felt�p�szkodott, k�zen ragadta Hermion�t, �s felszaladtak a l�pcs�n. �tv�gtak a h�zon, egyenesen ki a kertbe.

A kert... A Nap f�nyes sugarai mindenhova bek�szt�k magukat. A l�gyan csordog�l� sz�k�k�t v�zcseppjei csak �gy szikr�ztak, mik�zben f�radt madarak t�rtek oda megpihenni, hogy szomjukat olts�k. A puha, z�ld f�, amir�l ler�tt, hogy minden v�gya csak az, hogy a fiatalok benne hemperegjenek. A vir�gokr�l nem is besz�lve... ontott�k magukb�l az illatot, megb�v�lve a szerelmeseket. Egy nagy t�lgyfa t�v�ben egy kis m�kus ugr�ndozott, �lelem ut�n kutatva. Draco megl�tta a kis �llatot, �s azonnal ott termett mellette.

- Jajj, szeg�ny m�kusk�m. L�tom, �hes vagy. - El�kapta p�lc�j�t, �s egy mogyor�t var�zsolt el�. - Tess�k, egy�l sz�pen.

Hermione messzir�l csod�lta a fi�t, aki oly nagy �lvezettel etette a m�kust. Szem�gyre vette a r�tet, �s keresni kezdte a legszebb, leg�l�nkebb, legillatosabb n�v�nyt. Mikor megtal�lta, lassan mell� andalgott, �s boldogan szeml�lni kezdte. Mikor a m�kus m�r visszam�szott rejtekhely�re, Draco Hermion�hoz s�t�lt, aki a f�ld�n guggolt, �s nagyban figyelte a vir�got.

- Gyere dr�ga, n�zd csak meg ezt a n�v�nyt. H�t nem t�nd�ri?

- Annyira, mint te, szivem!

- Csak nem tudom, mit tegyek. Olyan sz�p, �s �gy szeretn�m, hogy az eny�m legyen, de nincs sz�vem let�pni...

- Ohh, Hermione, �letem �rtelme! Te m�g egy vir�ggal is milyen figyelmes vagy! H�t nem az�rt lettek teremtve, hogy mi, egyszer� emberek csod�lhassuk �ket, �s gy�ny�rk�dhess�nk benn�k?

- De, v�g�l is igen...

- �s nem a te hajadban lenne a legm�lt�bb helye?

- H�t nem is tudom... - Nem volt ideje tiltakozni, mivel Draco egy gyeng�d mozdulattal let�pte a r�zsasz�n vir�got, �s belet�zte Hermione haj�ba. - K�pr�zatos vagy!

Hermione sz�pen elmosolyodott, majd hirtelen megcsikizte Drac�t, aki kacagva r�ndult �ssze.

- Teee... te kis huncut! Meg�llj, nem lesz ennek j� v�ge! - Felugrott, �s a nevet� Hermione nyom�ba eredt.

- �gy sem kapsz eeeel! - ingerelte tov�bb a fi�t. - Lass� vagy! Na mi lesz m�r? ����! - El kezdett futni, mivel a mardek�ros m�r majdnem utol�rte.

Sok�ig kergett�k egym�st, m�g v�g�l Draco le nem teperte Hermion�t. Nevetve d�ltek egym�s karjaiba, hogy kipihenj�k magukat. Besz�lgettek a vir�gokr�l, a f�kr�l, �s Draco lelkesen mes�lt a gyerekkor�r�l, mikor m�g egy�tt kviddicsezett �desapj�val. V�g�l a felh�k elemz�s�be is belefogtak.

- L�tod azt ott? Olyan, mint egy s�ndiszn� - mutatott Draco az egyik f�zfa f�l�.

- Szerintem ink�bb egy oroszl�nra hasonl�t. Legyen a neve Griffend�l! - Draco lelkesen b�lintott. - �s n�zd csak, az meg olyan mint egy k�gy�!

- Hol?

- Nem messze az oroszl�nt�l, balra. Megvan?

- Igen, t�nyleg! Milyen aranyosak egy�tt...

- Legyen a neve Mardek�r!

- Ohh, Hermione, ez csod�latos! - Megcs�kolta, mire a l�ny ujjai v�gigp�r�gtek a sz�ke tincseken. - Menj�nk, szedj�nk m�g vir�gokat!

K�zenfogva, ugr�ndozva b�kl�sztak a r�ten vir�gok ut�n keresg�lve. Egy nagy kos�rba gy�jt�tt�k �ket, amelynek illat�t messzir�l �rezni lehetett. K�sz illat �s sz�n kavalk�d volt az eg�sz. Mikor mindkettej�k gyomra �hesen megkordult, a konyha fel� vett�k �tjukat. Begaloppoztak, �s a man�k igen csak furcs�n n�ztek a p�rocsk�ra...

- �rfi, kisasszony? Mi-mit parancsolnak?

- Jajj, dr�ga Panky, ne f�radjatok! Ma mi fogjuk elk�sz�teni a vacsor�t!

A man�k annyira led�bbentek, hogy elfelejtettek pislogni is.

- Nah, mi lesz m�r? Engedjetek oda minket, l�gy sz�ves.

- D-de �rfi...

- Panky, ne ellenkezz - sz�lt szel�den Hermione is. - Engedelmeskedj. Ma nem kell szorgoskodnotok.

- Elmehettek. - A man�k egyt�l egyig dehoppan�ltak a k�ria m�sik r�sz�re, ahol tov�bb tev�kenykedhettek. - Egyetlenem, mit szeretn�l enni?

- Mindegy, a l�nyeg, hogy egy�tt csin�ljuk!

Eg�szen estig a konyh�ban t�lt�tt�k idej�ket. S�t�ttek kacs�t, csin�ltak hozz� eg�szs�ges sal�t�t, maguk facsart�k ki a t�klevet. �k pucoltak z�lds�geket, �k p�rolt�k meg �ket, s�t, m�g sz�vecske alak� t�k�s derely�t is s�t�ttek - mindezt p�lca n�lk�l. Draco �tlete volt, hogy pr�b�lj�k ki, milyen lehet muglinak lenni, �s mindent var�zslat n�lk�l elk�sz�teni. Nem is keveset j�tszottak a liszttel, egym�s arc�t kent�k �ssze vele. Malfoy m�g egy ideig rendezgette a kacs�t, m�g Granger megter�tett. A leg�rt�kesebb �tk�szletet vett�k el�, amely z�ld sz�n� volt, ez�st d�sz�t�ssel. Hermione az asztalra tett j� p�r csokrot, amiket a frissen szedett vir�gokb�l �ll�tott �ssze.

Mikor Draco kivitte a kacs�t, teljesen leny�g�zte �t a l�tv�ny. F�leg Hermione �s a m�g mindig lisztes orra k�pr�ztatta el...

- Szerelmem, csak nincs valami baj? Olyan �rdekes n�zel r�m... Nem... nem tetszik valami? - k�rdezte agg�dva.

- Minden olyan t�k�letes. V�rj. - Egy apr� var�zslattal megb�v�lte a f�nyeket, melyek leolt�dtak, �s helyett�k lebeg� gyerty�k biztos�tott�k a f�nyt. - �gy m�r t�nyleg minden t�k�letes!

- Ohh, Draco... - Odafutott a fi�hoz, �s meg�lelte. Draco belepuszilt a nyak�ba, let�r�lte a lisztet az orr�r�l, majd le�ltek, �s elkezdt�k az �tkez�st.

Term�szetesen minden nagyon finom volt, semmi sem �gett oda, semmi nem maradt nyers, a szalv�ta sem �llt cs�l�n... �s mi is a legjobb befejez�se egy finom vacsor�nak? Hmm, Draco �s Hermione j�l tudta...

- Jajj, Draco... - b�gta Malfoy f�l�be a l�ny.

- Annyira szeretem, ahogy kimondod a nevem... Enn�l m�r csak tudod mit szeretek jobban, ha kimondasz?

- Mit? - Kuncogott Hermione. - Azt, hogy...

- ... <i> szeretlek </i> - mondt�k ki ijeszt�en egyszerre.

Draco �lbe kapta Hermion�t, �s a szob�ja fel� kezdte cipelni. Jobban j�rt volna, ha a pinc�be viszi, mert az k�zelebb van, �s nem kellett volna kilom�tereket gyalogolni, de sebaj, mert Hermione k�nny� volt, h�la t�k�letes, form�s alakj�nak, Draco pedig kell�en er�s �s izmos, �gyhogy gond n�lk�l jutottak el a pihe-puha �gyhoz. Malfoy eld�nt�tte a l�nyt az �gyon, �s el kezdte leh�mozni r�la a falatnyi ruh�csk�t, m�g Hermione sem t�tlenkedett, �s vadul, szinte m�r let�pte r�la a fekete inget...