XVII. Utols� �zenet

Lily percekig csak mereven b�multa a levelet. K�zben k�nnyei peregni kezdtek az arc�r�l. R�vid id� m�lva egy kis mocorg�s hallatszott a m�sik �gyr�l �s James �s�t�s, mosolyg�s feje bukkant el� a p�rn�k al�l. - J� reggelt, sz�vem! – k�sz�nt vigyorodva, de ebben a pillanatban megl�tta Lily arc�t. – Mi t�rt�nt? Rossz h�r? Lily? A l�ny nem v�laszolt, a fi� felkelt, �s oda�lt szerelme mell�. - Lily? - James, neked ezt nem szabad! – teremtette le rekedten bar�tj�t. – Fek�dj vissza! - Lily, mi t�rt�nt? Addig nem fekszem vissza! – akaratoskodott James. - Az, amit�l h�napok �ta f�lek… Apa… Meghalt… - b�kte ki Lily, majd kez�ben a lev�llel kirohant a gyeng�lked�r�l. Szaladt, csak szaladt, ki a parkba. Amikor kil�pett, megborzongott, mert pizsama volt minden �lt�z�ke, a t�rdig �r� h� ellen, pedig csak egy vastagabb zokni v�dte. De nem �rdekelte… Semmi nem �rdekelte… Nem tudta felfogni, elhinni a t�rt�nteket… Nincs t�bb�… Senki nem tan�tja t�bbet semmi „katon�sdira”, senki nem vigasztalja meg, senki nem �leli �t, senki vigyorog r�, ha �sszet�rt valamit, senki nem hallgatja meg azt, amit anya �gyse �rtene… Senki… ”Apa… Hol vagy? Hol vagy most, mi�rt nem �lelsz meg? Mi�rt hagyt�l itt? Mi�rt volt�l, mi�rt lett�l katona? Mi�rt nem hagytad ott, amikor megsz�lett�nk? Mi�rt hagytad ott a K�zel-Kelet el�tt? Mi�rt nem v�rsz m�r r�m t�bbet a King’s Cross-on? Mi�rt? APAAA!!!” Lily t�rdre esett, �s hiszt�rikus s�r�sban t�rt ki. Ez nem az a k�nny volt, amit az Akad�mi�n hullatott, nem is hasonl�tott arra, amit saj�t h�lyes�ge ut�n �rzett, tal�n arra hasonl�tott kicsit, amikor megl�tta a haldokl� Jamest. De ez m�g ann�l is keser�bb volt… �r�k m�lva agyon fagyva ment be a kast�lyba. Els� �tja a toronyba vezetett. Meleg f�rd�t vett, fel�lt�z�tt, �sszek�sz�tette cuccait. Most elb�cs�zik, elk�rezkedik Dumbledore professzort�l, �s hazamegy, hat�rozta el. El�sz�r a gyeng�lked�re ment. James b�k�sen aludt, nem akarta megzavarni �lm�t. Eltette p�lc�j�t, azt�n kibontotta aj�nd�kait, a lehet� leghalkabban. Mindegyik aj�nd�k�n halv�nyan elmosolyodott. Samt�l egy b�rk�t�ses k�nyvet kapott, melybe mikor belelapozott; �res oldalakat tal�lt, csak az elej�n tal�lt p�r sort; „Tudom, hogy ut�lsz napl�t �rni. De meg�ri. Hidd el! Ha m�s nem, j� lesz az esk�v�i fot�itoknak…;) Boldog kar�csonyt! Sam”. Alice-t�l egy nagy adag �dess�g-csomagot kapott, ilyen k�s�r��zenettel: „Hogy James m�g jobban szeressen… Boldog kar�csonyt!” „Ennyire nem k�ne hirdetnie, hogy szerinte t�l gebe vagyok…” Lizzyt�l egy k�nyvet kapott, Siriust�l egy gyakorl� kvaffot, Remust�l szint�n k�nyvet, Petert�l egy nagy t�bla M�zesfal�s csokit, de t�le Lily nem is sz�m�tott t�bbre. Petuni�t�l egy halv�nyz�ld fels�t kapott, sz�leit�l p�rruh�t, k�nyvet, parf�m�t. Azonban att�l, akit�l Lily akart kapni valamit, az nem adott semmit. Szomor�an vette tudom�sul, majd szemreh�ny�an n�zett a gonoszra, aki szel�den szuszogott mellette. Azt�n mikor r�n�zett, elmosolyodott. Olyan aranyosan aludt, mint egy nagy m�ret� kisgyerek. De Lily sz�v�be melegs�get hozott. Odament hozz�, l�gyan megcs�kolta, megsimogatta, azt�n fel�llt. �rt neki p�r sort, hogy hova ment, mikor j�n vissza, majd annak t�ny�t, mely szerint visszaj�n, meger�s�tette azzal, hogy k�v�ncsi a t�le ”kapand�” kar�csonyi aj�nd�k�ra. A l�ny kiment a gyeng�lked�r�l. Dumbledore professzort egyed�l tal�lta irod�j�ban. - J� napot, tan�r �r! Haza szeretn�k k�redzkedni… - Ez csak term�szetes, Lily. �s fogadd �szinte r�szv�temet… Lily b�lintott, majd elhagyta a szob�t. Visszat�rt a toronyba, megfogta l�d�j�t, azt�n elkezdte maga ut�n r�ncig�lni. Egy kimer�t�bb s�ta ut�n elhagyta a birtokot, azt�n el�vette p�lc�j�t, �s elhoppan�lt. Szinte azonnal, egy t�bb sz�z kilom�terre lev� telep�l�sen taposta m�r Lily a havat. Mikor megpillantotta h�zukat, egy pillanatra elmosolyodott, azt�n r�j�tt, most m�r minden m�sk�pp lesz; semmi sem a r�gi. Bekopogott. S�padt �desanyja nyitott ajt�t. - Kisl�nyom! – �dv�z�lte melegen. – De j�, hogy v�gre itthon vagy! - Szia! Petunia itthon van? – k�rdezte bel�pve. A v�lasz erre egy sz�ke atomvillan�s volt, amely majdnem led�nt�tte a l�b�r�l. - Szia, Pet! – k�sz�nt megr�k�ny�dve az id�sebbik Evans-l�ny. - Olyan j�, hogy itt vagy, Lil! A k�vetkez� p�r nap szomor�an telt, melyek k�z�l a temet�s volt a legborzaszt�bb. A sok csal�dtag, bar�t r�szv�tnyilv�n�t�sa egy �r�kk� val�s�gnak t�nt az apa n�lk�l maradt csal�dnak. Amikor m�r v�gre megnyugodtak, akkor j�tt egy �jabb ember a szok�sos sz�veggel, �s a f�j� seb ism�t felszakadt. A h�t t�bb napj�n Lily v�gig j�rta azokat a helyeket, ahol gyakran megfordult �desapj�val, azokat, amelyeket � mutatott, el�kereste azokat a dolgait, melyeket T�le kapott, teljes sz�l�v�ros�t felkutatta az�rt, hogy mindent megleljen, ami apj�ra eml�kezteti. �gy �rezte, ez a legmegfelel�bb, a kil�t�stalan s�r�ssal semmire sem megy, �s �desapja is mindig rossz kedv� volt, amikor �, Lily s�rt. Azonban ezek az elhat�roz�sok mindig k�tba mentek, amikor haza�rt, �s megl�tta testv�re �s �desanyja arc�t. Lily h�t napot t�lt�tt otthon, de ez a h�t nap �r�kk�val�s�gnak t�nt. Nagyon szerette csal�dj�t, otthon�t, de v�gyott a mag�nyra, a bar�taira, James k�zels�g�re. K�nnyebb sz�vvel ir�ny�totta be l�d�j�t a vadkanos kapun a l�ny, mint amikor egy h�ttel ezel�tt �tr�ncig�lta a bej�rat k�sz�b�n. Amikor bel�pett a klubhelyis�gbe, ott �lt h�rom bar�tja, James, Sam �s Sirius (ut�bbiak v�gre k�z a k�zben, szorosan �sszeb�jva). - Szia, Lily! – k�sz�nt�tt�k. James egyb�l felpattant. - Sziasztok! James, visszaj�tt a Madam? �s ilyen hamar kiengedett? - Amint l�thatod. Mert olyan �gyes vagyok, hogy nemcsak megbetegedni, hanem meggy�gyulni is gyorsan tudok… J� dokim volt… De… Nem is �r�lsz? – szomorodott el te�tr�lisan a fi�. - De igen. Hi�nyozt�l – �lelte meg Lily Jamest. - El se hiszem… - Micsod�t? - Azt mondtad, hogy hi�nyoztam? T�nyleg? - T�nyleg, te l�k�tt – mosolyodott el Lily, azzal megcs�kolta szerelm�t. - Asszem’, mi megy�nk – �llt fel Sam. - Mert? – n�zett bamb�n Sirius. - Mert. - Egy h�t alatt papucsh�st csin�lt�l bel�lem… - Ugyan, te m�g nem ismered Samet - sz�lt k�zbe Lily, miut�n sz�tv�ltak Jamesszel. - K�szi, Lil. - Sz�vesen, Samy. - Na j�, t�nyleg megy�nk, ugye Sirius? - ���, persze. James �s Lily elnevette mag�t. Kimentek. - Sz�val, mit kapok kar�csonyra? – k�rdezte Lily. - H�t… gyere fel, az �jjeliszekr�nyemben van. - Ink�bb hozd le… Vagy nem is… Hozd fel a szob�nkba, �n addig kipakolok – mondta a v�r�shaj� l�ny, azt�n egy bonyolultabb mozdulatot tett a fi� felett a p�lc�j�val, �s egy er�lyesebb mozdulattal a fi�l�pcs� ir�ny�ba l�kte. � maga felcipelte a l�d�j�t, kipakolt, azt�n elfek�dt az �gy�n, majd gondolkodni kezdett. R�vid id�n bel�l James kopogott az ajt�n. - Gyere! – kiab�lt ki a l�ny. - Itt is voln�k… V��, de j� szob�tok van! - K�szi. - Sz�val; az aj�nd�kod… �me… - vett el� egy nem t�l nagy, ez�stsz�n� pap�rba csomagolt aj�nd�kocsk�t. – Boldog kar�csonyt, Sz�vem! Lily k�v�ncsian vette el a dobozk�t, �s r�vid �ton „megh�mozta”. Egy gy�ny�r� nyakl�ncot tal�lt a csomagol�s m�ly�n, egy ez�st kereszttel, melyet l�gyan t�visek vettek k�rbe. A l�nynak nagyon tetszett az �kszer. H�l�b�l megcs�kolta a fi�t. Eg�sz este kettesben besz�lgettek, azt�n egyszer csak Lily elaludt, James pedig j� �jszaka puszi ut�n t�vozott a szob�b�l. M�snap este Lily mag�nyosan fek�dt a Sz�ks�g Szob�j�ban. Gondolatai egy lev�l k�r�l keringtek, melyet alig p�r perce kapott Daisyt�l. Dupla lev�l volt, az els�t �desanyja �rta; „Kedves Kisl�nyom! Gondolom, eml�kszel Craigre, Apa r�gi bar�tj�ra, �s katona t�rs�ra. Tegnap kaptam t�le egy levelet. Azt �rta, m�g Harry k�rte t�le, hogy k�ldje el a mell�kelt leveleket, ha m�r nem �l… � teljes�tette a k�r�st. Megtal�lhatod a saj�todat. Mindegyik�nk kapott. Puszil, anya” A m�sik lev�l j�val hosszabb volt. „Dr�ga Kisl�nyom! Nagyon fura �gy levelet �rni, hogy tudom, csak akkor olvasod soraimat, ha �n m�r nem �lek… Nagyon fura �s neh�z, de t�l kell l�pni ezen, mert soha nem v�gzek az �r�ssal. Vagyis musz�j. �s hogy mi�rt? Mert nem akarom, hogy t�lzottan be�rny�kolja napjaidat, heteidet a hal�lomnak h�re. Az�rt, mert tudod, hogy soha t�bbet nem ugratlak, nem �lellek meg, nem doblak meg kos�rlabd�val (pedig j� po�n volt…), nem k�colom �ssze a hajad, nem megyek el�d Londonba… �s �n tudom azt, hogy nem l�tlak majd mennyasszonyk�nt, nem ismerhetem meg a saj�t vejemet, nem l�thatom az unok�imat, nem l�thatom azt, amit �n m�r el�re tudok r�lad Lilyk�m, hogy milyen csod�latos anya leszel, nem j�tszhatok majd a gyermekeiddel, nem… �s szem�lyesen m�r nem veszek r�szt az elk�vetkezend� �letedben… Szinte m�r elviselhetetlen�l �gnek a szemeim, csak a gondolatt�l is, de mindig is sz�molni kellett ezzel a dologgal, hogy meghalhatok, most is kell. Csak id�ig nem mertem neked le�rni. Egyetlen egy k�r�sem lehet? Amikor gyermekeid sz�letnek, egyetlen egynek add a Harry nevet, hogy tudjam, nem felejtett�l el. Nem musz�j az els�sz�l�ttnek, �s lehet m�sodik n�vk�nt is, csak k�rlek… Ez megnyugtatna, hogy akkor biztos m�g ott �lek a sz�vedben. R�j�ttem, m�g egy dologra szeretn�lek megk�rni, aminek legal�bb ilyen fontos a teljes�t�se… Vagyis ne legyen bor�s a kedved, l�gy vid�m, ne gy�szolj egy h�tn�l tov�bb, �lj! Maradjak meg a sz�vedben, �s ha hi�nyzom, csak gondolj r�m, s �n veled leszek. De ne legy�l rosszkedv�, mert azt tudod, soha nem szerettem. �s Kisl�nyom, ha azt �rzed, hogy ezzel s�rted az eml�kemet, ne tedd, mert �n k�rtelek r�, ezt ne felejtsd el soha! V�g�l csak annyit; �lj j�l�tben, szeretetben, szerelemben, boldogs�gban! Szeresd az �letedet, tedd azt, amit tenni szeretn�l, l�gy boldog! Ne �rny�kolja be semmi a napjaidat, mert az a nap m�r soha nem j�n vissza, �s akkor nem tudsz vissza gondolni, arra a napra boldogan… Haszn�ld ki napjaidat, add id�det azoknak, akiket szeretsz, mert �leted idej�t soha nem kapod vissza! Legyen nagyon sz�p az �leted! B�cs�zom; �desap�d, Harry Evans 1977. november 9.” Lily arc�r�l peregtek a k�nnyek. Legbel�l azt �rezte, engedelmeskednie kell �desapj�nak, de �gy gondolta, tartozik annyival, hogy gy�szolja. �ppen ezen gondolkozott, amikor megakadt a szeme, a m�s olvasott soron „mert �n k�rtelek r�, ezt ne felejtsd el soha!”. ”Igen, Apa erre gondolt. Akkor legyen meg a Te akaratod! Apa, �n is b�cs�zom, soha nem felejtelek el, a sz�vemben �r�kk� �lni fogsz! Nagyon szeretlek, szia…” Lily er�sebben s�rt ezut�n, de megk�nnyebb�lten. Igaza volt apj�nak, ism�t… Halkan kopogtak, majd ny�lt az ajt�. - Lily, bej�hetek? - Persze, gyere James! - Hogy vagy? – k�rdezte bel�pve a fi�. - J�l, komolyan. N�zd! – adta �t apja level�t szerelm�nek. – �s �n engedelmeskedem ap�nak… James gyorsan �tfutotta a sorokat. - Ezek szerint a b�lcsess�g n�latok csal�di von�s… Lily elkezdett �desen nevetni. - �s kedvesem, m�gis hogy szeretn�d ezt v�grehajtani, hogy „Haszn�ld ki napjaidat!” – �rdekl�d�tt vigyorogva James. - Nem is tudom… Mondjuk �gy – azzal Lily megcs�kolta Jameset. V�gig d�ltek az �gyon, azt�n lassan sz�tv�ltak. - Tetszik az �tlet… - �n tal�ltam ki… Na j�, nem k�ne t�bbet Tekerg� t�rsas�gban lennem… Ragad�s az eg�tok, tudtad? - Nem… De akkor elmenjek? – k�rdezte tettet megb�ntotts�ggal a fi�. - H�t… Ne! – felelte Lily, azt�n k�zelebb m�szott Jameshez, hozz�b�jt, a fej�t meg a mellkas�ra rakta, �s k�nyelmesen elhelyezkedett. - Akkor maradok – egyezett bele James, azt�n szel�den simogatni kezdte Lily h�t�t. - Mivel �t�tt�tek el az id�t a h�ten? - H�t… �n tanultam, meg lestem… Sirius meg naphosszat Samet vigasztalta, mert szeg�ny nagyon maga alatt volt, hogy nem is tudott veled besz�lni, olyan hirtelen ment�l el… Azt�n egyszer csak k�zen fogva j�ttek vissza a toronyba… Azt�n k�r�lbel�l h�rom �rtelmes mondatig jutottam Sammel, mert Tapi nem hagyta unatkozni… �n akkor felvonultam, �s r�j�ttem, mennyire hi�nyzol… De most m�r itt vagy! Lily elmosolyodott, �s megpuszilta szerelm�t. - Egy�bk�nt Lily, teljes�ted �desap�d m�sik k�r�s�t is? - Persze! - Aha… V�g�l is; James Harry Potter… Nekem tetszik… - vigyorodott el a fi�. – Vagy szerinted? – bizonytalanodott el James, mert ilyen m�lys�gben soha nem besz�ltek m�g, r�ad�sul m�g csak egy hete mondhatta azt Lilyre, hogy a bar�tn�je, B�r � j�val t�bbnek �rezte, a T�rsnak, akit mindenki keres… De � m�r megtal�lta. Csak ezt m�g Lily nem tudta… Lily egy pillanatra elkomolyodott. Azt�n sz�lesen elmosolyodott, �s megcs�kolta a fi�t. Ut�na halkan annyit mondott: - Nekem a Harry James Potter jobban tetszik… - ezekre a szavakra James olyan arcot v�gott, mintha ezernyi gyertya gyulladt volna ki a szemeiben, sz�ja, pedig soha nem l�tott, v�gtelen mosolyra h�z�dott. Mag�hoz vonta szerelm�t, azt�n romantikusan megcs�kolta. - Szeretlek, Lily! A l�ny erre automatikusan v�laszolt volna, de nem mert. F�lt. Hogy m�gis mit�l, maga se tudta, de jobbnak tal�lt egy cs�kkal v�laszolni. Sok�ig folytatt�k a „kellemes” id�t�lt�st, mikor James megk�rdezte: - Lily, mit sz�ln�l ahhoz, hogy ha ugyanezt folytatn�nk, csak mindezt ruha n�lk�l… Lily kuncogni kezdett. - Szeretn�d? - Igen. �s Te? – �rdekl�d�tt mosolyogva a fi�, mik�zben Lily forr� gerinc�n h�zta v�gig lassan az ujjait. �lvezte a hat�st; azt, hogy a l�ny h�ta libab�r�ss� v�lik. - V�g�l is… Semmi rossz nincs abban… - Az biztos – nevetett James, majd megcs�kolta Lilyt, �s fokozatosan leh�zta r�la p�l�j�t. A ruhadarab tulajdonosa cs�ppet sem ellenkezett… Szorosan �sszeb�jva aludtak el. Mindkettej�k sz�m�ra v�gtelen�l pihentet� volt az alv�s. Reggel k�s�n �bredtek. - J� ’eggelt! – k�sz�nt �s�tozva James, mik�zben Lily haj�t simogatta. - Neked is… - hangzott a b�tortalan felelet. - Lily kedvesem, nem gondolod, hogy fel k�ne kelni… - Nem James, nem gondolom… - Akkor ezt megbesz�lt�k… - Szerintem is… - s szavainak egy hatalmas �s�t�ssal adott teljes jelent�s�get. Egy pici mozogni kezdett, azt�n fej�vel megtal�lta James mellkas�n azt a helyet, ami olyan k�nyelmes, �s ism�t lecsukta a szem�t, de m�g f�lhangosan hozz�tette: - James, szeretlek… A fi� boldog vigyorral egy puszit adott a liliom illat� v�r�s hajba, �s halkan v�laszolt… - �n is szeretlek, Lily… - szerette volna m�g kicsit �bresztgetni szerelm�t, de � ezt nem hagyta, s�t m�g hozz� is tette: - De James, ez nem jelenti azt, hogy most ne hagyj aluk�lni… - Ilyen f�radt vagy? - H�t… igen… - Pedig el�g akt�v volt�l tegnap… Lily erre kinyitotta szemeit, fel�lt, r�n�zett a fi�ra, ki�lt�tte nyelv�t, azt�n visszafek�dt, de nem Jamesre, hanem mell�, majd t�ntet�en elfordult, James nem hagyta mag�t, k�zelebb m�szott mell�, �s �tkarolta. - Sz�p �lmokat, Lily! – s�gta m�g halkan, �s � is ism�t lehunyta szemeit.