14.

A gyan� �rny�ka

Lily nevetve s�t�lt be az irod�ba, James asztal�r�l elvett n�h�ny akt�t, majd ment is tov�bb, mik�zben folyamatosan besz�lt Marival. A f�rje �rtetlen�l n�zett ut�na, hisz m�r j� p�r hete, bele�rtve a ma reggelt is, el�g mogorva volt. �sszen�zett Remusszal, aki v�llat vont, �s valami olyasmit motyogott, hogy n�k.

Nos, ugyanezek a n�k, most vetett�k be magukat a kihallgat�s jegyz�k�nyveibe. James odament a feles�g�hez, �s adott egy puszit a sz�j�ra.

-         Vigy�zz magadra! – mondta fel sem n�zve az iratokb�l.

James komment�r n�lk�l k�vette bar�tait, akik bev�rt�k. Sirius mindent tud� mosollyal megveregette a v�ll�t.

-         N�i hiszti? – r�h�g�tt Peter.

-         Rem�lem – borult el James arca. – M�r hetek �ta ez megy… - t�rt bele a haj�ba. – A legrosszabb az, hogy fogalmam sincs, mi van vele.

-         Esetleg k�rdezd meg – j�tt az egyszer� v�lasz Remust�l.

-         Azt a besz�lget�st nem akarom hallani. Biztos �lvezetes lesz… – h�zta el a sz�j�t Sirius. – Nem irigyellek, �gas.

James s�hajtott egy nagyot, de amint a l�pcs� alj�ra �rtek, arcizmai megkem�nyedtek, �s feles�g�vel kapcsolatos aggodalmait agy�nak egy t�voli r�sz�be helyezte. Egy bevet�sen a legfontosabb, hogy az ember nyugodt �s �sszeszedett legyen. K�l�nben az illet� k�nnyen ott hagyhatja a fog�t, �s �zveggy� teheti a h�zast�rs�t.

Szerencs�re, semmi fajta �sszecsap�sra nem ker�lt sor. De szerencs�tlens�g�kre semmit sem tal�ltak, ami el�r�bb vitte volna a nyomoz�st, s�t… Komor hangulatban n�zt�k �t a d�ledez� h�zat.

-         �gy t�nik, m�r hetek �ta nincsenek itt – �sszegezte az eredm�nyt Remus.

-         Ez azt jelenti, hogy hi�ba j�tt�nk ide – r�gott bele egy k�be d�h�sen Sirius.

-         Nem, Tapmancs - h�zta �ssze a szem�ld�k�t James –, ez azt jelenti, hogy el�tt�nk j�rnak. �s ez m�r nem az els� eset. Ez csak egyet jelenthet…

-         �rul�t… - k�pt�k egyszerre a sz�t.

-         De ki? – t�rta sz�t a kez�t Remus.

-         �n senkir�l sem tudom elk�pzelni – pirult el Peter.

-         Szerinted, �gas? – n�zett bar�tj�ra Sirius. – Mari?

-         Voltak anyagi gondjai, de azt m�r megoldottuk – morfond�rozott James. – A gyerekekre meg �pp a minap vigy�ztunk… - T�rsai titkon �sszemosolyogtak. – Nem, nem hinn�m…

-         Carmen? – n�zett a semmibe Remus.

-         Vannak pasi �gyei… de mint tudjuk nem sz�vbajos, ha pattintani kell �ket. Ezen k�v�l nem el�g naiv az ilyesmihez.

-         � �ll a legmesszebb a naivs�gt�l – b�lintott Remus.

-         �s Anna? – vetette fel Sirius. – � el�g naiv.

-         Tal�n t�ls�gosan is. Ezekhez a tervekhez kell j�csk�n hidegv�r, � nem az a t�pus – vetett ellent Remus. – Hacsak Herardo…

-         Ellen�rizve van – s�hajtott James. - T�bbsz�r�sen. 1000%-an megb�zhat�, vagy iszonyatosan j� h�tt�r sztorija van.

-         Teh�t Anna kipip�lva, ehhez t�lzottan szepl�telen – adta fel Remus. – Szerinted, Peter?

Az eml�tett m�g jobban elv�r�s�d�tt, a f�ldet n�zte, �s folyamatosan dadogott.

-         �n nem hinn�m… Egyik�nkr�l sem.

James �rezte, hogy hazudik, de �gy gondolta, hogy biztos csak valakit gyan�s�t, csak nem meri az illet�t megv�dolni. H�t, igen, a j� �reg F�regfark m�r csak ilyen! Mosolyogva cs�v�lta meg a fej�t. Valami sosem v�ltozik.

-         Persze… - nyugtatta meg James. – Mi is csak tal�lgatunk.

-         Ki az, aki mostans�g a legt�bbet v�ltozott? – k�rdezte h�rtelen Remus.

-         Lily… - ny�gte alig hallhat�an James. Kicsit megsz�d�lt a gondolatt�l. ’Az nem lehet!’

Egym�sra meredtek. V�g�l Sirius kezdett nevetni.

-         Fi�k, ez m�r t�nyleg �r�lts�g… Ok, hogy mostans�g t�nyleg el�g sokat morog… De, HAH�! Kapjatok m�r a fejetekhez! Lily Evansr�l besz�l�nk! Arr�l a Lily Evansr�l, aki a Roxfort erk�lcscs�sze volt. Ez majdnem olyan, mintha mag�t Dumbledore-t gyan�s�tott�tok volna meg. Vagy McGalagonyr�l azt felt�telezn�nk, hogy titkos szeret�je Flitwicknek.

A n�gy f�rfi nevet�sbe t�rt ki. De Remus valahogy m�g mindig fesz�lt volt, amit James �szre is vett.

Sirius �s Peter egy�tt mentek el, Peter munkahely�re, kicsit k�r�l szimatolni. Siriust id�zve: sosem lehet tudni, hogy mit hall meg az ember az utc�n.

-         Remus… - sz�l�totta meg egy kis id� ut�n James. – Te ugye m�g mindig gyan�snak tartod Lily viselked�s�t?

-         Tudod, �gas - nyelt egyet –, biztos van valami magyar�zat, de…

-         Tudom – hajtotta le a fej�t.

-         Eml�kszel Roxfortra, ott is f�lre ismerte Pitont. Mi van, ha most is…

-         Jaj, Holds�p, nem tudom, mit higgyek! Hisz, � Lily! A feles�gem, akit szeretek.

-         Nyugodj meg, James, biztos van �sszer� magyar�zat.

Lily m�r �gyban volt, mikor James haza�rt egy Dumbledore-al folytatott megbesz�l�sr�l.

Beb�jt feles�ge mell� az �gyba. �t�lelte, �s megcs�kolta a f�le t�v�t.

-         Szia, �desem – s�gta.

Lily �lmosan a h�t�ra fordult, �s kapott a f�rfit�l egy cs�kot, �s m�g egyet… �s m�g egyet, amik egyre k�vetel�z�bbek voltak.

-         Most ne – fordult el f�radtan a n�.

James duzzogva a h�t�ra fek�dt, �s b�mulni kezdte a plafont.

James a k�vetkez� nap d�lut�n el�g morcosan caplatott le a l�pcs�n. �s amit a bej�ratn�l l�tott, az sem der�tette �pp jobb kedvre. A l�nyok egy el�g nagydarab v�r�s haj� f�rfi k�r� gy�ltek, aki �pp Lilyt kapta fel �s p�rgette meg. �s a t�bbi n� is, hasonl�an feles�g�hez, nevetve vih�ncolt k�r�l�tte.

A f�rfinak f�ldbe gy�kerezett a l�ba. ’Mi van itt?’ Akarta ki�ltani, de a t�rsas�g m�r kiment a szabadba. Egy kezet �rzett a v�ll�n. Megfordult. Sirius egy�tt �rz� arca volt el�tte.

-         Biztosan meg tudja magyar�zni.

-         Nem tudom, hogy ezt, hogy…

Lily boldogs�gt�l ragyog� arccal l�pett be a lak�sba.

-         Hol volt�l? – hallotta James morg�s�t, aki az egyik fotelban �lt karba tett k�zzel.

-         Csak a l�nyokkal, �s egy volt oszt�lyt�rsunkkal �lt�nk be egy cukr�szd�ba – mosolygott.

-         Azzal az oszt�lyt�rssal, aki �lelgetett?! – h�rd�lt fel indulatosan.

-         F�lre�rtetted…

-         Mit lehet ezen f�lre�rteni? – pattant fel. – Hetek �ta csak morogsz, visszautas�tasz, azt�n egy hapsit �lelgetsz! – megfogta a bal csukl�j�t. – T�l hirtelen ez a v�ltoz�s…

F�lr�ntotta a n� karj�n a tal�rt, ahol… a sz�z b�rt tal�lta. Hirtelen nagyon melege lett. Lily szem�ben k�nnyek csillogtak, de hogy azok az indulatt�l, a d�ht�l, vagy a csal�d�st�l ker�ltek oda, nem lehetett tudni. James dadogni kezdett, m�g Lily leroskadt az egyik fotelba.

-         Hogy gondolhatt�l ilyet? – s�rta el mag�t a n�. – Istenem…

-         Bocs�ss meg… - feh�redett el James.

-         Egy ilyen ember lesz a gyermekem apja – zokogott fel.

James Lily arc�ba meredt, aki b�lintott.

-         Akkor az�rt volt�l, ilyen…? – csuklott el a hangja. – Meg tudsz nekem bocs�tani?

-         Velem is besz�lt Dumbledore a t�gl�r�l – mosolygott eln�z�en. – A helyedben �n is gyanakodtam volna.

-         Lesz egy kis bab�nk… - mosolygott k�b�n. – Istenem… Lesz egy kisbab�nk! – ki�ltotta, mintha csak most �rt volna el a tudat�ig. Lily ezen m�r csak nevetni tudott.

-         Emberek! Lenne egy kis bejelenteni val�m – n�zett sz�t az irod�ban, ahol mindenki k�r� gy�lt.

-         Halljuk… - �s�tott Sirius.

-         Miut�n majdnem leszedt�tek a fej�nket amiatt, hogy az eljegyz�st nem jelentett�k be id�ben…

-         Nem akarjuk tudni, hogy mi lenne a reakci� akkor, hogyha az els� Potter-baba �rkez�s�t a keresztel� lev�lb�l tudn�tok meg – kuncogott Lily.

D�bbent csend, majd �dvrivalg�s. H�napok �ta az els� �r�mteli h�r.

-         Az els� hivatalos Tekerg� apuka! – mutatott bar�tj�ra Sirius. – �s az els� hivatalos Tekerg� baby! – mutatott Lily has�ra.

-         Mi az, hogy hivatalos? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Lily.

-         Csak gondolj r�m – nevetett Sirius. – Ki tudja, mennyi rohang�l a vil�gon…

James m�g sosem �rezte mag�t ilyen boldognak, �s ilyen b�szk�nek.