A ragyog� d�lut�nt b�rki megirigyelhette volna: s�t�tt a nap, csiripeltek a madarak, Sirius�k a t�n�l �k�rk�dtek, egysz�val az eg�sz k�rnyezet idilli volt. Lesz�m�tva egy fuldokl� els�st, akit �pp Remus mentett ki a t�b�l.

Lily kedvenc padj�n �lt �s l�b�t l�gatta. Mellett tucatnyi k�nyv hevert, de nem b�rt r�juk koncentr�lni, ink�bb a t� fodroz�d�s�t figyelte.

- Lalala, tralala, tatata... – �nekelgetett mag�ban. Annyira belemer�lt ebbe, hogy �szre sem vette a m�g�tte �ll� alakot.

- Lily.

Egy kezet �rzett v�ll�n �s h�trafordulva l�tnia kellett, hogy Andromeda az. Elmosolyodott.

- Le�lsz? – paskolta meg maga mellett a helyet – Hogy vagy?

- Eg�sz j�l. – nevette el mag�t a l�ny – K�sz�n�m k�rd�sed. Csak Ted... – megr�zta fej�t – N�ha nem �gy viselkedik, ahogy azt v�rn�m t�le.

- Persze, mert pasi. – ejelentette ki ep�sen Lily, mik�zben arr�bb tett k�nyveit – Ne v�rj t�l�k t�l sokat.

Meda kis h�j�n �jra elnevette mag�t, de a l�ny ir�nti szeretete megakad�lyozta ebben.

- Halljuk a nagy szak�rt�t... – sz�lt egy piriny� ironik�val hangj�ban. Lily ezt �szre sem vette.

- Tudod, a pasikban megvan az az ideges�t� tulajdons�g, hogy akkor vesznek �szre, mikor nem akarod �s akkor nem figyelnek r�d, amikor nagyon fontos lenne neked.

- Lily, laz�ts m�r! – d�lt h�tra Meda – Gy�ny�r� az id�, �t�d�ves vagy, �sszej�tt�l Jamesszel... mit akarsz m�g?

- Sok mindent. – fektette t�rd�re nyitott napl�j�t a l�ny – �gymint csal�dot, sz�p h�zat, szuper munk�t �s hossz� �letet. – len�zett a polippal j�tsz� fi�kra. M�r a kis els�s is nevetett.

- Mindig �lj a m�ban. Tudom, hogy fontos a holnap, de sokszor j� elid�zni a m�ban, hiszen a holnap tulajdonk�ppen sosem j�n el.

BECCA: Ebben igaza volt.

�N: De m�g mennyire. Mit nem adn�k �rte, ha �jra l�thatn�m...

MEDA: *bel�p a szob�ba* Lily? Becca? Itt vagytok?

�N: Cs�pj meg: hallucin�lok!

BECCA: Akkor �n is. *fel�ll* Szia, Meda!

�N: MEDA!!! *meg�leli* Hogy vagy? Hol a baba? �, itt van? De �des. De kicsi. M�g �gy is, hogy tudom, hogy el�g nagy ahhoz, hogy ne legyen olyan magatehetetlen. �n azt�n nem mern�k egy ilyet felnevelni.... ����... nem �gy �rtettem...

MEDA: *mosolyog* Tudom, hogy hogy �rted.

KISBABA: Li... li... li...

�N: *b�mul maga el�*

MEDA: H�t, igen. J�l j�rtunk vele, hogy olyan k�nny� neved van, r�gt�n tudta a mama �s a papa ut�n. Becca, a te neveddel m�s a helyzet, az nevezebb, de m�r �t�lltunk a Beckyre.

BECCA: Megfoghatom?

MEDA: Persze.

�N: NE ENGEDD KI A KEZEDB�L! Le fogja ejteni!

BECCA: Dehogy fogom. Tudom, hogy kell egy gyereket fogni. Na, gyere csak, pici.

MEDA: Ne agg�dj annyit, Lily, laz�ts egy kicsit! *f�lreh�zza, mik�zben Becca szakavatott figyelemmel besz�l a gyerekkel* Hallottam, mit rebesgetnek... csak siker�lt? Bevallom, nem hittem volna, �s amikor megt�rt�nt... tudod... m�g r�gebben, a gy�l�s ut�n, azt hittem, nem tudod kontroll�lni. De ezek szerint majdnem profi vagy.

�N: Er�s t�lz�s! Pr�b�lkozok.

MEDA: J�l csin�lod. A fi�k is tudj�k?

�N: Igen. V�gre megtudt�k. Vissza kellett fognom magam, hogy ne mondjam azt nekik, hogy nyeeee, nyeeee, nyenyenye, deh�t tizennyolc �vesen ez el�g nagy sz�gyen lett volna.

MEDA: Alig merem elhinni, hogy m�r tizennyolc vagy. Istenem, nekem meg gyerekem van! *felnevet* nem egy csoda?

�N: De. Nagyon aranyos.

MEDA: Egy nap majd neked is lesz egy ilyen aranyos csod�d.

�N: Az�rt annyira m�g ne haladjunk el�re. El�bb le kell tennem a RAVASZ-okat, �ssze kell k�lt�zn�m Jamesszel, ki kell j�rnom az Akad�mi�t... ha egy�ltal�n felvesznek.

MEDA: �, fel fognak. Ennyi v�ltoz�s... nem f�lsz?

�N: Egy kicsit. Na, j�: nagyon. Elhagyni Roxfortot borzaszt�. Ez volt az �letem egyik legbiztosabb pontja, �s egy h�napon bel�l mindez szertefoszlik... nem mintha nem j�hetn�k t�bb� vissza, de di�kk�nt val�ban befejeztem itteni p�lyafut�somat. Megsz�nt a v�delem, a felt�tel n�lk�li bizalom.

MEDA: H�, fel a fejjel! Itt a v�ltoz�s ideje. *kin�zve az ablakon* A Roxfort viszont mindig ugyanolyan marad. Var�zslatos a maga elb�v�lt termeivel, a friss leveg�vel �s a z�ldell� parkkal.

�N: *csendesebben* J�, hogy itt vagy.