A fi�k, de legink�bb James, �gy rontottak ki az irod�b�l, mint az �r�ltek. Mindenki azt hitte, megbolondultak. Az �jonc, Bertrand rohant ut�nuk, majd James el� �rkezve f�kezett.

- Eln�z�st, Mr. Potter, de nem mehet el! Dumbledore vil�gosan megmondta nekem, hogy ezeket a pap�rmunk�kat…

- Nem �rdekel mit mondott! – v�gott k�zbe James – Majd te, befejezed, amit elkezdtem. S�rg�sen be kell mennem a k�rh�zba.

- Mi�rt?

- Mi t�rt�nt?

- Sajn�lom, de nem engedhetlek el, mivel… - folytatta remeg� hangon, �m elsz�ntan, mikor Sirius k�zbev�gott.

- Mi�ta lett�l te ennyire fontoskod�?

- Mi�ta tudjuk, hogy a S�t�t Nagy�r tervez valamit, valami nagyon sz�rny�t. Ha nem veszitek komolyan a munk�tokat, nem �rdemes itt maradnotok! Nincs itt semmi keresnival�tok!

- Na nekem ebb�l elegem van! – fakadt ki James, �s beh�zott egyet Bertrand-nak. Az �t�s akkor�ra siker�lt, hogy Bertrand nekiesett a legk�zelebbi �r�asztalnak, �s az orr�b�l folyt a v�r. – Nem �rek r� a h�lyes�geidet hallgatni! Ne �rd el� nekem, mit tehetek, �s mit nem!

Sirius el�gedetten n�zett bar�tj�ra, akik alig l�that�an �sszevigyorogtak. A t�bbiek meglep�dve n�ztek. James �s Sirius kil�ptek az ajt�n, �s elhoppan�ltak a k�rh�zba, ahol Lily volt.

Lilynek iszonyatos f�jdalmai voltak. M�g az orvosa �s a n�v�rek el�k�sz�ltek a sz�l�sre, addig befektett�k �t az egyik k�rterembe. A f�j�sok egyre csak j�ttek, �s egyre jobban f�jt neki. Hol van m�r James �s Sirius? Mi�rt nem j�nnek? Sz�ks�gem van r�d, James! �jabb f�j�s. Lily �sszeszor�totta fog�t, megpr�b�lt nem ord�tani a f�jdalomt�l. Ekkor kiny�lt a k�rterem ajtaja. James �s Sirius l�pett be rajta.

- James!

- Semmi baj, m�r itt vagyok! – mondta. Le�lt az �gyra, �s megcs�kolta feles�g�t, aki er�sen megszor�totta kez�t.

- L�tod, mondtam, hogy hamar idehozom neked – mosolygott Sirius.

- Igen, k�sz�n�m! – mosolygott Lily is.

- Hogy vagy?

- J�l. Csak nagyon f�j. Nem fogom kib�rni! Az orvos azt mondta, m�r csak percek k�rd�se, �s mehet�nk a sz�l�szob�ra. James nem akarok, nem akarok sz�lni! – sz�lt k�ts�gbeesetten. – Ez rosszabb mindenn�l! Iszony�an f�j! Nem akarok…

- Semmi baj, nemsok�ra t�l leszel rajta! – nyugtatta.

- K�l�nben is, m�sk�ppen nem tudna vil�gra j�nni a kis Tekerg� – mondta Sirius.

- Hogy van a kismama? – l�pett be az orvos. – Minden k�szen �ll a sz�l�sre! Milyen gyakran j�nnek a f�j�sok?

- T�l gyakran, �s t�l f�jdalmasan.

- Igen, ez �gy szokott lenni!– sz�lt kedvesen. A n�v�r bej�tt, �s tol�kocsiba seg�tette a vaj�d� Mrs. Pottert. – M�r csak egy k�rd�sem lenne. Az apuka is jelen akar lenni a kisfia sz�let�s�n�l.

H�t ez egy nagyon j� k�rd�s, gondolta James. R�n�zett Lilyre.

- Szeretn�d, hogy bemenjek? - k�rdezte t�le.

Lily nem v�laszolt r�gt�n. J�tt egy �jabb f�j�s.

- Nem. Nem, James, ne haragudj! Nem szeretn�m, hogy benn l�gy. Nem akarom, hogy esetleg ki�br�ndulj bel�lem. Ezt egyed�l kell v�gigcsin�lnom.

- J�l van, nem haragszom!

Iszony�an megk�nnyebb�lt. Lehet, nem is b�rt volna jelen lenni. Lilyt, elvitt�k, �s a k�t f�rfi egyed�l maradt benn a k�rteremben. James hatalmasat s�hajtott, Sirius b�tor�t�an megveregette a v�ll�t. Kimentek a folyos�ra.

Lily nem sokat l�tott a sok f�nyt�l. Orvos… n�v�rek… s�r�gnek, forognak. Lily ord�tott a f�jdalomt�l.

- Nem b�rom! Sz�tszakadok!

- M�r nincs sok h�tra Mrs. Potter! Nyomjon!

Nyomjon, nyomjon. Nem bel�led j�n ki egy kisember! Nem igazs�g! Soha t�bbet… Soha t�bbet… S�rt a f�jdalomt�l.

- Nem b�rom!

James fel al� j�rk�lt a folyos�n, egyszer�en nem b�rt megnyugodni.

- �lj m�r le, �gas, m�r kezdek sz�d�lni, pedig nem �n j�rom a k�r�ket f�l �r�ja! – sz�lt Sirius idegesen.

- Bocs.

P�r perc n�ma cs�nd.

- Szerinted j�l vannak?

- Persze! Ezen el�bb ut�bb minden n� t�l lesz.

- Igazad van.

Lassan egy �ra is eltelt. Mi a fen�t csin�lnak eddig? Tal�n valakinek baja esett?

- Jamea! Sirius! Rohantam, amit megtudtam mi t�rt�nt. – lihegte Remus. – Elkezd�d�tt? Mi�ta vannak benn?

- M�r lassan k�t �r�ja, Remus! – fakadt ki James. – Nem tudom, mi tarthat ennyi ideig.

- Hm… Na igen. De van, aki f�l napon �tszenved. – Sirius �s James �sszen�ztek. – Persze, mindenkin�l m�shogy van. – sietett megnyugtatni �ket.

Ekkor megl�ttak egy n�v�rt, aki fel�j�k tartott. Nagyon csinos volt, �s mosolyogva tartott fel�j�k. Sirius elismer�en h�mm�g�tt. Sose fog megv�ltozni, gondolta mag�ban James.

- Melyik�k Mr. Potter? – k�rdezte.

- �n vagyok! – �llt fel James. – Hogy van a feles�gem? �s a kicsi?

- J�l vannak mind a ketten! Gratul�lok, kisfia sz�letett. Eg�szs�ges. R�gt�n bevissz�k a feles�ge mell� a k�rterembe, csak el�tte megf�rdetj�k �t.

- Bemehet�nk hozz�? – k�rdezte Remus. Mindannyian k�rlelve n�ztek a csinos �pol�ra.

- Legyen, nem b�nom. De ne maradjanak benn t�l sok�ig!

- Mondja kedves… - kezdett bele Sirius, el�v�ve ellen�llhatatlan s�rmj�t.

- Ruth. A nevem Ruth.

- Kedves Ruth. Nem volna kedve velem meginni egy k�v�t? A vend�gem.

- Tal�n majd a m�szak v�g�n. Este nyolc �ra ut�n. Gondolom nem v�r meg addig. – mondta megj�tszott szomor�s�ggal. James �gy l�tta, nincs kedve k�v�zgatni.

- Kegyedre egy napon �t is v�rn�k, emiatt ne agg�djon.

Nem �ppen erre sz�m�tott Ruth.

- �jszak�ra nem k�v�zom.

- Elvihetem egy �tterembe is, ha �gy gondolja. – Sirius ellen�llhatatlan tekintettel n�zett r�.

- J�l van. – adta be a derek�t. – A m�szak v�g�n keressen meg.

Azzal elsietett.

- �regem nem vagy semmi! – r�zta a fej�t James mosolyogva.

- Mi�rt?

- Te a k�rh�zba is k�pes vagy n�ket felszedni. – adta meg a v�laszt Remus, szint�n mosolyogva.

- Ti nem l�tt�tok ezt a n�t? – h�ledezett Sirius. – K�sz bomb�z�! Finom falat… - �lmodozott.

A t�bbiek felnevettek, majd elindultak Lilyhez.

Kif�radva fek�dt az �gyon. M�g mindig f�jt egy kicsit a hasa.

- Lily! – l�pett be James boldogan. �t�lelte �gyon fekv� feles�g�t. – K�sz�n�m! A legszebb aj�nd�kot adtad ma nekem!

K�zben bel�pett az ajt�n Remus �s Sirius.

- Nincs mit k�sz�nn�d – mondta kimer�lten. Nagyon f�radt volt.

- Igenis van mit! A legszebb dolgot adtad nekem az �letben, egy kisfi�t. Gondold el, ha lesz m�g egy kish�ga is, nem is egy, hanem egy tucat, egy�tt fognak… - de nem tudta befejezni az �rad�z�st.

- JAMES POTTER! – ragadta meg Lily szeretett f�rje tal�rj�t, �s eg�szen k�zel h�zta mag�hoz. Remus �s Sirius megr�m�ltek. – Ne is �lmodj arr�l, hogy �n az �letben valaha is sz�lni fogok! Eszem �g�ban sincs! Tudod te min mentem �n kereszt�l az elm�lt k�t �r�ban?! Azt hittem nem �lem t�l, majdnem sz�tszakadtam!

- �n nem…

- �s mindennek a tetej�be, ha ez nem volna el�g, az orvos le�llt besz�lgetni az �pol�n�vel, valami Ruth-tal… - Remus lopva Siriusra n�zett. – �s nem l�tta, hogy m�r kinn van a gyerek feje! Sz�lni nem tudtam, annyira f�jt, �s csak ezut�n vette �szre! NEM SZ�L�K T�BBET! �RHET� VOLTAM?! – ezzel elengedte James tal�rj�t, aki ijedten h�k�lt vissza k�t l�pst.

- Hogyne, �desem! – sz�lt, f�lve a v�laszt�l.

- Akkor j� – mondta Lily, �s h�trad�lt az �gyon.

Nem arr�l van sz�, hogy nem �r�l a kisbab�j�nak, csak egyszer�en nem viseli j�l a f�jdalmat. Im�dta gyermek�t, att�l a perct�l, hogy megtudta, kisbab�ja lesz. Most is, alig v�rta, hogy a karjaiba z�rhassa leg�jabb szerelm�t.

- Mikor hozz�k be Harryt? – k�rdezte.

- Nemsok�ra.

- Ki az a Harry? – k�rdezte Sirius.

- A fiam! – d�llesztette ki b�szk�n a mell�t James.

- Ja, t�nyleg! – kapott �szbe.

- James, elmondjuk nekik, ki lesz a keresztapa?

- Persze. – Remus �s Sirius izgatottak voltak. B�r Remus sz�m�tott r�, kit fognak mondani. – Mind a ketten nagyon j� bar�taink vagytok, Peter is, b�r nem tudom � most hol van. De m�gis a v�laszt�sunk – lopva Lilyre pillantott, aki mosolygott. – Siriusra esett.

Sirius sz�ja f�lig �rt, de Remus is �r�lt.

- Haver, ez nagyon nagy megtiszteltet�s, k�sz�n�m nektek! – mosolygott a h�zasp�rra, akik szint�n mosolyogtak.

- Remus, ne haragudj meg…

- Ugyan, Lily, semmi baj! – legyintett. – Logikus, hogy Tapmacsra esett a v�laszt�sotok, hiszen James legjobb bar�tja. Egy�bk�nt is, �n nem tudn�m biztos�tani keresztapai k�teless�geimet.

Remus hangj�ban cs�ppnyi harag sem volt. Sz�m�tott erre. James �s Lily megk�nnyebb�ltek. Ruth ekkor hozta be a kis Pottert. Lily vill�mgyorsan fel�lt, karj�t ny�jtotta, hogy odaadj�k neki Harrryt. Mindannyian gy�ny�rk�dtek benne.

Sz�p kisfi� volt, szeme csukva volt. Kik�p�tt apja volt. Nem sok haja volt, de fekete sz�n�, �s arcra olyan, mint James.

- Le se tagadhatn�d pajti, hogy � te a fiad. �zig, v�rig Potter lesz bel�le – mondta Sirius.

Ekkor kinyitotta a szem�t, ami smaragdz�ld volt.

- De a szeme a Lily�. – �llap�totta meg Remus.

- Mesesz�p kisfiam van – mondta el�rz�keny�lve Lily, �s mag�hoz �lelte. Im�dta. – A mi kicsik�nk.

- Igen. Megfoghatom �n is? – k�rdezte az apuka.

Lily odaadta neki. Remus �s Sirius jobbnak l�tta kimenni, �s �gy is tettek. Lily arr�bbcs�szott az �gyon, �s �gy James le�lt mell�. V�ltottak egy apr� puszit. Mindkettej�knek sz�v�t �tj�rta a melegs�g, �s a szeretet. A szeretet, amit kisfi�k, �s egym�s ir�nt �reztek.

- Im�dlak, Harry James Potter - mondta Lily nevetve, mik�zben ujj�val Harry has�t csikolta.