Csak nem te vagy Roxfort legend�s tornacsuk�ja, aki padl�k �rtatlans�g�t veszi el, �s m�szakon k�v�l csinosabbn�l csinosabb magas sark�kkal randev�zik?- nevetett, majd amikor meghallotta, hogy James is nevet, levette r�la a k�penyt, �s a szem�be n�zett. Lily egyb�l megl�tta azt a csillog�st a fi� szem�ben, ami miatt beleszeretett.

H�t �n… csak tudod… csak pr�b�ltam el�rni Siriust, h�tha van valami �tlete, hogy hogyan juthatn�nk ki – mondta, majd megl�tta Lily csal�dott arc�t, �s gyorsan helyesb�tett mag�n. – Nem mintha engem zavarna, csak gondoltam Te k�nyelmetlen�l �rzed magad.

James. Hidd el, jobb emberrel nem is tudtak volna �sszez�rni. Tudod sok mindenre r�j�ttem. P�ld�ul, hogy igaz hogy n�ha kibor�tasz, �s legsz�vesebben elkapn�m a nyakad, �s addig szor�tan�m, am�g bele nem k�k�lsz, �s… - mondta Lily, k�zben mutatva, mit csin�lna James nyak�val. Amikor �szbe kapott, elpirult, �s zavartan folytatta. – De tudsz kedves is lenni.

K�szi! – vigyorodott el. – Tudod, n�ha te is t�l merev vagy, �s olyakor kicsit… j� kicsit nagyon dilis…

H�! – �t�tte meg a v�ll�t Lily.

… de att�l m�g j� fej is tudsz lenni, �s im�dni val� vagy amikor nevetsz. Ha kicsit t�bbet nevetn�l, senki se k�pzeln� azt r�lad, hogy unalmas, �s merev vagy, �s rengeteg bar�tod lenne.

Igen. K�pzeld, r�gebben volt olyan, hogy annyira piszk�ltak amiatt, hogy ilyen… j� kisl�ny vagyok, hogy napokig s�rtam… Azt hittem mindenki ut�l. Azt�n elhittem magamr�l azt a sok rosszat, �s magamba z�rk�ztam. N�ha manaps�g is ezt �rzem, hogy mindenki csak a rosszat l�tja bennem! – mondta Lily, �s egy k�nnycsepp csordult le arc�n.

Lily! Ink�bb azokkal t�r�dj, akik akkor is l�tj�k benned a j�t, amikor m�s nem. Csak az ilyen emberek v�lem�nye sz�m�t! – mondta, majd let�r�lte a k�nnycseppet Lil arc�r�l.

Tudod �desany�m is mindig ezt mondta – szomorodott el Lily, �s le�lt James el�, t�rdeit �t�lelve. Ezt l�tva James is k�zelebb k�szott a l�ny mell�, �s r�tette kezeit a l�ny t�rd�re. – Mikor anyum meghalt, sokat v�ltoztam. Sokkal ink�bb a k�nyveimben menek�ltem, �s kicsit z�rk�zottabb lettem. Azt�n mikor tal�lkoztam veletek, el�sz�r szimpatikusak voltatok, azt�n elkezdtetek bajt keverni… igaz�b�l sohasem az volt a bajom, hogy bajt csin�ltok… hanem az, hogy zavart, hogy ti �nmagatok tudtok lenni, �s �lvezitek az �letet – itt p�r perces hallgat�s k�vetkezett. – Jaj, bocs�nat! M�r megint hegyi besz�det tartottam. Nem untatlak ezzel tov�bb!

Nem untatsz! Sz�vesen meghallgatlak!- mosolyodott el.

K�szi, de befejeztem! –mondta, majd fel�llt, �s neki �llt megsz�r�tani a haj�t.

Tudod… �n mindig is kedveltelek t�ged. M�g akkor is ilyen dilis volt�l! – vigyorodott el, mire Lily kiny�jtotta r� a nyelv�t. – Komoly volt�l, m�gis kedves. Amikor nevett�l, olyan mintha angyalok �nekeltek volna… Tal�n ez�rt szerettem bel�d… - mondta James, az utols� szavakat, szinte m�r suttogva.

James Potter! Most azt v�rod, hogy a karjaidba olvadjak?

Nem – mondta, �s �t�lelte a l�ny derek�t. – Nem v�rok semmit… Illetve v�rok valamire, de tudom, hogy ahhoz id� kell, �s… - mondta James, de nem tudta befejezni a sz�noklat�t, mert Lily megcs�kolta.

Hmm… Milyen sz�p sz�ne van ennek a falnak… Csak nem toj�sh�j �rnyalat�?

Szerelek! – mondta James mosolyogva.

Akkor ebben egyezik a v�lem�ny�nk! –mondta Lily, majd felvette azt a sokat mond� mosolyt.

Ezt hogy �rted?

�gy hogy az a k�z�s benn�nk, hogy ugyan azt az embert szeretj�k… engem! – vigyorodott el.

�, te kis egoista! – nevette el mag�t James, �s megcs�kolta Lilyt. – Nagyon, nagyon szeretlek!

�n is t�ged!