December van, hull a h�. 2000. december 18-a. T�bb kar�csonyt �t�lt�nk m�r Harryvel, mi�ta v�gre egy�tt vagyunk. � legy�zte Voldemortot, �s reggelre m�r velem �bredt. Olyan j�l esett, hogy engem v�lasztott. Az �ta m�r lassan 3 �v telt el, de a szerelm�nk t�retlen. Any��k nagyon �r�ltek nek�nk, ak�rcsak a bar�taink.

M�r csak k�t dolog hi�nyzik: h�zass�g �s gyerekek. Nem tudom mi�rt, de Harry nem tudja r�sz�nni mag�t az esk�v�re. Lehet, hogy ebben az apj�ra �t�tt, legal�bbis Remus ezt mes�lte: � sem nagyon akarta elk�telezni mag�t, b�rmennyire is szerette az anyj�t, Lilyt. Tal�n �r�kl�d� dolog. Tudom, hogy szeret, de nekem valahogy hi�nyzik ez. �s a gyerek.

- J� reggelt, dr�g�m - mondta a kedvesem. Adott egy cs�kot, majd le�lt mell�m az asztalhoz, ahova m�r ki volt t�ve a reggelije, amit az im�nt k�sz�tettem. - Hogy aludt�l?

- Nagyon m�lyen �s j�l - v�laszoltam mosolyogva.

- Akkor, gondolom, nem l�ttad egy pillanatig sem a h�es�st - mondta Harry, �n pedig a fejem r�ztam.

- Mi�rt, esett? - k�rdeztem. H�t igen, nem j�rtam m�g ma kint. Pedig �gy im�dom a havat. B�lintott.

- Csod�latos volt. �ppen a teliholdat n�ztem, mert fel�bredtem egy rossz �lomb�l… - Sejtem, hogy mi lehetett az a rossz �lom. Mostan�ban mindig ez gy�tri. A harc, a sz�lei, a hal�l… El sem tudom k�pzelni, milyen sz�rny� �rz�s minden �jjel ezt l�tni. - �s hirtelen elkezdett esni a h�. Biztosan esett 25-30 centi.

�n szinte azonnal felpattantam, be sem fejezve a reggelit, �s a bej�rati ajt�nkhoz rohantam. Kinyitottam, �s megl�ttam, hogy Harrynek t�nyleg igaza van. Gy�ny�r� lett az udvar, az eg�sz h�feh�r sz�nben pomp�zik. A k�t hatalmas feny�fa, ami a kertkaput�l k�t m�terre �ll, �gy n�zett ki, mintha egy t�li t�jr�l k�sz�tett f�nyk�pet n�zn�nk.

Elmosolyodtam a l�tv�nyt�l, �s nem is t�r�dtem azzal, hogy el�gg� hideg van. �gy, ahogy voltam, egy sz�l pizsam�ban �s mamuszban, ki�lltam a h�ba. Harry sz�p lassan m�g�m l�pett, �s h�tulr�l �t�lelt.

- Csod�latos, ak�rcsak te, Gin - suttogta a f�lembe. Nem vagyok egoista, vagy ilyesmi, de nagyon szeretem, mikor ilyeneket mond nekem. Olyan boldogg� �s b�szk�v� tesz. B�r igaz�b�l nem az�rt vagyok b�szke, mert ilyet mond, �s ez j�l esik, hanem az�rt, mert � lehet a p�rom. Sokan irigyelnek ez�rt, �s nem is csod�lom, hiszen Harry minden �rtelemben csod�latos f�rfi.

Nem is tudom m�r, hogy h�ny f�lt�keny hangv�tel� levelet kaptam… term�szetesen Harry egyr�l sem tud, mivel ebben a t�m�ban nagyon fel tudja h�zni mag�t. Sz�val �gy gondoltam, hogy ezt jobb el�tte titokban tartani. Legal�bb addig, m�g �ssze nem h�zasodunk, vagy valami.

- Nem gondolod, hogy �p�ten�nk kellene egy h�embert? - k�rdezte. Jaj, ezt annyira szeretem benne. Megmaradt az a gyerekes s�rmja, �s a lelke m�ly�n is gyerek m�g. V�g�l is nem csod�lom. Aki tizenegy �vesen m�r megismerte az �let s�t�t oldal�t, �s csak akkor kapott igazi otthont �s csal�dot… mit v�rjunk t�le? De �n �pp �gy szeretem, �s ez a fontos.

- De - v�gtam r� vigyorogva. - Nagyon is kellene. Az olyan j�l mutatna a kertben, nem? - B�lintott. Sz�val � is �gy gondolja.

- �lt�zz�nk fel, �s j�jj�nk ki - mondta vid�man. Olyan aranyos, amikor ilyen boldog hangon besz�l. Mint egy igazi kisgyerek.

Beszaladtunk, �s �n b�rmennyire is �hes voltam, otthagytam az asztalon a reggelim fel�t, felrohantam, felvettem egy j� meleg ruh�t, vastag kab�tot, keszty�t, s�lat �s sapk�t, majd Harry nyom�ban kimentem az udvarra.

L�ttam Harryn, hogy valami miatt nagyon izgul. El sem tudtam k�pzelni, hogy mi�rt, mivel biztosan nem a h�ember�p�t�s miatt. Valamit szorongat a zseb�ben, azt �szrevettem…

K�r�lbel�l egy �ra m�lva m�r k�szen is voltunk egy emberm�ret�, �leth�, �s sz�p h�emberrel. A teste h�rom, alulr�l felfel� cs�kken� m�ret� nagy h�g�mbb�l �llt, az orra egy nagy, friss s�rgar�pa volt, a kalapja egy r�gi, piros t�l, �s az egyik kez�ben egy rossz sepr�t tartott, amit Harry var�zsolt el�. Pont olyan, mint amilyenre elk�pzeltem.

- Szeretlek - mondtam Harrynek, mikor elk�sz�lt�nk, �s �tkarolt a h�ember mellett.

- �n is. Ha nagyon megk�rn�lek r�, akkor �th�vn�d Ront �s Hermion�t? H�tha kedv�k lenne �p�teni m�g egyet… - mondta sejtelmesen. �n megvontam a v�llam, �s v�g�l b�lintottam. Vid�man beszaladtam, �s t�rcs�ztam Hermione �s Ron telefonsz�m�t. M�g j�, hogy Harry mikor �sszek�lt�zt�nk, megtan�tott telefon�lni.

- Szia, Mio! - sz�ltam bele a kagyl�ba. - Lenne kedvetek �tj�nni h�embert �p�teni? Mi m�r csin�ltunk egyet Harryvel, �s most bek�ld�tt, hogy h�vjalak �t.

- Persze - mondta boldogan a bar�tn�m. Volt valami fura a hangj�ban. Valami titok, valami sejtelmess�g. Valami k�sz�l itt…

Mire kimentem, Harry h�ttal �llt a h�embernek, pont annyira, hogy a s�rgar�p�b�l k�sz�lt orrot eltakarja. Mi folyik itt? - fordult meg a fejemben.

Ahogy egyre k�zelebb mentem Harryhez, egyre jobban l�tszott az arc�n az izgalom. Mondtam �n, hogy nem a h�ember miatt. Azon m�r t�l vagyunk. De h�t akkor mi�rt? Mikor oda�rtem hozz�, megpr�b�ltam r�n�zni a h�ember fej�re, de Harry nem engedte. V�g�l k�r�lbel�l f�l perces haboz�s ut�n el�llt onnan, �s megl�ttam a h�ember hossz� orr�t, aminek a v�g�n, valami megcsillant. Egy gy�r�. Egy gy�ny�r�, smaragdk�ves gy�r�.

Harry let�rdelt a hideg, puha h�ba, megfogta a bal kezem, �s elkezdett besz�lni. A sz�vem majd kiugrott a hely�r�l a szavai alatt.

- Ginevra Molly Weasley… leszel a feles�gem? - �n boldogan hullottam a karjaiba, �s led�nt�ttem a h�ba. Megcs�koltam, miel�tt v�laszoltam volna, b�r ezek ut�n m�r biztos sejti.

- Igen. Erre v�rtam m�r �vek �ta - mosolyogtam. Boldogs�g �lt ki az arc�ra. H�t m�gsem �t�tt annyira az apj�ra. Megtette. �s most m�r a feles�ge leszek, mind�r�kk�. H�la egy h�embernek. V�g�l is… mire nem j� egy h�ember?