H�bor� �s b�ke
Megjegyz�sem:
A t�rt�net v�zlatai m�g 2007. j�lius elej�n elk�sz�ltek, �gy a hal�l erekly�i megjelen�se el�tt m�r megvoltak. De att�l m�g lehetnek utal�sok a HP7-ben t�rt�ntekre, mivel maga a t�rt�net nagy r�sze ut�na �r�dott. Ha nem szeretn�l megtudni p�r dolgot, jobb, ha nem olvasod el… �n sz�ltam!

Aki mindent megtud

„ – Figyelj, Ginny… - sz�lalt meg csendesen Harry. – Be kell fejezn�nk. Nem maradhatunk egy�tt… Nem j�rhatok veled tov�bb…
Ginny fura, fanyar mosollyal n�zett r�.
- �s az oka valami nemes lelk� h�lyes�g, igaz?
- Ez a p�r h�t veled… olyan volt, mint egy r�sz valaki m�snak az �let�b�l. De nem megy… nem lehet… ami ezut�n j�n, azt egyed�l kell megcsin�lnom.
Ginny egyenesen a szem�be n�zett.
- Voldemort nem k�m�lne meg, ha megtudn�, hogy szeretlek. Egyszer m�r felhaszn�lt, csak az�rt, mert a legjobb bar�tom h�ga volt�l. Mit gondolsz, mit tenne, ha megtudn�, hogy te vagy nekem a legfontosabb ezen az eg�sz vil�gon? Nem j�pofizna, azt elhiheted nekem. Kertel�s n�lk�l elvenne t�lem! Azt pedig semmilyen esetben nem �ln�m t�l.
Ginny most elfordult. Harry sejtette, hogy most adja ki az eddig eltakart, elb�jtatott szomor�s�got. De Ginny nyugodt hangon sz�lalt meg.
- Mindig is fontos volt�l nekem – mondta. – Mindig rem�nykedtem, sosem sz�ntelek meg szeretni. Hermione azt mondta nekem, hogy adjam �nmagam, akkor tal�n jobban �szreveszel.
- Hermione nagyon okos l�ny. Sajn�lom, hogy nem lehett�nk t�bbet egy�tt.
- De neked mindig a var�zsvil�g megment�s�n j�r az eszed. Tal�n �ppen ez�rt is szerettem bel�d annyira” – Ginny megfordult, �s lassan elindult a kast�ly fel�. Lassan, egyed�l a b�nat�val.
Harry Dumbledore s�rja fel� fordult, �s r�n�zett. Egy pillanatra megdermedt, leveg�t sem vett. Nem hitt a szem�nek. A s�r f�l�tt arany bet�kkel valamif�le �r�s jelent meg. Harry olvasni kezdte.

„Ne tedd! Ne tasz�tsd el magadt�l. Mondj el neki mindent, vidd magaddal, nem lesz semmi baja, hidd el. Te, egyed�l te vigy�zhatsz r� a legjobban.”

- Ti is l�tj�tok? – k�rdezte k�t bar�tj�t�l.
- Mit Harry? Mit kellene l�tnunk? �n nem l�tok semmi furcs�t – Hermione k�rd�n n�zett r�.
- Semmit… Ez csak nekem sz�lt – mondta neki, a mondat m�sodik r�sz�t pedig ink�bb csak mag�nak. �rtelmezni kezdte az �zenetet �s p�r pillanat m�lva meg�rtette azt.
- Ginny! – ki�ltott az egyre jobban t�volod� l�ny fel�. Az visszafordult, �s egyenesen a fel� siet� Harryt l�tta.
Harry nem habozott, b�rmif�le magyar�zkod�s vagy v�rakoz�s n�lk�l megcs�kolta Ginnyt. A cs�k tele volt b�tors�ggal, bizalommal, rem�nnyel, f�lelemmel, v�ggyal, szenved�llyel, de t�lnyom�r�szt szerelemmel.
„ Hogy lehet egyetlen egy cs�kban ennyi �rzelem?” – gondolta mag�ban a cs�k alatt Ginny. N�h�ny hossz� m�sodperc, vagy annak t�n� percek m�lva Harry hagyta abba a cs�kot.
- Ezt most mire v�ljem? – k�rdezte szinte vagy tal�n teljesen elrejthetetlen boldogs�ggal az arc�n. – Tudom�som szerint k�r�lbel�l 3-4 perce szak�tott�l velem.
- Igen, de teljes m�rt�kben megb�ntam – kezdte a magyar�zat�t Harry. – H�lye voltam, ami�rt megpr�b�ltalak eltasz�tani magamt�l. De egyszer�en f�ltettelek. �s m�g �n is… na, j�, nem kertelek tov�bb. F�ltem. Kimondhatatlanul f�ltem. F�ltem, hogy majd meg fogsz ut�lni, megunsz, vagy hasonl�k. De legink�bb t�ged f�ltettelek. Tudom, hogy ostoba voltam – mondta, l�tva, hogy Ginny sz�lni akart. – De az el�bb r��bredtem, pontosabban egy j�akar�nk – itt h�trapillantott Dumbledore s�rja fel� – r��bresztett. Nem tasz�tom el a szerelmed, �s t�ged sem. A seg�ts�gedet meg azt�n f�k�pp. Sz�ks�gem van r�d, Ginny, �s mindig is sz�ks�gem lesz.
- Ez az �zenet kellett ahhoz, hogy erre r�j�jj? – Ginny nagy nehezen, de ki tudta bet�zni a sz�veget a s�r f�l�tt. – Meg kell mondjam, t�nyleg h�lye volt�l, de meg�rtelek, �s �gy, h�ly�n is szeretlek. �n is megtettem volna ugyanezt a helyedben, Harry. �s azt is megjegyzem, hogy Dumbledore professzor mindig is �rtett ahhoz, hogy meglepet�st szerezzen. Ez az �zenet is egy t�k�letes meglepet�s.
Harry megv�rta, m�g Ginny befejezi, csak ut�na tette fel a k�rd�st.
- Te l�tod? M�rmint l�tod az �zenetet a kripta f�l�tt?
- Aha. De mi�rt n�zel olyan fur�n? Nincs abban semmi furcsas�g, ha valaki ezt elolvassa, hiszen itt mindenki tud olvasni, vagy nem?
- Nem err�l van sz�, Ginny. Azt hiszem, a j� �reg Dumbledore azt akarta, hogy csak mi ketten l�thassuk a tan�cs�t, illetve az akarat�t.
- Ezt meg hogy �rted? – a l�ny k�rd�n n�zett r�.
- �gy, hogy Ron �s Hermione azt mondt�k, nem l�tnak semmit, mikor r�k�rdeztem az el�bb. �s �gy vettem �szre, hogy a t�bbiek sem. Nem hiszem, hogy semmis�gnek tartan�nak egy sz�veget Dumbledore professzor s�rja f�l�tt. �s ugyeb�r nem igaz�n besz�lnek arr�l, hogy lenne ott valami.
- Igazad van. Hogy �n n�ha milyen buta tudok lenni…
- Egy�ltal�n nem vagy az! – kontr�zott Harry. De Ginny m�r t�m�t v�ltott.
- Akkor most veletek fogok menni? Elvisztek magatokkal?
- Azt hiszem, hogy igen. Dumbledore professzor �gy akarta, �s neki nem mondok ellent. Megteszem, amit k�rt.
- Egy�ltal�n mit fogunk majd csin�lni? Mi az a fontos feladat, amit Dumbledoret�l kaptatok… azaz m�r kaptunk?
- Azt hiszem, jobb, ha ezt �gy mondom el, hogy Ron �s Hermione is jelen van.
Ginny b�lintott, �s egym�st �tkarolva elindultak Ron�k fel�. Mindketten h�ttal �lltak nekik, �gy semmit sem l�thattak a b�k�l�sb�l / �jra egym�sra tal�l�sb�l.
- Nem lehet most k�nny� nekik – mondta Hermione.
- Nem. Harry nem akart szak�tani vele, de szerinte musz�j volt. Pedig megmondtam neki, hogy Ginny mellette lenne a legnagyobb biztons�gban. Azt nem mondom, hogy repesn�k az �r�mt�l, ha p�ld�ul magunkkal kellene vinn�nk, de ha kellene, akkor megtenn�m. Tudom, hogy Harryn�l jobban senki nem tudna r� vigy�zni.
- H�, ez azt�n a nagy v�ltoz�s. Pedig p�r hete m�g kifejezetten megfenyegetted �ket, hogy vigy�zzanak magukra…
- Ha-ha… nagyon vicces. Azt hiszem, Dumbledore hal�la… meg�rtettem egy p�r dolgot.
- �spedig?
- P�ld�ul, hogy nem szabad vesztegetni az id�t. Amilyen hamar csak lehet, v�gezn�nk kell Voldemorttal. Nem hagyhatjuk, hogy t�bb szerett�nket elvesz�ts�k.
- Egyre jobban tetszik nekem ez az �j Ron – m�r csak p�r centi v�lasztotta el �ket egym�st�l…
- �h�m… - Ginny megk�sz�r�lte a tork�t. – Tudom, nem ez a legalkalmasabb pillanat, de besz�ln�nk kellene – Harry hevesen b�logatott.
Ron �s Hermione szeme az �lel�s�kre t�vedt.
- Ti tudom�som szerint most szak�tottatok. Mi t�rt�nt? – k�rdezte Ron.
- Dumbledore…
- Mi van vele?
- Mikor az el�bb k�rdeztem t�letek, hogy l�tj�tok-e, amit �n, akkor �n egy �zenetet l�ttam a s�r f�l�tt, �s Ginny is. Az �zenet valahogy �gy sz�lt: „Ne tedd! Ne tasz�tsd el magadt�l. Mondj el neki mindent, vidd magaddal, nem lesz semmi baja, hidd el. Te, egyed�l te vigy�zhatsz r� a legjobban.” Ez r��bresztett, hogy ne szak�tsak vele, ink�bb mondjak el neki… mindent. �s Dumbledore azt akarta, hogy magunkkal vigy�k.
Ron b�lintott.
- �pp az el�bb eml�tettem Hermion�nak, hogy ha kellene, magunkkal vihetn�nk, csak ne hagyd el. �s m�r tud mindent?
- Nem. Veletek egy�tt akartam elmondani. Gyertek, �lj�nk le a fa al� – mutatott kedvenc f�jukra, ami alatt oly sok id�t t�lt�ttek el 6 �v alatt.
- Sz�val, mes�ljetek – s�rgette �ket Ginny. A tri� egym�sra n�zett, Hermione �s Ron pedig egy n�ma pillant�ssal jelezt�k, hogy jobb, ha Harry besz�l. A fi� �gy h�t neki�llt.
- Sz�val. Az �gy kezd�d�tt, hogy Voldemort megtudta, hogy hogyan tehetn� mag�t hallhatatlann�. Horcruxokat kellett k�sz�tenie. A horcrux olyan t�rgy, amibe a var�zsl� a lelk�nek egy r�sz�t teszi bele, egy gonosz, a lehet� leggonoszabb tett elv�gz�se ut�n. Voldemort k�sz�tett – tudom�sunk szerint – 6 vagy 7 horcruxot. �s csak akkor lehet �t elpuszt�tani, ha el�tte a horcruxait is elpuszt�tjuk. Kett�t m�r elpuszt�tottunk, �s az egyiket a te seg�ts�geddel, Ginny.
- Az eny�mmel? – dermedt meg a l�ny.
- Igen. Ha nem jutsz be a Titkok Kamr�j�ba, akkor nem tudom elpuszt�tani, m�g ha tudtomon k�v�l is tettem. Ezt megk�sz�n�m neked! Na de a folytat�s… Dumbledore �s �n m�r elkezdt�k keresni a horcruxokat, �s � m�r egyet elpuszt�tott. Aznap �jjel, amikor meghalt… akkor is elment�nk egy�rt, de az egy hamis horcrux volt. Ezt tal�ltuk benne – Harry el�vette a kis pergament a tal�rj�nak a zseb�b�l. Ginny elolvasta.
- Nem tudom, ki lehet ez…
- Semmi baj. De m�g ezzel nincs v�ge. Eml�kszel, mikor a miniszt�riumba ment�nk, mikor Sirius…
- Igen, eml�kszem.
- Ott a j�slatok term�ben tal�ltatok egy j�slatot, amin a nevem volt. De az �sszet�rt. Viszont Dumbledore szob�j�ban meghallgattam, �s r�j�ttem, hogy Voldemort e miatt �lte meg a sz�leimet, mert �n voltam szerinte a fi�, aki vesz�lyesebb volt. De nem tudta, hogy egyenrang�k�nt jel�lt meg, �gy nem �lhet egyik�nk, m�g a m�sik �l. Vagy �n, vagy �… de valamelyik�nk meg fog halni. Olyan furcsa, hogy az is megt�rt�nhetett volna, hogy most nem �n �l�k itt veletek szemben sebhellyel a homlokomon. B�r nem tudom, hogy Alice meghalt volna Neville�rt, vagy sem. Igen, Ginny. Neville lett volna a m�sik fi�, akire illik a j�slat – mondta, mikor l�tta Ginny sz�rny�lk�d� pillant�sait. – De Voldemort engem v�lasztott, engem �rzett vesz�lyesebbnek, nem pedig �t. De �n megbosszulok mindent. Mindent, amit tett. Rem�lem, seg�tetek ebben – bar�tai meg�rt�en, mosolyogva b�logattak. Ginny a szem�be n�zett, �s ez a n�z�s Harry sz�m�ra azt jelentette, hogy mindenben mellette �ll, �s seg�teni fog neki.

Hamar eltelt az a p�r �ra, amennyit v�rni kellett, hogy elindulhasson a Roxfort Express.
- Ginny. Most egy h�napig m�g a nagyb�ty�m�kn�l leszek, mert Dumbledore �gy akarta. Ron �s Hermione m�r tudj�k – mondta, mikor m�r a King’s Crosson voltak. - De amint letelik az egy h�nap, m�g a sz�let�snapom el�tt elmegyek hozz�tok az Od�ba. �s a ny�ron ott fogunk m�g maradni, fel kell k�sz�ln�nk arra, ami r�nk v�r. Anyuk�dnak m�g ne sz�lj arr�l, hogy vel�nk j�ssz, ezt szeretn�m vele majd �n megbesz�lni. Vigy�zz magadra, azt�n meg majd vigy�zok �n is – adott egy cs�kot neki, majd Harry elb�cs�zott m�sik k�t bar�tj�t�l is, �s elindult Vernon b�csi �s Petunia n�ni fel�.
Mikor m�r az aut�ban �ltek, Petunia megsz�lalt.
- Figyelj, Harry. K�sz�nj�k, hogy tavaly megmentetted Dudlus �let�t, nem tudom, hogy h�l�lhatn�m meg – Harry nem �rtette ezt a hirtelen v�ltoz�st.
- Figyeljetek ide. Nekem 1 h�nap m�lva �r�kre el kell hagynom a h�zatokat… Voldemort miatt. �s b�rmennyire is cs�ny�n b�ntatok velem, szeretn�lek titeket is biztons�gban tudni, m�giscsak a rokonaim vagytok. Az egyetlen �l� rokonaim. Ez�rt az lenne a legjobb, hogyha elk�lt�zn�tek. Veszek nektek egy sz�p kis h�zat, j� messze innen.
- K�ly�k, �s ha mi nem akarunk elmenni? – replik�zott Vernon.
- De musz�j! Ha nem akarsz meghalni, akkor musz�j! – Vernon b�csin l�tszott, hogy kezd belemenni. Tal�n t�l k�nnyen, de ez most nem zavarta Harryt.
- Rendben, de �n v�lasztok h�zat!

A k�vetkez� egy h�napban nem t�rt�nt semmi k�l�n�sebb Harryvel, tal�n csak annyi, hogy egyre t�bb k�l�n�s gyilkoss�gr�l, vagy elt�n�sr�l kapott h�rt. Ginny minden nap biztos�totta arr�l, hogy szereti, �s m�r Harry is sz�molta a napokat, hogy mikor megy m�r v�gre haza.
Mikor letelt az egy h�nap, sz�lt Vernon b�csinak, hogy most m�r mennie kell.
- Tudom, hogy k�s� van, illetve kor�n – n�zett az �r�j�ra - �s csod�lom, hogy m�g �bren vagytok. Most m�r t�nyleg mennem kell – mondta nekik. – Az lenne a legjobb, ha m�g ma, vagy holnap elk�lt�zn�tek a v�lasztott h�zba.
- K�sz�n�m, Harry – mondta Dudley.
- Mit k�sz�nsz?
- Azt, hogy megmentett�l. Tal�n m�r halott lenn�k, ha te, akkor nem vagy ott velem.
- Nincs mit.
- Egy�bk�nt el�re is Boldog Sz�let�snapot! – Harry sosem gondolta volna, hogy Dudley egy�ltal�n tudja, mikor van a sz�let�snapja. De �r�lt a gesztusnak. Elb�cs�zott rokonait�l, �s kil�pett a h�zb�l. Hoppan�l�s el�tt azon gondolkodott, mi�rt v�ltoztak meg ennyire a rokonaik. Tal�n a f�lelem hozta ki bel�l�k ezt a j� ir�nyba tart� v�ltoz�st… L�pett m�g p�rat, �s hoppan�lt, egyenesen az Od�ba…