Kilencedik fejezet
Magyar�zat �s egy kir�ndul�s

- Hogy t�nhetett el? Ki j�hetett be ide? Ki vitte el? - d�h�ng�tt McGalagony igazgat�n� az igazgat�i irod�ban. A sz�k�ben �lt, vele szemben pedig Piton professzor.
- Nem tudom, professzor. Csak egy sejt�sem van - motyogta.
- Sejt�se?! Mondja m�r! - parancsolta idegesen.
- �gy gondolom, hogy Potter vitte el. Pontosabban szerezte meg.
- Po-po-potter? - dadogta McGalagony.
- Igen, Potter.
- De h�t hogyan? � nem j�hetett be ide, m�g a kast�ly k�zel�be sem… Magyar�zatot v�rok, Perselus!
- Nem tudom, hogy Potter mes�lte-e, hogy mi�rt… mi�rt �ltem meg Albust. - Piton hangja elcsuklott a mondat k�zben, McGalagony pedig szomor�an a fej�t r�zta.
- Nem… Harry, akarom mondani Potter azt nem mondta el, hogy mi volt Dumbledore level�ben, csak Tudjukki horcruxair�l besz�lt.
- Akkor onnan kezdem… Dumbledore elpuszt�totta a gy�r�t, de el�tte m�g felh�zta az ujj�ra, �s az megm�rgezte �t. A m�reg p�r �r�n bel�l meg�lte volna, de megk�rt, hogy pr�b�ljak meg egy kis id� adni neki, de �gy is csak 1 �vet tudtam hosszabb�tani az �let�n. Azt mondta, tudja, hogy meg fog halni, �s tudja, hogy Malfoy… Voldemort parancs�ra pr�b�lja meg�lni �t, �s hogy letettem a Megszeghetetlen Esk�t Malfoy anyj�nak, Narciss�nak. Megk�rt, hogy amint ad�dik egy alkalom, �ljem meg �t. Aznap �jjel nem az�rt k�ny�rg�tt, hogy ne tegyem meg, �pp ellenkez�leg. Az�rt mondta, hogy k�rlek, az�rt k�ny�rg�tt, hogy �ppen ideje, hogy elv�gezzem, amire megk�r. Meg… megtettem… - Hangja �jb�l elcsuklott, az igazgat�n�b�l pedig kit�rt a s�r�s.
- Gondolom, azt az�rt tudja, hogy mi Potter feladata. Ez�rt kellett odaadnom neki valahogyan a s�veget, �s ez �ltal a kardot. Albus v�grendelet�ben �llt, hogy az els� adand� alkalommal valahogyan juttassam el neki, mert sz�ks�ge lesz r�. �pp kap�ra j�tt, hogy a S�t�t Nagy�r ki akarta dobatnia s�veget… �gy h�t odak�ldtem Xenophilius Lovegoodnak, mert tudtam, hogy � lesz olyan okos, hogy meg�rja azt, hogy n�la van. Az�ta m�r val�sz�n�leg elpuszt�tott�k a med�lt, �s tov�bbi horcruxokat keresnek.
- Akkor ide t�nt el a kard… - motyogta az igazgat�n�.
- Igen. Haszn�lta a Griffend�l b�tors�g tr�kk�t, �gy m�r rem�lhet�leg nincs t�bb� a med�l.
- El sem hiszem, Perselus, hogy pont maga seg�t Harrynek. De h�t mi�rt?
- A szemei…
- A szemei? A szemei miatt seg�t neki?
- Bizonyos �rtelemben… Lily szemei, Lily miatt. Annyira hi�nyzik. Sajnos Potter csak a szemeit �r�k�lte, a t�bbi tulajdons�ga mind az arrog�ns felfuvalkodott h�lyag apj�t�l van.
- Na, de Perselus, k�rem! James egy csod�latos ember volt, a csal�dj��rt halt meg! Im�dta Lilyt, �s Harry is. Ne arr�l �t�lje meg, hogy azokkal hogyan viselkedett, akik kiprovok�lt�k, hanem arr�l, ahogyan a szeretteivel b�nt.
�rkezett egy bagoly, ugyanaz a bagoly, amivel Perselus Piton k�ldte a levelet. Berep�lt McGalagony professzor ablak�n, egyenesen Piton kezeibe. A f�rfi elkezdte leoldozni a l�b�r�l a levelet, kibontotta �s olvasni kezdte. Csak egy p�r sz� volt �rva r�, Harry k�z�r�s�val:

Siker�lt. V�ge van. K�sz�n�m.

Az utols� sz� el�gg� fur�n volt �rva. Piton �gy gondolta, biztosan nehez�re esett le�rni ezt a sz�t.
- Siker�lt neki, elpuszt�totta.
- Ez a mi Harrynk! - „ujjongott” az igazgat�n�.
- H�t m�gis van egy kis esze…
- Ki mondta, hogy nincs?! Mindegyik h�zba t�k�letesen illett volna, kiv�ve a Mardek�rba… De �gy a legjobb. �gy, hogy a Griffend�lben van. �zig-v�rig griffend�les!

- Elk�ldtem - s�hajtotta Harry a vacsora ut�n a Grimmauld t�ri h�zban.
- L�tod, nem is volt annyira neh�z - veregette meg a h�t�t Hermione.
- Nem, de m�gis annak k�sz�ntem meg valamit, aki gy�l�lte ap�t, �s h�t engem sem kedvelt jobban, mint �t…
- De ennek m�r v�ge van, minden kider�lt - mondta Hermione.
- �n m�g most sem tudom elhinni, hogy j�… furcsa, de �gy van - mondta Ginny.
- Azt hiszem, megyek �s lefekszem. Holnap el�g neh�z napunk lesz, �s hulla f�radt vagyok… J� �jszak�t! - k�sz�nt el Harry.
- Megyek �n is. El�gg� elf�radtam. J� �jt - mondta, majd felment Harry nyom�ban.
- F�radtak…?! - kuncogta Ron. - Ha ezek ma �jjel aludni fognak, akkor egy teljes h�tig n�i ruh�ba fogok �lt�zni!

- Hallottad? - k�rdezte nevetve Ginny Harryt�l, mikor bel�ptek k�z�s szob�jukba.
- Hm? Mit? Nem figyeltem - k�rdezte, �s nem is hazudott, mivel m�sra figyelt…
- Ron megfogadta, hogyha mi ma �jjel nem csin�lunk semmit, csak alszunk, akkor egy h�tig n�i ruh�ban fog j�rni.
- Hmm… Nagy a k�s�rt�s… - Harry odal�pett Ginny m�g�, �s h�tulr�l �t�lelte a derek�t. - De nem hinn�m, hogy ki fogom b�rni.
- Nem?! Az el�bb m�g azt mondtad, hogy hulla f�radt vagy, �s le fogsz fek�dni.
- Igaz�b�l azt csak az�rt mondtam, hogy legyen �r�gyem felj�nni, �s rem�ltem, hogy ut�nam fogsz j�nni. �s igen, t�nyleg le fogok fek�dni… - L�tva Ginny fura arckifejez�s�t, gyorsan folytatta: - … veled - kac�rkodott, majd csiklandozni kezdte szerelm�t, aki a nevet�st�l g�rnyedezve d�lt az �gyra.
- Ne… k�rlek… Harry, ne… - nevette, de a fi� tov�bb folytatta. Csup�n Ginny gy�ngy�z� nevet�se �s hangos k�ny�rg�se t�lt�tte be a szoba csendj�t.

- Ugye, megmondtam? - nevette Ron. - M�g hogy f�radtak… na, mindegy, legal�bb meg�szom a n�i ruh�kat, �gy sem nagyon kedvelem �ket.
- Nem? - vonta fel a szem�ld�k�t Hermione. - Akkor sem, amikor annyit b�kolsz, hogy mennyire sz�p egy ruha?
- �n �gy szeretem a ruh�idat, ha nincsenek rajtad - vallotta be a fi�.
- Nocsak, el�b�jt Mr. Szexizmus? Vagy mondhatom m�ris, hogy Mr. Szexista Egoista Weasley?
- Ezt m�g megb�nod! - kacagta Ron, majd karjaiba vette a nevet� Hermion�t, �s amilyen gyorsan csak tudott, elindult a szob�juk fel�.

- Azt hiszem a b�tyusk�dnak huncutkodni t�madt kedve - lehelte k�t szenved�lyes cs�k k�z�tt Harry.
- Huncutkodni? Azt nem mi szoktunk? Nem hiszem, hogy Ron is ilyen j�… b�r, Hermione szerint… - �lmodozott kuncogva Ginny.
- Ginny! - tettette szemreh�ny�an Harry. - Csak nem beindult�l Ronra?! Menj nyugodtan, Hermione lehets�ges, hogy megosztja majd veled. - Most m�r nem is leplezte, hogy majd’ belehal a nevet�sbe.
- Na, v�rj csak, te… - Ginny megcs�kolta Harryt, aki meg sem pr�b�lt ellen�llni, s�t, ugyan�gy viszonozta a cs�kokat.

- H�t, azt hiszem, hogy Ronnak m�gis mell�znie kell a n�i ruh�kat - mondta Ginny, mik�zben Harry karjaiban fek�dt.
- Pedig nagyon sz�vesen megn�ztem volna benn�k. - Harry elk�pzelte mag�ban, hogy is n�zett volna ki bar�tja, �s alig tudta visszafojtani a nevet�s�t.
- De mivel egyesek nem k�pesek visszatartani a v�gyukat…
- Ezt most �gy mondtad, mintha te egy�ltal�n nem lett�l volna benne az eg�szben… - A fi� ism�t kegyetlen�l csiklandozni kezdte a l�nyt.
- Harry, k�rlek… k�rlek, ne… ne csin�ld! - nevette. Harry �gy d�nt�tt, ink�bb abbahagyja, �s nem „k�nozza” tov�bb. - K�szi - lihegte Ginny. - Az lesz a v�ge, hogy fel�bresztj�k Ron�kat!
- Szerintem nem is alszanak - kuncogta.
- Neked mindig csak ezen j�r az eszed? - k�rdezte nevetve.
- Nem mindig… De egy kis alv�s egy�ltal�n nem fog meg�rtani.
- M�ris? - Ginny �gy biggyesztette le az ajk�t, mint egy kisgyerek, �s aranyos kiskutyaszemekkel n�zett Harryre.
- M�ris?! Hajnali 4 van, �s valamikor aludni is kell, nem gondolod?
- J�l van, �rtem - mondta enyh�n s�rt�d�tten.
- Ne s�rt�dj m�r meg! Majd holnap Alb�ni�ban, vagy miut�n megtal�ljuk �s elpuszt�tjuk a fejd�szt, folytatjuk… Addig csak kib�rod.
- H�t az nem biztos… De meg�g�red?
- Meg, a szavamat adom. Tudod j�l, hogy mindig betartom az �g�reteim.
- J� �jt! - Ginny bef�szkelte mag�t Harry karjaiba, fej�t a fi� meztelen mellkas�ra hajtotta, majd becsukta a szemeit.
- J� �jt, Ginny! - Harry is lehunyta a szem�t, �s p�r perc m�lva mindketten m�ly �lomba szender�ltek.

Harry kinyitotta a szemeit, �s elmosolyodott: Ginny halkan horkolt mellette. „Eddig �szre sem vettem, hogy � is horkol…” R�n�zett az �jjeliszekr�nyen lev� �r�ra.
- Ginny! - ki�ltotta. - �breszt�! Mindj�rt f�l egy! Kelj fel!
- Jaj, csak egy kicsit… m�g egy picik�t hadd aludjak - mondta, majd �s�tozva kinyitotta a szemeit.
- Nem lehet, indulnunk kellene - mondta m�r �lt�z�s k�zben- Ginny tov�bb �s�tozott, �gy �lt fel az �gyban.
- Siess m�r, Ginny! B�r, azt hiszem, a mai keres�sb�l m�r nem lesz semmi…
- Nem csak az �n hib�m, nem csak �n aludtam el! - csattant fel a l�ny.
- Tudom j�l, de m�g szerettem volna ma elkezdeni a keres�st. Gondolom, tudod, hogy nem j�kedvemb�l csin�lom ezt, hanem mert musz�j.
- Persze, mert mindig r�d v�rnak ezek a h�lye feladatok! - kontr�zott a l�ny.
- Igen, k�pzeld el, mert engem jel�lt ki az a csal� Trelawney annak idej�n! Elhiheted, hogy nem �n v�lasztottam ezt a sorsot! �s most, ha megbocs�tasz… - Harry elindult kifel� a szob�b�l.
- Bocs�ss meg, Harry! - Ginny megfogta Harry karj�t �s visszah�zta.
- Semmi baj - enyh�lt meg a fi�. - Majd holnap keres�nk, van m�g id�nk.
- Rem�lem, nem ezen a napon m�lik majd minden…
- Biztosan nem - mondta mosolyogva Harry. - Azt hiszem, hogy r��r�nk majd k�s� d�lut�n indulni, �s akkor elmegy�nk majd egy sz�llod�ba ott Alb�ni�ban.
- Sz�llod�ba? - k�rdezte meglepetten �s kuncogva a l�ny.
- Igen, oda. Gondolom, nem akarsz az erd�ben a f�ld�n aludni, Ron �s Hermione t�rsas�g�ban, egy s�torban, f�rd�szoba n�lk�l…
- Na, j�, ennyire az�rt nem vagyok elsz�nt, hogy a rosszabbat v�lasszam… Pihe-puha �gy �s �lel� karok helyett a hideg f�ld�n? Soha! - kuncogta.
- Rem�lem, hogy nem fognak majd felismerni. M�g a v�g�n Voldemort r�j�n, hogy hol vagyunk, �s akkor arra is r�j�n, hogy mit csin�lunk…
- A sz�p k�cos hajad majd eltakarja a sebhelyed, �s haszn�lhatunk �lneveket. Gondolom, arrafel� nem ismernek t�ged annyira k�ls�leg, hogy �gy is felismerjenek.
- H�t, rem�lem. Most m�r, hogy a kisasszony is m�lt�ztatott fel�lt�zni, ak�r le is mehet�nk reggelizni. Akarom mondani m�r ink�bb eb�delni. - Elindultak lefel� a l�pcs�n, �s a nappaliban �sszefutottak Ronnal �s Hermion�val. A k�t eml�tett �ppen megvizsg�lta, hogy mennyi ideig b�rj�k leveg� n�lk�l…
- Na, v�gre, fel�bredt a turb�kol� p�rocska - sz�lalt meg Ron, mikor v�gre �szrevette Harryt �s Ginnyt.
- Mi�rt nem �bresztettetek fel? - csattant fel Harry.
- Mi… sz�lni akartunk… de olyan m�lyen aludtatok, hogy nem akartatok fel�bredni - dadogta Hermione.
- A f�l�nkbe kellett volna kiab�lni - d�rm�gte ink�bb csak mag�nak Harry. - Na, mindegy, a mai napnak m�r �gyis annyi. Majd este elmegy�nk egy sz�llod�ba Alb�ni�ban, �s holnap keresg�l�nk.
- Sz�llod�ba? - k�rdezte k�rusban meglepett hangon Ron �s Hermione.
- Igen, sz�llod�ba megy�nk. Gondolom, nem akartok s�torozni egy sz�llodai szoba helyett. Majd haszn�lunk �lnevet, �s el van int�zve. Arrafel� nem ismernek annyian, maximum fiatalkori k�pekr�l. �s m�r el�gg� megv�ltoztam - nevette.
- �s a… a sebhelyed?
- A sz�p hossz�, k�cos hajam majd eltakarja - mondta. - Sipor! - A man� egy pillanattal k�s�bb m�r el�tte �llt a parancsra v�rva.
- J� reggelt, gazd�m.
- Neked is. Csin�lsz reggelit? Jut eszembe! - fordult Ron �s Hermione fel�. - Ti m�r ettetek?
- Nem, mivel mi is k�s�n kelt�nk, �s a man�d is csak neked hajland� engedelmeskedni - d�rm�gte bossz�san �s �hesen Ron.
- �hm… Sipor, ezen t�l a bar�taim - mutatott Ronra �s Hermion�ra - �s a bar�tn�m, Ginny parancsait is teljes�tsd! Most pedig, csin�ln�l enni?
- M�r itt sem vagyok!
- Ron - fordult hozz� Harry mosolyogva. - Sz�vesen megn�ztelek volna egy n�i ruh�ban, de sajnos - vagy m�gsem - nem voltunk �pp t�tlenek az �jjel. - Ron egy d�h�s pillant�st vetett bar�tj�ra, de v�g�l nem csin�lt semmit.
- Azt hallottuk - d�rm�gte. - Elfelejtett�tek a hangszigetel�st.
- Upsz - mondta Ginny. - Majd legk�zelebb! - kacsintott.
- Te azt�n magabiztos vagy, csajszi - kuncogta Hermione nem is t�r�dve a v�rv�r�sre pirult, d�h�s Ronnal.
- Csak egy kicsit…

Reggeli, azaz eb�d ut�n a d�lut�n tov�bbi r�sz�t azzal t�lt�tt�k, hogy elkezdtek bepakolni. Nem tudt�k, hogy meddig kell ott maradniuk, �gy t�bb napra elegend� ruh�t k�sz�tettek el�.
- Ez rem�lhet�leg el�g lesz - mutatott m�retes b�r�ndj�kre mutatva Ginny. Harry mind a n�gy b�r�nd�t �sszezsugor�totta, �gy ak�r a zseb�kben is elf�rtek. Alb�ni�ba hoppan�ltak, egy eg�sz kis takaros sz�lloda el�. Hermione olvasott r�la egy mugli magazinban, �s ez nagyon k�zel volt ahhoz az erd�h�z, ahol annak idej�n Voldemort bujdosott.
- Nos, �dv Alb�ni�ban - t�rta sz�t karjait Harry.