Ginny k�rd�n n�zett a b�tyj�ra, �s „m�gis- hogy- seg�thet- az- Harryn-,- ha- most- megcs�kolom?!”- pillant�ssal n�zett r�.
- Cs�kold m�r meg! Majd k�s�bb elmagyar�zom - �v�lt�tte Ron. Ginny m�g mindig nem �rtette, de v�g�l lehajolt, �s megcs�kolta. Csod�lkozva tapasztalt�k, hogy Harry arc�n m�r nem az l�tszott, hogy f�j, �s a Denem- szellem is kiemelkedett bel�le. Ha a szellemekre mondhatjuk, hogy halottak, akkor ez a sz� illett erre a bizonyos szellemre.
- Mi�rt? - k�rdezte Ginny. Ron tudta, hogy mit is akar pontosan.
- Hogy mi�rt kellett megcs�kolnod? Mert gondolom nem tetszett volna az az �tlet, hogy Hermione dugja a nyelv�t a sz�j�ba, az meg egy kicsit undor�t� lett volna, ha �n. A szeretet Ginny! - v�gta r� Ginny �rtetlenked� arc�t l�tva. - A szeretet volt a kulcs. �t�dikben a szeretet �zte ki azt a szem�tl�d�t Harryb�l, gondoltam, tal�n bej�n majd most is. - Ginny visszafordult a fi�hoz, �s k�cos haj�t simogatta. Harry �ledezni kezdett.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte gyeng�n. - Mit keresek itt? - Mivel Ron volt a legnyugodtabb, � v�laszolt.
- Elt�rted a diad�mot, �s a l�lekdarab bek�lt�z�tt a testedbe. Ginny pedig sikeresen ki�zte onnan.
- Ginny? H�t, m�r megint… megint megmentett�l - mondta h�l�s mosollyal az arc�n, �s lassan fel�lt. Adott egy puszit a l�ny arc�ra, az pedig szorosan �t�lelte, �s mosolyogva pityergett.
- Azt hittem, hogy elvesz�telek - mondta a nyak�ba. - Azt hittem, hogy… hogy itt hagysz…
- De megmentett�l… - A fi� kezdett �jra er�re kapni. M�r nem f�jt neki �gy a l�legz�s, mint eddig, �s m�r a sebhelye sem sajgott. - Hogy… hogy csin�ltad?
- Megcs�koltalak. - Ginny szembefordult Harryvel, �gy folytatta. - A szeretet mentett meg, mint p�r �ve a miniszt�riumban.
- Csak akkor a bar�ti �s csal�di szeretet… - Harryben m�r �sszegy�lt annyi er�, hogy k�pes volt nevetni, igaz m�g csak egy gy�nge kuncog�sra futotta. - M�g egyszer k�sz�n�m. Ugye… a horcrux elpusztult? Siker�lt?
- Igen, siker�lt. Meghalt, m�r ha azt lehet mondani, hogy egy l�lekdarab meg tud halni - magyar�zta Ron.
- Akkor m�r csak 2 van… illetve 3…
- Harry, ne kezdd m�r megint! Neked nem lesz semmi bajod…
- Tudom, de j� lenne, ha ez a szeretetdolog hatna a bennem �l� horcruxra is. De ahhoz m�g t�bb szeretet kellene… annyi, mint a miniszt�rium bez�rt term�ben van, vagy m�g ann�l is t�bb… - Az arc�ra er�s�tett egy fanyar mosolyt.
- K�r erre el�re gondolni - mondta b�ztat�sk�nt Ron. - Majd r��r�nk akkor ezzel foglalkozni, ha m�r csak… csak ti ketten lesztek.
- K�szi a b�ztat�st! - Harry elismer�en biccentett.
- ���! - Hermione hangosan sik�tott. Harry odafordult, �s megl�tta, hogy egy hatalmas k�gy� cs�szik a f�lelemt�l remeg� Hermione mellett. R�gt�n r�ismert:
- � az? - t�togta Ron. Harry b�lintott. Mindketten el�r�ntott�k a p�lc�jukat.
- Diffindo! - ki�ltotta Ron. A k�gy� feje leesett, de a teste tov�bb cs�szott.
- Adava Kedavra! - mondta Harry. �rezte, hogy m�sk�pp nem lehet elpuszt�tani. �let�ben el�sz�r haszn�lta a hal�los �tkot, �s val�sz�n�leg nem utolj�ra. Id�ig arra m�g nem is gondolt, hogy Voldemorttal hogy fog v�gezni, ha a t�r nem seg�t. A k�gy� m�r nem mozgott, �s a mostanihoz hasonl� arc� Voldemort alak mozdulatlanul lebegett f�l�tte.
- Kett�t egy csap�sra! - kurjantott Ron.
- Igen, viszont ez azt jelenti, hogy gyorsan kell elint�zn�nk Godric’s Hollow l�togat�s�t… - mondta szomor�an Harry.
- M�r mi�rt kellene?
- Mert Voldemort most m�r tudni fogja, hogy mit akarunk. Legal�bbis sejti majd… Gyorsan v�gezn�nk kell a poh�rral, k�l�nben el fogja rejteni egy m�sik helyre.
- De az�rt rem�lem, elmegy�nk - mondta Ginny. - Szeretn�m megn�zni, hol sz�letett Harry, �s hol fog sz�letni a kis Harry - kuncogta.
- Kis Harry?! - fordultak hozz� a bar�tai.
- M�g nem, nyugi. Csak gondoltam… j� lenne majd odak�lt�zni, hogy iz�… ott foganjanak �s sz�lessenek a kis Potter b�bik.
- M�r megijedtem - s�hajtotta megk�nnyebb�lten Ron. Harry csak nevetni tudott bar�tja folytonos ijedez�sein.
- Te leszel a harmadik, aki megtudja.
- Harmadik? Hogyhogy csak harmadik? �s a t�bbi?
- Az els� �n, a m�sodik Harry, �s ti ketten a harmadikok.
- �s mi van, ha �n tudom meg el�bb? - k�rdezte Harry,
- �h… biztosan nem �gy lesz - nevette a l�ny.
- Nem kellene elh�zni innen? - tette fel Hermione az ut�bbi 10 perc leg�rtelmesebb k�rd�s�t. - Nem lenne j�, ha pont most, ilyen k�zel a c�lhoz bukn�nk le.
- Igazad van, jobb, ha visszamegy�nk - mondta Harry. - Holnap pedig v�gre hazamegyek.
- Igen, te haza - mondta szomor�an Ron. Nemsok�ra te is haza fogsz jutni - vigasztalta Ginny.
- Ezt most �gy mondtad, mintha az nem lenne a te otthonod is!
- Az is az. De nekem m�r az az otthonom, ami Harry�.
- Sz�val m�r ilyen j�l haladtok? Ennyi er�vel holnap ak�r meg is tarthatn�tok az esk�v�t! - csattant fel Ron.
- Ha holnap nem is, a horcruxok elpuszt�t�sa ut�n biztosan - mondta csak �gy mell�kesen Harry.
- Micsoda?! - ki�ltott�k k�rusban. „Mostan�ban nagyon men� lett ez a k�rusbesz�d.” - gondolta a fi�.
- Mi�rt ne? Azt akarj�tok, hogy megt�rjem a hagyom�nyt? Molly… iz� Mrs. Weasley kiny�rna, ha megtudn�, hogy mi m�r… sz�val �rtitek - ny�gte.
- H�t ebben igazad van - mondta Ron. - M�r azon is csod�lkoztam, hogy engem nem ny�rt ki.
- De ti ketten m�r nagykor�ak vagytok, m�g �n nem… Nem igaz�n akarok id� el�tt �zvegy lenni, �gyhogy jobb lesz, ha m�g nem mondjuk el neki.
- Sz�p kis besz�lget�s lenne, �s j� r�vid - nevette Harry. - „J� napot, Mrs. Weasley! �n �s Ginny… mi m�r sokszor ’aludtunk’ egy�tt, �s azokat az �jszak�kat nem csak alv�ssal t�lt�tt�k…” Ennyi lenne az eg�sz, mert ezut�n let�pn� a fejem, vagy esetleg m�s testr�szem.
- Az nem olyan biztos - mondta Ron.
- ?
- H�t v�g�l is r�latok Dumbledore is besz�lt, �s ebb�l levehet�, hogy mekkora szerelem a ti�tek. Tal�n ez majd egy kicsit enyh�t rajta. Ha r�lunk is �rt volna, akkor a mi helyzet�nk is k�nnyebb lett volna…
- Nem is tudtam, hogy te ilyen �rtelmes dolgokat is tudsz mondani, b�tyusk�m - nevette Ginny.
- Meg se pr�b�ld! - el�zte meg Harry a vit�t. K�zben meg�rkeztek a sz�llod�hoz, �s felmentek a szob�ikba, hogy �sszepakolhassanak.
- Harry…
- Hm?
- Te �g�rt�l nekem valamit… - Harry p�r pillanatnyi gondolkod�s ut�n r�j�tt, hogy mire is c�loz Ginny.
- Ginny, nem hiszem, hogy ezt most… - Ginny l�gyan, de m�gis szenved�lyesen megcs�kolta Harryt, �gy fojtva bel� a sz��radatot. Led�ltek az �gyra, �s Harry egy pillanatra elh�z�dott a l�nyt�l. De az a pillanat csak arra kellett, hogy a megfelel� b�b�jokkal l�ssa el a szob�t.
- �gy ni! Most m�r ha akarn�nak sem tudn�nak bej�nni - mondta, majd megcs�kolta a rajta nyugodtan (vagy m�gsem olyan nyugodtan) fekv� szerelm�t.
- Szeretlek - s�hajtotta a cs�kba Harry.
- �n is t�ged, nagyon - mondta a l�ny. Gyorsan lekapkodt�k egym�sr�l a ruh�ikat, �gy folytatva szenved�lyes j�t�kukat.

* * *

P�r �r�val k�s�bb (azaz m�r reggel) hangos kopog�sra �bredtek. Harry maga k�r� tekerte a takar�j�t, majd kinyitotta az ajt�t.
- Mi vaaan? - �s�totta.
- M�g nem vagy k�sz? Mi a fen�t csin�lt�l? - k�rdezte idegesen Ron.
- Dolgom volt… - M�r a pillant�s�b�l ki lehetett olvasni, hogy milyen dolga.
- Most m�r �pp ideje lenne fel�lt�zni… Te akarsz m�g ma Godric’s Hollowba menni.
- J�l van, sz�lok a bar�tn�mnek - alaposan kihangs�lyozta a sz�t -, hogy �lt�zz�n fel. - Ron m�r sz�lni akart - legal�bbis a paprikav�r�s arca �s nyitott sz�ja erre utalt -,, de Harry az orr�ra csapta az ajt�t.
- Le kellene �ll�tani a b�ty�dat - fordult Ginnyhez.
- Le bizony. Kezd ideges�t� lenni - somolygott a l�ny.
- A gyerekt�ma miatt nem is csod�lkozom, de a t�bbi… � is ugyan�gy csin�lja, �gyhogy egy szava sem lehet. Egy�ltal�n �r�lj�n neki, hogy nem �l�m meg, miut�n lefekszik Hermion�val. Nem vagyok a b�tyja, de olyan vagyok neki.
- A pasik t�nyleg ennyire f�lnek a gyerekekt�l? Ennyire irt�ztok att�l, ha ap�k lesztek?
- Nem tudom, m�g nem pr�b�ltam - nevette a fi�. - �n egy�bk�nt egy�ltal�n nem f�ln�k t�le, s�t m�g �r�ln�k is, nagyon. De Ron… m�r bocs, de a b�ty�d egy betoji alak.
- Igazad van… - kuncogta. - T�nyleg �r�ln�l? - ford�totta sokkal komolyabbra a sz�t.
- De m�g hogy!
- Mi lenne, ha p�ld�ul most jelenten�m be?
- Ginny, csak nem? - Harry sz�ja nagy mosolyra h�z�dott.
- Nem, m�g nem. De mi lenne, ha mondjuk ilyen fiatalon…? M�g csak 17 vagy, �n pedig 16.
- Ha t�ged nem zavarna… Engem azt�n semmik�pp. Nagyon, nagyon �r�ln�k neki… Szeretlek Ginny! - Harry �t�lelte a l�nyt, �s egy nagy puszit adott a feje b�bj�ra. - Azt hiszem, a gyerekeink is �r�ln�nek ilyen fiatal sz�l�knek.

Egy �ra m�lva teljesen elk�sz�lve jelentkeztek ki. Pontosabban Hermione, mivel Harry el�gg� �lmodoz� hangulatban volt.
- Akkor mehet�nk Godric’s Hollowba? - k�rdezte Ron a m�l�z� Harryt�l. A fi� �ppen arra gondolt, hogy milyen lenne a kisfia vagy a kisl�nya. Mindenk�ppen smaragdz�ld szemeket k�pzelt el neki, olyat, mint az � �desanyj��. Gondolt v�r�s �s fekete hajra egyar�nt, de ha fi� j�rt a fej�ben, az a haj mindig k�cos volt.
- Jaj, Harry! Ez annyira aranyos - mosolygott Hermione. - Biztosan ilyen sz�pek lesznek.
- Hermione, m�r megint?! - csattant fel Harry, miut�n r�j�tt, mire utal Hermione.
- Ne haragudj, Harry, ezt nem hagyhattam ki - mosolygott a l�ny. - Egy�bk�nt �n is �gy k�pzelem el. De nem t�l korai ez?
- Nem! - v�gta r� azonnal.
- Mir�l besz�ltek? - �rtetlenkedett Ron, de Ginny sem tudta, hogy mire gondolnak.
- A fiamr�l vagy a l�nyomr�l - magyar�zta Harry.
- De h�t nem azt mondtad, hogy nem… Harry! - Ron paprikav�r�s arca ism�t el�j�tt, ma m�r sokadszorra.
- Ronald Weasley! - ki�ltotta Ginny. - Most azonnal verd ki a fejedb�l a kombin�l�st! Ha terhes leszek, �s akarom, akkor majd elmondom. J� lenne, ha lesz�lln�l r�lunk - hadarta egy szuszra. - K�sz. - Ron megdermedve n�zett a h�g�ra. Nem gondolta volna, hogy ezen �gy fel tudja h�zni mag�t. Ginny elfordult t�le �s ink�bb kitart�an Harryt n�zte. P�r perccel k�s�bb kiss� nyugodtabban Godric’s Hollow egyik h�za el� �rkeztek.
- Itt voln�nk - mondta Hermione. Harry k�rben�zett az utc�n, �s egy templomon akadt meg a szeme.
- Nekem itt kezd�d�tt minden - mondta mosolyogva. - Sz�p hely, ide�lis otthon lesz.
- Most… most a temet�? - k�rdezte Ron.
- El�sz�r. Azt�n szeretn�m megn�zi a r�gi h�zunkat. Megn�zn�m, hogy hol �lt�nk, miel�tt… miel�tt meghaltak. - Elindultak a templom melletti kis temet� ir�ny�ba. Keresg�lni kezdtek. Rengeteg csal�di kripta volt ott, �s t�bb, eg�sz fiatalon meghalt n� �s f�rfi s�rj�t l�tt�k, de egyetlen egy Pottert sem tal�ltak. P�rban keresg�ltek. Szok�s szerint: Harry Ginnyvel, Ron pedig Hermion�val, de nem messze egym�st�l.
- Itt van - suttogta Harry egy eg�szen kis takaros s�r mellett �llva. - Ez az… - Akarva, vagy akaratlanul, de kicsordultak a k�nnyei. Most �rezte csak igaz�n, hogy mennyire f�j, hogy halottak. Most, hogy mindenn�l k�zelebb van a sz�leihez. Ginny �szrevette Harry hirtelen j�tt szomor�s�g�t, �s �t�lelte a fi�t. Harry m�r nem is pr�b�lta visszafojtani a k�nnycseppeket. „Hadd folyjanak!” Az arc�t Ginny v�r�s hajzuhatag�ba f�rta, �s eg�sz teste remegett. Ron �s Hermione el�rz�keny�lten n�zt�k �t.
- Harry… - hallott egy ismeretlen, de m�gis ismer�s hangot a n�gyes. Lassan a hang ir�ny�ba fordultak. D�bbenten n�zt�k, hogy ki is besz�lt hozz�juk.
- Szia, Harry - mondta egy m�sik, b�rsonyos, n�i hang.
- Anya…? Apa…? - suttogta k�nny�ztatta arccal, de mosolyogva Harry.