- Jaj, de aranyos vagy - g�gy�gte Hermione a kisbab�nak. - Nagyon hasonl�t az apj�ra - kuncogta Remusra n�zve.
- Nagyon j�l �ll neked, Harry - mondta Lily. - Tiszt�ra olyan vagy, mint ap�d, amikor el�sz�r tarthatott t�ged a karj�ban.
- Anya, k�rlek! A nosztalgi�z�st k�s�bbre… F�leg ha a k�vetkez� az lesz, hogy azt mes�led el, hogy hogyan cser�ltetek pelenk�t… - mondta Harry a szem�t forgatva.
- Azt majd m�skor, ha lesz r� lehet�s�g… - kacagta James felid�zve a r�gi sz�p eml�keket. K�zt�k azt is, amikor megtudta, hogy apa lesz, vagy amikor el�sz�r foghatta meg Harryt. Sajnos a hal�la is esz�be jutott, ami lehervasztotta az arc�r�l a vigyort.
- Mi a baj, James? - k�rdezte a feles�ge.
- Semmi, csak a r�gi eml�kek… - Nem akarta felzaklatni Lilyt is, �gy teh�t hallgatott a rossz eml�kr�l. Ennyi id� kellett ahhoz, hogy r�j�jj�n, mekkora f�jdalmat is okozott a fi�nak �s a rokonainak, szeretteinek.
- Most ink�bb a kicsivel foglalkozzunk - aj�nlotta Ginny. A kisbab�nak m�r nem s�r�, barna haja volt, mint n�h�ny perccel ezel�tt, hanem fekete. Olyan fekete, mint Harry �s James haja, vagy tal�n m�g att�l is s�t�tebb.
- N�zd, Harry! Olyan a haja, mint a ti�tek - mondta boldogan a b�szke apuka.
- Tetszik neki a keresztapja - kuncogta Ginny. - T�nyleg, azt tudj�tok m�r, hogy ki lesz a keresztanyja? Mert ugyeb�r egy kisbab�nak az is van…
- H�t… �n nem is gondoltam m�g erre, de Tonks amint megl�tta a kisbab�t, �s akkor m�g bozontos, v�r�s haj�t, azonnal r�j�tt, hogy ki a legmegfelel�bb erre a „posztra”.
- Nem hi�ba kit�n� auror - nevetett Harry, aki az eddig elmondottakb�l is r�gt�n r�j�tt, kire c�loznak. - Mindig feltal�lja mag�t…
- Kire gondolt? - �rdekl�d�tt �rtetlen�l Ginny. Majdnem minden szemp�r r� szegez�d�tt.
- R�d, Ginny! R�d gondoltak - kuncogta Harry. - J�l sejtem, kedves apuka?
- Igen - mondta haboz�s n�lk�l a f�rfi. Andromeda �tvette Harryt�l a kis cs�pps�get, hogy alaposabban megn�zhesse az unok�j�t, akinek m�r citroms�rga volt a haja.
- R�m? - k�rdezte meghat�dva Ginny.
- Te lenn�l a legalkalmasabb, f�leg �gy, hogy te vagy Harry bar�tn�je.
- K�sz�n�m! - h�l�lkodott a l�ny.
- Jut eszembe, anya! Nekem ki volt a keresztany�m? Azt m�r tudom, hogy ki volt a keresztap�m, de azt m�g senki nem eml�tette, hogy a keresztany�m ki volt…
- Lehet, hogy furcs�n fog hangzani, �s r� sohasem gondolt�l volna, de a j� �reg Galagonya n�ni az…
- Galagonya? M�rmint McGalagony? - k�rdezte d�bbenten a fi�. - H�t, r� azt�n t�nyleg nem gondoltam volna… Akkor m�r �rtem, mi�rt volt az a sok v�delem, �s m�r tudom, mi�rt �pp t�le kaptam a Nimbusz 2000-t.
- T�le kaptad az els� sepr�det? - h�ledezett Ginny. A tri� „elfelejtette” megeml�teni annak idej�n a felad�t.
- Neked egy Nimbusz volt az els� sepr�d? - k�rdezte az apja. Harry b�lintott.
- Igen, �s m�g McGalagonyt�l kaptam els�ben.
- Els�ben? M�r els�ben? - Az apja teljesen led�bbent a hallottakt�l. � is j�l tudta, hogy els�s�ket sohasem v�logatnak be a kviddicscsapatba.
- �s, vagy olyan j� hajt�, mint ap�d volt? - k�rdezte Lily. �k term�szetesen nem tudt�k, hogy Harry fog� volt, �s nem hajt�.
- � fog�, Lily - mondta Lupin, mik�zben kisfia k�t kis l�b�val j�tszott. - M�ghozz� nem is ak�rmilyen! - James ism�t led�bbent.
- Fog�?
- Az… - mondta Harry. - Lupin - fordult hozz� p�r m�sodperc ut�n. - Megtan�tasz majd erre a patr�nusos �zenetk�ld�sre? M�g j�l j�het valamikor a harc �s a keres�s alatt…
- Persze! - b�lintott. - Elv�gre patr�nust id�zni is �n tan�tottalak m�g p�r �ve… - tette hozz� el�gedetten.
- Mi a patr�nusod, Harry? - k�rdezte James.
- Szarvas!
- Mint nekem…
- Nekem pedig �z volt… L�tszik, mennyire �sszeill�nk, nem? - mondta Lily. Ginny �s Harry d�bbenten n�ztek egym�sra.
- Most meg mi van? Valami rosszat mondtam?
- Semmi… Semmi rosszat nem mondt�l Ezek szerint nem csak a k�ls�nket illet�en hasonl�tunk egym�sra… - tette hozz�.
- ?
- Ginny patr�nusa ugyan�gy �z, mint a ti�d, anya.
- A t�rt�nelem megism�tli �nmag�t - mondta dagad� keblekkel James.
- Rem�lem, hogy nem… - s�hajtotta Harry, mire mindenki �rtetlenkedve n�zett r�.
- Mi�rt? - k�rdezte m�r-m�r k�nnyes szemekkel Ginny. - Hisz a sz�leid olyan boldogok voltak…
- Ne �rtsetek f�lre, mindenkin�l jobban szeretem Ginnyt. Nem �gy gondoltam... Arra c�loztam, hogy nem akarom �gy v�gezni, mint ti - mutatott a sz�leire. - Nem akarok id� el�tt meghalni, �s mag�ra hagyni egy kisgyereket. Nem a hal�lf�lelemb�l mondom, annak ehhez k�ze sincs. Hanem nem akarom, hogy a fiam is azt �rezze, amit �n…
- �rthet� - motyogta James. - �gy elszaladt az id�? - Nem akart tov�bb err�l a t�m�r�l besz�lni, ink�bb terelt. - M�r csak egy �r�nk maradt, �s m�g nem l�ttam a j� �reg Galagonya n�nit.
- James! M�r nem vagy 14 �ves! Ne h�vd �t �gy, van neki rendes neve! - csattant fel Lily.
- Akkor McGalagonnyal - motyogta James. Annyi �v ut�n m�g mindig f�lt a feles�ge haragj�t�l, pedig tudta, hogy �gy sem tudn� �t �r�kre megut�lni.
- De mi nem mehet�nk a Roxfortba… keresztany�mhoz - kuncogta Harry. - Az t�l vesz�lyes lenne - mondta m�r komolyabban. - Ha minket ott megl�tnak, nek�nk annyi.
- Ha mi nem megy�nk McGalagonyhoz, majd Galagonya j�n ide! - mondta James. - �h, McGalagonyt akartam mondani - jav�totta ki mag�t. - Remus… Ez kit�n� alkalom lenne, hogy megmutasd Harrynek az �zen�st a patr�nussal.
Remus r�szletesen elmagyar�zta a l�p�seket, �s Harrynek m�r p�r perc ut�n siker�lt el�rnie, hogy � is tudjon k�ld�zgetni, egyel�re m�g csak Lupinnak. V�g�l McGalagony professzornak k�ldte a k�vetkez� �zenetet:
„Kedves utols� �l� rokonom!
Nagyon �r�ln�k, ha most azonnal megtisztelne minket jelenl�t�vel a Szent Mung� sz�l�szeti oszt�ly�n, lenne 2 nagy �s egy pici meglepet�s�nk. Siessen!
Keresztfia”

- H�t, nem volt�l k�m�letes �s burkolt - kuncogta Ron. - Nehogy egy �gyat kelljen neki k�rni az ijedts�gt�l!
P�r percnyi v�rakoz�s �s bab�z�s ut�n v�gre befutott McGalagony professzor.
- Potter, maga meg mi a fr�szt akart… - Ekkor megakadt a szeme a m�r Ginny kez�ben lev� kisbab�n. - Csak nem? - h�ledezett ijedts�g�ben. - Mondja, hogy nem az �n�!
- Neeem - r�zta a fej�t. - Sajnos… - tette hozz�. - � a legifjabb Lupin.
- Remus? A mag��? Jaj, de aranyos… - g�gy�gte r� nem jellemz� vigyorral az arc�n. - Mikor? �s mi�rt nem sz�ltatok? - Feln�zett a f�rfira, de a tekintete r�gt�n a Lupin mellett �ll� k�t emberre meredt.
- J� napot Galagonya n�ni! - k�sz�nt csib�szes vigyorral James. Lily megrov�an n�zett r�.
- Megmondtam m�r, hogy nem Galagonya, hanem McGalagony professzor! - v�gta r� az asszony.
- Po-po-potter? Evans? - dadogta.
- Potter! - jav�totta ki Lily.
- Maguk meg hogy ker�lnek ide?! - csattant fel! - Potter! - fordult Harryhez. - Ez valami csapda! - ki�ltotta.
- Sssh! Elaludt - suttogta Ginny.
- Bocs�nat. - M�r a professzor is lehalk�totta d�h�ng� hangerej�t. - Potter! Hogy lehet ilyen naiv? A sz�lei m�r r�g meghaltak! Nem j�hetnek vissza!
- De igenis visszaj�tt�nk! - kontr�zott James. - Ha gondolja, k�rdezzen valamit, amit csak mi tudhatunk! Akkor r�j�het, hogy t�nyleg az igaziak vagyunk… M�r kezd elegem lenni az ilyen k�rd�sekb�l, de ha musz�j…
- H�t j�… - A nagy csendben szinte hallatszott, ahogy az asszony agykerekei forogtak. - Meg is van! Harry, ha nem k�v�ncsi az apja mocskos - itt fintorgott egyet - fant�zi�j�nak ki�l�s�re, akkor jobb, ha bedugja a f�l�t! - mindenki elnevette mag�t, kiv�ve a zavarban l�v� Lilyt �s Jamest.
- Mi- mir�l van sz�? - k�rdezte a f�rfi.
- Hol kaptam magukat rajta… �h… mik�zben AZT csin�lt�k? - k�rdezte.
- Melyikre gondol a… a h�rom k�z�l? - k�rdezte vigyorogva James egy gyors fejsz�mol�s ut�n. M�r nem volt olyan zavarban, mint az el�bb, s�t, ink�bb viccesnek tartotta a k�rd�st.
- Maguk… maguk t�nyleg az igaziak! - Mosolyogva, szorosan �t�lelte a p�rt, �s pityeregni kezdett. - De lehetetlen visszaj�nni… A halottakat lehetetlen felt�masztani…
- J�zusom, h�nyszor kell m�g ma elmondanom? - k�rdezte James, mik�zben kisebb - nagyobb sikerekkel pr�b�lta elfojtani a szitkokat.
- Dumbledore elint�zte, hogy visszaj�hess�nk, �s most itt vagyunk. Van, m�g azt hiszem… 40 perc�nk, miel�tt visszamegy�nk. Nem tudom m�g, hogy hogyan, de valahogy majd csak visszaker�l�nk - magyar�zta Lily.
- M�r csak 40 perc - s�hajtotta szomor�an Harry. - Olyan gyorsan elment ez az id�…
- Biztos tal�lkozunk m�g - mosolygott kedvesen �s b�tor�t�an az �desanyja.

A k�vetkez� 30-40 perc rengeteg besz�lget�ssel telt. A m�ltr�l, �s az elk�pzelt j�v�r�l mes�ltek egym�snak, mikor hirtelen megjelent egy f�gg�ny…
- Egy… egy ilyenn�l… egy ilyenn�l halt meg Sirius - dadogta a rossz eml�kek hat�s�ra Harry. A f�gg�ny�n kil�pett egy, majd k�t l�b, amihez term�szetesen egy test is tartozott. F�lhold alak� szem�vege, csillog� �gsz�nk�k szem�t takarta, mik�zben hossz�, �sz szak�lla pedig a test�t.
- Du-Dumbledore! - dadogta �jb�l k�nnyes szemekkel McGalagony professzor. A volt igazgat� biccentett, jelezve, hogy most nem ez�rt j�tt.
- Itt az id�, Harry - fordult a fi�hoz. - B�cs�zzatok el, �s k�rlek, ne feledd, hogy m�r nem tudod t�bb� visszahozni �ket. Egyszeri alkalom volt ez a l�togat�s. - Harry b�lintott, Ginny pedig b�tor�t�an „megl�kte”, hogy jobb, ha elindult. Harry �sszeszorult sz�vvel indult sz�lei fel�.
- H�t, ennyi volt… - Megpr�b�lt mosolyogni, de csak egy fanyar grimaszra futotta. - Rem�lem, m�g tal�lkozunk, �s meg�g�rem, hogy ha t�rik, ha szakad, l�tni fogj�tok az unok�itokat - mondta sokkal hat�rozottabban.
- Mi… mi l�thatjuk �ket… odafent - pityeregte Lily. - Nyugodj meg, fiam - kezdte, mikor l�tta Harry szomor� arc�t, �s k�nnyekkel teli szemeit. - Menn�nk kell… - Mindketten egyszerre �t�lelt�k a fiukat, �s h�tr�lni kezdtek a f�gg�ny fel�. Lassan �tl�ptek, �s ugyanolyan sebess�ggel lebegtek felfel� a nagy semmibe.
- Nem mondom, hogy ne s�rj, mert nem minden k�nny keser� - mondta Dumbledore Harrynek. - Tudod, vannak dolgok, melyeket az id� sem gy�gy�that be… Ilyen az � hal�luk is. De nekik menni�k kell. Hidd el, m�g tal�lkozhattok majd valamikor, rem�lhet�leg nem a k�zelj�v�ben. Addig pedig �lvezz minden pillanatot. Tedd meg, amit meg kell tenned, �s meglesz a jutalma!
- Ha az olyan k�nny� lenne - mormogta.
- Az lesz, fiam, az lesz. L�tom, megfogadtad a tan�csom Miss Weasleyvel kapcsolatban. Meg�rte?
- Meg - b�lintott. - Nagyon is meg�rte. Rengeteget seg�t, �s nem tudom, hogy �ln�m t�l, ha nem lenne itt. � az �n k�szikl�m - mosolygott.
- Azt l�ttam… - A volt igazgat� megeresztett egy huncut mosolyt.
- Na de Albus! - kacagta McGalagony.
- Nekem is mennem kell… - mondta v�g�l. - A soha viszont nem l�t�sra! - k�sz�nt el, �s amilyen hirtelen j�tt, olyan hirtelen t�nt el a f�gg�ny m�g�tt.
- Sz�p volt, j� volt, de ennyi volt - motyogta Harry. - Folytatnunk kell a harcot, b�rmeddig is tart! - mondta hat�rozottan, soha nem l�tott f�nnyel �s m�rhetetlen mennyis�g� b�tors�ggal a smaragdz�ld szemp�rban.