- McGalagony professzor… �h… - kezdte Harry. - K�rdezhetek valamit?
- Persze, fiam - b�lintott az asszony.
- Igaz�b�l… k�rni szeretn�k valamit… valami igaz�n fontosat. �s m�g miel�tt megk�rdezn�, igen, k�ze van Voldemort horcruxaihoz - suttogta.
- Miben tudn�k �n seg�teni… azzal kapcsolatban?
- Vissza kellene mennem a Roxfortba, a t�bbiekkel egy�tt, mivel ott van… az utols� el�tti, �s most arra nagyon nagy sz�ks�g�nk van. Vold… Tudjaki m�r lehet, hogy tudja, hogy tudok a horcruxokr�l, �s el akarja majd onnan vinni. Mikor juthatunk be? - k�rdezte.
- J�hetn�nek most azonnal, de tekintettel arra, hogy mit akarnak csin�lni, leghamarabb a kar�csonyi sz�netben j�hetnek.
- Kar�csonykor?! De az m�g legal�bb 1 h�nap! - csattant fel Harry.
- Sssh! - csit�totta az egyik gy�gy�t�. - K�rem, ez m�gis egy k�rh�z! - mondta megrov�an.
- Eln�z�st…
- Igen, Mr. Potter. Leghamarabb kar�csonykor. Nem kereshetnek a di�kok orra el�tt, f�leg �gy, hogy a miniszt�rium mindenhol maga ut�n kutat.
- Hogy mi van?! - k�rdezte d�bbenten Ron.
- Igen, mivel Tudjaki valahogy ir�ny�tja Scrimgeourt, �gy �v� az eg�sz miniszt�rium is…
- Imperius…?
- Gondolom. Tudjukki el�szeretettel alkalmazza a f�benj�r� �tkokat, ezt maguk is nagyon j�l tudj�k.
- Tudom, �s tapasztaltam is - motyogta Harry.
- Harry, mi lesz, ha addig elviszi? - k�rdezte Ginny. - Gondolom, eml�kszik r�, hogy hova rejtette.
- Igaz… Professzor, lehetne, hogy valahogy �rizz�k a Sz�ks�g Szob�j�t? Persze titokban… - k�rdezte. - Nem lehet, hogy Voldemort bejusson oda, mert ha elviszi a poharat, nek�nk annyi… Ha nem tal�ljuk meg, soha nem tudunk v�get vetni az uralm�nak!
- Hugrabug Helga pohar�ra gondol? - vonta fel a szem�ld�k�t az asszony. Harry �s bar�tai b�lintottak. - De hiszen az nem a Sz�ks�g Szob�j�ban van!
- Micsoda? De Dumbledore azt mondta…
- Dumbledore hal�la ut�n ker�lt el onnan. Teljesen m�s helyen van… a… a Griffend�l h�z klubhelyis�g�ben.
- A Griffend�lben? - h�ledezett Harry, Ron �s Hermione. Ginny t�tott sz�jjal hallgatott.
- Mit keres Hugrabug Helga pohara a Griffend�l klubhelyis�g�ben? - k�rdezte Ron.
- Zacharias Smith - v�gta r� n�mi gondolkod�s ut�n Harry �s Hermione.
- Az a fafej? Hogy ker�lt be � a griffend�les klubhelyis�gbe? �s egy�ltal�n honnan tud a poh�rr�l?
- Ne feledd, Ron - kezdte Hermione -, hogy � annak a Hepzibah Smith-nek a lesz�rmazottja, akinek a tulajdon�ban volt a poh�r. Tal�n valamelyik rokon�t�l tudom�st szerzett r�la, �s r�j�tt, hogy hol van. B�r ahhoz nem el�g okos, hogy kital�lja, hogy pont a Sz�ks�g Szob�j�ban van. �s egy�ltal�n azt honnan tudta, hogy nek�nk kell? Plusz, hogy jutott be a klubhelyis�g�nkbe? T�l sok a k�rd�s…
- Ne t�l�nk k�rdezd - morogta Ron. - Mi nem tudjuk, hogy ker�lt oda… - McGalagony professzor l�zasan gondolkodni kezdett. „Vajon mikor juthatott be… Nem… Az lehetetlen” - gondolta.
- �n viszont tudom - mondta v�g�l. - M�r tudom, hogy mikor juthatott be.
- Mikor? Hogyan? - vonta fel a szem�ld�k�t Hermione.
- Az eg�sz a… a K�v�r D�ma miatt volt - sajn�lkozott a n�.
- M�r megint mit csin�lt az a v�n banya? - mordult fel Ron. Hermione rosszall� pillant�sokat vetett r�.
- Egyik nap rengeteget ivott Violet bar�tn�j�vel, mint tavaly, �s egy �jjelre n�lk�le kellett hagynunk a tornyot. Akkor b�rki bejuthatott, val�sz�n�leg Mr. Smith is akkor ment be, �s akkor rejtette el a poharat.
- �s �n hagyja, hogy ott legyen a di�kok orra el�tt, hogy b�rki leny�lhassa?! Tal�n m�r r�gen meg sincs! - csattant fel Harry.
- Mr. Potter - kezdte higgadtan a professzor. - Gondolja, hogy ennyi �v tan�t�s ut�n olyan naiv leszek, hogy nem l�tom el v�delemmel? Egy�bk�nt az �n b�b�jaimra nem is volt sz�ks�g, mivel el�g j�l v�dve volt…
- Mi? Ezt meg hogy �rti?
- Egyetlen di�k sem mehet a k�zel�be. Amint bel�p valaki a maguk szob�j�ba, az kirep�l onnan.
- A mi szob�nkba? - h�ledezett Ron.
- Igen. Mr. Smith nyilv�n �gy akarta eljuttatni �n�knek - magyar�zta az asszony.
- De… Dean, Seamus �s Neville? Vel�k mi van?
- Mr. Thomas, Mr. Finnigan �s Mr. Longbottom m�r egy m�sik szob�ba k�lt�ztek. Mr. Smith b�b�ja ahhoz nem volt el�g, hogy a tan�rokat ne engedje be, de a di�kokra nagyon is hat. B�r m�r azon is csak �muldozni tudok, hogy eddig eljutott. Ez m�g eddig egyetlen di�komnak sem siker�lt!
- �s mi van Harryvel?! - ki�ltott fel d�h�sen Ron. - Olyan dolgokat vitt �s visz v�ghez, amit m�sok m�g �lmodni sem mertek! M�g maga sem! R�la persze nem zeng �d�kat, bezzeg egy ilyen kis senkir�l igen!
- Ne, Ron… - kezdte Harry, de Ron nem t�r�d�tt vele, tov�bb kiab�l McGalagonnyal.
- � volt az, aki k�zd�tt els�ben Voldemorttal! - M�g � maga is megborzongott a tudatt�l, hogy kimondta a nev�t. - M�sodikban ott volt az a nagy k�gy�… a…
- Baziliszkusz - s�gta oda Hermione.
- Igen, a Baziliszkusz! Megmentette Ginnyt, �s harmadikban pedig Siriust! Megk�zd�tt negyedikben �s �t�dikben is azzal a szem�tl�d�val, aki megkeser�ti az �let�t. Tavaly v�gig kellett n�znie, ahogy Dumbledore meghal, �s mos… kock�ra teszi az �let�t az�rt, hogy nekem �s maguknak boldog j�v�nk legyen! - Ron m�r lihegett a sok kiab�l�st�l. Szinte minden folyos�n tart�zkod� szem�ly �t figyelte.
- Pontosabban az�rt, hogy egy�ltal�n legyen j�v� - eg�sz�tette ki Ginny.
- Nem kell felsorolniuk a tetteit, nagyon is j�l ismerem azokat - mondta rezzen�stelen �s nyugodt arccal a professzor. - Nem is azt mondtam, hogy semmibe veszem, amiket csin�lt. Egyszer�en csak megdics�rtem Mr. Smith b�b�j�t.
- K�sz, Ron - h�l�lkodott Harry -, de nem kellett volna. Most fontosabb dolgunk is van ann�l, hogy a professzorral veszekedj�nk, nem gondolod? - vonta fel a szem�ld�k�t. Sosem szerette, ha �t isten�tett�k, ahhoz t�l szer�ny volt.
- De… Kar�csonyig m�g van egy teljes h�nap! Mit csin�ljunk mi egy h�napig, ha nem mehet�nk a Roxfortba? M�s horcrux m�r nincs…
- P�ld�ul tanulhatunk, gyakorolhatunk, �s… - r�pillantott Ginnyre - pihenhet�nk - kacsintotta. A besz�lget�s�k alatt �szre sem vett�k, hogy csak �ten maradtak. Lupin, a kicsi �s Andromeda elt�nt.
- Hol vannak Lupin�k? - k�rdezte Ron.
- Nyilv�n bementek Tonkshoz, amit nek�nk is illene megtenni - mondta Hermione. - Mi�ta itt vagyunk, m�g csak r� sem n�zt�nk az anyuk�ra.
- �n azt hiszem, hogy visszamegyek a Roxfortba. Tudj�k, ott m�g tan�t�s is van… - J� alaposan megnyomta a ’tan�t�s’ sz�t. - Kar�csonykor majd tal�lkozunk. Addig is j� munk�t, vagy pihen�st, vagy amit akarnak. K�sz�njenek Tonksnak a nevemben is! - mondta, majd fel�llt, indul�sra k�szen.
- V�rjon! - sz�lt ut�na Harry. - K�rem… k�rem, k�sz�nje meg m�g egyszer helyettem Pitonnak azt… amit… �h… amit tett - hebegte. Nem merte megmondani, hogy mit, mert f�lt, hogy a professzor nem tud Piton kis mag�nakci�j�r�l.
- Azt, hogy odaadta a s�veget �s egy kardot egy sz� n�lk�l?
- Ig… Maga meg honnan tud r�la?
- Azt hiszi, hogy nem veszem �szre, ha egy olyan nagy m�lt� ereklye, mint Griffend�l Godrik kardja csak �gy elt�nik az irod�mb�l? El sem tudja k�pzelni, hogy megijedtem. Majd’ meg�r�ltem, m�g Perselus el nem mondott mindent.
- Akkor t�nyleg k�sz�nje meg.
- Meg�g�rem. Maga meg azt �g�rje meg, hogy vigy�z mag�ra, �s a t�bbiekre! Elv�gre… elv�gre az �n�k kez�ben van a j�v�! Viszl�t kar�csonykor, Potter! - k�sz�nt el, majd elindult az els� hoppan�l�sg�tl� b�b�j mentes helyre.
- Kar�csony… Kar�csonykor tal�n mindennek v�ge. K�zt�k nekem is - szontyolodott el Harry. Megint el�t�rt az �nsajn�lata �s a f�lelme att�l, hogy meghal, h�trahagyva az elv�gzetlen feladatait �s a k�teless�geit.
- Harry! - ki�ltott fel egyszerre Ginny �s Hermione.
- Az lesz a v�ge, hogy eml�kt�rl� b�b�jjal kivar�zsolom a fejedb�l ezt a dolgot! - fenyeget�z�tt Hermione.
- De ne az �n p�lc�mmal - kacagta Ron. - Legal�bbis a r�givel ne. Azzal csak magadat tal�ln�d el, nemde, hugi? - De Ginny nem figyelt. Agg�d� arc�val Harry�t f�rk�szte. „Mintha tudna valamit, amit mi nem. Amit nem mond el nek�nk…” - gondolta.
- Ginny!?
- Mi? Ja! Bocs, csak elgondolkodtam…
- Azt �szrevett�k. Mi a baj? - �rdekl�d�tt Hermione. Ginny f�lrevonta �t, �s elmondta a sejt�s�t.
- Valamit m�r megint el akar titkolni… �rzem! Nem tudom honnan, de tudom… Van valami, amit nem mond el nekem… Nem pr�b�ln�d meg kider�teni, hogy mi az?
- De… �n? Hogyan?
- Legilimenci�val…
Harry gyanakv�an n�zte a l�nyokat, ahogy Ron. Nem gyakran esett meg, hogy n�gyszemk�zt besz�ltek, de ha m�gis, az nagyon gyan�s volt, ak�rcsak most. Elindultak vissza az asztal fel�. Hermione a tal�rja zseb�ben matatott, majd el�vette a p�lc�j�t. Az asztal lapja alatt Harryre ir�ny�totta, aki Ronnal besz�lgetett, �gy nem figyelt. Hermione annyira m�r gyakorlott volt a legilimenci�ban, hogy siker�lj�n neki �szrev�tlen�l bejutnia Harry fej�be. F�l perc keres�s ut�n megtal�lta a gondolatot. Borzaszt� �s r�miszt� volt, ugyanakkor nagyon is �leth�.
- Harry! M�gis mi�ta?! - pattant fel Hermione. Odarohant Harry mell�, �s tov�bb faggatta. - Mi�rt nem mondtad el? Ez az, amit nem lett volna szabad eltitkolnod! - Harry �that� tekintet�vel Ginnyt n�zte, aki sajn�lkoz� arcot v�gott.
- Sajn�lom, Harry! De egyszer�en nem tudtam tov�bb n�zni, hogy titkol�zol el�ttem! Nem szeretem, ha nem mondasz el valamit, ami fontos! Mindent el kellene mes�lned… De m�gis mi t�rt�nt?! Mondja m�r el valaki! - Hermione m�r nyitotta a sz�j�t, de Harry feltartotta a kez�t, jelezve, hogy majd � besz�l.
- Az �n… l�tom�som, �n mondom el… - kezdte a fi�. M�ly l�legzetet vett, majd folytatta. - P�r napja azt l�ttam, hogy… hogy mi lesz velem… ha… ha elpusztul a horcrux, �s vele egy�tt…
- Te is - fejezte be Hermione. Ginny �s Ron elsz�rny�lk�dve n�zett r�juk.
- De ez m�g nem minden… Azt is l�ttam, hogy mi lesz ut�na… hogy milyen vil�g lesz! Azt ink�bb nem r�szletezem, mert l�tni sz�rny� volt, de besz�lni r�la m�g rosszabb… - Ginny �s Ron �gy d�nt�ttek, hogy ink�bb nem faggat�nak tov�bb. Ink�bb bementek Tonkshoz, Lupinhoz �s a kicsihez.

A k�vetkez� egy h�nap nagyon gyorsan eltelt. Harry �s bar�tai sokat pihentek, de ann�l t�bbet gyakoroltak, hisz b�rmikor bek�vetkezhet a v�gs� �tk�zet. Szenteste napj�ra tervezt�k az utaz�st a Roxfortba, ami a holnapi nap.
Az idei kar�csony nagyon furcs�n indult. Eddig - b�rmennyire is t�l volt - nem esett egy szem h� sem. S�t, m�g hideg sem volt. Mintha az id�j�r�s is �rezn� a k�zelg� vesz�lyt.
Harry, Ginny, Ron �s Hermione j� ideig az utols� �jszak�j�t t�lti a Grimmauld t�ri h�zban, mivel ki tudja, hogy mikor t�rhetnek vissza legk�zelebb. Harry �s Ginny a megszokott helyen, Sirius r�gi szob�j�ban t�lt�tt�k az �jszak�t. Ron �s Hermione szint�n a megszokott szob�t haszn�lt�k: ami Sirius szob�ja f�l�tt volt.
Harrynek m�r r�g volt olyan nyugtalan �jszak�ja, mint az aznapi. R�m�lmok gy�t�rt�k egy j�v�r�l, melyben az � fia maradt egyed�l, �s r� h�rult a felel�ss�g, azaz Voldemort elpuszt�t�sa. Egyik r�m�lomb�l l�pett a m�sikba, m�gnem egy �jabb l�tom�sba ker�lt.
Volt j�sl�stantan�ra, Sybill Trelawney alakja lebegett el�tte, ak�rcsak k�t �ve, amikor meghallgathatta a r�la sz�l� j�slat�t. Nem mindig mondta meg az igazi j�v�t, de ha m�gis, azt k�nny� volt �szrevenni. Ez is egy ilyen, k�nnyen �szrevehet� volt. A megszokott�l elt�r� hangon besz�lt, �s a szeme is els�t�t�lt.
„Hamarosan elm�lik a s�t�ts�g, �s hely�be l�p a h�feh�r vil�goss�g. Megbukik minden rossz okoz�ja legnagyobb ellens�ge keze �ltal. �letbe l�p legnagyobb f�lelme: a f�ld�n a feh�r uralkodik.”
A szob�ban nem volt egyed�l a tan�rn� alakja. Egy m�sik, fekete, zs�ros haj� f�rfi �llt el�tte: Perselus Piton. �r�m�ben hangosan kacagott…
Harry verejt�kben �szva, lihegve �bredt fel. Sebhelye is f�jt egy kicsit, de elviselhet�en. Megpr�b�lt visszaeml�kezni a j�slatra. Nagy nehezen esz�be jutott, �s �rtelmezni kezdte.
- Hamarosan elm�lik a s�t�ts�g - suttogta. - Megbukik minden rossz okoz�ja legnagyobb ellens�ge �ltal… Csak nem?! - pattant fel a szeme. - Rem�lem igen… A f�ld�n a feh�r uralkodik… Feh�r… A j�s�gra gondol? H�t persze! Fekete �s feh�r, a rossz �s a j� m�gia! Ezek szerint… gy�zni fogok - s�hajtotta �r�m�ben.