- Szia, Evans kedvesem! - Hagyj, Potter! – tartotta a tenyerét a fiú arca elé elutasítóan a lány. - Már megint kezded? Esküszöm, hogy petíciót fogok benyújtani… most! – Azzal elővett egy pergament és elkezdett ráfirkálni. „Tisztelt nép! Ha beleegyeznek abba, hogy Lily Evans kisasszony és James Potter úrfi összejöjjenek, és együtt tengessék életük hátralévő perceit, tisztességben, békében, és VESZEKEDÉSMENTESEN, akkor kérem, itt írják alá: Köszönettel: Az egyik fél.” - Hát te nem vagy normális – nézett bambán, megrökönyödve Lily Jamesre. - Már hogy ne lennék. Ha máshogy nem tudom meghódítani a kicsi szíved, ami nem sokára azt ketyegi, hogy James Pottert nagyon szereti, akkor ilyen módszerekhez kell folyamodnom – vonta meg a vállát, és nézett olyan képpel, mintha ez lenne a legevidensebb csábítási forma. - Haha – vigyorodott el gúnyosan Lily, - na és szabad tudnom, hogy miből veszed, hogy én belemegyek? Édesem – közelebb ment Jameshez, és a mutatóujját a szájára helyezte-, ha te lennél az utolsó férfi sem jönnék veled össze. Nézzél magadra, úgy nézel ki, mint egy… légylárva! - Hogy mi? – kerekedett el a rovarhoz hasonlított szeme, majd dühös fény csillant benne. – Majd meglátjuk, hogy ki megy bele és mibe – mosolyodott el cinikusan James Potter, aki a büszkeségét egy pillanatra elvesztette, de aztán méltóságteljesen visszaszerezte, és mikor kimondták rá a becsmérlő szót, akkor határozta el, hogy, ha tetszik Evansnek, ha nem, akkor is megszerzi a nőt. Lily elhúzta a csíkot megkeresni a barátnőjét, James meg ott maradt és elkezdett gondolkodni: Ez már mégis több a soknál - morgott magában-, mit képzel magáról? – Whááá – üvöltött fel fájdalmas hanggal. - Mi van, szerelmem? – faggatta legjobb barátját Sirius Black, aki épp akkor érkezett oda. – Mi fáj, unculi-munculim – gügyögött. - Semmi, csak épp most vesztem össze Evansszel – füstölgött James. - Nem leptél meg, ami azt illeti – kezdte el vakargatni az állát, és gondolkodó pózba dobta magát Sirius. - Mindegy, hagyjuk! Látod ezt itt? – mutatta fel a papírt, amin a petíció szerepelt nagy betűkkel. - Igen, mi ez? - Petíció! Összejövök Lilyvel, bebizonyítom neki, hogy egy csomó diák gondolja úgy az iskolából, hogy nekünk együtt kell lennünk. Aztán majd megvilágosodik a kiscsaj, és ő fogja a karjaim közé imádkozni magát. És ha majd összejöttünk, akkor úgy fogom dobni, mint egy használt rongyot – jelentette ki határozottan James. - Szépen megbánthatott, ha így beszélsz róla - szólt Sirius kicsi rémülettel a hangjában. Kedvelte Lilyt, nem akarta, hogy James kipackázzon vele. - Engem? – horkantott egy nagyot. – Pont azt fogja kapni, amit megérdemel – vigyorgott, majd a nagyterem melletti hirdető táblára ragasztotta a pergament. Eközben a lány szobába Lily árasztott szóözönt barátnőjének, Robena Wilisnek. - Komolyan mondom, nem hiszem el ezt a pasit! És tudod mi a legszörnyűbb ez egészben, hogy kezd vonzani ez az ördögi, kiszámíthatatlan stílus! – füstölgött. - Megint mi történt? – nézett álmatag tekintettel Robena. - Hogy mi? – kiáltott Lily, majd észbe kapott, és normális hangnemben folytatta-, odajött és jó pofizott. Aztán egy kérvényt indított, miszerint, kik engedélyezik, hogy mi járjunk… - Ó! – vágott közbe örvendezve Robena. – Hol lehet aláírni, én szeretnék lenni az első. - Ro! – állt meg beszámolója közben Lily. – Ne mondj ilyet! A legjobb barátnőm vagy! És különben is… még nem fejeztem be! Szóval, akkor összevesztem vele, és hozzávágtam az első szót, ami eszembe jutott. Légylárva – tapsolt egyet és széttárt karokkal, várakozó pillantással nézte barátnőjét. - Hogy… mit? Légylárva? Ez meg milyen szó? Mi vagy te, rovarkutató? – nevetett, sőt egyenesen kacagott Robena. - Te most… kinevetsz? Ro, tök hülye voltam, nem is gondoltam komolyan. - Lily, figyelj rám! – véste a szemeit Lilyébe, és erősen megfogta a vállát. – Én határozottan kimerem állítani, hogy antiszociális, vagyis NEM szociális berendezkedésű hölgyemény vagy. De szerencséd van, mert itt vagyok neked, és megjósolom a tarot kártyával, hogy milyen jövő vár rád – fejezte be nagy komolyan Robena. Tudniillik a leggyakrabban űzött programok közé tartozott, hogy megjósolja a jövőt. Mindenben meglátta, a „jel”et, és a jövőnket befolyásoló mozzanatokat. Imádott furcsa kifejezéseket használni és belevágni fura dolgokba. Ez volt Robena Wilis, Lily legjobb barátnője. - Te – nem – vagy – ép! – tagolta érthetően Lily. – És nem vagy mentalista. - Ó, kérlek szépen, tudom, hogy nem, mert a mentaizmus egy ősi előadó művészeti ág, gyakorlói, a mentalisták, olyan előadóművészek, akik éleselméjűségüket használják arra, hogy a hipnózis vagy szuggesztió alapelveivel a gondolatolvasás, a pszichokinézis, a prekogníció, telepátia vagy az elmekontroll illúzióját keltsék. - Köszönöm, drága! – szólt döbbenten Lily. – De azt hiszem, most elmegyek, te meg vagy hibbanva. – Majd gyorsan kirohant a szobából. * - Á, Evans! Hát megint találkozunk – kiáltott oda James Lilynek a klubhelyiségben. - Jesszusom, Potter! Megijesztettél, úgy beszéltél, mint egy pedofil – méltatlankodott Lily. - Mint mi? Pedofil? Az olyan, mint a BKV ellenőrök? Tudod, akik felszolgálják az ételt az éttermekben, és a végén pénzt kérnek érte. - He? – Lily megrökönyödve meredt az előtte álló, sületlenségeket beszélő, de annál jobban kinéző férfira. – Khm… nem… amit te most egy kalap alá vontál, az három teljesen különböző fogalom. A BKV ellenőr az a jegyeket kéri, mikor utazol tömeg közlekedve. Az utolsó, amit mondtál, aki ételt szolgál föl, az a pincér. A pedofil pedig… na, annak sajnos én sem tudom a jelentését – mosolyodott el piros fejjel, majd magában hozzá tette: Vagyis tudom, de nem mondom el. - És olyan szavakat használsz, aminek nem tudod a jelentését – vigyorgott kajánul James. – Hát, akkor csak ajánlani tudom a helyesírási kéziszótárt. Jó kis esti mese, vagy komoly olvasmánynak is megfelel. Nekem bevált, azóta tudom például, hogy mit jelent az, hogy globális - nevetett és a szeme a távolba révedt. - Gratulálok! Nos, mit akarsz tőlem, már megint? - Inkább még mindig – mutatta föl mutatóujját. – Ezt megkell nézned, meg fogsz döbbeni. - Azért a fejed ne tedd rá – felelt Lily flegma hangsúllyal. James és Lily sebes léptekkel haladtak a nagyterem felé. Az utóbbi szinte biztos volt benne, hogy a petícióról lesz szó, így megígérte megában, hogy most azon se lepődik meg, ha Dumbledore jelenti be, hogy szerelmes belé. - Ezt nézd meg, tündérbogyó – mutatott a papír felé James, majd rögtön Lily arcát fürkészte, várva valamiféle reakciót. A papíron több mint száz aláírás is szerepelhetett. Még egy-két tanár is aláírta, ami Lily meglepettségének az eltitkolásához, nem éppen segített hozzá. - Na? Nem pite, mi? – James negédesen nevetett, közben Lily arckifejezéseit stírölte. Lily teljesen letaglózott. Nem tudott szóhoz jutni. Ilyen sokan akarják, hogy járjunk? – tette fel magában a kérdést. – És én még mindig ilyen vagyok? Nem jövök össze vele, mert féltem az önbecsülésem? Jaj, úgyis tudom, hogy mi lenne a vége… de… mégis akarom ezt a lehetetlen kapcsolatot, benne akarok lenni, James Pottert akarom szeretni. Hisz a legjobb szeretni és szeretve lenni… - Khm… - köszörülte meg a torkát Lily, majd határozott hangon megszólalt-, beszélhetnénk ma este négyszemközt a ti szobátokban? - Hát, hogyne – felet James önelégülten. A nap mindkét fél számára villámgyorsan elszállt. Egész nap egy s ugyanazon órákon vettek részt, mégsem szóltak egymáshoz. James, annak ellenére, hogy megfogadta kijátssza Lilyt, most nagyon elbizonytalanodott… - Kész – csapta össze tenyerét Sirius, miközben elégedetten nézett végig a rendbe tett ágyán, és ezzel kizökkentette Jamest az álmodozásból. – Szép lett, mi? Ezt gyakrabban megtehetnénk. - Mit? Rendet rakni? - Azt hát! Kivittem a szennyest is, jó? Jól vagy? Izgulsz mi, haver? – nevetett, majd ököllel vállon veregette Jamest. - Nem, egyáltalán nem. Mit nekem Lily? Ez csak egy okoskodó tyúk. Nem szeretem az ilyet. Az viszont tény és való, hogy jó nő. Meghúzni éppen ideális. - Nem gondolod, hogy korai ekkora csalódást okozni tizenhét évesen ennek a szegény lánynak? - Nem – felet kurtán James. – Éppen most kell megtanulnia, hogy az élet nem fenékig tejfel. - Nem értek veled egyet, Ágas. Most az egyszer nem – rázta a fejét Sirius. - Ez van. Nem kell mindig ugyanazt gondolnunk, ne szólj bele, csak ennyit kérek, tudom, hogy mit csinálok! Pedig James Potternek halványlila dunsztja sem volt arról, hogy mit tesz. Megbántani élete szerelmét? Először is. Nem bevallani, hogy fülig szerelmes Lily Evansbe, aztán azt tervezgetni, hogy kihasználja? Hát, ha azt állította, hogy tudja, hogy mit tesz, akkor azt nem tudta, hogy miféle következménnyel járhat. - Szerintem meg nem, James! Most elmegyek, majd később találkozunk – köszönt el Sirius. Mihelyst kilépett az ajtón szembe találta magát, a fülig vörös fejű Lilyvel, aki épp kopogni készült. Sirius hirtelen megijedt, hogy a lány hallotta a bent lezajlottakat, de amikor az ránézett bárgyú mosollyal, akkor biztosra vette, hogy nem tud semmiről, ugyanis akkor úgy dohogna, mint egy vemhes sárkány. - Korábban jöttél – vágta hozzá a mondatot Sirius. - Igen, baj? - Nem, menjél csak be, sok sikert. - Köszike. – Kopogott kettőt hangosan, és mikor James kinyitotta az ajtót, már csak Lily állt ott. Teljes életnagyságban, gyönyörű ruhában, kifestve, és bódító illatúan. James hirtelen beleszédült az összhatásba, de hamar visszatért a lélekjelenléte. - Fáradj beljebb, Lily! - Már Lily? - Probléma? - Nem, dehogy – szipogott hangosan Lily, de nem a sírástól. – Mi ez a szag, he? - Milyen szag? Ez maximum a tömény férfiillat lehet, ami csakis szexis. - Százegy százalékig nem szexis és nem is illat, viszont tömény, és kanszag, James, használj légfrissítőt! - Hát, ha lehet, akkor hívj engem továbbra is Potternek – vágott vissza a légfrissítőért James, egy csöppet udvariatlanul. Plusz így próbálta leplezni azt, hogy mennyire hatásos volt Lily megjelenése. Nem ez volt a legideálisabb ötlet, de ha egy pasi elveszti az eszét, akkor mindig rosszkor, és rosszul hozza a lány tudomására. - Őőő… persze, Potter – felelte dadogva Lily. - Rendben, akkor? Miről szeretnél beszélni? - A lenti dologról. Tudod, James, sose gondoltam volna, hogy sikerül bebizonyítani, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, de azt hiszem, neked mégis összejött – kezdte feszengve Lily. – Nem tudom, hogy hogyan tervezted, és mit terveztél kettőnkkel kapcsolatban, de jó lenne, ha megosztanád velem. Azt hiszem, át kell értékelnem a rólad alkotott véleményemet. Jamest megrémítette a tudat, hogy szinte szerelmet vallott neki Lily Evans, élete nagy ellensége, akihez úgy vonzódik, mint vasorrú bába a mágneses viharhoz. Irtózott, ha egy nő intézi el helyette ezt a dolgot, hiszen mégis csak ő a pasi, ez az ő feladata. Ám ez most valahogy nem illett a képbe. Örült, hogy Lily beszél helyette, és ő mondja ki a nehéz szavakat. - Potter, mondanál valamit? Mert eléggé kínos ez nekem… - Persze, Lily, persze. Hát… őszintén, most megleptél. Szerelmet vallani nekem, erre… - Hohohó – vágott közbe Lily. -… számítottam a legkevésbé – fejezte be konokul James. - Nem szerelmet vallottam, ennek köze sem volt ahhoz! Csak talán igazad lehet abban, hogy meg kell próbálnunk kijönni egymással – próbálta Lily menteni a menthetőt, holott ezt már rég bukta, ha tetszik neki, ha nem, szerelmet vallott, és nagyon úgy tűnik, hogy James kikosarazza. - Oké, nekem végül is mindegy… Akkor? Nem tudom megtenni… fektessem le? – morgott magában James. Ha megteszem, akkor mindennek vége… tuti, hogy többet nem fog velem szóba állni… és nem lehet semmi komolyabb. Na, ácsi! Komolyabb? Ki akar tőle komolyabbat? Senki! Se most, se később… - Most jobb, ha megyek – szólt hangosan Lily, és felállt, hogy az ajtóhoz léphessen. Ám a terve, miszerint távozik a kanszagú rezidenciából, meghiúsult, mert James gyorsabb volt nála. Lily elé pattant, becsukta az ajtót, majd halkan, suttogva megszólalt. - Mindent erre az egy lapra teszek fel. – Megfogta gyengéden Lily arcát, a derekát átölelte, magához közelebb húzta, majd szenvedélyesen, határozottan, és reménykedve megcsókolta. Lily először megdöbbent a sokktól, majd ő is átadta magát ennek a kényeztető, édes, forró, bizsergető érzésnek. LILY: Hm… nem hiába mondták, hogy James Potter a Roxfort második legjobb pasija… milyen lehet akkor Sirius? Áú… merész… harapdálni? Oké, ezt visszakapod! Jaj, istenem… bizseregem mindenem… teljesen elveszi az eszem ez a férfi… Úgy érzem, hogy most képes lennék minden világon átgyalogolni vele, úgy érzem, hogy a bolygók tetején csücsülünk egymás mellett, és csak külső szemlélőként látjuk a Földet. Most, ebben a pillanatban szakította ki szívem egyik felét, ebben a pillanatban szűntem meg nélküle élni… JAMES: Fincsi… oké, nem tagadom, tényleg jól csókol. Ez az egy lap bejött neki, és ma tényleg nagyon jól néz ki… meg az utóbbi néhány hétben is… és azt hiszem, kicsit kedvelem is… szeretem is… upsz, mit mondtam… most lehet, hogy ráharaptam a nyelvére… ó… visszaharap… jó… tetszik… PUFF - Ó, bocsá… Lily? – kérdezte Remus döbbenten, miközben az említett személyre és Jamesre nyitotta az ajtót. - Aú! Remus! Nem tudsz kopogni? – fogdosta zsibbadó fejét James. Remus a megrökönyödésből gyorsan visszatért eredeti állapotába: - Bocsánat, nem gondoltam volna, hogy a saját szobámba csak kopogással jöhetek be, plusz azt sem, hogy itt fogtok egymásra mászni. Már megyek is, sziasztok! – Majd megsértve kivonult az ajtón. Az előbb még oly hevesen csókolózó pár, néhány másodpercig csak szégyenkezve állt egymással szemben, majd James törte meg a beálló, kínos csöndet. - Khm… hát ez hirtelen jött, de jó volt nem? - James a csókra célzott. - Igen, azt hiszem nem volt rossz… - felelt félénken a cipő orrát fixírozva Lily, tehát vette a lapot. - Akkor? Jöhet még más is? James szájából kicsúszott a mondat… és amint megpillantotta a lesújtott, és elszörnyedt Lilyt, nyomban meg is bánta. Akkor tudatosult benne, hogy ez a nő neki nem csak a szexre kell. Nem tudná megbántani, mert most, amikor már megtette, akkor sem tudta elviselni ezt a fájdalmat. A szeme égni kezdett, a tüdeje összeszorult, és a szíve erősen szúrt. És ha ez még nem lenne elég, akkor Lily tett még rá egy lapáttal. A lány habogott valamit arról, hogy mégiscsak igaza volt, mikor azt állította, hogy ő egy légylárva, bár szerinte még az se tud így megsérteni egy érző lényt. James folyamatosan próbált bocsánatot kérni, ám ez felesleges procedúrának bizonyult, Lily már tombolt. Valahogy a keze közé akadt egy ütőszerszám, ami most épp kapóra jött, és azzal kezdte el verni Jamest, aki viszont kezdett kijönni a sodrából. - Áú, állj le, Lily! Fejezd be, tedd le azt a szánalmas hegedűvonódat! - Mimet? – állt meg a kiabálásba Lily, megvizsgálta a kezében fogott tárgyat, majd megint elkezdte püfölni Jamest. – Te idióta, ez nem hegedűvonó! Ez egy ablaktörlőlapát egy autóról! – bömbölt hangosan a lány. – Ezt – puff (vágott rá egyet erőteljesen a hátára)-, ÉRDEMLED – puff. - ÁÁÁLLJ! – üvöltötte eget rengető dühvel James, kicsavarta Lily kezéből az ablaktörlőlapátot, eldobta tőlük néhány méternyire, pont olyan messze, hogy Lily ne tudjon utána kapni. Majd mikor Lily puszta kézzel esett neki, akkor két kézzel lefogta a lány két kezét. Nem túl erősen, pont olyan szinten, hogy ne tudjon mozogni. – Elég! Nem fogsz engem ütlegelni a saját szobámba! - ENGEDJ EL! – rikácsolta Lily. – Ez fáj! - Nekem is fájt, mikor vertél! De itt van, menjél – engedte el hirtelen. Lily kapva kapott az alkalmon, dühösen fujtatott egyet Jamesre, majd megfogta a táskáját, és indulni készült, amikor James odakiáltott: - Szeretlek! Lily visszanézett a lehajtott fejű Jamesre, akinek megint csak kicsusszant a meggondolatlan szó a száján. Nem nézett föl a lányra. Mivel Lily nem ment ki, tudta, hogy az érzés kölcsönös. A lány még mindig hangosan zihált, most a haját igazgatta, és láthatóan a megfelelő válaszon törte a fejét, ami csak nem akart előbújni. Mi a jóistent mondtam én neki? – vitatkozott magával James. Nem vagyok komplett! Én tényleg szerelmes vagyok… minden hülyesége ellenére szeretem? Miért nem válaszol? Nehéz lenne kimondani ezt a szót? - Sajnálom, hogy így viselkedtem, és azt mondtam az előbb! – próbálkozott James. Úgy gondolta, ha kicsit lehiggad a lány, akkor talán ő is jobban fog örülni annak a válasznak, amit majd kap Lilytől. – Meg tudsz nekem bocsájtani? Lily még mindig a haját birizgálta, de már nem szuszogott hangosan. Teljesen lehiggadt. Mikor James végre megemelte a fejét, akkor mozdult meg. Tétován indult meg a fiú felé, aki viszont mohón várta az érkező lányt. Mikor odaért, közvetlenül előtte állt meg. Egyik szempár fúródott a másikba, kusza gondolatok kavarogtak mind két fejben, majd Lily megölte Jamest olyan szorosan, hogy a fiú alig kapott levegőt. James egy cseppet sem tiltakozott. Tudta, hogy ezzel megnyerte a meccset, vagyis Lily Evans szívét. Megnyerte! Lily Evans csak az övé. Ebben biztos volt. Tudta, hogy megszerzi magának a lányt bármilyen áron, de arról aztán halvány gőze nem volt, hogy ő is teljesen belehabarodik Lilybe. Teljesen magával ragadta Lily egyénisége, a szépsége, a tökéletes Lily. Immáron szerelmespárként ölelkeztek, egy soha nem múló szerelem kezdődött el, akkor és ott. THE END