- Éhen halok!- sóhajtozott Sirius.- Nem tudnál egy csöppöt sietni? - Türelem rózsát terem…- kiáltotta James a fürdőből. - De az nem kaja! - Csak megigazítom a hajam! Sirius feje fölött világító villanykörte jelent meg. - Csak óvatosan, azt hallottam arrafelé garázdálkodik Remus fésűje! James rettegve kirohant a fürdőszobából. - Inkább húzzunk kajálni! Sirius elégedett mosollyal a száján indult meg a nagyterem felé. Ilyenkor már rég két kézzel szokta lapátolni magába az ínycsikiző finomságokat. Amikor odaértek leültek két üres helyre a Griffendél asztalához. Sirius mit sem törődve az illemszabályzattal tömködni kezdte a rengeteg ételt. James szemmel láthatólag nem volt éhes (véletlenül az éjszaka közepén egy szarvas látogatta meg a konyhát). Egy kanálban nézegette magát, és a haját babrálta. Nagy levegő, felállt és elbattyogott egy répának tűnő zöld masnis frizurás illető felé. - Hali Lily! - Ki az? Csak nem a kedvenc főemlősöm?- mondta Lily fel sem tekintve könyvéből. - Szombat van. - Észrevetted? Nagy haladás… - Arra gondoltam segíthetnél megírni a lenyómat… - Bocsesz, de programom van… - Mi lehet fontosabb nálam? - Muszáj felsorolnom? - De mi az? - El szeretném olvasni ezt a könyvet. - Naaagyon izgalmas lehet… - forgatta szemeit James. - Az is. - Miről szól? - Nem értenéd, muglik írták. - Én értek a muglik nyelvén! - Tudod mi az a BKV ellenőr? - Őőőő… Nem - És a mentalista? Szociális? Golyóstoll? Petíció? - Nem, nem, nem… - Na látod! - Na jó! És mikor randiznál velem? - Majd ha Siriusnak szárnya nő… - Kívánságod parancs! Ó Sirius…! - Akkor máshogy fogalmazok… SOHA!!! - Beírtam a naptáramba… James széles vigyorral a képén ült vissza Siriushoz. Remus ,,te olyan hülye vagy” kifejezéssel az arcán fogadta. Egyszer csak egy sütemény repült a Mardekár asztalától a griffendélesekig. - Micsoda világ! Itt már az áfonyás piték sincsenek biztonságban! - dühöngött Sirius. - Honnan tudod hogy áfonyás? - Rajtam landolt… Ahogyan forrófejű áfonyalekvárral beborított barátunkat ismerjük, nem tudja megállni, hogy ne álljon bosszút… Kitört a kajaháború! Reggeli után: A fiúk tetőtől talpig krumplipürével és töklével borítva battyogtak be a hálótermükbe. Amint beértek orrfacsaró bűz csapta meg őket. - Oh! OH! Nem kapok levegőt! MEGFULLADOK! – kiáltozott Remus. - De jó ég? Bi ez az izé? Neb kapok levegőt! - szörnyülködött James befogott orral. Majd megpillantották a tettest: egy nagy halom piszkos ruha feküdt Sirius ágyának végében. - SIRIUS!!! - kiáltották kórusban. - Mi van?- kérdezte az említett. – Uh! Te jó ég! Peter! - Nem én voltam… - Sirius, mosd el a szennyesedet! - mondta fogcsikorgatva Remus. - Na ne már! Úgy beszélsz, mint az anyám… - Most már elég!- kiáltotta James, megfogta a szennyest és kihajította az ablakon. - Goromba… - motyogta Sirius. Remus megelégedve fújta szét a légfrissítőt a szobában. - De még mindig büdös van…- állapította meg Peter. - Hát… öhm… most már az is tudom, hogy a tarot kártya is meg tud penészesedni… - jegyezte meg Sirius. James nem volt rest, ezt laza mozdulat és a tarot kártya is repül ki az ablakon. - Mi ez még mindig? - Senki sem mondta, hogy légylárva nem lehet háziállat… - Még egy dolgot kidobsz, megkóstolhatod az ablaktörlőlapátot! - fenyegette meg barátját Sirius. - Ez nem lehet igaz! Még mindig bűzlik valami… - mondta Remus. Barátai szemei Siriusra szegeződtek. - Mi van? - Mi van még nálad? - Semmi! Esküszöm! James elpirult: - Ez az új parfümöm… Ekkor landolt James fején Remus helyesírási szótára.